Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Amikor lentiben megszökött egy katona lőszerrel, felpakolva, és pont őrszolgálatot adtam, akkor még nem őrparancsnokként milyen komoly eligazítást kaptunk esetleges „balhé” esetén..
Sokat hülyültünk, de mégis komolyan vettük a dolgokat olyankor…
Ez jutott eszembe most..
Akkor úgy vettük észre, hogy ha valami komolyabb esemény történt az országba, lásd szökés fegyverrel, vagy hasonló. Nem voltak feleslegesnek tűnő riadó gyakorlatozások, vagy „szívatások” - a mi, megfogalmazásunk szerint. - Akkor sokkal nyugodtabban teletek a szolgálatok, és az akkor adott napi gyakorlásos feladatok is kevesebb piszkálással teltek el.
Jól emlékszel, a felállított őr ellenőrzése céljából az ÜTI is csak az őrpk, illetve a felállított őr felvezetőjének és a készültség tagja kiséretében lehetett az őrhelyre menni. A készültségből azért kellett menni, mert először az igazolás után a készültség tagja biztosítóként átvette az őrzést, és ezalatt lehetett az őrt ellenőrizni. Az ötös őrhely a kettes felvezetőhöz tartozott, tehát vagy az őrpk, vagy a kettes felvezetőnek kellett kisérni az ÜTI-t az ellenőrzéshez.
Az ötös őrhely egyébként speciális hely volt, mert ott voltak a különböző segédanyagok tárolva, így az ötös őr kötelmeiben benne volt az is, hogy a raktárakhoz az ÜTI illetve a töltőszakasz parancsnoka kiséretében lehetett belépni.
Ricky! Te nagyjából velem egyidőben voltál Tapolcán, és Te is a közvetleneknél voltál. Bizonyára emlékszel, akkoriban épült a zsilip pontosan azért, hogy ne lehessen csak úgy bejutni a laktanyába. Ettől függetlenül reggel ha a volga kiment, az ezredkürtös kiállt a helyére és mikor a kapu nyílt fújta a vigyázz kürtjelet. Az egész élet megállt addig amíg az ÜTI nem jelentett, és a Cár pihenjt nem vezényelt.
Ez alatt a " piszkos tizenkettő" símán bejöhetett volna. Hát nem baromság volt?
Katonai pályám utolsó fél évét (Előtte meg HDM-KIK vonalon dolgoztam egy lérak ezrednél. Ott nagy örömömre én gyakoroltam a szakfelügyeletet az őrök fölött.) őrszázad parancsnokként töltöttem a Mezőfalvi Vega lérak osztálycsoportnál. El tudod képzelni, hogy őrség ügyben olyan sok újdonságot tudsz mondani?
Érdekes, ezt az ürítési módszert én is ismerem. Annak idején az őröknek én is inkább ezt ajánlottam, mint hogy a lövedékkel piszkálják ki a lőszert. Attól eléggé ki tudott lazulni a lövedék.
Az én őrkatonáim az ilyen mérlegelés kivédésére töltötték fel a hüvelyt homokkal. Az csak a lövészeten derült ki, amikor pukkant egyet a lőszer, és semmi több.
Nagyon meg vagyok veletek elégedve mert kitűnő a memóriátok, és példás a kiképzettségetek.
A felállított őrt így lehetett ellenőrizni, aki nem így tette, az ma is képes bármire.
A kapus szolgálatról és zsilipről ami valóban egy nagy baromság volt, hiába akkor még nem lehetett mozikban látni a Piszkos tizenkettőt, hogy miként férkőzzünk az ellenség táborába.
( Kedves barátaim, használjátok itt oldalt a keresés funkciót, most is azzal találtam meg a zsilipet, ennyi találat jött be, Hawk ráadásúl fotóval illusztrálja. Működik. )
A tárazásról meg annyit, hogy mikor elszállt egy skuló, ahogy Megtért írta, bizony nagy malac volt. Emlékezzetek a bakancshoz verésre, ha jó kedvem volt, megszoktam mutatni a két másodperceset, mikor az első lőszert kiveszed, majd vissza tolod egy kissé a többit, hogy a teli tár jelzőnél lévő lyukba betold a kivett lőszer hegyét ezzel visszatartva a rugót, é mintegy vödörből kiöntve áramlott ki a lőszer.
