Kb. 3 hónapja felajánlottak egy Schagerl tenort, hogy nézzem meg de nem foglallkoztam vele. Lehet, hogy rosszul tettem? A márkáról nem tudtam semmit azt hittem csak el akarnak sózni valami gagyit.. A család a fiuknak vette aki abbahagyta a zentanulását és már tőbb éve csak a szekrény tetején pihen.
Lehet, hogy még megvan. Ez a Schagerl tényleg olyan jó?
Kell valakinek egy Hercules Travlite DS430B szaxiállvány (belefér a csőbe, van egy puha tokja, így nem is sérti, nagyon praktikus). Altra és tenorra kiváló, csak nekem éppen most egyik sincs.
Van egy Koenig&Meyer alt/tenor állványom is, a hagyományos típus, az is eladó.
Mindkettő új állapotú, 5000 forint/darab.
Ha valaki elviszi mellé a Bari 105-ös fejet 19000-ért, akkor csak 4000. :)
Ezek az opciók mind adottak a számomra. Szerszámokat nem szeretnék venni, maximum gyártok néhány speciál dolgot. A járműiparban ténykedek - oda is halom dolgot kell "faragni" időnként. Van saját műhelyem itthon. Remélhetőleg valamire csak jutok. Esetleg ha mégsem akkor van egy gyönyörű díszem a falra! :-)
Ez a fajta "minőségvizsgálat" ma is megvan, majdnem minden hangszernél (számítógépnél stb.), sajnos. Az amerikai ellenőrzés a legerősebb, aztán a német. Mi valahol az alján kullogunk. Ezért írtam pl., hogy német piacról származó kínai hangszert érdemes venni.
Nyugaton azért nem volt akkora respektje az Amatinak és a B&S-nek, max. tanuló kategóriában. Keleten már annál inkább, mivel alig lehetett mást kapni (bár nálunk néha előfordult, hogy behoztak Selmert, Yamahát, Yanagisawát, sőt, még Meinl szaxofont is lehetett kapni :)).
És a nyugatiaknak nem volt elfogadhatatlan ára egy hangszernek már akkoriban sem, emlékszem, hogy játszottunk Svájcban, és megcsodáltam egy kolléga baritonját, megkérdezte, miért nem veszek, aztán elmagyaráztam neki, hogy sokévi fizetése ez egy magyar embernek. Márpedig egy akkori Amati, még a nyugati verzió is (nekem volt egy olyan altom, ami Németországból származott), nagyon alulmaradt a Selmerhez vagy társaihoz képest. A B&S már egy más történet, az konkrétan Selmer nyúlás volt, nehéz is volt hozzájutni, még manapság is ritkán kerül elő a használtpiacon az a típus, de nyugaton az is csak a futottak még kategória. Azért az sem véletlen, hogy a hazai hivatásos zenekarok (rendőrség, katonaság, rádió stb.) Selmert meg Buffet-Crampont vettek, nem Amatit vagy B&S-t.
Most van egy gyűjtői hullám nyugaton a régi kelet-európai hangszerek irányában, de azt sem a minőség, inkább a nosztalgia mozgatja.
A háború előtt hangszerek meg megint egy másik mese.
Költeni azt nem szeretnék sokat, egy romossal megpróbálkoznék , hogy fel tudom-e éleszteni saját kezemmel. A mechanika nagyon tetszik a szaxofonokon, ezért is kezdtem el fújogatni. Gyártani tudok kisebb alkatrészeket, stb. Igazából a kihívás része motivál nagyon. Téli szöszmötölésre remek dolog lenne, főleg egy egyenes nyakú model. Azok mégjobban tetszenek. (ne kérdezd miért, énsen tudom megmondani)
Mennyit akarsz rá költeni? Nagyon sok van Európában is. Felújítottat kapphatsz 7-800 euróért, most is van egy Martin a német Ebay-en. Romot meg olcsóbban, csak vadészni kell rá. De romot nem érdemes venni, mert lehet, hogy túl rom. Ha te újítod, megéri, de ha hangszerész, akkor gatyád rámegy, mert semmi nem sztenderd benne.
