A hold utcai piacon egész jó helyek vannak, én csak ebédelni szoktam ott, de szerintem vacsira is jók lehetnek. Nekem vacsira a Kisbíró, Café57 és a Pasarét Bisztró jön be.
Nem sejtettem, hogy ha még várok pár percet, akkor beszélgethettünk volna. Így-miután rendkívüli horderejű hozzászólásomat beírtam-azonnal aludni mentem.:)
Valahol azt olvastam, hogy az indiai konyha azért fűszerezett mindent csípősre, mert ezzel elnyomták a már nem éppen friss, vagy romlásnak indult hús ízét/"illatát". Hűtőszekrénye nem sok indiainak volt, és a klíma jellege sem kedvezett a tartósításnak. De az is lehet, hogy ez csak urban legend.
Azoknak a népeknek jó, akik sok-sok üres rizst meg kukoricát ettek a történelem során, hús nélkül és még zöldségből is mindig ugyanazzal a néhánnyal, muszáj volt valamit kitalálni a dögunalom ellen.
Nem értem, mi az oka a csípős-imádatnak, illetve annak, hogy a termesztők egymásra licitálnak az erősséget illetően. Az enyhén csípős-pikáns még elmegy, de mi a jó abban, hogy szétmarja az emésztőrendszert, ráadásul az étel ízét is agyonvágja. Bizonyos erősség fölött már alig működik az ízérzékelés, csak zsibbadás van ...
Van egy nagyon kedves barátnőm, japán. Annál csípősebet nem ettem, mint amit ő főzött. Amikor a gyerekét szoptatta, akkor se mindig hagyta ki a csípőset. Olyankor a bébinek vörös lett a feje az anyatejtől. A koreai konyha is csípős, a kimchibe az eredeti recepthez képest az egyötödét teszem a csípőspaprikának, ez is bőven elegendő a tűzokádáshoz.
egy ismerosomnel voltam kint nehany eve angliaban. nigeriai a baratja. olyan csipos kajakat csinalt nekem a leanyzo, hogy neha nem tudtam megenni. es tudni kell hozza, hogy amikor meg itthon elt, ra sem tudott nezni az erosre. es sok olyan kajara, fuszerre, amit ott ettem nala.
A XIX. sz.-ban ahhoz hasonlították, amit ismertek: az oszták-német, cseh és lengyel konyhákhoz. Ezekhez képest a magyar igen csípős, mert nekünk legalább némi fogalmunk van az erős paprika finomságáról; az említettek viszont a skandinávok után a világ legkevésbé csípős konyhái.
Megint folyamatosan hallhatjuk a tv-ben a sörreklámot. "A magyarok bármely nemzet konyhájának ételeit megeszik, de csak Erős Pistával."
Magunk hülyítésének tipikus példája. A magyar konyha egyáltalán nem csípős. Lehet, hogy Rózsa Sándor idejében az volt-nem tudom-de ma már nem az. Az ázsiai konyhák ételeinek csípősségéhez képest például a fasorban sincs.
"Phaal (Phall) curry, Dél-India
A világ legcsípősebb curryje, a phaal legalább 10 különböző paprikát tartalmaz. Amitől igazán ütős, az a Bhut jolokia nevű csilipaprika, amely a Guinness Rekordok Könyve szerint a világ legerősebb paprikája. Naga jolokia néven is ismerik.
Pork Vindaloo, Goa, India
Szintén az előbb említett csilifajta a felelős ennek a disznóhúsból készült fogásnak az erejéért. Az ételbe még ezenkívül kardamomot, koriandert, fokhagymát és kurkumát is tesznek. A vindaloo egyébként portugál eredetű, eredeti neve Carne de Vinha d' Alhos volt, és a 16. században került Indiába, a portugál megszállás idején. A helyeik valószínűleg nem találták elég ízletesnek az európai viszonylatban igen tüzesnek számító vindaloo-t, ezért csilivel és regionális fűszerekkel spékelték meg a fogást.
Hot Suicide Wings, Chicago
Az ételt árusító Jake Melnick’s Corner Tap vendégeinek a fogás elfogyasztása előtt egy jogi nyilatkozatot kell kitölteniük, amelynek értelmében vállalják az ebéd vagy a vacsora következményeit. Az "öngyilkos" jelzőt a korábbi Guiness-rekorder paprikából, a Savina habaneróból készült szósznak köszönheti. A paprikát egyébként "dominikai ördögnyelv paprika" néven is ismerik, de rászolgált a Ball of Fire (tűzgömb) elnevezésre is. Caribbean Jerk Chicken, Jamaika
Jamaika, Barbados, valamint Trinidad és Tobago szigetein terem a Scotch bonnet nevű extra csípős paprika, amely számos karibi húsos étel kulcsfűszere. Nemcsak a hagyományos, egyszerű csirkéből készült ételekben, hanem a kecskéből és disznóból készült fogásokban is találkozhat vele az óvatlan utazó.