Svejknek küldeném tisztelettel a nevemre kattintva ezt a számot.
Katonáim mikor nem akartak a foglalkozás tárgyával ismerkedni akkor megkértek, hogy elemezzem ennek a számnak a szövegét, én aztán meg is tettem mindig.
A lényege az volt, hogy a haver beszél a csajról, a cimbora meg egyből az ágyán látja, gyönyörű haver az ilyen, más nőjét dugná!
( Mér ne ha nem hülye, az meg hagyja magát? :))) )
Hát olvashattad Megtértnél, hogy reggel 8 és du. 17 órakor hoztak kaját, de hát ebédelni is kellett, ha az őr a feladatára akart koncentrálni és nem az éhségére. Arra a célra pedig sokkal inkább megfelelt a kenyér és a zsír (azért egy kis hagyma sem ártott volna mellé), mint a gázálarc... :)
Megtért, hát persze, hogy az őrségnek mindenkor éles lőszere volt (csupán a többi szolgálatnál volt díszlet a sorkatonánál a fegyver).
Az őr lőszerjavadalmazása 90 db volt, amiket bakelit "tálcán" hozott el az ÜTI-től az őrpk. (érdekes, sok laktanyában az őrpk. hivatásos volt, a 1480-nál pedig sorkatona) és a felvezetők. A bakelit lapon levő furatokba voltak dugdosva a lőszerek (így egyetlen pillantással megállapítható volt, hiányzik-e közülük akár egyetlen darab is), kilencvenes csoportokban elkülönítve és feliratozva (pl. 2. őrhely 1. váltás). Mindenki a beosztása szerinti lőszereket tárazta be.
A tárazás a folyosón történt, s annak idejére az őrség tagjain kívül ott nem tartózkodhatott senki.
Egy időben lemérlegelték a ki- majd visszaadott lőszereket, mert állítólag valaki, talán unatkozva az őrhelyén, egyes lőszereket szétfeszegetett, és kiöntötte belőlük a lőport.
Hát bizony, ha ilyen lőszerrel próbált volna az őr elhárítani egy esetleges támadást, nehéz dolga lett volna...
Valóban minden alkalommal éjszaka kellett azonnal kirakni a vagont , úgy tudtuk x-idő volt rá adva a MÁV részéről azonfelül kötbért kellett volna fizetni.
A kötbért úgy sikerűlt kivédeni , hogy gyorsan a rampára kellett kidobálni a szenet , de volt szerencsém vörös salakot is lapátolni , majd utána küldték a teherautót amire változatosság kedvéért feldobáltuk az anyagot.
Hogy ezután az üres vagonokat mikor vitték el , nem is nagyon érdekelt bennünket!
Én 1971-es évjárat vagyok , sajnos az emlékek nálam is meghalványodtak , a ballonok felengedésében közvetlen nem vettem részt , meg egyébként sem voltam, vagyok műszaki beállitottságú , az Én szerepem ott kezdődőtt , hogy amikor a ballon elment, és a lokátor ráállt , elfoglaltam helyemet a "ZIL" kidolgozó kocsiban , és a lokátortól kapott adatokat továbbítottam a kidolgozó társaimnak. Szakaszon belül rádiós voltam , akinek a kidolgozókat is kellett tudni helyettesíteni.
Kiképzésünk tantermi gyakorlásokból állt , nem szégyen de a 3 ipari iskolámmal a legalulképzettebb voltam, és rögtön a logarléccel idegesítettek. Fodrász szakmunkásiskolát végeztem azt sem tudtam , hogy eszik- vagy isszák a logarlécet!
Tanult társaim és a kiképzők segítségével sikerűlt elsajátítani , házi versenyeken időnként egész szép eredményeket értem el. Azóta sem használtam és valószinüleg bajban lennék!!!
Nálunk mindig éles lőszer volt az őrségben 1985 - 86-ban.
