Szia Pitecus! Az összeközléssel kapcsolatban nem tudok veled egyet érteni. Mi három évig jól elvoltunk a párommal. Ő már többször felvetette ez idő alatt az összeköltözést de én nem akartam. Nem azért nem mert nem tartottam fontosnak a kapcsolatunkat csupán féltem. Féltem a változástól, féltem mi lesz ha mégkomolyabbá válik a kapcsolatunk. Persze az első közös gyermekünk bejelentkezésénél már nem ellenkeztem és azóta sem bánom ezt a döntést. Szóval az hogy valaki nem akar összeköltözni x időn belül az nem azt jelenti hogy nem karja a komolyabb kapcsolatot.
A feleségemet kértem, hogy ameddig nem válunk el, maradjon "tisztességes" ... Már a második hónapban a lakásában magára rántott valakit , aki ott is maradt /elötte a lányomat is persze visszaküldte hozzám/ ... Az első tárgyaláson nyilatkozik: gy.tartást temészeben fizeti /hozz szükség szerint húst és gyümölcsöt, iil.a cs.pótlékot simán zsebrerakja / Nem mindegy hogy kit és miért "imád , boldog" aztán valaki ? Hiszi a piszi .... és ha majd egyszer ugyanazt teszi majd Veled is ... miért lenne akkor másképp? (jellem az jellem marad )
Próbálkoztam már sok-sok módon újat szerezni, de végül is azt szűrtem le, akik komolyan kezdenék velem, azoknak az a rohadt papír kell, hogy több, mint független, elvált vagyok.
Úgy vettem észre, jogi értelemben is ez a tiszta és erkölcsileg is ez a tisztességes.
Elizabeth:
Kaktuszka megint ama kivételes esethez tartozik, hogy őneki nem fontos a papír. Ne fírtasd, tudom. De azt szokták mondani, hogy kivétel erősíti a szabályt.
Az összeköltöséssel kapcsolatban meg az az álláspontom (feltétel, hogy el vagyok válva), hogy ha egy nő nem mutat 1 éven túl hajlandóságot az összeköltözésre, akkor ott dolgozik az ego és csak pókhálózni kellek.
De lehet, hogy csak a türelmetlenség ordibál belőlem.
Tényleg? És ha terhes leszel, mi lesz a gyerekkel? És ha a felesége terhes lesz, akkor kinek a nevére megy a gyerek? Jogilag az övére, ugye? És ha a te gyereked élne egy ilyen helyzetben?
Nézd, ha kellesz neki, akkor kellesz, így meg kaptál egy metresz-státuszt.
Figyusz, és az exe nem akar válni? Vagy ő még reménykedik?
Azt egyébként megértem, ha valaki ezt a procedúrát halogatja, nagyon gáz a feeling, ugyanakkor az tuti, hogy előbb-utóbb meg kell lépni.
Szerintem sincs elkésve vele még amúgy, jobb lenne, ha ő akarna magától, nem a te sürgetésedre. Persze, azt meg tudnia kell, hogy ez téged bánt. Összegezve, nem mondtam semmi okosat:(((
Most boldognak érzed magad, és mi lesz később?????
Nagyon ajánlom, hogy olvasd el a 176-os hozzászólásomat.
Az én voltam és köztem még egy méhen kívüli terhesség is volt, majdnem ráment az életem, másfél liter vért vettek ki a hasamból, és mégis lelépett október végén.
És tudod mit, ha újra keresne, csak karikagyűrűvel és azzal tegye, hogy igen otthagytam a feleségem, és a házam, fogtam a gyerekeimet albérletben vagyunk gyere velem! Félmegoldás nem létezik!
De ilyen nem fog történni, tudod miért, mert nem vállalja fel saját döntését, ahogy engem se, pedig tudtam, hogy én vagyok neki a „világ”.
De álljon példának egy történet.
Házas ember, nevezzük Péternek, és egy egyedülálló hölgy, mondjuk Klára.
Péter beleszeret Klárába, és viszont, de Klára nem akarja úgy, hogy Péter házas. Péter azt mondja Klárának adj egy kis időt, és mindent elrendezek! Pár hónappal később Péter otthagyja a feleségét családi házzal együtt, és összeköltözik Klárával. Majd beadja a válókeresetet és elválik. Ma már Péter és Klára boldogok, és első kisbabájukat várják.
