Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Kétváltásos: - Ha csak nappali időszakban kellett őrizni - ha csak éjszakai időszakban kellett őrizni - ha olyan volt az őrhely berendezése, hogy fűtött, stb, hogy az őr leülhetett közben (ilyenek voltak például a technikai őrzés-védelemmel ellátott objektumok ellenőrző berendezései, konténerei (nekem ilyen volt négy darab Mezőfalván.). Ezeken az őrhelyeken az őr (vagy őrök) általában 3 óráig voltak kint. Utána viszont valóban nem volt készenlét.
Három váltásos: Minden egyéb. Itt két órát szopott az őr, ezután két óra készültség, majd két óra pihenő.
Hát igen, a csapatzászlónál álló őr valóban fehér kesztyűben volt, sőt, minden őrhelyre történt menet előtt ki kellett vasalnia a nadrágját, állandóan mintakatonának kellett lennie. A két óra mozdulatlanul állás kemény volt, mesélték, azon szórakoztak, ki mekkora tisztelgést nyomott le a zászló előtt.
Ugyanis, ha valaki emlékeiben homályos lenne a kép, a csapatzászlót katonai tiszteletadás illette meg.
'76-ban már a 2. őrhelynél a ma is látható betonkerítés volt.
Igen, a tárazás anno (1976-1978) a századnál a folyosón volt. Eligazítás előtt a szolgálatba lépő őrpk. a felvezetőkkel lement az ütiszobához és felvette a lőszert. A szolgálat eligazítására az ütiszobával szemben, az úgynevezett eligazítópályán került sor. Oda már a szolgálatba lépő őrség teljes felszereléssel, éles lőszereket betárazva ment. Eligazítás után az új őrség az őrszobára ment, aholis megtörtént a szolgálat átadás- átvétele, s onnan kezdve megindult az őrszolgálat. A régi és az új őrség felvezetője kiment az őrt leváltani.
Az őrszoba mellett volt egy fegyverürítő, ahol - miután az őr a fegyverbe helyezett tárral ment ki az őrhekyre - az őrszobába való belépés előtt a fegyvert lehelyezte az arra kialakított helyre, a tárat kivette, a závárzatot felhúzta, majd az elsütő emelőt (na nem a ravaszt, mert az a róka volt) elcsattintotta, így máér töltetlen fegyverrel (ami tudjuk, hogy nincs) lépett be az őrszobára.
Az őrszolgálat végeztével a lőszerek tárból való kivétele és a tárolótálcára történő behelyezése a váltás után szintén a századál történt, a leváltott őrpk. és azokat a felvezetők vitték vissza az ütihez.
Arra emlékszem, hogy kétféle őrhely volt, egy hosszú váltásos, itt az őr 3 órát volt kint, 3 órát pihent, készültségben nem volt, és egy rövid váltásos, két óra kint, két óra készültségben és két óra pihenő. Ide tartozott a támlás (az őrszoba előtti őr), a csapatzászló őr, aztán a Lesencetomaj felé vezető út mellett egy torony, a többit nem annyira tudom. Én mindössze 3 alkalommal, az utolsó időszakunkban voltam őrségben, mindháromszor hosszú váltás felvezetőként, de már nem tudom, melyik tornyok tartoztak ahhoz a felvezetéshez. A telephelyek és a Baglyas határán álló valószínűleg, de a többi hol volt, annak meg ki a megmondhatója...
Én 71 októberében vonultam be az első zászlóalj törzsszázadába. Első őrségem a 2-es őrhelyen volt, akkor még drótkerítés húzódott az út mellett. A betonkerítést 72-ben kezdték építeni.Később még három őrséget adtam az 1-es őrhelyen a zászlónál.
A mi időnkben az összes tár tele volt lőszerrel, a szolgálatvezető adta ki. Az első szolgálatvezető neve nem ugrik be a második a Billik Ferenc volt. A fegyver szobában volt egy vasszekrény abban tárolták az őrség lőszerét. Az egyes őrhelyre csak egy tárat kellett vinni a többi az őrszobán maradt. Az egyes őr fehér kesztyűben állt az őrhelyén.
