Én nem jártam DDK-n, úgyhogy ezt ti jobban tudjátok.
Nekem ebből a faültetés a fontos most.
Meg úgy egyébként is! :)
Nem gondolnám, hogy aki erre eljön, annak a pecsételés lenne most fontos - az pedig, hogy a hirdető hogy hirdette meg - nos erre nem nekem kell válaszolni, mert én vagyok ő. ;)
No voltam Ormándpusztánál. Az erdőt kb 50 -100 méteres sávbán tarolták le az úttól,így a kastély továbbra is takarásban maradt.Viszont ezt a tarvágást a kis "vityilló"láthatóan megsínylette,körülötte embermagasságú már a gaz és az aljnövényzet,benövi már a beállót is. Ráadásul ezt a buszmegállót szerintem senki nem használja,megmaradt a kastély "fénykorából".Lehet,hogy érdemes lenne elgondolkodni aMTSz-nek,hogy áthelyezik ezt a stemplit mondjuk a közeli vasútállomásra,Zalakomárba.
No meg ha egy hegynek nem esnek neki csakánnyal, könnyen lehet hogy egy szinte "névtelen", erdős hegytető marad, és semmi több. A Bél-kő vagy az Esztramos nagy valószínűséggel önmagukban nem lettek volna nagyon különlegesek.
"nem az ikonikus hegyeket elbontani mint a Badacsony, a Naszály, a Karancs, a Bélkő, a Szanda, az Esztramos stb..."
Sajnos az ikonikusság és a könnyen bányászhatóság összefügg. Ikonikus, mert magában álló (Naszály, Esztramos, Badacsony), vagy hegységperemen levő (Bél-kő). De épp ezért (is) bányászták: a kitermelt anyagot könnyebben el lehetett szállítani, mint a hegység belsejéből, azaz alacsonyabbak a költségek. Ez a "melyik ujjamat is harapjam" minősített esete, sajnos :-(
ezeknek az épületeknek a romjai álltak a Szanda-hegy harmadik csúcsán
itt. Forrás: Várak.hu
Ontopik, mert Péterhegyet, rajta Péterkutat mutatja még egy régi turistatérkép is, amelyen már kék jelzés is van, magyarul a kék is érintette egykoron, és a Szent-István Vándorlás is.
Ezért nem kövez meg senki, ez maximum egy jó diskurzus tárgya lehet.
Egyet is értek meg nem is.
Cement kell, munkahely kell. Ez vitathatatlan.
Ugyanakkor mond meg nekem hogy hol van már az a pénz amelyet a hegyeink tönkretételével kerestek, hol van már az a cement (lassan le kell bontani majd azokat a házakat amelyek abból épültek,) hol van az a kő amit elhordtak például Szandáról, vagy éppen az a salaknak való amit az Esztramosról bányásztak le?
Történelmi léptékkel egy szempillantásnál is kevesebb idő alatt teszünk tönkre évmilliók óta létező természeti kincseket!
A pusztítás pedig visszafordíthatatlan, sőt innentől kezdve ezek a hegyek nagyon gyorsan pusztulnak tovább, mert az eróziótól nem védi őket semmi.
mondhatjuk hogy szép. De 100 méterrel magasabb volt, szigorúan védett.
A Szanda hegy második csúcsának is hiányzik a fele, gyorsan pusztul. Hol van már az a kő ami innen kijött? A pusztítás viszont örök.
Ezt pedig máig nem értem, de szerintem ma már nem is engednék!
Itt pár évtizede egy régi kis templom erődített romjai állottak, búcsújáró kegyhely volt, az oda vezető út még ma is széles szekérút, jól járható, majd egyszer csak mintha elvágták volna.
Most meg van egy jó nagy gödör. Megérte? Valakinek biztos, de hol van az már.
Lehetett volna ezt ésszel is csinálni, nem az ikonikus hegyeket elbontani mint a Badacsony, a Naszály, a Karancs, a Bélkő, a Szanda, az Esztramos stb...
Ebből valószínűleg valami burkolt út lesz, az alapozás és vízelvezetés legalábbis szerintem erre utal.
A hegyelhordással kapcsolatban viszont azért én más véleményen vagyok, még akkor is, ha ezért meg is köveznek sokan (hogy stílusosan fejezzem ki magam...).
Arra is gondolni kell, hogy ha egy-egy hegyet szét is hordanak a bányászat miatt, ez egyrészt nemzetgazdasági érdek, másrészt az eredmény is sokszor elég látványos. A Bélkő például ilyen, szerintem.
Ja, és ha nem lenne hegyelhordás és bányászat, nemcsak cement nem lenne, de "nem lenne" esztramosi Rákóczi-barlangunk és beremendi kristálybarlangunk sem.
