Tíz évvel ezelőtt sokat kísérleteztem a különböző effektuális környezetekben való megnyílvánulásokkal. Aztán mára azt gondolom, hogy fúvósra kis térnél több nem kell. Az Újvári János egyszer áthozta a Behringer pichs. ét, hogy tesztelgessem, milyen. Úgy el lehet vele lenni egy darabig, aztán röpte a cuccnak.
Azért említettem éppen a colosseum szaxofonosát, mert abban a fúziós egységben elviselhető pich shifteres hangzás. Ő annyira ragaszkodott a pedáljához, hogy -állítólag- rá heggesztette a saxra. :D Ha esetleg az kideríthető, hogy az milyen vas volt, akkor már vintage hangzás stb.
Én használtam. Régen, az igaz, tehát nem volt még ennyire fejlett a technika, de hamar túl is adtam rajtuk (próbálkoztam kórussal, oktáverrel meg még egy rakat vacakkal, még valami spéci kütyüm is volt, szinti agy, vagy mi a fene).
A vocalizer is úgy szól, mint egy f.s. Énekre is. Az egyetlen épeszű megoldás a memóriás dolog, amibe te magad játszod bele a szólamokat, csak ahhoz taktjel kell a dobosnak, meg nagyon pontosan kell neked kezelni a cuccot, amikor játszol.
No persze, attól is függ, hogy hol, és mit játszol. Mert sajnos a magyar igényszint alapján a Kiscsülök vendéglőben vasárnap délután bőven elég egy vocalizer, még sok is. De normális koncerten normális hangzásra kellene törekedni, legalábbis az én elgondolásom szerint. No persze, kinek mi a normális hangzás...
Volt (vagy van is talán) egy Breakaway Vocalizer 1000 nevű holmi, abban volt fúvóskórus. Ez egy MIDI-s holmi, talán sampler is volt benne. Nem tudom, milyen, én nem próbáltam. Ez talán alkalmas arra, amit gondolsz.
Ahogy én is írtam, azzal tisztában vagyok, hogy nem lesz olyan mintha élő fúvós szólamok játszanának. Tudom, hiszen fúvószenekarban is játszom :). Igazából arra voltam kíváncsi, hogy valaki esetleg próbált-e már ilyen kütyüt és van-e konkrét tapasztalata (akár pozitív, akár negatív) vele. Én abból indultam ki, hogy habár az ének szólamok is meg vannak írva rendesen, mégis sokan használnak vocalizer-t nem pedig vokalistákat.
Az nem olyan lesz. A fúvós szólamok meg vannak írva rendesen, egy ilyen gép meg agyatlan. Egyrészt. Másrészt a hangszín sem ugyanaz lesz, még csak hasonló sem. Hívjatok el egy pozanost, meg egy trombitást. Vagy akár csak egy trombitást, az már sokat dob a hangzáson. Esetleg billentős kollega is bejátszhat kórust veled. ha viszont kórus hangzást akarsz, vegyél inkább valami olyasmit, amire följátszod a kórust, és pedállal működteted. Hátránya, hogy baromi pontosnak kell lenni. PL. egy Boss RC-2 alklamas erre a célra. Dobosnak meg kell egy taktjel a fülébe.
A banda, amiben fújok, játszik néhány dalt, amelyekhez nem ártana több fúvós szólam. Tudom, hogy nem helyettesítheti a trombitát meg a harsonát, de arra gondoltam ez talán szinesítheti a hangzást.
Szaxofonhoz keresek harmonizer-t. Amiket eddig találtam: Boss VE-20, Digitech vocalist, TC electronic VoiceTone H1. A youtube-on csak a digitech-ről van néhány szaxofonos videó. Esetleg van valakinek tapasztalata ezekkel (vagy hasonló eszközökkel) kapcsolatban?
Ez meglepő, hogy könnyebb. Mondjuk Mark VI-om nem volt még sose, meg Yamahám sem, csak volt már a kezemben mindkettő, és a Yamahákra kifejezetten könnyűként emlékszem, de nálad az összehasonlítási alap. A nyakban lehet megfejtés, kétségtelen, bár egy baritonnál és egy szopránnál pl. olyan rövid a nyak, hogy nem tudom. Azért én az anyag sűrűségét is megnézetném szívesen. A Buescherem ki volt kalapálva, le volt krómozva, forrasztva volt, tehát minden olyan behatást sikerült rajta a tulajoknak eszközölni az évtizedek során, ami szétbarmolja a hangszert, mégis olyan hangja volt, mint egy álom. Anno ötvösként annyiféle rézzel találkoztam a sima sárgaréz kategóriában is, hogy csak. Miért ne lehet a hangszereknél ugyanez?
Az a helyzet, hogy a markVI könnyebb mint a 62 es yamaha. Eleinte nem akartam elhinni, de valóban. Ami a rézötvözetet illeti, kínában lehet még a világon olyan mérgező eljárásokat végezni napjainkban, amit sehol máshol. Ezért ha valakik, akkor ők biztos olyat kotyvasztanak amilyet akarnak.
Persze nem mindíg találják el.
Számomra a legnagyobb különbség a nyak tekintetében fogható meg. A markVI nyaka az valami tényleg különleges. Pár éve beszéltünk a Szabolcsal erről a témáról, amikor felmerült a 62 es yamaha setup fejlesztés.
