Hát a Csalánosi Csárdába nem. :) Kivéve, ha valakinek az a jó étterem, ahol minél több ételt kap a pénzéért - voltak is jó sokan, sokan rohangászó, sikítozó kisgyerekkel, meg bömbölő babával. Végig szinte üvöltve kellett beszélgetni. Ja és a külső teremben cigányzene is volt, de hálistennek nemigen hallatszott be. (Ha a cigányzenét észrevettem volna a honlapon, tutira nem mentem volna el.)
Ugye már írtam, hogy úgy hat rám a Csárda szó, mint ördögre a tömjénfüst, és az előítélet ismét beigazolódott. Úgy kerültem oda, hogy a nagybátyám pár éve felvette azt a szokást, hogy karácsonyra a 'középső korosztálynak' valamilyen étterembe ad egy-egy 5.000 forintos utalványt, és oda aztán lehetőleg mind a tizenegyen együtt megyünk el. Most nyolcan voltunk. (Amúgy szeretem a nagybátyámnak ezt a szokását, és adja csak nyugodtan továbbra is, akárhova is, volt már nem egy jó is köztük. Meg valami 'koktélkirály' bodegitája, mint eddigi mélypont.)
Először is tisztáztuk a megjelentekkel, hogy ide aztán egyikünk se jött volna magától. :)
A belső olyan stílustalan ízléstelen katyvasz, hogy arra szavak sincsenek. Vakolt kőfal benne lukakkal, ahol téglaborítás, lent deszkalábazattal, felül gerendázat, a falakon ízlésesen elhelyezve porcelántányérok, prakker, tájkép, fokhagyma- és paprikafüzér, dédnagymama angol feliratos cukortartója fehér polcon, vaslábos, 'matyóhímzéses' (de nem az volt igazából) terítő az asztalon, hadd ne folytassam.
Az étlap kisebb könyvnyi hosszabbságú, többen csodálkozva fedeztünk fel 1970 óta nem hallott ételneveket. Nehezen is választottunk, a többiek szempontjait nem tudom, de én biztonsági választást próbáltam megejteni, mit lehet a legkevésbé elrontani.
Már a féladag levesek is hatalmasak voltak, az én Jókai bablevesem finom volt ugyan, de elsőre belekanalazva olyan volt, mintha olajat ennék, de ezt aztán megszoktam. A kolbászt viszont egy karika után otthagytam, nem is tudom, mi volt az, de nekem pocsék volt. Feketés volt a széle, és belül egynemű, semmilyen általam ismert kolbász nem ilyen.
A főételek közül talán én voltam az enyémmel leginkább megelégedve, némileg száraz rántott csirkemáj volt kifejezetten finom majonézes krumplival. A többiek ízetlen ételekre panaszkodtak, a férjem azt mondta a Magyaróvári bordájára, hogy noha nem volt rossz, még ennél mindig mindenhol csak jobbat evett. Meglepő, de többen az uborkasalátájukra is közölték, hogy olyan ízetlen, hogy ilyennel még sosem találkoztak. Amúgy minden olyan hatalmas adag volt, hogy szabályszerűen ijesztő volt, nem is értjük, minek kell ekkora adagokat adni, és pláne megenni? Egyikünk sem evett a felénél többet. Mondjuk valaki megjegyezte, hogy meglepő, és ilyet még nem is látott, minden asztalnál ül kövér ember. (Én háttal ültem a teremnek.) Gondolom, van összefüggés.
A pincérek kedvesek voltak, és hajszoltak. Kettőnknek először rossz kaját hoztak, nem egy dolgot kétszer kellett rendelni. Az férfi unokatestvéremet 'tetszik'-ezték, nekem meg csókolom így-meg-úgyoztak, brrrr.
A kávétól féltem, rákérdeztem, hogy rendes olasz eszpresszó-e, hogyne, Segafredo, mondták. Hát.... belekortyoltam, és otthagytam. De már látszott is rajta, hosszúra volt főzve, crema sehol, és feketés nyomot hagyott a pohárban, mint valami török kávé. Talán részben zaccból főtt? Az egyetlen azonosítható íz a keserűség volt. A többiek viszont megitták, noha jónak senki nem tartotta. Volt, aki szerint Nescafe-íze volt.
Szóval összefoglalva semmi nem volt igazán rossz, de csak annak ajánljuk, aki okvetlen két adagot akar enni egy áráért. :)
Üdv. Mivel nem ismerem a (mai) magyar általános szokásokat, itt kérdezném meg, hogy a "Leves" és az "Előételek" közül mindkettőt szokás (vagy lehet) rendelni a Főétel előtt, vagy ez szigorúan "vagy-vagy" kategória? Köszönöm.
Ott kaptam az ötletet, miután a mi helyünkön elromlott a steak. Ide fogunk menni időnként, mikor steakra vágyunk. Sajnos majdnem üres volt, de talán este jobban megy.
Ma délben kipróbáltuk a kimondhatatlan nevü éttermet: KNRDY
Nagyon elégedettek voltunk. A filet mignon kifogástalan volt, a hozzá választott bors mártás és részemről krumplipüré is. Lényem is ezt ette, de ő vegyes sült zöldségeket kért hozzá, ami szintén jó volt. Kiszolgálás kifogástalan, az ár a helynek megfelelő.
Mivel én nem hozok ezzel senkit kellemetlen helyzetbe, hát leírom, hogy a G. jelenlegi tulajdonosa egy rakás pénzzel tartozik egy náluk jelentős felületű kertépítést végzett barátomnak.
Talán ilyesmiknek is lehet szerepe abban, hogy Kalla K. távozott...
Sehol nem lehet olvasni/hallani arról, hogy Kálmán alig 60 évesen miért hagyta ott a Gundelt.
Múltkor ő volt a főszereplője a Gasztroangyalnak, ott elkezdett mondani valami olyasmit, hogy miután Láng Gyuri bácsi távozott, az új tulajjal nem értették meg egymást, de aztán lényegében elharapta a mondatot és nem mondott konkrétumokat.
De olvastam róla egy elég hosszú cikket is, amiben tanonc korától részletesen beszél az életéről, a Gundelben töltött évekről meg nagyon részletesen, de a távozásának okáról ebben is hallgat.
A Gundel esetében sose az ételt kellett megfizetni hanem a nevet. Mindig egyedülálló fogalom volt a pesti éttermek sorában, de soha, egy pillanatig sem volt az ételek szempontjából tekintve a legjobb a fővárosban.
Mondjuk jogos, igen, abból nem eszik olyan sokat az ember. (Bár persze pluszban hízlalónak még megy rá minimum parmezán, de az is lehet, hogy tejszínes szósz...) Viszont 10 deka rizs az meg csak 130 kalória, azt inkább hívnám nem hízlalónak.