Meg kell persze találni a középutat, nem lenne jó, ha olyan lepusztított megyényi területeket hagyni magunk mögött, mint teszik pl. Kanadában az olajpala miatt, de szükség van nálunk is bányákra. Hogy ezért melyik hegyet kellene feláldozni, az persze lehet vita tárgya.
Szerintem már most jobban elbontották mint az Esztramost. Csak azért nem látszik, mert vigyáznak arra minden hegybontásnál hogy a java pusztítás takarásban maradjon abból az irányból ahonnan sokan láthatják.
Így van ez a Szandánál, Bélkőnél is, (stb) és itt is. A Bélkő a Bükk felől még alacsonyabb, a Szanda-hegy második csúcsa is félig el van bontva, csak nem annyira látszik.
1. a Csák-fele hegy már hiányzik 2015-ben is
2. de innen, Szob felől (Börzsönyi kék útról) még alig látszik a bontás
3. kedvenc Börzsönyi Kékes fotóm, talán errefelé nem jönnek
Nagyon tetszik a beszámolód, érdekes hogy ezt az utat választottad, ugyanakkor csupán megközelítetted a régi Kohász utat, a pontos vonalvezetés viszont nem ez volt. Egy helyen érintetted, Farkaslyukfő környékén.
Van róla elég pontosnak mondható leírás is.
Röviden: Farkaslyukat, Somsályt délről kerülte, a gerinceken. A nagyon öreg fákon még felfedezhetőek kék jelzések.
Ismerve az Ózd környéki utak állapotát lehet hogy érdemes lenne fontolóra venni ennek az útvonalnak a reaktiválását.
"... megkérdeztem hogy ugye ismeri a régi ösvényt, amely még nem jött be Ózdra, Sáta felől Farkaslyuk mellett ment át az Arlói-tóhoz?"
Olvasom beszámolódat és érzem, hogy meg kell írnom ezt a beírást.
Augusztus végén jártam végig jó közelítéssel a Kohászok útját. Csak jó közelítéssel, mert én például "a régi ösvényen mentem, amely még nem jött be Ózdra, és Sáta felől Farkaslyuk mellett ment át az Arlói-tóhoz".
Sátát elhagyva csodálatos lankás, az esős idő ellenére szemet gyönyörködtető tájon vezetett az út. Távolban legelő tehenek mellett, enyhe emelkedővel értem el egy erdőt, ahol már kissé elvadult az út. A térkép szerinti "023 Benott" pontnál már alig volt járható, de a völgyben már látszott egy frissen legyalult, jól járható út. Leérve ráálltam erre az útra. Közben elhagytam a tervezett letérő ösvényemet (igaz nem is találtam), de követtem a szekérutat, csak vezet valahová! Néhol le-lehetett látni Ózdra, amikor egyszer csak úgy vége lett az útnak mint a botnak. (lásd: "025 Ut Vege" pontot) Se egy ösvény, de még úttalan, de legalább járható erdő sem volt. Csak az áthatolhatatlan akácos. Vissza kellett fordulnom, és most már alaposan kerestem a letérő ösvényt, amit a GPS segítségével végül megtaláltam.
A helyzet nem volt biztató a csöpögő esőben, hiszen az alig látható ösvény a térkép szerint is benőtt állapotú, nekem viszont nem volt választásom, ha le akarok jutni a völgybe nyugat felé. Nem dramatizálom a helyzetet: alig látható csúszós ösvény, behajló szúrós ágak, a legkisebb mozdulatra nyakamba szakadó eső. Néhol bizony négykézláb kellett átbújnom a 15 kg-os hátizsákommal az ágak alatt. Már éppen kezdett nagyon elegem lenni, amikor ritkulni kezdett a sűrű, és kiértem a völgyhöz tartozó rét szélére. Az alig 250 m az ösvény alaposan próbára tette tűrőképességemet. Bizony bántam, hogy nincs nálam nyesőolló, jó hasznát vettem volna.
Szóval a nem is nekem feltett kérdésedre: "...ugye ismeri a régi ösvényt, amely még nem jött be Ózdra, Sáta felől Farkaslyuk mellett ment át az Arlói-tóhoz?" a válaszom, hogy igen ismerem, már jártam is rajta.