Devil Pork Curry, Malajzia
A portugál konyha emlékeit őrzi a maláj gasztronómia egyik jellegzetes fogása is, az "ördögi disznócurry". Az ételbe a thai csilipaprika mellett kurkuma, mustár és ecet kerül. Létezik vaddisznóból készült változat is.
Neua Pad Prik (Thai Pepper Steak), Thaiföld
A thai paprikás steaknek is fordítható étel az ország középső részén népszerű. A fogás marhahús, salottahagyma, fokhagyma, bazsalikom, és rettentő mennyiségű chili padi (thai csilipaprika) felhasználásával készül. Az agresszív csiliféleség egyébként Bangkoktól Indonéziáig a mindennapi konyha része.
Frango Piri-Piri, Angola, Mozambik és Dél-Afrika
A csirke részeit csilipaprikás pácban marinálják, majd megsütik vagy grillezik. Az afrikai ördög, a piri-piri paprika képezi a pác alapját. A csípős paprikás pácban készült húsok az angolai, mozambiki és kongói konyhában igen gyakoriak. A paprikát egyébként peri-peri, peli-peili, pili-pili néven is ismerik Afrika-szerte.
Papas a la Huancaína, Peru
Ennek a látszólag ártatlannak tűnő fogásnak a "lelke" a huancaína nevű fűszeres sajtszósz, amelyet főtt krumplira öntenek. A csípősségért a régió legerősebb paprikája, az Ají amarillo felel. A paprika számos színben előfordul, és általában porrá őrölve kerül az ételekbe.
Kimchi Jjigae, Dél-Korea
Ez a gulyás jellegű káposztaétel tofu, disznóhús, mogyoróhagyma, különféle tengeri herkentyűk és a perilla nevű gyógynövény felhasználásával készül. Az erőteljes fűszerezés az ország dél-keleti részére, Gyeongsang-do régiójára jellemző. A pikáns, csípőst ízt a vörös csilit a baechu káposzta különleges találkozása adja."
De legalább jó volt? Már bbiztos van egy éve, hogy ott voltunk és valahogy a minőségtől se voltunk elragadtatva. Hogy mit ettünk, arra már nem emlékszem.
A kezdet kezdetén volt a legjobb. Valahogy egy hozzáértő team volt ott, akik nem lehúzni, hanem vendéglátózni akartak. Jó volt a Paulánerbe betérni egy mozi után. Sokszor annyian voltak, hogy csak állva lehetett a pultnál meginni a sört, és ha csak valami apróságot akartunk enni a sör előtt, akkor smaltzo( sült zsírt) kértünk friss kenyérrel ami isteni volt, vagy töpörtyűt lila hagymával.
1 hónapja voltunk ott, mert itthon volt az amerikás sógorom, és valahová a közelbe meg akartuk hívni. Én egy előételt ettem, SzPéter se valami komolyat, a sógor meg egy hekket. Ők megittak 1 korsó és egy pohár sört fejenként, én egy limonádét, és 13 ezer Ft-t fizettünk. Nem fogunk ezután se gyakran odamenni!
A MOM-ban a Paulaner nem volt rossz, de az ujranyitás után kicsit elszálltak az árak. Meg is kellene már nézni megint egyszer, elég régen nem voltam ott. Az ott emlegetett Leroy nekem pocsék, de izlések és pofonok.....
A Bajor sarokkal kapcsolatos élményekről jut eszembe, hogy kedves hölgyismerőseink - egyenként is finnyásak, igényesek, de nem finedining rajongók - egyik este véletlenül tértek be ide és állítólag életük egyik legborzalmasabb éttermi kalandja lett belőle. Szerintük ilyen xart évtizedek óta nem kaptak nyilvános helyen...
Nagyon nem részletezték, hogy mi volt a bajuk vele, mert nekem soha eszem ágában se jutott ide betámolyogni. Tény, hogy a hölgyek nem "sörösek", tehát a Paulaner nem hatotta meg őket csipetnyit sem...:) :)
