A második ponton meggyőztél, az elsőben nem. Ki tudja, milyen alakja volt a Prater szigetének a koraújkorban? Ha jól ítélem meg különben, Kiss Lajos Sturmfels és Bischof Unsere Ortsnamen in ABC erklärt... c. munkájára hivatkozik.
Ad Brater 'nyárs': Kizárt, hogy légi felvételeket nézegettek volna ;-), azonkívül elég fura alakú nyárs lenne az... (vastag és tompa -- hosszú, hegyes és vékony helyett.
A d : t keveredés teljesen normális a felnémetben (bajor-osztrákban), ahol mindkettő zöngétlen, gyakorlatilag egybeesik. (Van állítólag egy kis fortis:lenis-különbségtétel, de pont idegenből átvéve nem megjósolható, hogy minek fogják hallani, átvenni).
A spanyol kapcsolat érthető volna, és a szóvégi alakulást is elfogadnám, de már az intervokális d zöngétlenedését nem tudnám mire vélni. Kiss Lajos egy egész más magyarázattal áll elő, szerinte ugyanis a Prater mint sziget az alakjáról kapta a nevét, amennyiben hasonlított egy pecsenyeforgató nyárshoz - Brater.
Illetve még azt kell hozzátenni, hogy a Prater eredetileg Bécs első nyilvános parkjának neve, a vidámpark a "Wurslprater" igazából, ennek a Prater nevezése jelentésszűkülés.
r Prater ... J: 1. 'Park Bécsben, a 2. kerületben a régi ártéri erdők területén', 2. (< Wurstlprater) 'a Bécsi vidámpark, amely a Prater (1) város felől eső csücskében található'
Egyes feltételezések szerint valóban latin eredetű, de nem igazán jön nekem össze a salaxxx vélelmezte 'atya' jelentéssel, azért merészeltem hallgatni róla. :)
Arra a huszonévelőtti alkalomnak erre az aspektusára nem emlékezem, de akkor személyesen adott elé, és be is mutatkozott. Nekem azóta is /egeli/ ejtásű a neve. Emiatt hajlamos vagyok arra következtetni, hogy ő akkor így ejtette.
Körül próbáltam nézni gyorsan a videók között. Olyat nem találtam, ahol maga ejti ki a nevét, de a www.youtube.com/watch?v=_1_Kto8ocUg-on a riporter szembe /egeli/-zi, csak kijavítaná, ha nem úgy ejtené…
A Google (bár önmagában ez nem biztos, hogy mérvadó) 2690 „Egelyvel” találatot ad 4 „Egellyel” mellett.
Huszonévvel ezelőtt találkoztam először Egelyvel. Egészen normális volt: éppen hogy elkezdte forgatni a vizet. Ugyanekkor tanultam antropológiát, és hallottam Kiszelyről: akkor még szakkönyveket írt, nem pedig Petőfit azonosította Barguzinban.
Szilágyi pillanatnyi karrierje tehát validálja mindegyik állítását: letérni könnyű a keskeny ösvényről, visszatalálni annál nehezebb. Intő legyen Saul király példája, aki az Isten felkentjeként kezdte, és meghasonlottként végezte.
Az Osirisz könyvtár - Nyelvészet sorozatban (szerkesztők: Kontra Miklós, Pléh Csaba, Siptár Péter) megjelent a Világunk, a nyelv című ismeretterjesztő írása.
Laringálisokkal esetleg csökkenhet a homofónia, de mivel a jelenlegi nyelvek bizonyítják, hogy van homofónia eltérő etimológiai hátérrel, így fel kell tennünk, hogy az alapnyelvekben is voltak.
Ugyan nem találtam meg a "jelmagyarázatot", de felteszem, a PIH H- ilyen laringálist jelöl, tehát hogy a kettő esetleg nem volt homofón az alapnyelvben.
Amúgy ez a *ster könnyen lehet ég/ég-típusú eset, ahol könnyen beleérezzük a szemantikai kapcsolatot, pedig nincs...
