Sajnos a sok eső miatt egy héttel hamarabb véget ért a Zádor vári ásatás. Sebaj! Szép munkát végeztek a régészek és lelkes segítőik. Remélem jövőre folytatni tudják a megkezdett munkát.
Én itt megosztanám a levonulás napján tett bejegyzésüket.
Érdekes,hogy az utolsó napon megint ellátogatott az ásatáshoz egy a várkutatásban jelentős személyiség. Úgy tűnik Zádorvár megmozgatta a szakma kiválóságainak a fantáziáját.
A Bejegyzés a Pécsely-Zádorvár FB oldalról:
Zádorvár munkálatok utolsó napja - levonulás a hegyről :) de ezzel még nincs vége beszámolóinknak!!!
A csütörtöki nap estéjén, sátor mélyén gubbasztva és hallgatva az eső véget nem érőnek tűnő kopogását megszületett a szomorú ámde racionális döntés. Pénteken sátort/tábort bontunk. :(
Még jól kielemeztük a pénteki időjárás előrejelzést és beszélgetést követően, ahogy mondani szokás „eltettük magunkat a tyúkokkal együtt másnapra”. Nem tudom, ez most valahogy keserves, hideg nyirkos, nyüglődős éjszaka volt. Az első megállapítás/várakozás viszont bejött, ahogy azt az interneten láttuk hajnali 3-kor elállt az eső… bingó :) Reggel 8-kor már a nap is elő-elő kandikált … egyre jobb… most akkor maradjunk? Nem, a döntés megszületett, bontunk (mármint tábort és nem pezsgőt, vagy falat - mielőtt bárki is félreértené)
Fejedelmi reggelit csaptunk - elvégre várban vagyunk -, azaz minden maradékot - sok napos kiflit, paprikát paradicsomot - megpróbáltunk felfalni. Nem sikerült, annyi paprikát és parit kaptunk, hogy nem tudtuk mind megenni. :)
9-kor megérkezett Norbi - reggeliről lecsúszott :) majd, nem sokkal később Zoli is, ismét - szegény nem tudta, hogy péntek már záróra, de lelkesedését, segítségét itt is KÖSZÖNÖM!!!
A nap megörvendeztetett azzal, hogy csodásan sütni kezdett.
A 11-kor érkező csapat pedig azzal, hogy jöttek a falakat szkennelni :) Erre nem is számítottunk. Legalább is nem mára :)
Jóleső érzés volt látni ismét a jövő számra igazán hasznos ténykedést.
Köszönöm a Székesfehérvári Geoinformatikai Kar tanárainak, diákjainak munkáját.
Aprólékosan szépen minden előkerült falat szkennerrel végig „tapogattak”, ahol kellett rengeteg fotóval kiegészítve adatbázisukat. Igazán klassz 3D-s képeink lesznek majd, ami segít minket a tovább gondolásban.
