Helikopterről géppisztollyal vadászni-ez a magyar úri vircsaft. És mindenben ugyanez a struktúra működik. Számunkra sajnálatos módon Európában ismeretlen ez a fajta a kultúra. Szerintem az is marad.
Mi viszont lesüllyedünk oda, ahová valók vagyunk. A szar alá két méterrel.
Azután bamba arccal nézünk fölfelé, a látóhatárunkon lebegő seggek vészkijárata felé. És sírós arccal sopánkodunk ötszáz éven át, hogy mennyire ki van velünk baszva, és milyen szomorú ez a magyar sors, és mennyire nem érdemeltük meg. Pedig mindig csak törvényszerűen azt kaptuk amit megérdemeltünk.
Talán az, hogy ezek a fiúk kizárólag ismeretségi alapon a közpénzből kivehettek százmilliókat és milliárdokat.
Mivel saját identitásuk nem volt, ezért egy tanulási-másolási folyamaton keresztül sajátítják el a százötven évvel ezelőtti arisztokratikus allűröket.
Bunkók viadala az éhezők országában.
Ahol a polgárok 60 %-a képtelen megfizetni akár a legolcsóbb éttermi ebédet is. Tizenkilenc európai országból az utolsók vagyunk, nálunk a lgmagasabb azoknak az aránya, akik soha nem járnak étterembe az árak miatt.
Közben pedig tahók buliznak a pénzünkön.
De annyira tanulatlan prosztók többségükben, hogy az alapvető kulturális szokásokat sem ismerik.
"Az egyik leggazdagabb francia luxuscikkgyártó család negyedik generációs milliárdosa, egy fiatal üzletember járt Magyarországon. Vendéglátói egy magyar politikus segítségével szerveztek a lelkes vadásznak egy vadkacsavadászatot. Hajnali 4-kor pontosan találkozott is a vadkacsavadászatra induló csapat, minden úgy indult, ahogyan azt a vadászetikett előírja. Az udvarias francia úr másnap aztán kissé morózusan kommentálta az eseményeket a vadászaton részt nem vevő vendéglátóinak, eleinte csak morgott, aztán mégis panaszkodott. Mint kiderült a vadászni szerető, de annak udvariassági szokásait egyáltalán nem ismerő vendéglátó semmit nem ismert a vonatkozó etikettből, nem ajánlotta fel a vendégnek a legjobb, az úgynevezett „esélyes” helyet, vagy éppen az első lövés jogát, hanem a szabályokat teljesen felrúgva azonnal, mint egy gépkarabély megsorozta a vadkacsákat. A több százéves nemzetközi vadászszabályok alapján pedig az első néhány felszálló récét illik elengedni, és a vendéget mindig előreengedve, váltott találatokkal illik lőni."
Megjártam Pestet, persze nem igazán úgy jottek ki az ebédek/vacsorák, ahogy terveztem de vegul is nem volt rossz.
Elso nap a Stoczek etteremben ettem (ELTE/BME barangolas), egészen turheto sajttal toltott csirket igazan jol sikerult káposztasalataval. Nyilvan nem fine dining, nem is "medium-rare", de onkiszolgalo etterem szinten merem ajanlani az arra boklaszoknak - nagyon mast nem talaltam a kornyeken es éhes voltam.
Masodik nap nem talaltam meg a Fricskát es mar 2 ora is elmult - igy aztan betertem az Akacfa utcaban a Bajor Sarok nevu muintezmenybe. Ami attol bajor, hogy van csapolt Paulaner; barna is, az kivalo volt. Tipikusan bajor etelt nem sok van az étlapon, igy aztan ettem egy bajor erolevest, ami jó lett volna, ha nem lett volna benne kb 3x annyi só...
Másodiknak juhturos strapacskat rendeltem, ami - nem fogjatok kitalalni - ismét sós volt. Nem csak a juhturo, mert annak az a dolga, hogy sos legyen, hanem a nokedli is. Szóval arra van kihegyezve, hogy csusszon a sör. Kár.