Szal. szerintem nagy üzlet lenne nyakat készíteni a kínaihoz, mert az eredeti sztem. eleve gagyi. viszont attól lehet, hogy szólna olyat mint 1 selmer :D
Eladtam az itthon föllelhető összes tenort. A Super Action nehezebb is, mint a hasonló korú hangszerek jó része, ezt én is tapasztaltam.
Én az anyag vastagságát érzem a mostani baritonomon is, nem durum a mechanika, sőt, és a kiegészítő vicik-vacak (pl. az alsó takaró cuccok) meg szinte túl vékonynak is tűnnek. A kínai tenorom is ilyen volt, meg a szopránom is ilyen, érezhetően sok anyag van benne. Kínai hangszerek esetében azért van egy olyan sejtésem, hogy előfordulhat a mostani föllendülés után egy erős visszaesés, amikor majd elkezdenek spórolni az anyaggal, aztán jönnek a vacak, vékony csövek. (Amúgy a kínai hangszerek negatív híre pont a vacak anyag miatt volt: régen olyan puha volt mind, hogy gyurmázni lehetett velük. Na, ez már a megdőlt, sőt.)A Buescherem viszont olyan szinten masszív volt, hogy csak. Én leginkább egy falvastagság, meg anyagtömörség összehasonlításra lennék kíváncsi, ha talál valaki, ne titkolja el.
A "van benne anyag" biztos valódi, egy részlet azonban fontos lehet. Ha a mechanika nehéz, mert durung vastagok a tengelyek, billentyűk, és emellett a hangszer teste viszonylag vékony anyagból van, akkor mit sem ér az egész. Szerintem a szaxofonok történetében lehet egyfajta fejlődésként értelmezni, hogy könnyebbek lettek, mindaddig, amíg ez a könyítés nem megy a hangminőség rovására (ami persze sok tekintetben szubjektív, ugyanakkor nagyon sok egyéb tényezőtől is függő dolog).
Nekem az ezüstözött Super Action 80-as tenorom mintha nehezebbnek tűnt volna, mint a kezembe kerülő, azzal nagyjából hasonló korú más csövek. Egyetlen nehezebb hangszeren fújtam, és az egy sokkal régebbi (tán a 60-as években készült) német cső volt, de annak a mechanikája is rettenetes volt, meg nem is tudtam tisztán intonálni, akármit csináltam vele.
Sosem mértem még meg a tenort, de érdekes lenne az összehasonlítás. Volna kedve a topikot olvasó tenorosoknak megmérni a hangszert?
Amúgy azt hiszem, nagyon sok múlik azon, hogy mennyi anyagot raknak a hangszerbe (röhögjön, aki akar, ezért szeretem az új generációs kínai csöveket, mert masszívak: a baritonom 6,1 kiló, egy átlagos új bariton 5 kiló körül van, egy kiló réz az meg azért nem kevés). Anno az 1930 körül gyártott Buescher Aristocrat altom kb. kétszer nehezebb volt, mint egy új 32-es Yamaha, pedig kevesebb szerelvény volt rajta, és egy Mark VI-os is nehezebb emlékeim szerint, mint a Selmer SuperAction 80-asom volt.
Valószínűleg, ha jobban rajta vagyok, Pap Józsi altja az enyém lenne ma, mert amikor hozzá jártam tanulni, megbeszéltük, hogy ha el akarja adni, szól. Aztán nem szólt, elfelejtette (mondjuk akkor már nem is tanultam nála, nem is tanított már sehol), és eladta másnak. :(
Ha jól tudom, az egy ötvenes évek béli alto volt, ezüstözött, csak az övé volt, (valami mai szemmel vicces áron vette valamikor a hőskorban, magyar hangszerüzletben, újonnan) szuper hangszer volt, nem tudom, kinél lehet most.
A tied 66-os a sorozatszám szerint legalábbis úgy tűnik.
Nyilván nem véletlenül legendás. De ma már egyértelműen találsz hozzá mérhető hangszert a mesterhangszerek között. Vakteszten valószínűleg nem ismernéd föl (láttam egyszer egy Stradivari-Guarnieri-új magyar mesterhegedű vaktesztet, simán nyert a magyar. :)), de nem is ez a fontos, hanem az érzés, hogy mi van a kezedben. Egy biztos, hogy a VI-os tuti darab (gondoltam is, hogy valami komoly váltás történt, mert az a Yamaha, amit árulsz, az se kutyafüle).
2 hete vagyok MARK VI tulajdonos. Soha nem hajtottam rá, hogy az legyek, egyszerüen így alakult. Vagy, nem én kerestem a szent grált, hanem az engem :P
Ez egy 133xxx ezüstözött európai tenor. A jövő héten viszem Szabolcshoz párnacserére, parafák,stb.
Annyi minden esetre bizonyos még a cső jelen állapotában is, hogy a hang amit ki szakad belőle /fém és ebonit fejjel is próbáltam (berg)/ mintha a Mona Lisa kacsintana rád. :)
Sok igazságot írnak. Pap Józsi tanár úr (akinek Mark VI altoja volt) azt mondta, hogy igen jó hangszer, és azért a nagy respektje, mert amikor kihozták, akkor ez volt a világ legjobb szaxofonja, mind hang, mind mechanika tekintetében, ráadásul az ezt követő Selmerek rosszabbul sikerültek. De hozzátette, hogy most már vannak olyan szaxik (80-as években volt ez), amik ugyanolyan jók, vagy akár jobbak is, mint a Mark VI. Azóta meg sokminden történt. De, hogy a legjobb hozzászólást lopjam a fórumról: a Mark VI-os egy vallás. :)