Míg a szkenner dolgozott önkénteseink utolsókat ügyködték - volt értelme, igazán hasznosan telt ez a pár óra is. Közben szépen csomagolgatás is volt, de ez a munka „valamiért” nehezen haladt. Azon morfondíroztam közben, milyen jó lenne csak úgy itt hagyni mindent, a fenének van kedve vödröt, ásót, lapátot, horolót sikálni, sátrakat bontogatni, takarítani… de hát ez emberi gyarlóság :) egyébként meg rendben "kaptuk" a területet, rendben kell elhagynunk. :)
Kora délutánra csak a szkeneresek és én maradtam – már majdnem féltünk így magányosan :) Végszóra megérkezett Krisztián, aki frissen szedett majd kirántott gombával kínált minket. Nem értem a fehérvári dolgozók valamiért nem kértek :)nem baj, több marad nekem elv alapján ketten belakmároztunk Krisztiánnal (nagyon finom volt, ezúton is köszönöm!) Ja, és mivel most írom az utolsó nap publikációját, látható, hogy nem mérges gombát kaptam :)
A fal szekkenelés befejeztével a fehérvári csapat is haza indult, mi pedig az utolsó mozzanatokhoz jutottunk. Szemét szedés, kocsira pakolás, gurtnizás…
Majd elérkezett a nap, számomra fénypontja. Már korábban a kereszt visszaállításakor elhatároztam, hogy az utolsó mozzanat egy mécses gyújtás lesz a keresztnél, megköszönve mindent, ami lehetővé tette, hogy itt legyünk, hasznosat tegyünk, új emberekkel megismerkedhessünk és, hogy mindezt relatív kedvező időjárás közepette tehessük - csak a szépre emlékezünk :)
Igen ám, de a gyufa elázott, én nem dohányzom, Krisztián nem dohányzik… lecke feladva… jöttek látogatók „elnézést kérünk, nincs esetleg gyufátok, vagy öngyújtó?” … nincsen sajnos… ez a párbeszéd zajlott le többször… nem dohányzó látogatók jöttek pénteken :) míg az egyik látogató javasolta a gépkocsi cigaretta gyújtóját… na próbálkoztunk ezután azzal rögvest, de csak izzott/füstölt a papírzsepi, lángra kapni csak nem akart… szegény ősemberek, kezdtem megérteni őket :)
Ekkor újabb látogató érkezett :) nem más, mint Koppány András és kísérői. András arról nevezetes, hogy ő volt az, aki eddig a legterjedelmesebben foglalkozott a Zádorvárral (igazán értékes munkát végzett), és most ellátogatott megnézni azt, amit esetleg csak sejtett, de az omladéktól nem látván, bizonyosságként nem tudott - eddig.
Jót beszélgettünk, örülök, hogy tudtunk számára újdonsággal szolgálni.
És ami fontos, munkatársának volt öngyújtója… igaz csak a kocsiban, ami kint állt a távoli réten de Krisztián elment a „tüzért”. Nem csak öngyújtót kapott, hanem egy csokor őszi ágat, hogy tegyük a kereszthez… nagyon kedves, megható gesztus volt!
Tűz birtokában meggyújtottuk a mécsest és elhelyeztük a kereszt tövében…
Megható volt, a kápolnában újra kereszt áll, és sok-sok év után újra gyertyafény ragyog a tövében… örülök és köszönöm mindenkinek, akik segítettek munkánkban, hogy ott lehettem ezekben a pillanatokban, és ahogy Krisztián utána fogalmazott, örökre emlékezetes pillanat maradt.
Ezután nem maradt más hátra, kezet fogtunk elbúcsúztunk és elindultunk haza.
Nekem öröm volt ez az első időszak a Zádorvárban - akár milyen idő is volt az utolsó héten -, az ország minden szegletéből érkeztek segítők, olyan értékes embereket ismertem meg, akikkel minden perce a munkának és azon kívüli időnek, öröm volt, jó volt. Örülök, hogy együtt voltunk - bízom benne, hogy még találkozunk -.
Köszönöm a sok-sok látogatónak biztató szavait, az érdem minden dolgozóé, önkéntesé - akár mennyi időt is töltöttek el velünk-, nélkülük sehol nem tartanánk!
FIGYELEM! :) Most még nem lövök el minden puskaport, mert lesznek még beszámolók :) az elkövetkező napokban is. Olyan érdekességekről is, amikről eddig még senki nem hallott, olvasott :)
Köszönöm ezt a csodás pénteki napot, szép volt az idő (megajándékozott minket az ősz egy csodás, esőmentes, napsütéses nappal), így igazán jó volt - nem könnyű - búcsúzni a Zádorvártól.
Köszönöm a mai figyelmet is, és tényleg lesznek az elkövetkező napokban folytatások az elmúlt időszak történéseiről, eseményeiről - esetleg kulissza titkairól -, sok-sok érdekes dologgal kapcsolatosan
