A múlt hét végére már egészen látványos eredményeket mutatott a Várhegy ÉNy-i végén lévő háromszögű torony közelmúltban megkezdett állagvédelmi munkája, mely párhuzamosan halad a torony környezetének régészeti kutatásával. A keleti hosszanti toronyfal előtti terület teljes romtalanítása megtörtént, mindenhol elértük a sziklafelszínt, így hozzáférhetővé vált a több helyen erősen sérült, ám 2-3 méter magasságban álló fal. A falsík üregeinek kifalazása, a falköpeny nagyobb visszafalazása a kövek mérete, fektetési iránya és a falegyenek tekintetében az eredeti falazás struktúráját követi, az omladékból feltárt kőanyag és cementmentes falazó habarcs felhasználásával.
Újfent köszönjük minden segítőnknek a cipekedést, pénteken 15 zsáknyi (600 kg) habarcs jutott fel a hegyre, s volt olyan várbarát, aki szombaton is feljuttatott még egyet állítólag unatkozott otthon mindenkinek köszönjük!"
Sajnálatos,hogy Kereki kikerült a Nemzeti várprogramból. Jó lett volna,ha feltárják és jelzésértékűen kiegészítik falait. Az egyik legszebb várárka van idehaza,még így benőve is.
A vár épületszobrászata és diszitő elemei. A vár épületszobrászati elemeink hatalmas töredékes gyűjteménye, a vár közpén, az apátsági pincében fel vagyon halmozva. Ez bejelentkezésre látogatható, ha a pécsi muzeum valamely régészének van reá ideje. Az épületszobrászati töredékek hgyűjteménye a nagy mértékben hiteles valós rekonstrukciót (nem tömbrekonstrukciót) lehetüvé teszi virtuális módon.
fotok: saját
1. Géza korabeli.
Egy freakö, amikor a vár még Géza udvarháza volt, ennek a palotakápolnájából. X. század vége és a Trianon utáni Magyarország legöregebb középkori freskója. Az angyalarc a palotakápolna szentélyéből.
.
2. Román korabeli, korai Árpádházi kor. 1100-as évek.
3. Gótika korabeli, 1200-as, 1300-as évek.
4. Renaissance kor, 15. század. Kőfaragvány és egy diszes cserépkályha angyalos cserepe. A renessaince cserépkályhákból éppségben nem tom mennyi maradt fenn Magyarországon. Hogy milyen lehetett, arrol Kreuzenstein várából mutatok egy teljes egészében eredeti, de áttelepitett, az 1400-as évekből való cserépkályhát.
Teljes szívemből gratulálok a 2 cikkedhez, kiválóan leírtad a tájat és nevezetességeit, amiért érdemes elzarándokolni ezekre a szép tájakra. Mint slább megjegyeztem, a kiskunfélegyházi rokonsághoz gyakorta elsuhantunk a főúton, de még sohasem jártam a bugaci pusztában. Amely bizony jó 700 esztendeje nem is volt olyan pusztaság, mint most! A Magyar Királyságra 1241-42-ben zúduló mongol áradat, közismertebb nevén a tatárjárás borzalmas vérzivatara söpörte el a virágzó települést. Kívánom, hogy méltóképpen építsék ki az utókor számára.
Érdemes fellapozni Györffy György történész vaskos kötetét, hogy megtudjuk azon kevés információkat, amiket a tudós kiolvasott a fennmaradt kisszámú oklevelekből. A szövegét néhány képpel illusztráltam.
A Fiatal Régészek Konferenciáján egy előadást tartottak Kiskunmajsa és Bugac {Pétermonostor} régészeti feltárásáról. Mindkét helyszínen borzalmas emberi tragédiák játszódtak le hajdanán, aminek megtalálták tárgyi maradványait, bizonyítékait.
Ennek kapcsán ajánlom figyelmedbe szeretettel két, a Turista Magazinban megjelent írásomat, melyek éppen ilyen nem is olyan régen felfedezett alföldi templomokról és egy földvárról szólnak.
Pétermonostora az Alföld központja, több ezer lakosú nagyváros volt egykoron Bugac mellett, egyedülálló leletekkel, rengeteg pénzérmével, és egyéb felbecsülhetetlen tárgyakkal kerültek felszínre egy Tihany-méretű monostor falai.
Érdekessége hogy már több forrásból is hallottam hogy lehet hogy eredeti technológiákkal újjáépítik falait.
A másik egy 2015-ben, legendák és egy térkép alapján fellelt templom, az egykori Felső-Alpár nevezetű település temploma, melyet magánkezdeményezésre ástak ki, és tettek látogathatóvá. Ma is éppen ezt a sétát jártuk be a családdal, melyet itt leírtam, ebben a cikkben.