Nálunk a tárazás már az őrszoba hátsó helyiségében történt. A kitárazást csináltuk kézzel,másik tárral,az alább említett rugó megakasztással és másik lőszerrel.Ha jól emlékszem még az első őrségeimben minden lőszer éles volt, de valami baleset miatt az első lőszert vaklőszerre kellett cserélni. Így a " fegyverhasználat alapjául szolgáló cselekmény abbahagyására irányuló felszólítás "után leadott figyelmeztető lövés után újra csőre kellett volna tőlteni, de szerencsére ilyen helyzetbe nem kerűltünk.
Én meg 74-es vagyok így te előttem voltál.Sok sok tantermi foglalkozás után következett a gyakorlat.A sátor állítás. Az egy érdekes mozzanat volt, négy lábú a sátor de mégis megbotlik. Szerencsémre többször volt módom gyakorlaton részt venni és éles szondázást csinálni. Az első szondázásnál hőmérsékletet mértem és a "lufi" feltöltésnél segédkeztem. Majd ráfagyott a kezünk a ballon nyakára amikor tartottuk, ha nem lett jól előkészítve a ballon és maradt benne síkpór akkor a gáz hatására feltöltődött és amikor ki kelett hozni a sátorból akkor véletlenül a sátor csatja kilukasztotta akkorát tudott dúrrani.Később amikor rajpk. lettem már egészen másra kellett figyelnem.Volt olyan amikor elengedtük a ballont és a lokátorosok nem találták akkor kellett produkálni szondázási adatokat élesben újra lufitőltés és hajrá gyakorlásnál jött a hasból adat feldolgozás az állomás parancsnok diktált mi meg számoltunk. Volt úgy hogy tervtáblával logarléccel, de volt úgy,hogy valami specko számológéppel csináltuk.
Amikor lentiben megszökött egy katona lőszerrel, felpakolva, és pont őrszolgálatot adtam, akkor még nem őrparancsnokként milyen komoly eligazítást kaptunk esetleges „balhé” esetén..
Sokat hülyültünk, de mégis komolyan vettük a dolgokat olyankor…
Ez jutott eszembe most..
Akkor úgy vettük észre, hogy ha valami komolyabb esemény történt az országba, lásd szökés fegyverrel, vagy hasonló. Nem voltak feleslegesnek tűnő riadó gyakorlatozások, vagy „szívatások” - a mi, megfogalmazásunk szerint. - Akkor sokkal nyugodtabban teletek a szolgálatok, és az akkor adott napi gyakorlásos feladatok is kevesebb piszkálással teltek el.
Jól emlékszel, a felállított őr ellenőrzése céljából az ÜTI is csak az őrpk, illetve a felállított őr felvezetőjének és a készültség tagja kiséretében lehetett az őrhelyre menni. A készültségből azért kellett menni, mert először az igazolás után a készültség tagja biztosítóként átvette az őrzést, és ezalatt lehetett az őrt ellenőrizni. Az ötös őrhely a kettes felvezetőhöz tartozott, tehát vagy az őrpk, vagy a kettes felvezetőnek kellett kisérni az ÜTI-t az ellenőrzéshez.
Az ötös őrhely egyébként speciális hely volt, mert ott voltak a különböző segédanyagok tárolva, így az ötös őr kötelmeiben benne volt az is, hogy a raktárakhoz az ÜTI illetve a töltőszakasz parancsnoka kiséretében lehetett belépni.
Ricky! Te nagyjából velem egyidőben voltál Tapolcán, és Te is a közvetleneknél voltál. Bizonyára emlékszel, akkoriban épült a zsilip pontosan azért, hogy ne lehessen csak úgy bejutni a laktanyába. Ettől függetlenül reggel ha a volga kiment, az ezredkürtös kiállt a helyére és mikor a kapu nyílt fújta a vigyázz kürtjelet. Az egész élet megállt addig amíg az ÜTI nem jelentett, és a Cár pihenjt nem vezényelt.
Ez alatt a " piszkos tizenkettő" símán bejöhetett volna. Hát nem baromság volt?