Harmadnap Boszorka kedvenc helye volt: Rosenstein, harman voltunk es mind a harman nagyon elegedettek voltunk. Amit ettunk: Húsleves maceszgombóc/Tárkonyos ozraguleves/Csontvelo pirítóssal, ecetes és friss fokhagymával. Ebbol talan az utolsot emelnem ki, nagyon finom volt es hihetetlenul nagy adag. Foetelnek - szombat lévén - sólet, Kacsasült aszaltszilvás párolt káposztával és röszti burgonyával illetve Szálka nélküli pontyhalászlé vegyesen, belsoséggel-t ettunk, mind kifogástalan volt.
A záróakkord madártej volt, ami szinten kifogástalan volt.
Negyedik nap csak vásári forgatag volt lapcsánkával a Vorosmarty téren a Gerbaud elotti bódébol, ami sziten kifogastalan volt. No meg néhány pohár forraltbor, hogy tartsa bennem a lelket! A vásári forgatag nagyon bejott idén, nagyon jopofa vilagitastechnikai ujdonsagok is voltak (lehet, hogy nem iden eloszor, nekem ujdonsag volt mindenkepp)
Otodik nap Stand25 bisztro.
Sutotok+spagetti tok salata, kecskesajt, piritott tokmag: érdekes kombinacio, elnyerte a tetszésunket! Masodiknak rakott krumplit illetve véres "hurka" volt, mindketto pazar volt (én egy kicsit fuszeresebb/csiposebb kolbit teszek a rakott krumpliba, de kb pont olyan volt, ahogy en szoktam készíteni) Desszertnek dios nudlit illetve somlóit ettunk, amibol az elso jo volt, a somlói, hát, nem tudom. Lehet, hogy az én készulekemben van a hiba, de nekem a somloi mast jelent: piskota, dio/mogyoro, és sok-sok csokoladeontet+tejszinhab - ez minden volt, de ilyen nem, nagyon-nagyon száraz volt az osszhatás.
A zárónapon meg beugrottam az ujranyitott Hauerbe egy krémesre kávéval, amivel szinten elégedett voltam. Ott nottem fel egy utcára tole, sokat jartam oda gyerekfejjel, nosztalgia volt az egesz :) Aki még nem járt ott annak ajanlom, hogy menjen el, es ne felejtsen el besetalni az uzlet belsejebe se!
Azt miből lehet megállapítani egy étteremben, hogy a szomszéd asztalnál ülő harmincas is, NER is és milliárdos is?
Nekem ebből a kategóriából O. Ráhel férjén kívül egyébként más hirtelen nem jut az eszembe (Lőrinc barát már ötven fölött jár, így a "harmincas" halmazba nem fér bele.)
"Megnéztük, hogy hol esznek, hol isznak, de vajon hol ismerkednek a harmincas NER-milliárdosok? Forrásaink teljesen eltérő válaszokat adtak. Van, aki szerint az ismertebbek nem is nagyon mennek a zsúfolt, nyilvános éjszakai helyekre. Aki mégis Budapesten bulizik, az inkább az ötödik kerületbe jár, például ide:
Bestia (Szent István tér)
Bob (Bacardi Original Bar a Széchenyi téren)
Bad Girls (immár Yellow) szintén a Széchenyi téren
a külföldiek által nagyon kedvelt hetedik kerületi partihelyek ebben a körben nem játszanak, a bulinegyedből egyetlen helyet, a Kazinczy utcai BRKLYN-t azért többen szóba hozták. Budán kevesen maradnak, de ha mégis, akkor a MOM Leroy, vagy a Bimbó utcában a Piros Pezsgő (korábban Kispipacs) frekventáltabb.
Előbbiek voltak a gyakrabban emlegetett helyszínek, a beszélgetésekben azért még szóba került:
a Kiosk, ahová kifejezetten szofisztikált társaságok járnak kreatív, beöltözős bulikra. Ezeken a tematikus partikon kicsit idősebbek, nagyvállalkozók, színészek, nagykövetek bukkannak fel.
A rooftopok (tetőteraszok, sky barok), amelyek közül a Párisi Áruház tetején található 360, a Váci utca 1. tetején a St. Andrea Wine, és az Aria Hotel tetején a High Note a frekventáltabb.