Őrségváltás után, ha jól emlékszem. Mindenki sietett, hogy mehessen a megérdemelt pihenőre. A ki tárazás nagyon oda figyeléssel történt. Oda figyeltünk, hogy ne lássa az éppen ügyeletes tiszt milyen állat módra tesszük. Meg is lett az eredménye elsült a lőszer..
Azt hittük, vége a világnak, az azt követő csend halható volt és félelmetes, mindenki nézet a másikra, mert hallani nem mindenki hallott, nem volt nyitva mindenkinek a szája akkor, utána már inkább.
Senki nem sérült meg. Viszont az illető kihallgatásra előjegyezhette magát.. Emlékszel Árpapi? ☺
Nekünk egyszerűen csak azt mondták, nem kaphatunk éles lőszert, mert sok vak lövöldözés volt, ha félsz fordítva fogod a fegyvert és oda b a z o l akárki legyen az lesz eredménye. Az első időszakban körletzáróként vettem részt, és majd végre ezek után állhattam a rakéta testéhez közel.
Emlékszem riadó.. fel egy járműre, és irány az erdő. Ott leraktak majd hol több, hol kevesebb de, 3 napig ott álltam nagy pesti létemre az erdőbe egymagam. Éjjel nappal az alvásigényemet szinte állva tettem meg, ma már nem tudnék állva aludni.. biztos.. Reggel 8, és du. 17 órakor jött egy parancsnoki UAZ, az hozta a reggelit, és vacsorát. azt mondták olyan 500, és ezer méterre leszünk egymástól, ne üvöltözzünk, felesleges. Alig vártam, hogy azt a nagy dübörögőt végre közelebbről is láthassam. Nos, láttam...
Marc-i-Pan, ott az erdőben, éjszakai őrségben volt éles lőszered?
Ha mi kint voltunk, az üres tárral álltunk a vártán. Mint a kapuügyeletes helyettesek, ahol csak a kapuügyeletes tiszthelyettes pisztolyában volt éles.
Azért érdekes lett volna, ha megtámadják az őrt éjjel az erdőben. Akár egy beszivárgott ellenséges csapat, akár egy vaddisznó...
Egy ideig riadókiértesítő is voltam. Harckészültség elrendelése esetén a kiértesítőnek le kellett rohanni az ÜTI szobához, ahol egy kisablakon egy kártya ellenében kiadtak egy tár éles lőszert arra az esetre, ha a kiértesítőt támadás éri. Erős vászonba varrva...
Anno "kotonosoknak" is nevezték a ballonos katonákat, akiknek folyvást talkumporozni kellett a lufikat. :)
A '78-as lövészetről egy, a hegesztéshez használt palackoknál valamivel nagyobb "használt" rakétát "hazahoztak" a lövészeten résztvevők (jómagam is láttam), amiről azt mondták, ez az oroszok meteorakétája volt. Semmi balloneregetés, felküldték a rakétát, és pillanatok alatt a rendelkezésükre álltak a légköri adatok.
Eddig csak nagy élménnyel olvasgattam a topicot csemegéztem a meto-os képek írások között szívesen venném, ha többet olvashatnánk a meteosokról.Mint a nick nevemből kiderül én is "időjós" voltam igaz az én időmben már csak 2 szakasz volt időjárásjelentő a felderítő ae. alatt.Szakaszparancsnok,rajpk.rádiószondás kidolgozó,telefonos kidolgozó,kidolgozók a gázfejlesztőnél,pszihométer, szélmérő, barométer leolvasáshoz,sátorállításhoz, ballonok feltöltése,lokátor parancsnok, lokátorosok.Sajnos már kezdenek megfakulni az ismereteim, de a mai napig szívesen emlékezem az eltöltött időre.Amikor nem tanultunk gyakoroltunk akkor szolgálat szolgálat jött.Legtöbbet őrszolgálat, telephely,kapu,konyha,de azért jutott tűzraj. ügyal.néha katonairendész,konyha. szinte mindenhol voltunk szolgálatban.Sajnos mi már nem használtunk gázfejlesztőt ,hanem hidrogén palackból töktöttük a ballont, ha valki írna a gázfejlesztőkről nagyon megköszönném.
Mi, a műhely sorkatonái is 32-en voltunk. Az első 16 hónapban mi sem adtunk őrséget, de még hadtápot sem, hiszen akkor a műhelyben folyó munkák ennek kárát látták volna.