Katonai pályám utolsó fél évét (Előtte meg HDM-KIK vonalon dolgoztam egy lérak ezrednél. Ott nagy örömömre én gyakoroltam a szakfelügyeletet az őrök fölött.) őrszázad parancsnokként töltöttem a Mezőfalvi Vega lérak osztálycsoportnál. El tudod képzelni, hogy őrség ügyben olyan sok újdonságot tudsz mondani?
Érdekes, ezt az ürítési módszert én is ismerem. Annak idején az őröknek én is inkább ezt ajánlottam, mint hogy a lövedékkel piszkálják ki a lőszert. Attól eléggé ki tudott lazulni a lövedék.
Az én őrkatonáim az ilyen mérlegelés kivédésére töltötték fel a hüvelyt homokkal. Az csak a lövészeten derült ki, amikor pukkant egyet a lőszer, és semmi több.
Nagyon meg vagyok veletek elégedve mert kitűnő a memóriátok, és példás a kiképzettségetek.
A felállított őrt így lehetett ellenőrizni, aki nem így tette, az ma is képes bármire.
A kapus szolgálatról és zsilipről ami valóban egy nagy baromság volt, hiába akkor még nem lehetett mozikban látni a Piszkos tizenkettőt, hogy miként férkőzzünk az ellenség táborába.
( Kedves barátaim, használjátok itt oldalt a keresés funkciót, most is azzal találtam meg a zsilipet, ennyi találat jött be, Hawk ráadásúl fotóval illusztrálja. Működik. )
A tárazásról meg annyit, hogy mikor elszállt egy skuló, ahogy Megtért írta, bizony nagy malac volt. Emlékezzetek a bakancshoz verésre, ha jó kedvem volt, megszoktam mutatni a két másodperceset, mikor az első lőszert kiveszed, majd vissza tolod egy kissé a többit, hogy a teli tár jelzőnél lévő lyukba betold a kivett lőszer hegyét ezzel visszatartva a rugót, é mintegy vödörből kiöntve áramlott ki a lőszer.
Svejknek küldeném tisztelettel a nevemre kattintva ezt a számot.
Katonáim mikor nem akartak a foglalkozás tárgyával ismerkedni akkor megkértek, hogy elemezzem ennek a számnak a szövegét, én aztán meg is tettem mindig.
A lényege az volt, hogy a haver beszél a csajról, a cimbora meg egyből az ágyán látja, gyönyörű haver az ilyen, más nőjét dugná!
( Mér ne ha nem hülye, az meg hagyja magát? :))) )
Hát olvashattad Megtértnél, hogy reggel 8 és du. 17 órakor hoztak kaját, de hát ebédelni is kellett, ha az őr a feladatára akart koncentrálni és nem az éhségére. Arra a célra pedig sokkal inkább megfelelt a kenyér és a zsír (azért egy kis hagyma sem ártott volna mellé), mint a gázálarc... :)
Megtért, hát persze, hogy az őrségnek mindenkor éles lőszere volt (csupán a többi szolgálatnál volt díszlet a sorkatonánál a fegyver).
Az őr lőszerjavadalmazása 90 db volt, amiket bakelit "tálcán" hozott el az ÜTI-től az őrpk. (érdekes, sok laktanyában az őrpk. hivatásos volt, a 1480-nál pedig sorkatona) és a felvezetők. A bakelit lapon levő furatokba voltak dugdosva a lőszerek (így egyetlen pillantással megállapítható volt, hiányzik-e közülük akár egyetlen darab is), kilencvenes csoportokban elkülönítve és feliratozva (pl. 2. őrhely 1. váltás). Mindenki a beosztása szerinti lőszereket tárazta be.
A tárazás a folyosón történt, s annak idejére az őrség tagjain kívül ott nem tartózkodhatott senki.
Egy időben lemérlegelték a ki- majd visszaadott lőszereket, mert állítólag valaki, talán unatkozva az őrhelyén, egyes lőszereket szétfeszegetett, és kiöntötte belőlük a lőport.
Hát bizony, ha ilyen lőszerrel próbált volna az őr elhárítani egy esetleges támadást, nehéz dolga lett volna...
