Ha valakit érdekel a Jazz zene és nem csak hallgatni szeretné hanem nézni is, hobbiból Jazz koncert DVD-k gyütésével is foglalkozom van kb 400 db, természetesen nagyrészben szaxofonos előadóktól.
Ez jazz, ami teljesen sajátos világ. Tényleg ügyes a fickó, de nekem már emészthetetlen ekkora tudás. :-) Hasonló érzéseket vált ki belőlem a gyors jazz és a klasszikus zene - értékelem mindkettőt, nagyra tartom ,de unatkozom alatta.
Harry egy kitartó jótevője a világnak, reális áron árul dolgokat, mi meg csak piszkáljuk, ezért nem megy ezen a világon előre semmi, mert elfojtjuk itt a rabló kapitalista kizsákmányolók ellen harcoló magányos angol hőst. :)
Krómozott, és valószínűleg nem eredetileg, látszott rajta, hogy sokat megjárt. Viszont magyarországi hangszer volt, bele volt gravírozva, hogy Reményi valami, már nem emlékszem pontosan, nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget akkor. Nem tudom, hol kötött ki, Gruber féle fúvókával, újféle formatokban adtam el, de a Corpusban becserélve. Ha tudnám, hol van, lehet, hogy megvenném.
Nem tudom, az öreg mit csinált vele (még a tengelycserét sem tartom elképzelhetetlennek), de ez nem olyan lett. Mondjuk olyan fúvókákat faragott nekem, hogy az egyiket sosem adom el. Meg egyedi párnákat csinált a Buescheremnek, pirosat, iszonyat jól nézett ki.
Az a probléma, hogy valamilyen okból a Pay pal nam utal az eladónak. Illetve az ebay.de-n vásároltam és a paypal a .com oldalra irányít át, amin nemelérhető az árú, mivel európába szállít csak az eladó. ilyenkor persze felmerül a direkt utaláslehetősége is:s Ja, és nem paypal ról paypalra utalnék.
Az biztos, hogy kop(og)ósra sikerültek, de mégis az volt a legjobb komenyista cső a piacon. Ha véletlenül egy bekerült a Triál hangszerboltba, nem porosodott meg, pedig drága volt.
Mondjuk a B&S tekintetében csak annyit, hogy annyira tengelykopós csöveket ritkán látni. Nyílván nem egyik napról a másikra, de aztán menthetetlen. mondjuk lehet, hogy valakit inspirál acsörgés:)
Igen, a háború előtt még a kor technológiájának megfelelően jó hangszerek készültek. Csak aztán a komenyizmusban elkezdtek fejleszteni, de nem úgy, mint a népi Kína, hogy lelopnak mindent egy az egyben, hanem saját ötleteik voltak. Na, ezek nem jöttek be. Az én Super Classic-omnak olyan Gisz-Cisz váltó megoldása volt, hogy ma is tudnék mondani szépeket a tervezőnek.
Persze, biztos igaz. Én mondjuk amikor külföldön jártam, Yamahánál gyengébb hangszert nem láttam, még zeneiskolásoknál sem nagyon.
Persze ez már a 80-as évek vége felé volt, korábban lehet, hogy sok Amati volt nyugaton.
Egy viszont biztos, keletre ment csőstül. Egy volt tanítványom egy hihetetlen jó, ezüstözött B&S tenort vett CCCP-ben, a GUM áruházban. Nem akarták neki levenni a polcról, mert nem hitték el, hogy meg tudja venni, mert ez egy nagyon drága hangszer ám. Valami száznéhány rubel volt, ami akkoriban itthon sem volt egy összeg. Mondtam is neki, hogy miért nem vette meg az összeset (volt vagy 3) találtunk volna rá vevőt. :)
