1 bögre rizst közepes fej pirongatott hagymán megfuttattam, fölengedtem a csont lével, 10percig főztem félretettem, többször átkavartam.
(Naná, hogy a frigóból kifogyott a leveszöldség, ráadásul a franciasaláta alap helyett csak mexikói keveréket találtam, így azt tettem 2 marékkal a fél főtt rizsbe.
Közben betettem a bőre beirdalt, besózott libacombot húsával lefelé, alatta 2-3 cl vízzel egy kilibazsírozott jénaiban a sütőbe, és fedő 200 oC-, sütöttem 33/4-ed órát, utána fedő nélkül még 15 percet.
Amikor kisült fölkockáztam, és a közepesen szottyos zöldséges rizsbe kevertem, összemelegítettem.
Sztem bármelyik Culinarisban Pesten (Hunyadi tér, Balassi B. u., Óbudán a Perc u.), de jó eséllyel bármelyik nagyobb Sparban is. Mondanám T. Nagy Tamás boltját a Gerlóczy utcában, de sajnos az bezárt, kiköltözött Kőbányára a Liget u. 46. sz. alá.
Én is rövid ideig főzöm /szódabikarbónás/ sós-köményes vízben a kitorzsázott és nagyjából fölszelt kelt, majd a lében zacsisrizst, amit összekeverek a marhapörkölt maradékkal /ha nincs kéznél követtem már el darált disznócombból készül pörkölttel is/, utána kikent-morzsázott tálba rétegezem alul fölül káposztával, rá nagypohár tejföl, oszt sutty a sütőbe pironkodásig.
Az az igazság, hogy legtöbbször a disznós változat jön össze, mert marhapörköltnek nálunk gyorsan elpárolgó a maradéka.
:o)
A szódabikarbóna megőrzi a kellevelek zöld színét.
Olyasmit, hogy a főtt rizst leöblítem, még nem hallottam.
Én is így csinálom. Mérés csak a süteményeknél. 50 éves koromig nem is volt konyhamérlegem:)
Ez, hogy szeretek gasztroblogokat olvasni csak egy hobbi. Olyan, mint régen a szakácskönyvgyűjtés. De mit ér a bosszankodás, ha nincs kivel megosztani a gondolatokat? Néha ráveszem magam, és kommentelek, de ahová külön be kéne jelntkezni, azokat a helyeket békén hagyom.
Mikor látok valami hosszú és komplikált receptet, amihez ezer féle dolog kell, akkor már el se olvasom. A normális használatra tünőket, akkor olvasom, mikor ötlethiányos vagyok főzésileg. Akkor összeáll bennem a kép, milyennek is kellene lenni és elkészítem, de soha nem a pontos recept szerint.
Pontos méréseket csak süteményeknél csinálok, a főzés nálam találomra megy. Eddig még senki sem panaszkodott! :-)
Ami egyébként megdöbbentő ebben az egész gasztroblog témában, hogy van merszük ilyen blogot indítani olyanoknak, akiknek csak alapismereteik vannak a főzésről.
Csak egy példa, egy egyszerű, finom, szinte elronthatatlan étel, a rakott kel. Ami nálam sós, köménymagos vízben megfőzött, levelekre, cikkekre szedett kel (nem szétfőzni!), főtt, fűszerezett rizs, (ha van, alaplében), lecsós pörköltnek elkészített darált vagy apró kockára vágott hús. Mindez rétegesen összerakva, sok tejföllel befedve, kisütve.
Van blogger, aki csak leforrázza a leveleket. Van aki félóráig főzi (mi marad abból?)
VAn olyan, aki a főtt rizst leöblíti(!), van aki főzés közben kavargatja (nem rizottó lesz az, biztos módszer a nyálkás rizs készítéséhez).
Az teljesen rendben való, hogy van, aki a rizst és a húst összekeverve rakja bele, az is, hogy mások a tejfölt a pörkölt levével elkeverve öntik rá.
De ez csak egy példa volt. Bármilyen ételnél találhatunk elfogadhatatlan leírásokat.
Neten csak olvasok recepteket, de ritkán készítem el, mert én is sok hibásat találok, nem ritkán lesír róluk, hogy csak megálmodták, de sosem készítették el.
Én ismerősöknél kóstolok -ha kínálnak, de leginkább olcsó, külvárosi étkezdékben, piacokon szoktam mások főztjével próbálkozni. Külföldön is sok csodát lehet ilyen helyeken kajolni.
Szeretem a gasztroblogokat, némelyiken sokat bosszankodok, mert nyilvánvalóan tapasztalatlan leánykák írták, mások összeollózott, kipróbálatlan receptekkel vannak tele, de sok ötletet is merítek a napi főzéshez. Amire rendszerint ráfaragok az az, hogy általam évtizedek óta főzött, finom ételek esetén kíváncsi vagyok arra, hogy mások hogyan csinálják.
Most a kukóleves volt soron. Ez egyfajta savanyított tejfölös leves, tüdőből rizsből készült húsgombócokkal. Hagyományosan tojáshéjba töltik, ez a kukó. Én csak pár fél tojáshéjat töltöttem meg, a többi gombóc lett volna. De szétfőtt. Mert én eszes hallgattam valami főokosra, és főtt rizsből készítettem, mikor én mindig nyerset használtam eddig. Félúton kezdtem gyanakodni, hogy nem lesz jó, és egy helyett két tojást tettem bele, de az sem használt neki.
Úgyhogy nagyon finom levesem van, az alján sűrű főzelékként áll a szétfőtt massza.
Hm... en pl soha... a munkahelyemen van egy manikur ollo es reszelo szukseg esetere - az igazit szeretem otthon vegezni. Repulon semmi szin alatt nem tennem - mint mashol sem nyilvanossag elott.
Agymenés ez az egész ellenőrzés és hangulat dolga. Ez ami a legjobban idegesít. Egyszer le kell venni a cipőt, másszor nem. Egyzser szólnak és elvesznek egy félighasznált kölnit, másszor sokkal több folyadékot észre se vesznek. pakoltattak velem már ki táskát egy fésü miatt is! Szóval egy rakás bunko napi szórakozása az utasok vegzálása.:-(
Már szinte örülök ha tömeg van, mert akkor nem érnek rá szórakozni.