Kösz szépen a linket. Valamelyik nap néztem, akkor még csak a szűkszavú egy mondatot olvashattam. Az előadások érdekfeszítőek lesznek, természetesen élen a szádvári legújabb régészeti feltárás eredményeivel. Míg el nem felejtem, még tartoznak az idei Castrumos Hírlevéllel is. Remélem, hogy sikerül eljutnom azon a szombaton Visegrádra.
Ha középkori erődített helyekről beszélünk, akkor általában magas hegycsúcson emelkedő büszke lovagvárakra gondolunk. De hogyan erődítettek azon személyek, akiknek nem állt rendelkezésükre szédítően meredek sziklacsúcs vagy éppen lovagok sem voltak? Pedig ők is félhettek ellenséges hadak támadásától, amikor életüket is kis vagyonkájukat valahová el kellett menekíteniük.
Megboldogult Édesanyám részéről kiskun származásúnak vallom magamat, így nagy érdeklődéssel néztem meg az alábbi filmet egy, napjainkban már Kiskunfélegyháza városának területén végzett ásatásról. A szakemberek kutatása által napvilágra került a Templom-halmon egy olyan egyház, amelynek alapítását a XII. század elejére teszik. A feltárt leletek segítenek megismerni a Nagy-Alföld eddig ismeretlen, sűrű homályban rejtőző korai időszakát. Hiszen akkor még nem a tatárjárás pusztításai után ide betelepült kunok, hanem a honfoglalás-kori magyarok lakták a vidéket.
Hogy miért raktam be ezt a váras Topikba? Mert a plébániatemplomot fal kerítette, amit talán erődfalként is használhattak egykoron. Az eddigi vizsgálatok szerint a települést a mohácsi vész után az Alföldön végigvonuló, azt feldúló és kifosztó szulejmáni hadsereg rombolhatta le örökre.
Észak Lengyelországban áll Kwidzyn vára. Ezt is a német lovagrend építette. Itt jól elkülönülő árnyékszék tornyot építettek a vár mellé. A képek a netről vannak.
Valóban érdekes, mennyire kiszorultak az étkezésből a régi fűszerek,húsok. Azt,hogy ragadozókat miért nem eszünk nem tudom. Illetve az általad felsorolt állatok közül legtöbb napjainkban védett. A középkorban jóval kevesebb ember élt a földön. Az erdők jóval kiterjedtebbek voltak és bővelkedtek vadakban. Persze a hús evés elsősorban a nemesek kiváltsága volt. Jobbágynak tilos volt vadászni az erdőkben. Ennek megszegéséért halállal is lakolhattak.
Még kihagytam a halászlét, a harcsapaprikást, a rakott káposztát, a rizsfelfujtat, a tejberizs, a rakott karfiol, a paprikás kolbászok százai, a paprikás szalonna, paprikás szalámik, somlói galuska, sodok, vaniliafagylalt, csokitorta, gundelpalacsinta, browniek, csokis fánk, dobos torta etc. etc.......
A válasz: nem tudom.
De az biztos, a reneszansz és a beköszöntö felfedezések korszaka a világ konyháit felforgatta.
Holott a középkorban elterjedt zsálya, majoránna, bazsalikom, méz, citromfű, menta, kakukkfű, oregamo és még sok más meg kiszorult és a 20. század közepétől kezdik az inyencek ujra felfedezni...
Aztán a felhasznált husfélék száma is csökkent, a vadhusok például eltrjedtebbek voltak, ma meg már gémet, pávát, rókát medvét, mókust, nyestet, menyétet nem is eszünk.....holott ha a középkori hagyományok folytatódnának akkor pl. étkezésre rókát lehetne akár tenyészteni.. is.
Mondhatjuk azt,hogy alig eszünk olyan ételeket,amiket a felfedezések kora előtt ettek eleink. Ez hogyan lehetséges? A régi ételek,fűszerek annyival rosszabbak lehettek a később bejöttektől,hogy gyakorlatilag alig eszünk valamit India és főleg Amerika felfedezése előtti időből?
Az emberi végtermék elhelyezése és tárolása a középkori várakban ZSOLTIKAPÉK barátom tudományága {"klotyológia"}, de ő sajnos tavasz óta nem járt itt a Topikban.
Úgy tudom, hogy a pórnép az állatok - várban tartott/szorult ökrök, lovak, öszvérek - ganajához csapták az emberi ürüléket. De nem tudom semmivel alátámasztani, így volt -e valóban?
Érdekes téma ez is, vajon mit húztak fel a régiek a lábukra? A honfoglaló magyarok lábbelije a puha talpú csizma, amelyhez a kengyel is félkörös ívelésű volt. Aztán persze a nyugati divat nálunk is hódított, kinek-kinek a pénzes bugyellárisa szerinti mértékben. Az biztos, hogy csak természetes anyagokat {bőr és szövet} használhattak, míg azoknak a nedvesség elleni védelmére pedig valamilyen állati eredetű zsiradékot. Furfangos az emberi leleményesség, biztosan igyekeztek magukon, fázós lábukon segíteni.