Aztán valaki kiötölte, hogy szombat délután vasárnap délutánig el tudunk mi menni őrt állni... Még szerencse, hogy az utolsó nyolc hónapunkban mindössze hároszor került erre sor.
Munkára vezényelt alegységet ugyanúgy adtunk, mint bármely más század. Minket is ébresztett az ügyeletes az éjszka kellős közepén a rossz hírrel, hogy szenet kell kiraknunk. Egyúttal, hogy ellensúlyozza, mindjárt közölte a jó hírt is, miszerint lapát az van bőven..
Élelmiszert is pakoltunk ki, csak itt a raktárostól kaptunk üdítőt, nápolyit meg ilyesmiket.
Két dolgot nem értettem:
1. Miért mindig éjszaka, max. hajnalban tolta be a MÁV a szerelvényeit, legyen akár vasárnap, a katona egyetlen pihenőnapja?
2. Miért kellett azonnal kirakodni mindent, a MÁV-nál a legtöbb vasúti kocsiról azt sem tudták, épp merre jár a világban, így aztán, ha nem éjszaka, hanem reggel rakodunk ki, fel sem tűnt volna.
Persze azt már nem tudtuk követni, mikor vitte el a vasút a kiürített kocsikat, csak feltételezem, hogy nem azonnal. No de ahogy katonáéknál illik, a kipakolás riadószerűen végre lett hajtva.
Hogy a szolgálatoknak éberen kellett ellátniuk a feladataikat, s azt ellenőrizték, érthető és logikus.
Még az is, hogy időnként nem szokványos módon történt az ellenőrzés, hiszen az őrt sem mindig a felvonulási úton támadhatják meg, s az egyéb szolgálatokhoz sem feltétlenül az ajtón mennek be rossz szándékkal.
Ellenben az, hogy a cél gyakran nem a szolgálat éberségének az ellenőrzése volt, hanem az említett "lebuktatásoké", az bizony nem volt egy tisztességes eljárás.
Nem értem, V. parancsnok miért tartotta magát törvény - azaz szolgálati szabályzat felett állónak, mikor az világosan megszabja az őr feladatait, valamint azt is, ki közelítheti meg a felállított őrt. Emlékezetem szerint még az Egységügyeletes (röviden ÜTI) is csak az őr felvezetőjével vagy az őrparancsnokkal, jól látható módon, és csak a felvezetési útvonalon.
Egy ilyen haditechnikai eszközökkel ellátott laktanyában (de más laktanyák esetében is hasonlóképp) felelőtlenség elvárni a kapuk szélere tárását, pusztán mert a parancsnoki autó jön.
S ha menetközben megtámadták az autót, elfoglalták és egy fegyveres csoport, esetleg még robbanószerekkel is ellátva gördülne be akadálytalanul a kapun?
A meteo század kis létszáma 32 fő miatt őrséget nem ,de annál több hadtáp és telephely szolgálatot adott. Talán három alkalommal mint munkára vezényelt alegység vasúti vagon kirakodásában vettem részt. Akkor láttam előszőr, hogy mekkora is egy vagon belülről, ráadásul tele szénnel , többet álmomban se jöjjön elő!
Leszerelés előtt hónapokig azzal riogattak bennünket , hogy éles kézigránát gyakorláson kell részt vennünk , valamint egy alkalommal őrséget fogunk adni. Az éles kézigránát gyakorlat megvolt , az őrséget megúsztuk!
A század épülete mellett volt a fogda és az őrség ,idönként kellő tisztelettel figyeltük felelősségteljes ténykedésüket.
Az hagyján,hog Ő milyen képet vágott volna a lövéshez, de én milyen sz...ul éreztem volna magam, ha arra sor került volna?
Egyébként biztos vagyok benne, hogy a Cár ezt nem szándékosan csinálta. Szerintem Ő csak büszkén mutogatta a birodalmát és eszébe sem jutott, hogy vannak a laktanyának olyan részei ahová még Ő sem sétálhat be csak úgy. Ha eszébe jutott volna akkor nyilván szól az ÜTI-nek, hogy kisérje el Őket. Civil országgyűlési képviselőket miért tett volna ki ilyen veszélynek?