(Még az is lehet, bármelyik példában, hogy az egzakt homonímia pont a népetimológia hatásának köszönhető.)
Ugyanígy más nyelvben ki kellene mutatni egy ’mered’ > ’csillag’ jelentéskapcsolatot, akkor Pokorny *ster-2 ’csillag’ tövét össze lehetne kapcsolni *ster-1-gyel.
Szerintem ez a szemantikai kapcsolat sokkal földhözragadtabb a harisnyánál.
Nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha valami rögeszméhez ragaszkodnék, látok én is bizonyos problémákat.
Ha nem is pont a fenti, de a mered ~ ragyog értelmű kapcsolat a mai magyarban megvan: "ezer csillag néz le rám" , "boldog csillag tekint majd rád" stb.
Persze hogy ezt bizonyítéknak vegyük, ahhoz jó lenne bemutatni, hogy a *ster 'mered' tő akkor magában hordozta a 'bámul' árnyalatot, amikor még alakilag azonos volt a csillag szó tövével (ha egyáltalán).
A másik út, a merev~állócsillag meg azért problémás, mert ugye a csillagra használt szó az ie. nyelvekben sem csak állócsillagot jelent.
Ez olyan kor, amikor ismét az okkultizmus a divat. Amikor a nullponti energia, a homeopátia felsorakozik a Fermat-sejtés mellé. Amikor a tudományos sejtés és a tudományos nihilizmus között már nem látszik különbség. — Azonban minden sejtés, amely igazolható lett, a tudomány igenléséből indult ki, nem a tagadásából. Ez a pont, ahol Szilágyi többet szemléltetett, mint amit el akart mondani. Azt szemléltette, amit Egely is szemléltet a vízforgatáskor…
Megfigyelésed alapján a pie. szókincset elemezve, lehet, hogy találnál párhuzamokat, ezzel mindörökre beírva nevedet az i-e-isztika nagykönyvébe ;-) --- Na, jó, nagyobb esélye van egy tanult és gyakorló ie-istának elindulni ezen a fonalon.
Hát én is ettől félek, vagyishogy ettől nem :) . Az én szakterületemen van ugyan jónéhány olyan ember, akinek kezét kívülről jőve nem kötötték a konvenciók, és nagyot tudott alkotni, de azért több az ellenpélda...
Az Onogur által megadott linken, a publikációk között szerepel a Hogyan teremtsünk világot?, egy egyetemi jegyzetnek álcázott bevezetés a kognitív nyelvészetbe, nagyon jó.
Észrevételeidet újból köszönöm, mind Sztarosztyin, mind a tudomnányos szemlélet tekintetében.
A tudomány ingoványos területéről vallot nézeteddel tisztában vagyok, s tiszteletben is tartom, habár teljes mértékben el nem fogadhatom az alábbi indokok miatt.
Ha az ingovány közepén van egy szárazulat? Az akkor felderítetlen marad? Márpedig, ha fel akarjuk deríteni, akkor nincs mese, bele kell menni időlegesen az ingoványba. Persze erről az ingoványról nem szabad azt állítani, hogy már szárazulat.
A tudományban az új ismeretek egy részének megtalálásához próba-szerencse alapon kell kutatni, majd a feltárt új dolgokat bizonyítani ill. cáfolni szükséges.
Erre szép példa a matematikában a Fermat-sejtés. Sok tételt alapítottak többek között erre is feltételes módon: ... ha igaz, akkor ... . Egy egész matematikai részterület alakult ki. S ha valaki megcáfolta volna, akkor ez mind dugába dőlt volna. Végülis Wiles bebizonyította és így ez a terület is rendesen betagozódott a matematika bizonyított állításai közé.
Szilágyi sem tesz mást, mivel az utolsó gondolatmenetét így vezeti fel:
Hogy világosabb legyen, mire gondolok, néhány példát mondok erre. Lehet, hogy ezek a példák igazából nem jók, olyan értelemben, hogy esetleg nem éppen ezek török eredetűek, de arra jók, hogy szemléltessem velük, mit akarok mondani.