Készítettem egy képes összeállítást Zolnay László régész alább említett könyve alapján a középkori lábbelikről:
Az étkezés ellett még van jó pár dolog,amiről alig esik szó. Mondjuk a középkorban,kora újkorban keveset hadakoztak télen,de azért mégis előfordult. Ott van Mátyás király szabácsi ostroma vagy Zrínyi téli hadjárata. A végvári vitézek is portyáztak télen,igaz kevesebbet. A gyalogosok,hajdúk is mentek.
Mivel oldották meg az akkori lábbeliknél,hogy ne ázzanak szét? Én évekig motoroztam és volt bőrruhám,bőr csizma meg bakancs is. Ezek talpa ma már valamiféle gumi, ami nem vízáteresztő, de mi volt a régi csizmákkal,bocskorokkal? Tapasztalatból tudom,hogy a bőrcuccok hamar átáznak,pedig használtunk mindenféle praktikát. Cipő boksz, vízlepergető spray meg ki tudja miféle cipőápoló szerek. Idővel elázik úgyis. Na most egy téli hadakozásnál az elázott lábbeliben hamar lefagy az ember lába, ami tuti, hiszen abban a korban a telek jóval hidegebbek voltak.
Van egy másik téma. Egy nagy sereg hetekig tartó táborozásánál miként oldották meg a mai szóval wc-k kérdését. Gondolom nem csináltak szanaszét mindenfelé. De ez váraknál is kérdéses. Egernél,Győrnél más több ezres védőseregnél kevés lehetett a falakon kívül látott pottyantós árnyékszék,amiből pár db volt egy várban.
"Létfontosságú" témát hoztál elő, hiszen enni + inni mindig kellett, így a középkori embereknek is. Gyorsan előkaptam a polcról kedvenc régészem, Zolnay László egyik vaskos könyvét a "Kincses Magyarországról". Mert ebben a rengeteg középkori téma között szerepelnek az étellel és itallal kapcsolatos ismeretei.
Mivel is töltötték az idejüket a középkori földesurak, amikor éppen nem kellett a király parancsára idegenben hadakozniuk vagy éppen a szomszédos nemes ellen vívni magánháborút? Hát például a várkonyhára való vadhúsokat kellett beszerezniük. Természetesen nem a legközelebbi bevásárlóközpontban, hanem kint az erdők mélyén, mezők széles határában vadászva, űzni és elejteni a menekülő vadakat. Amire napjainkban sportként tekintünk, az bizony a messzi középkorban kötelező napi foglalatosságnak számított.
Néhány kép a francia Berry herceg hóráskönyvéből eme vadászati témában:
Azért annyiban örülök, hogy nem a középkorban élek, mert akkor most nem tudnám vacsorára megenni a világ legjobb ételét: a paprikás krumplit! :-)))
Egy évszázaddal ezelőtt Müllner János fotográfus és becses neje nem volt rest felkapaszkodni Torna {szl: Turna} várromjához, hogy 3 képen örökítse meg a búsongó maradványait. Akkoriban a Várhegyet még nem borította el annyira a bozótos, mint napjainkban. Jómagam is többször felkerestem ezt a hegyi sasfészket, sőt aludtam is széllel bélelt vaskos alsóvári rondellájának a tetején. Először sűrű erdőségben bújva leltem rá, majd idővel ezt kivágták. Akkor pedig az aljnövényzet -- aljas módon -- kezdett elhatalmasodni. Néhány esztendeje azonban egy lelkes vármentő csapat elhatározta, hogy cselekednek a műemlék megmentéséért. Rendszeres időközönként bozótirtást végeznek, amiket remélhetőleg tovább tudnak fokozni régészeti feltárásokkal és restaurálásokkal is. Én mint a szomszédvár, Szádvár, egyik vitéz katonája {csákányosa} sok sikert kívánok a tornai vármentőknek!
Most következik Nagyon Várbarát szomorú sóhajtása irigykedve Torna várára. Hej, a régen élt várbarátok közül Miskovszky Viktor, Soós Elemér és Müllner János eljutott és feljegyezte, lerajzolta, lefotózta a tornai várat de vajon miért felejtkeztek el Szádvárról? Mert arról bizony nagyon hiányoznak a XIX. századi adatok, archív metszetek és megfakult fotográfiák.
Pétermonostora
Tiszaalpár földvár, a rekonstruált sáncokkal
Felső-Alpár 2015-ben, és egy hete, konzerválva. Lefelé még másfél méter fal van, sírokkal a fapadló alatt