1-3. kép: lankás táj, legelő tehenek
4. kép: a völgyben a frissen gyalut, jól járható földút
Prológus: Utasokkal jól megtömve indult útjára délelőtt 11-kor az Ózd-Borsodnádasd járat, melyen én is ott szorongtam túrám kezdőpontja, az Arlói-tó felé tartva. Most jó szójáték lehetne hogy a szó minden értelmében szorongtam, de ez egyáltalán nem lenne igaz. Jóllehet a környék lakosságának kisebbségi része tulajdonképpen már inkább a többség, mégis valahogyan mások errefelé az emberek. Emberek. Békebeli hangulat a buszon, "szóljál mán hátra, mennyenek mán beljebb, mer nem indul á busz áddig ámíg nincs fenn mindenki, no! " - szól egy asszony, és mivel ért belőle mindenki, így aztán hamarosan útnak is indulhatunk. Előttem kettővel anyja kezében bömbölő cigánygyerek a tumultusban, fél szegény a buszon, mellőlem az apja csitítgatja messziről... -ülj ide! - mondom az apjának, cseréljünk helyet, kimászok, aztán odaadom a gyereket. A bömbölő gyermeket átveszem, majd (ezzel a lendülettel véletlenül jól megfejeltettem szegénnyel a kapaszkodó vascsövét, láss csudát, elhallgat, ) átadtam apunak, hálás tekintetek, kétszer is megköszönték, mindenki boldog, lám, milyen kevés is elég néha ehhez...
Arlóban gyors bélyegzés a korábbi bejárásokról már jól ismert dohányboltban, majd az Arlói-tó felé vezető bekötőúton caplatva egy negyedóra múlva már a tónál is vagyok. Buli készülődik, száll a füst, jó a hangulat, én balra el, a tó mellett. Emlékezetből megyek, még a GPS-t sem kapcsolom be. Aztán mikor már kissé kezd gyanús lenni a dolog akkor bekapcsolom. Simán elnéztem a letérést, mert itt ilyen bizony nincs is. Elméletileg ugyan van, de a gyakorlatban csupán a domboldal kaszálójának kell nekivágni, úttalan úton, a Csahó-völgy felé. Annyiszor azért még nem jártam erre hogy ezt ne nézzem be. Majd legközelebb talán már nem fogom.
1. bányászsors, csillesors... egy arlói kertben
2. itt kell balra felmenni, a mezőn. Ellenkező irányból érkezve egyértelműbb.
3. úton a Csahó-völgyben
A gerincre felérve tudtam ugyan hogy mire számíthatok, de ezúttal is le kell ülnöm, elővenni egy darab ablakos mogyoróst, és csak úgy mélázni az Erdélyt idéző, gyönyörűszép völgy látványa felett. Odalent még egy lovas szekér is hozzátesz a végtelenül autentikus erdélyi hangulathoz, gyakran járhat erre, mert ha jól rémlik Tavaszi Széllel is láttuk tavaly, ugyanitt. A völgyben gyakorlatilag semmiféle jelzés nincsen, éppen úgy ahogyan a domboldalban sem volt. A kis patakon való átkelést inkább emlékezetből keresem, a GPS sem sokat segít itt, de az irányt azért jól belövi. A völgy fordulójánál az 1937-ben állított kereszten már van kék jelzés, ha valaki idáig eltalál akkor ez már segíthet, itt kell irányt váltani. (a jelzésfestés csodái a szürke pacsmagok itt is fellelhetőek. Ami festéket idáig egy kilométeren nem tudtak elhasználni azt itt el gyorsan ellőtték. Minek kell egy kőkeresztet háromszor összefesteni??) A Somsálybánya felőli oldalon, a völgyfőn ismét pihenek, múltkor itt értünk fel a kollégával, a látvány nem sokat változott, ugyanolyan pazar, talán most már kissé ősziesebb, a zöld már itt-ott barnába hajló árnyalatokkal gazdagodik.
1. a Csahó-völgy fentről. múltkor itt értünk fel
2. a távolban a Kékes, bő 40 km
3. lent a völgyben a keresztnél kell jobbra fordulni, innen érkezve balra
Somsálybánya csendes kis falu, cserébe jó hosszú. Az "alvégen" értem be ezúttal, a bányásztemplom torzóját csak azért nem csodálom szörnyülködve, mert már láttam. (hazafelé megnéztem az egykori Borsodnádasdi lemezgyár, űrbéli tájra hasonlító, hatalmas, kísértetiesen félelmetes, elhagyott telepét. Ott még áll egy ugyanilyen templom, épségben. Ott olyan feliratot is láttam még egyébként hogy "Nép Bolt" :-O ) A bányászat megszűnése halálra ítélte ezt a tájat. Elkeserítő még csak szemlélni is ezt a reménytelenséget, a fogyó lakosság, az elhagyott, romos házak, és tudható hogy ez jobb mostanában nem lesz. Ha csak valamiféle csoda nem történik, mondjuk újranyitnak egy bányát. Farkaslyuknál van róla szó, de ki tudja mi lesz belőle. Wenzel Pétertől tudom hogy a dróthengermű még működik, az alapanyagot az ócskavas adja. Ez is valami. Somsály "Rózsadomb" nevű utcácskájának felső vége még gondozott, szépnek mondható, idősek lakják főleg, ki tudja még meddig... A falu feletti fenyves oldalából visszanézek... gyönyörű, vad vidék, mostoha sors vajon miért veri ennyire? A turizmus fő sodra is messze elkerüli, ez egy túrázós topik, de tegye fel a kezét innen magában az aki járt már itt, a Vajdavár-vidéken, az Ózd-Pétervásárai hegységben...