A nagy hajós bulik - évente kétszer, változó szervezési és finanszírozási háttérrel a Dunán szokott a topelit egy hajós bulin találkozni, de ide tényleg csak a felső tízezer legfelsőbb kasztja bejáratos."
„Éppen ezért a NER-lovagok látóterében sincsenek állócsillagok” – vélte egy forrásunk. Mi is ezt tapasztaltuk, a beszélgetésekben sok helyről hallottunk, nem voltak igazán erős sűrűsödések, az eltérő időpontokban és helyszíneken zajló háttérbeszélgetésekben résztvevőket természetesen nem tudtuk összeereszteni, de aligha alakult volna ki konszenzus, mert sokszor teljesen ellentétes véleményeket hallottunk.
Összességében azért úgy tűnt, hogy a nagyon vagyonos, „újgazdag” fiatalok nem feltétlenül a legjobb, a szakma által leginkább elismert konyhákat, az igazán egyedi fine dining helyeket kedvelik, mert ezekben sokszor kevésbé van „élet”. Nem az ételek minősége a fontos számukra, hanem a hozzá kapcsolódó presztízs, legyen persze jó a kaja, de az sem baj, ha sokan vannak a helyen „csajcsapatok is”, mint az ötödik kerületi csúcshelyeken - fogalmazott számunkra egy gasztronómiai szakértő.
Saját akol
Az biztos, hogy nem hátrány, ha a hely tulajdonosáról azt gondolhatják a fiatalok, hogy nem ellenségesek, az ő világukból valók – meséli egy forrásunk, aki szerint, ilyen szempontból favorizált volt mostanában:
Andy Vajna Nobuja,
Zsidai Roy számtalan helye (a Várban a Jamie's Italian, a Pierrot, a 21, a Pest-Buda, a Baltazár a bulinegyedben Spíler, vagy a Kempinski aljában az ÉS)
korábban az Erzsébet téri Terminal is így volt elkönyvelve, de ott nemrégiben változás történt.
Budán még elég kevés hely megy, de a fiatalabb gazdagok között még leginkább a Déryné Bistro, a MOM Leroy, a TJ Piccolino, a Fáma (ez még egy új hely, de már a vizsgált körben is nézegetik).
Ötödik kerület
Többen is úgy vélekedtek, hogy a NER legfőbb kedvezményezettjei számára a legnépszerűbbek a pesti, elsősorban az V. kerületi helyek, ahol a beszélgetőpartnereink természetesen személyesen ismerik az éttermek már-már legendává vált tulajdonosait (a külön-külön is több hellyel rendelkező Lecsót, vagy Hubertet hallottuk például így emlegetni).
Valamiért a NER-kör étkezései és szórakozásai a Bazilikától a Kazinczy utcáig terjedő bulinegyeden belül sokkal inkább a Bazilika felőli részre korlátozódnak. Az érintettekkel beszélgetve ez a kör kifejezetten szereti a Tokio, a TJ, a Kiosk, a Borkonyha, a Babel és a Kollázs (Four Seasons oldala) nevű helyeket.
Többen megemlítették, hogy a Black Swan egy bizonyos kör (az Origo vezetői) számára amolyan hazai pálya, de rajtuk kívül is azonnal kivívta a legjómódúbb fiatalok tetszését a hely. A Klauzál utca ugyan nem a legelegánsabb környék, de a Black Swan így is top kedvenc lett. Az érintettek kifejezetten lelkendezve meséltek a hely minőségéről (akár Londonban is lehetne), ahogy többen megemlítették, hogy a bár érdekessége, hogy a nyilvános részhez képest, a „VIP”-ban többen férnek el.
Ja igen, már látom, hogy ez a Bajor Imi féle Kicsi Huszár helyén eresztgeti a gyökereit... A szálloda odébb van 2 házzal, és annak is van valami kultúráltnak látszó étterme...
Na igen. Mivel manapság elég ritkán járok arra, óvatosan és halkan meg is kérdezném, hogy ez a hely él-e még?
Sejtésem szerint nagy valószínűséggel igen, mert ugye ez abban a szállodában műxik, a körút előtt és és az Akácfa utca között? Az pedig a más, olykor szinte kibogozhatatlan hátterű bérleményektől eltérően egy stabil alapot jelenthet...