Továbbá, amikor az ÜTI megjegyezte, hogy Én csak azt tettem, amit tennem kellett, akkor Ő azt válaszolta, hogy ez Olyan mintha a saját lánya szobájából kizárnák. Erre mondta a Kása Balázs, hogy még az is megtörténhet. Meg az is azt erősíti, hogy nem szándékos volt részéről ez az eset, másanap reggel nem volt ezredsorakozó, ami minden hasonló esemény után megrörtént.
Azért voltak az ezrednél olyan tisztek is, akik viszont előszeretettel tesztelték így a szolgálatokat. Ebben nagy mester volt a Kobra. Hogy csinálta, azt még ma sem tudom elképzelni. Képes volt a támlás háta mögött besurranni az őrszobára, és megbuktatta a szundikáló készültséget. Más alkalommal meg századnapos voltam, és a híradók voltunk az épület fölszintjén. Éjjel üldögéltem a napos asztal mellett, amikor meghallottam, hogy nyílik a WC ajtaja és kilép a folyosóra a Kobra. Egyik kezével jelezte, psszt. Amásikkal intett, hogy nem kell jelentkeznem. Én meg ahogy felugrottam a székről az felborult, és a jelzés ellenére sikerült egyszer a mozaikhoz csapnom as urranó talpát. Az emeleteken vettk az adást, és senki sem bukott meg azon az éjjelen. Ettől kezdve a WC ablakát minden éjjel becsuktuk.
Marc-i-pan!
Egyszer voltam csak kapu ügyeleteshelyettes. Az volt a rend, hogy amikor a volga letért a laktanya felé a bekötőútra a kaput nyitni kellett, hogy lasítás nélkül be tudjon hajtani a kocsi. Mi hárman helyettesek megbeszéltük, hogy reggel elfelejtjük kinyitni a kaput. Az egész arra ment ki, hogy H főtörzset megbosszuljuk, mert Ő különösen sokat kötekedett a kimaradásra menő sorállománnyal. Volt olyan, hogy kétszer-háromszor is visszaküldte a kimaradásra menőket mindenféle mondvacsinált ürüggyel. Jócskán megrövidítette a kimaradás idejét ezzel. Egyszer a Csoma és Somogyi őrvezetőkkel együtt úgy kerültünk a kapuhoz, hogy pont H. főtörzs volt a kapuügyeletes. Mi ahogy megbeszéltük magunk között, nem nyitottuk ki a kaput, csak amikor a Volga már állt a kapu előtt és szólt a kürtje. Akkor beengedtük a kocsi megállt. A Cár mindjárt odarendelte az ÜTI-t. elmondott minket mindenféle részeg bandának.
Másnap reggel ezredsorakozón a Cár ékes szavakkal ecsetelte, hogy mekkorát vétettünk. H. főtörzs "mozigépész tanfolyamon" továbbképzésen vett részt. Mi meg fejenként két hét laktanyát kaptunk. H főtörzs ezután nagyon sokáig nem adott kapuügyeletet.
Volt egy időszak, mikor ezzel a névvel hárman voltunk az alakulatnál, sőt az általad említett K. Balázs örnagy néhány évig a szomszédom volt, jól mutattunk egymás mellett, egy örnagy és egy örmester, a lakótelepen soha senki nem élt vissza a rendfokozatával, ott mindenki családapa volt, persze a kellő tiszteletet megadtuk.
Nemrég hunyt el, pár éve még rendszeresen találkoztam vele a helyi piacon.
Az őrséggel kapcsolatban annyit, mindig utáltam azokat, akik nagyképüsködtek, hogy az őrt szabálytalanul akarták megközelíteni.
A fegyver nem játék.
Az őr megközelítésének voltak szabályai, aki nem tartotta be, annak úgy kellett.
Nem tudom milyen pofát vágott volna az ilyen ember, ha egy életre megnyomorítják teljesen jogosan, netán agyonlövik?
A HTK a ( Honvédség iránti Tartozási Kötelezettség ) 1480 - nál szinte mindennapos volt, főleg a konyhán, hat évig adtam ott szolgálatot, ezért utáltam a legjobban, a sok kanál és villa kifizetéséért.