Valóban minden alkalommal éjszaka kellett azonnal kirakni a vagont , úgy tudtuk x-idő volt rá adva a MÁV részéről azonfelül kötbért kellett volna fizetni.
A kötbért úgy sikerűlt kivédeni , hogy gyorsan a rampára kellett kidobálni a szenet , de volt szerencsém vörös salakot is lapátolni , majd utána küldték a teherautót amire változatosság kedvéért feldobáltuk az anyagot.
Hogy ezután az üres vagonokat mikor vitték el , nem is nagyon érdekelt bennünket!
Én 1971-es évjárat vagyok , sajnos az emlékek nálam is meghalványodtak , a ballonok felengedésében közvetlen nem vettem részt , meg egyébként sem voltam, vagyok műszaki beállitottságú , az Én szerepem ott kezdődőtt , hogy amikor a ballon elment, és a lokátor ráállt , elfoglaltam helyemet a "ZIL" kidolgozó kocsiban , és a lokátortól kapott adatokat továbbítottam a kidolgozó társaimnak. Szakaszon belül rádiós voltam , akinek a kidolgozókat is kellett tudni helyettesíteni.
Kiképzésünk tantermi gyakorlásokból állt , nem szégyen de a 3 ipari iskolámmal a legalulképzettebb voltam, és rögtön a logarléccel idegesítettek. Fodrász szakmunkásiskolát végeztem azt sem tudtam , hogy eszik- vagy isszák a logarlécet!
Tanult társaim és a kiképzők segítségével sikerűlt elsajátítani , házi versenyeken időnként egész szép eredményeket értem el. Azóta sem használtam és valószinüleg bajban lennék!!!
Nálunk mindig éles lőszer volt az őrségben 1985 - 86-ban.
Őrségváltás után, ha jól emlékszem. Mindenki sietett, hogy mehessen a megérdemelt pihenőre. A ki tárazás nagyon oda figyeléssel történt. Oda figyeltünk, hogy ne lássa az éppen ügyeletes tiszt milyen állat módra tesszük. Meg is lett az eredménye elsült a lőszer..
Azt hittük, vége a világnak, az azt követő csend halható volt és félelmetes, mindenki nézet a másikra, mert hallani nem mindenki hallott, nem volt nyitva mindenkinek a szája akkor, utána már inkább.
Senki nem sérült meg. Viszont az illető kihallgatásra előjegyezhette magát.. Emlékszel Árpapi? ☺
Nekünk egyszerűen csak azt mondták, nem kaphatunk éles lőszert, mert sok vak lövöldözés volt, ha félsz fordítva fogod a fegyvert és oda b a z o l akárki legyen az lesz eredménye. Az első időszakban körletzáróként vettem részt, és majd végre ezek után állhattam a rakéta testéhez közel.
Emlékszem riadó.. fel egy járműre, és irány az erdő. Ott leraktak majd hol több, hol kevesebb de, 3 napig ott álltam nagy pesti létemre az erdőbe egymagam. Éjjel nappal az alvásigényemet szinte állva tettem meg, ma már nem tudnék állva aludni.. biztos.. Reggel 8, és du. 17 órakor jött egy parancsnoki UAZ, az hozta a reggelit, és vacsorát. azt mondták olyan 500, és ezer méterre leszünk egymástól, ne üvöltözzünk, felesleges. Alig vártam, hogy azt a nagy dübörögőt végre közelebbről is láthassam. Nos, láttam...
Marc-i-Pan, ott az erdőben, éjszakai őrségben volt éles lőszered?
Ha mi kint voltunk, az üres tárral álltunk a vártán. Mint a kapuügyeletes helyettesek, ahol csak a kapuügyeletes tiszthelyettes pisztolyában volt éles.
Azért érdekes lett volna, ha megtámadják az őrt éjjel az erdőben. Akár egy beszivárgott ellenséges csapat, akár egy vaddisznó...
Egy ideig riadókiértesítő is voltam. Harckészültség elrendelése esetén a kiértesítőnek le kellett rohanni az ÜTI szobához, ahol egy kisablakon egy kártya ellenében kiadtak egy tár éles lőszert arra az esetre, ha a kiértesítőt támadás éri. Erős vászonba varrva...