Látod, én meg vettem baritont, ami annyira bő, hogy ha nem hajlított szopránom lenne, bele is férne a csőbe. Most már kicsit sajnálom is, hogy nem egyenest vettem, mert csak egy tokot kellenb cipelnem. :)
Hello mindenkinek! Továbbra is érdekelne egy (akár elvert) valamilyen öreg ,olcsó ,low pitch c-melody hangszer felújításra. USA-ban sok van , de mire ideérne nem éri meg. Esetleg ha valaki belebotlik ilyesmibe...
Szerinrem a hangszer válltás az belűről fakad. Ma sincs markVI-om, ha éppen el nemkezdem szűknek érezni a 62 es világát. Nálam valahogy adják magukat a hangszerek. Úgyértem, ahogy elkezdek keresni, előbb-utóbb felbukkan a megfelelő darab.
Mondjuk a Keilwerth Shadow olyan gyönyörű, hogy sírok, de még nem próbáltam (meg minek is próbálnám, jelenleg esélytelen, hogy vegyek egy többmillió forintos hangszert).
én teljesen meg vagyok ezzel a Schagerl-el elégedve. A legutóbbi szaxofonos napon, rengeteg szaxofont kiprobáltam, yanagisawa,yamaha,keilwerth, selmer, és bevallom nem volt egy olyan amitől elájultam volna. De a legnagyobb csalódást a keilwert shadow okozta (az nagyon gáz volt, vagyis nekem baromira nem jött be) Szerintem ez egy elég jó széria a Schagerltől, egy darabig biztos marad ez. :)
Itt van sok jó tanács összegyűjtve (persze angolul, de sajnos ez van, manapság vagy megtanul valaki angolul, vagy kimarad egy csomó mindenből): ://www.thelessonroom.com/LessonRoomResourceLibrary.Page?ActiveID=3031&IType=8
Márkás hangszert nem áraznak le két nap múlva, de ha igen, az pech, viszont bármivel járhatsz így, ez a "szép" a kapitalizmusban. :)
A belinkelt áru pontosan a noname, kitudjamilyenlesz kategória. Sok érte a 170, akkor már inkább egy Thomann, vagy egy Classic Cantabile, olcsóbbak, és biztosabb a forrás. (Előbbi ismert, utóbbi nem annyira, de van tőlük egy király baritonom. :)) Kínai hangszert általában német/amerikai piacról, német/amerikai minőségellenőrzéssel érdemes venni, de mindenképpen olyat, amit ki tudsz próbálni. Ez persze igaz egy Selmerre is, de kisebb eséllyel kapsz gyenge Selmert, mint gyenge Noname-t.
A sound a muzsikusból jön, mint írtam. (De tegyük hozzá, hogy ez azért nem az az Amati, amit a legtöbben ismernek, használnak nálunk, hanem az új széria, ami konkrétan akár nagyon jó is lehet. Itthon ebből van a legkevesebb, inkább arendszreváltás előtti és körülitípusok forognak.)
Szerintem az a probléma, hogy ha valakinek jól szól a cső egyből az a kérdés, hogy milyen fúvókán, meg csövön játszik, amikor általában ezek a leglényegtelenebbek. Nem azért szól neki jól, mert talált egy jó csövet, valószínűleg egy kínai is majdnem úgyanúgy szólna a kezében, csak kicsit nehezebb lenne fújni, nem lenne olyan kényelmes, stb..
Pl. igen. A Yamaha jó példa volt, mert ott 23-as és 62-es között ég és föld a különbség hangban is.
De kényelem, mechanika, tartósság, kopás, kivitelezés, felhasznált anyagok mennyisége és minősége, mind számít. Van olyan, ahol nagyobb a szórás, van, ahol nem akkora, ez erősen típusfüggő. Meg korfüggő. Volt itt alább egy polémia pl. a Selmerekről, ahol a Mark VI-ot követő szériák nem tudták elérni a hatos szintjét, pedig az azt követő hanszerek is mesterhangszer kategóriában játszottak.
Próbáld ki egyszer: ha bemész a Fontrade-be, kezedbe nyomnak ott mindenféle hangszert, és meg fogod érezni a különbséget, még megfújás nélkül is. Ha meg már tudsz fújni, érdemes kipróbálni több hangszert, akár egy boltban, vagy kiállításon (szokott lenni pl. Bigband találkozó, meg lesz Hangfoglalás idén szeptember 30-október 2, előforduil, hogy ott is ki lehet próbálni több csövet, csak vigyél saját fúvókát náddal).
