Egy nem tul szivderitö témában szeretném a tapasztaltak véleményét kikérni. 28 éves vagyok, 2,5 éve vagyok férjnél, de már valószinüleg nem sokáig. A férjem svéd, én is itt élek vele Svédországban, már 4 éve. Elvileg meg van mindenem, munkahelyem, néhány magyar barátnöm is, és mégis nagyon rosszul érzem magam itt. A férjem egy tipikusan „nagyon rendes ember“, akit szeretek,tisztelek, de a nagy lángolás már elmult. (Ha volt valaha egyáltalán. Azt hiszem, ez inkább egy "csendes tüz" volt.)
Körülbelül fél éve megismerkedtem valakivel, aki otthon él Magyaro-n, és akiröl elöször éreztem ugy életemben, hogy teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Nagyon szerelmesek lettünk egymásba, és eléggé fejjel is rohantunk a falnak,ugy gondoltuk, hogy a szerelem majd mindent megold helyettünk. Együtt akartuk ujrakezdeni. Otthon voltam vele 2 hónapig, de sokmindenben éretlennek és meggondolatlanak bizonyultunk. Ugy érzem, hogy ez a szép szerelem akkor - bár mindketten öszinték voltunk és mindent megtettünk a dologért - nem is müködhetett volna, mert akkor még nem voltak meg ehhez a feltételek. 2 hónap után visszajöttem ide azzal az elgondolással, hogy nekem itt van már egy felépitett életem, a férjem,és itt kell a problémáimat megoldani, nem elmenekülni és valaki mástól várni segitséget (egy más kapcsolattól, egy új szerelemtöl) Az itteni gondok viszont nem oldódtak meg. Pedig A férjem szeret, megbocsátott és mindent megtenne a házasságunkért. Úgy érzem, ö inkább a „pótapám“ mint a partnerem.
Nem tudok kibékülni a svedországi élettel sem, sosem tudnám megszokni az itteni embereket, a mentalitást. Otthon szerettem társaságba járni, és a barátom társasága is elfogadott. Itt viszont sose lehetek önmagam, mindig mintha szerepet kéne játszanom.
A tavaszi nagy szerelem viszont még mindig ég, és most megint úgy érzem, hogy hiába nyüglödöm itt Svedországban, hiába választottam ujra a megszokott életet, a megszokott partnert, ez nem lehet hosszutávon megoldás. Végignézve az életemen ugy érzem, nem tudnék itt élni, es ennek nem csak a rideg környezet az oka. Nagyon szeretem a barátomat, aki otthon vár. Mindketten tanultunk a mult hibáiból, talán most menne az együttlét,hiszen megtudtuk, milyen fontosak vagyunk egymásnak.Szeretnénk ujra kezdeni, de ahhoz itt végleg el kell tépnem minden szálat, ami a férjemhez és Svedországhoz füz, elválni, hazaköltözni végleg. Ez nem egy könnyü lépés, de megakarom lépni.
Ha valakinek volt hasonló élménye vagy tapasztalata, amit ebböl leszürt, ossza meg velem legyen szives. Legyen az válás, vagy bármilyen drasztikus vált´zás az ember életében. És hogyan kezdjem újra, hogy ne kövessem el a mult hibáit mßeg egyszer? Mire kell figyelnem? Mik a kockázatok?