Egyetlen esetben fordult elő az én pályafutásom során bajtársi lopás, mikor valakinek a pénzét vitték el alapkiképzés során, próbáltuk a "tettest" lelkiismeretén keresztül célozni, de a pénz soha nem került elő, igaz lopás sem történt ilyen jellegű többé.
Más jellegű azért gyakori volt, ma már azt is lopásnak tekintem mikor a hivatásos parancsnok a saját telkére vitette velünk a horgásztanyára kiutalt töltés földet, és még arra sem volt képes, hogy megkínáljon bennünk.
Érdekes, ez az ember mára is megmaradt jellemtelennek.
Meghallgattam a zenédet, nosztalgiázni nem rossz, de én azért inkább az Omegát meg a Rolling Stones-t kedvelem. Érdekes, ahogy idősödünk úgy erősődik egyre inkább a hajlam a nosztalgiázásra. 15 évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer azon meditálok, milyen volt amikor fiatal voltam? Most meg mindennap benézek a fórumra meg a hivatalos lapra.
Megnéztem a 8839 bejegyzésedhez tartozó képeket, és a Boros Elemér mellett felfedeztem Zsohár Tibort. Ő fiatal hadnagyként akkor került a tisztiiskoláról a századunkhoz, amikor én másodidőszakos voltam.Egyszer laktanyás voltam, Ő meg ÜTI h. Bejött a körletbe és én meg éppen a JUrek Aurél Belsőégésű motorok című könyvéből tanulgattam. Először ellenőrizte, hogy a laktanyás megvan-e, majd megkérdezte, hogy mit csinálok? Én meg jelentettem, hogy tanulok, és Ő békén hagyott. Nem kellett mennem külön munkára. Ha jól emlékszem Salgótarjánból származott Baglyasaljáról.
Veled nem találkozhattam, mert Te ahogy írod 76-ban kerültél az alakulathoz, de egy mási Kása nevű tisztre emlékezem. Nem tudom rokonod volt-e, vagy csak a vezeték nevetek azonos? Kása Balázs (akkor őrnagy)-ról van szó. Egy alkalommal Ő volt at ÜTI, mikor én felállított őr voltam az ötös őrhelyen a raktáraknál. A Cár két civil országyűlési képviselővel be akart jönni a raktárakhoz. Gondolom az Öreg büszkélkedni akart a képviselők előtt a "birodalmával." A raktárakhoz azonban Ő is csak az ÜTI, vagy a töltőszakasz parancsnokának kiséretében jöhetett volna be. Egyik sem volt velük, ezért én megállítottam Őket. Nem akartak megállni hát én a felszólítások után csőre töltöttem, Ők meg lefeküdtek a földre. Na lett belőle nagy cirkusz. Rohant a készültség az ÜTI-vel az élen. Az Öregék addig nem mertek felállni míg le nem váltottak és ki nem táraztatták a géppisztolyomat. Utána a Cár annyit mondott "őrnagy et ezt az embert tüntessék el". Kása őrnagy meg vissza kérdezett "miért ezredes elvtárs? ez az ember csak a kötelességét teljesítette. Ha nem Ő az ÜTI, hanem valamelyik "gumigerinc" akkor bizony lehet, hogy el is tüntem volna. Így megúsztam annyival, hogy másna századsorakozón az "Öcsi főhadnagy" Horváth István kiállított a század elé és annyit mondott "nézzék meg, ez az ember tudja, hogy miért állították oda".
Egy hónappal később az I. zászlóaljból egy srác ugyanott a Hamar alest fektette le. Ő kapott négy nap jutalom szabadságot az éberségéért. Én meg örülhettem, hogy megúsztam.
Írod,hogy Te is idealista vagy. Azért nem kis merészség kellett hozzá, hogy idealista létedre a katona hivatást választottad, azt ahol parancs volt, meg végrehajtás. Gondolkodni nem nagyon illett. Gondolkodott az ember helyett a parancsnoka. Én meg jobb szerettem saját magam gondolkodni. EZ volt a legnagyobb bajom.
