A Népszigeti Kutyiskola - Korom Gábor vmelyik tanítványa, társ-sulija. A módszerük neve: Tükör-módszer. (Egyetlen eleme sem új ismeret, csak végre valakinek volt elég tapasztalata, intelligenciája, felelősségtudata és állatszeretete, h merjen másképp gondolkodni, mint ami errefelé szokásos volt. Amolyan "vissza a természethez" -dolog, csak épp kiválóan használható, testreszabott, modern köntösben. Pont az, amire ma egy átlag hobbykutyásnak szüksége van.)
Jaja! Ivartalanításon gondolkozzatok el (már akinek átszökdösik a szomszédba a kutyája, az esetleg vegye figyelembe a kutya műtését)! Amúgy jövőre nem kell utána adózni, ha nincs már miért kefélnie... De az is lehet, hogy idővel leszokik a kerítésszaggatásról.
Óóó, én mindig azt szoktam mondani: a labrador bármiből, bármennyit bármikor meg tud enni. :)
Az enyém annyira vicces volt, amikor konyhálkkodás közben megkapta a fél citromot: sokat játszott vele, de valami nagyon muris módon. Ajánklom! :)
Annak aki nem tudná megnézni egy fekete kb 10 hetes kislányt találtak a 2.ker Szépvölgyi út tetején , Labrador vagy arra nagyon hasonlító keverék a kicsi a megtaláló ismerőse be tudta fogadni ideiglenesen vasárnapig.Állatorvos látta kapott oltást bújós egészséges kis kölyök.
Még pici volt a labim, mikor egy reggeli készítés közben kipattant a fejemből, hogy megkóstolhatná a külömbféle zöldségeket amiből készült a reggeli. adtam neki egy egy szeletet paradicsomból, paprikából és uborkából is. Na hát egyiket se köpte ki:)
Viszont amit nemszeret az a savanyú dolgok. főztem a teát és citromot csavartam bele labikám meg ott kíváncsiskodott hogy mi az miaz a kifacsart citrom héját oda tartottam neki, megnyalta és ki is ment a konyhából. :)
Háááát erősen úgy tűnik, h eljött a pillanat, amikor fel kéne keresnetek egy tükrös sulit...
(Miután mi a mi lüke labinkkal végigpróbáltuk a kis hazánkban elérhető összes alapvető iskolai nevelési módszert, sztem van összehasonlítási alapunk, és biztosan állíthatom, h az ilyenfajta problémákra akkor is jobb, egyszerűbb, hatékonyabb és gyorsabb ez a módszer-együttes, mint bármelyik másik, ha az oktató még kezdő a területen. A lüke labival le tudtunk vizsgázni a legrégibb módszerekkel, tudtunk A3-as agilitys tudásra szert tenni modernebbekkel, és azt hittük, a kutya taljesen rendben van, rajta már nem lehet javítani, problémák megoldva, és még mi is azt látjuk, h jelentős a változás a viselkedésében, amióta oda járunk. Bár lehetett volna ugyanezt 3-4 évvel korábban is... De ha Te mániákus kertész vagy, akkor természetesen nem szóltam... :):):) )
Licitálok: húsvéti nyúl. Hétfőn az egyik, pénteken a másik. Merthogy a szomszédban tesók laktak, ergo mindkettőnek kellett egyet-egyet kapnia. (Utólag tudtuk meg, h a nagypapa direkt engedte ki a nyulakat az udvarra, mikor már ráunt, h megint az ő nyakába szakadt a lánya által az unokáknak megvásárolt nyulak gondozása.) Akkor még jugó farkasölőnk is volt... :( A vizsim meg baromira nem értette, mi történik. Hála égnek... :)
Most, hogy mondod a tökös esetet eszembe jutott a minap történése ... :O)
Szomszédasszony felakasztott egy nilon zacsiba a keritésre óriás méretű céklát ... ami csak utólag derült ki.
Hazaérkezvén ismeretlen eredetű és méretű gumók hevertek szanaszét a kertben, a kutya pofája és szőre lilás vöröses foltos ... atyaég kiáltott fel a család :O)
Mi a xar ez és a kezemben egy kisbaltával piszkálni kezdtem az emberfej nagyságú gumokat - és honnan pottyantak a kertbe ???
Aztán találtuk meg a szatyor darabjait és összeállt a kép amit másnap megerősitett a szomszéd.
Mert ott uncsi. Pont abban akorban van, amikor hirtelen iszonyat nagy szüksége lesz mindenféle külső ingerre. Meg a fenekén kívül máshol nincs hidege, akkor minek menjen be? :)
A lépcsőhöz: semmiképpen se sügesd, ne utasítsd, és ha elfáradt v megijedt, egy darabig még mehet kézben. (Nem azzal van a baj, h lépcső, hanem azzal, ha a lépcsőn a kutyának erőn felül kell teljesítenie. Ha ő egy nagyobb kutya mellé került volna, egész nap úgy játszanának, h a csípője jóval nagyobb terhelést kapna, mint az a napi 3-4szeri felsétálás, csak ott ők tiszteletben tartják, ha a másik elfáradt és pihenni akar. A gazdi ezt hajlamos nem észrevenni, a baj olyankor szokott megtörténni.)
Etetéshez inkább más szóljon hozzá. Véleményem szerint a valóban csúcskategóriás tápokat nem számítva jobb a természetes -vagy legalább vegyes- módi, de ezzel itt egyedül vagyok.
Az én labim 13 hetes, és az a kérdésem, hogy szerintetek mehet már egyedül a lépcsőn az első emeletre? (Budapesti társasházban lakunk.) Most ott tartunk, hogy felfelé már elindult, de lefelé még fél, nem akar menni, és azt gondoltam, hogy nem is kéne erőltetni.
A másik, hogy vajon elég-e neki, ha csak száraz tápot kap, elég jó minőségűt?
