ha nagyritkan szaggatni kell, amkor ugy mint te, csak deszkarol. nem fog szalkas lenni :) a kis nokedli nekem nem nokedli. Mikor egy-egy nagyobb sikeredik, azt hivom csaladinak :)
Nekem a nokedliszaggatom csak kicsi nokedliket tud, nem igazan kedveljuk csak bizonyos etelekhez ezt a tipust, tehat magam szaggatom, meghozza kessel, lapostanyerrol, vagok egy csikot, kihuzom a tanyer szelere es felszeletelem a kessel, egyenesen bele a forro vizbe, villamgyorsan lehet csinalni, deszkarol valahogy viszolyogtat pedig gyerekkounkban az anyam onnan szaggatta, valahogy olyan erzesem van mintha a deszkarol fa is menne bele, pedig nem, rohejes, mi ? De ugyanezt az erzes erzem ha muanyag deszkarol csinalom, ki tudja mi valtotta bennem ki ezt , tehat marad a lapostanyer. A nokedlibol en nem sajnalom a tojast, keves vizet aranylag, nem keverem agyon, inkabb olyan galuskateszta szeru, / tenyleg, milyen nektek a jo galuska teszta?/, es olyan finom hogy a lanyom azt mondja hogy uresen keri mindig, se szaft, se semmi ra.
Levesbe en is bogrebol es kiskanallal szaggatom, ezt egy amerikaitol tanultam, hehehe, az o ferje nagyon szerette a magyar gulyast meg a nokedlit es o ahogy mondta bogrebol szaggatta a nokedlit is, el is felejtettem kerdezni hogy vajon ki tanitotta erre? Vagy netan a leveshez ugy irta a szakacskonyv es azt hitte hogy a porkolthoz is ugy kell....
Nem lassúkezüeknek való művelet volt. Gyerekkoromban nem is láttam mást. Jó éles kiskés és gyors kéz kellett hozzá. Anyám fedezte fel valamikor, már az én felnőtt koromban, a nokedliszaggatót.
A szöveg-kép kapcsolat azt sugallná egyeseknek, hogy Jézus magyar volt - van is ilyen teória - a fotón inkább tarhonya van, sem mint kuszkusz - az ui. sokkal apróbb szemű. Ez ráadásul az instant változat, ahogyaz illik a modern nőhöz. :(
Szóval a couscous készítése macerás, ahogy Váncsánál is olvasható, de az eredmény minősége kárpótol a belefeccölt időért/fáradságért.
Azért az '50-es évek derekán nem az volt a zemebrek legfőbb gondja, hogy milyen a marha, hanem hogy egyáltalán van-e hús - de gondolom, ezt te is tudod.
Mert az olyan marha is volt, alapvetően tejtermelő fajta jól kifacsart életkorában levágva. Tkp. még ma is ez a tejipari melléktermék a "marhahús" 90+ százalékban, akkoriban 100% ez volt.
Anyám szerint, anno.... mindenki a disznóhúsért kapkodott. Marhára nem voltak annyira kihegyezve az emberek, angyalföldön laktunk. Igy nálunk is dominált a marha, szeretem máig is, jobban mint a disznót.
Én is menet (főzés) közben mosogatok, amikor leülünk enni, gyakorlatilag üres a medence.
Visszatérve a nokedlihez (egyáltalán, a szaftos hús köretéhez), gyerekkoromban elég sokszor kaptunk pirított grízt, ilyenkor vmi párolt marhahús volt a kaja.
Érdekes, hogy disznóhús kevesebbszer került az asztalra, marha-csirke-hal-disznó volt az erősorrend.
Maradok a szaggatónál, aminek az elmosása nekem soha nem okozott gondot. Most se kerül az ilyen soha mosogatógépbe, csak a tányérok, poharak, bögrék evőeszközök stb. Az egyes darabok menetközben lesznek mosogatva. Nálam bevált a vizbe áztatás. A tésztafőző edénybe megy a víz és az összes eszköz. Utána semmi probléma a mosogatással nincs.
...a legdrágábbal sem éreztem jól, hogy mi van az edényen...
Ez a "zokniban zuhanyozni" szindróma, bár ez inkább HUSZ-ba való téma :)
Eszembe jut anyám, aki a fa nokedliszaggatóról boszorkányos gyorsasággal szórta a vízbe a darabokat, és is így készítem, bár a sebesség hagy még kívánnivalót maga után. Hogy nem klónozottak a darabok? Na, sag schon... :)