Somsály, bányásztemplom romjai
A Somsály-Ózd 2-3 kilométere így nyár végén bizony próbára teszi az elszánt túrázókat is. A hatalmas dzsindzsában olykor csupán egy-két dobozos jelzés nyújt támpontot, mondhatni életmentő módon. Két helyen (jutalmul a küzdelmekért) azért adódik olyan kilátás amely Tátrával kecsegtet, a második, a Bükk-tető emellett 180 fokos félkörívben a Bükktől a Kékesig engedi szárnyalni a tekintetet, előtérben a Vajdavári ötszázasokkal.
1. a vajdavári ötszázasok mögött a Mátra. Az Ökör-hegy (542m) jól felismerhető, azon van a tarvágás, félig.
2. a Bükk-hegység, tetején, a Felső-Borovnyákon a Nato-radar, mellette a Bálvány
3. Ózd, távolban a Felvidék hegyei, Tátrát nem láttam ezúttal.
GPS-szel is nagyon kell figyelni, Ózd előtt végül azonban az erdőirtások miatt akkora a dzsindzsa hogy le kell mennem egy kis földúton, jobbra, a város utcáira, amelyek pár száz méterre vannak a Kohász Kéktúra útvonalától. Egyszerűen nincsen ösvény! Így viszont szerencsém is van, mert éppen a Kazinczy utcába jutok, ahol az autóm is várakozik, Wenzel Péterék háza előtt. Már délelőtt megbeszéltük hogy túra után felkeresem őket, így is teszek. Nagyon jót beszélgetünk, kedvencem mikor megkérdeztem hogy ugye ismeri a régi ösvényt, amely még nem jött be Ózdra, Sáta felől Farkaslyuk mellett ment át az Arlói-tóhoz? És erre mondta hogy megmutatja, menjünk ki... és kimentünk a kert végébe, ahonnan végigmutatta a környező gerinceken, merre is ment a Kohászok Útja a hőskorban. :-) Jó hangulatban, sok mindenről beszélgetve repült el majdnem két óra, mire elbúcsúztunk.
Epilógus Mivel még Arlóban, a boltban összefutottam Dobronyapuszta őrével, megígértem, ezért ki is ugrottam hozzájuk is hazafelé menet, begyűjtöttem Néró szeretet-áradatát, majd ez után a jól sikerült nap után elégedetten indultam haza.
És köszönöm a társulási felhívást is! Már többen is megkerestek ilyen ügyben, hogy ha majd feléjük tekerek, akkor majd...
Úgy látszik, az országjáró kerékpározás a legalkalmasabb arra, hogy személyesen is megismerhessem a Kéktúra - jelvényszerző túramozgalmak fórum színe-javát! :-D
Köszi a gratulációt! Őszintén szólva nem hittem, hogy leánykori nevemen bárki is számon tart itt a fórumon! Sajnos, személyesen nem vehettem át a kitüntetést, ugyanis éppen a pedált tekertem valahol Salgótarján környékén!
Miért ne járhatnád be? Éppen tizede az OKT-nak, méréseim szerint nagyjából 119-120km.
Eredetileg négy szakaszra terveztem bontani, mikor még nem ismertem az útvonalat, mégpedig:
-Salgótarján-Istenmezeje kb 25km
-Istenmezeje-Ózd kb 40km
-Ózd-Mályinka kb 27km
-Mályinka-Diósgyőr kb 28km
Aztán végül egy átlagos túrázóra szabva a távokat rájöttem hogy érdemes szétszedni az Istenmezeje-Ózd jó 40 kilométerét, mert jól szakaszolható, és hát a 40 kilométer nekem kicsit már sok is volt.
Másodszorra már külön vettem az Arló-Ózd távot.
Úgy igazán az Istenmezeje-Ózd-Uppony kb 60km az a fele a túrának amely a turisták által szinte érintetlen területeken vezet, vadregényes természeti környezetben, olykor, -főleg nyáron- itt-ott komoly küzdelemre késztetve a túrázót fizikailag és tájékozódásban egyaránt.
A Bükkben és Salgótarján környékén lehet parádézni, ott semmi gond az utakkal, és a tájékozódással.
ezeknek az épületeknek a romjai álltak a Szanda-hegy harmadik csúcsán
itt. Forrás: Várak.hu
mondhatjuk hogy szép. De 100 méterrel magasabb volt, szigorúan védett. 
A Szanda hegy második csúcsának is hiányzik a fele, gyorsan pusztul. Hol van már az a kő ami innen kijött? A pusztítás viszont örök.
Ezt pedig máig nem értem, de szerintem ma már nem is engednék! 
Somsály, bányásztemplom romjai