Tehát aki cselekedni akar, annak nem kellenek évek sőt még 1 év sem.
Ja, még annyit, hogy minden nő a lelke mélyén házasságra vágyik, még ha nem is vallja be!!! (ez alól én sem vagyok kívétel sajna)
én voltam a hülye hogy ideköltöztem addig amíg nem vált el, tudom...
Csak hát szeretem és ő is szeret és tényleg jó vele minden...
De most igaziból nem tudom mit tegyek.
Egyébként mi nem szeretnék semmiképpen összeházasodni, talán épp azért mert már mindketten megégettük magunkat és valahogy már rájöttünk hogy nem a papír teszi boldoggá az embert. Igen ám, de ha abban az esetben ezt mondom akkor a másikban miért nem tudom ezt mondani és nem törődni az egésszel?
Igazad van, bizonytalanság... ez az!
Úgy gondolod hogy érdekli? Tehát egyszer majd felrug mindent és mehetünk a fenébe? Ez azért szarul hangzik, hisz 200 kmre költöztem a szüleimtől és barátaimtól a két gyerekemmel miatta és rugtam fel ott mindent :(
Okos dolgot nem tudok írni csak annyit, hogy váljon el mindenképpen!!!!! Ha én most ismerkednék meg a "párommal" biztos nem mennék bele egy hosszabb távú kapcsolatba, csak abban az esetben, ha elvált, és külön költözött a volt családjától.
Azon gondolkozz el, hogy bizonytalanságban élsz, és egy nő számára a legfőbb a biztonság!
A másik amin elgondolkoznék, hogy még mindig köti valami a volthoz, ha nem hajlandó elválni. Ha nem kötné semmi, akkor nem lenne gond, hogy elváljanak, pikk pak már holnap a kezében lenne a papír! (no meg a közös bébi érdekében sem lenne mindegy) Ja és amit mond, hogy rohadtul nem érdekli, lehet hogy ezt mondja, de közben nagyon is érdekli, mert akkor cselekedne!
Én elváltam és újrakezdtem... minden oké, együtt élünk. De van egy gondom, ami igaziból lehet hogy csak nekem gond. Nemtudom :(
Tehát az én kedvesem és a felesége már több évvel ezelőtt eldöntötték hogy a kapcsolatuk nem oké és elválnak. Aztán idővel ők különköltöztek és mi összeköltöztünk. És boldogan élünk (mégha ez most esetleg nem is cseng ki a soraimból). A gondom az, hogy valamiért nem teszi meg a végső lépést és nem válnak el. Ő azt mondja hogy áááá, az csak egy papír és rohadtul nem érdekli, meg ilyesmi, de én úgy érzem (persze ez már lehet hogy csak agyalás) hogy lehet mögötte valami. Amúgy tényleg tök jó minden. Elfogadta és nagyon szereti a gyerekeimet és engem :) és majd idővel közös bébit is tervezünk. De akkor mégis miért nem lépi ezt meg?
Asszem engem is megviselt kissé az egyedül töltött idő és kissé bizalmatlan vagyok, talán nem szabadna :(
Azt hiszem meggyőztem magam, hogy jobb nélküle, testem lelekem szó szerint folyik. Folyik az orrom, 2 napig ment a hasam mint a fene, és persze meg is jött. Tehát szerintem a tudatalattim is kez tőle "megszabadulni". Azon felül feltettem magam egy társkeresőre, ha most még nem is akarok komoly dolgot, a lelkemnek tegyek jó egy picit.
Azt hiszem elmegyek egy asztrológushoz, megkérdezem tőle mi az életfeladatom mert már 2x majdnem beadtam a kulcsot, valamiért még mindig itt vagyok....
Igen, szerintem is az a jobb.. meg ha az embernek sok melója, sok tennivalója akad, hogy ne lehessen túl sokat gondolkodni egy ideig. Napról napra könnyebb lesz, meglátod.
Mennék én jobb helyre is csak tudnám, hogy most mi lenne jobb hely..... No persze a volt öle lenne a legjobb, de talán most az a legjobb nekem, ha nem jelentkezik...
