Kedves Zsazska!
Bizony, ahogy Roland 15 írja, lehet, hogy a kismadár el lett rabolva a szüleitől. Tudniillik vannak a fészeklakó, a fészekhagyó és a részleges fészekhagyó madarak. Erre a lexikon is hangsúlyosan hívja fel a figyelmet:
fészekhagyók: azok a madarak, amelyeknek fiókái a tojásból kikelve rögtön képesek követni anyjukat, és önállóan táplálkoznak, az
érzékszerveik már keléskor jól fejlettek.
Ilyen pl. a kazuár csibéje is. Fotó: Annette Cutts és Zoo Berlin.
Persze mindez nem azt jelenti, hogy a génjeikben hoznak magukkal mindent, a földön való boldoguláshoz. Szabályt erősítő kivétel a homoki lábastyúk.
Eltekintve a →homoki lábastyúktól, sok tanulnivalójuk van
és a "szülők" segítik is őket az önálló életre való felkészülésben. Ilyenek például a tyúkalakú madarak.
Érdekes, hogy a fácánfélék között az Árgusz-páva fiókái, bár fészekhagyók, az első időszakban nem a földről csipegetnek, hanem az anyjuk csőréből szedik ki a rovarokat, magvakat. Ezzel szemben a lábastyúk kicsinyei a kelés után pár órával már teljesen önállóak.
A fészekhagyók általában félnek az embertől és menekülnek előle, de ha mesterségesen lettek keltetve és felnevelve, akkor barátságosak az emberrel szemben.
A madarak másik nagy csoportját a →fészeklakók alkotják, s hogy még érdekesebb legyen a dolog, vannak a
részleges fészekhagyók. Azoknak a fajoknak a fiókáit nevezzük így, amelyek bár vakon és csupaszon kelnek, a teljes röpképességük elérése előtt elhagyják a fészküket, és rá vannak utalva még kirepülés után is sokáig a szüleik gondoskodására.
Ez a viselkedés a fészekalj védelmét szolgálja, ugyanis a fiókákra vadászó ragadozó, ha felfedezi a fészket, egy egész fészekaljat elpusztíthatna, így pedig keresnie kell a fészek közelében távolában, a fű, a bokrok sűrűjében – vagyis több fiókának marad esélye az életben maradásra.
Az ilyen fiókák (rigófélék) jellegzetes hangjukkal jelzik szüleiknek a hollétüket, s várják az éhségcsillapító falatokat. A szülők keresik meg és etetik őket. Következésképpen, ha gyámoltalan, de egészséges fiókát találunk, ne akarjuk megmenteni – nincs ránk utalva!
fészekkártya: a madártani kutatás Angliában alkalmazott egyik módszerének eszköze.
Űrlap, amelyre előre meghatározott időszakonként és módon kell az adatokat egy-egy fészekről felvenni.
Alkalmazásával a barázdabillegetők fészekaljait (1186 fészket) vizsgálva megállapíthatták, hogy
az érintett fészkekbe a vizsgálat kezdetén 5747 tojás volt;
a kelési százalék 63,8 százalék lett;
a kikelt fiókák 82,6 százaléka repült ki;
így fészkenként 2,55 fióka lett a szaporulat.
A veszteség a klf. kártevők és ragadozók számláját terheli. Bebizonyosodott az is, hogy a feltételezésekkel ellentétben a nagyobb fészekaljakból több fióka repült ki, tehát a fészekalj nagysága nincs hatással a költés eredményességére.
fészeklakók: azok a madarak, amelyeknek kevés számú fiókái csupaszon, vakon, gyámoltalanul,
önálló táplálkozásra alkalmatlanul jönnek világra, s a fiókák hosszabb-rövidebb ideig - 11 nap és 12 hét (!) közötti időszak - a fészekben maradnak.
A fészeklakóknál az utódok nevelése összetettebb és változatosabb, mint a fészekhagyóknál.
Szemben a →fészekhagyók fiókáival ezeknek az érzékszerveik fejletlenek, s a külső ingerekre csak fokozatosan tanulnak meg reagálni.
Érdekes, hogy mint sok egyéb téren, itt is
vannak átmeneti fajok, amelyek fiókái
elhagyják a fészket, de a fészekhez közel bújnak meg és egy ideig még a szülőkre vannak utalva, ezek a sirályok és a csérfélék, de valójában a rigóféléknél is ismert a jelenség, hogy a kicsik még a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, ezeket nevezzük
részleges fészekhagyóknak. Az ilyen egészségesnek látszó, de még röpképtelen fiókákat
NE AKARJUK MEGMENTENI !!!
A királypingvin és a császárpingvin is ide sorolható, bár e két fajnál egyáltalán nincs fészek.
Császárpingvinéknél a "fészekaljanként" egyetlen tojásban az embrió az ún. költőtasakban fejlődik ki, s ott is cseperedik fel. Ha arra gondolunk, hogy e faj mily zord körülmények között él, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a kicsiknek másként esélyük nem is volna. →
fészekhagyó
fészekodú: madár (esetleg kisebb emlős) által pihenésre, alvásra, az időjárás viszontagságai elleni védelemre, leggyakrabban fészkelésre használt →odú.
A madárvédelem keretében, fészkelési hely biztosítása céljából mesterséges odúkat is szoktak kihelyezni. (→farönkodú)
fészekparaziták: vannak madarak, amelyek nem bíbelődnek a költéssel, hanem a mi kakukkunkhoz hasonlóan más madarak fészkébe csempészik a tojásaikat, hogy így rájuk hárítsák a költés és a fiókanevelés feladatát, ezeket nevezzük fészekpa...
Ami a rovarokat illeti: sáskák, szöcskék, a horgászok által használt pinki és mégiscsak földigiliszta...
Az előbbieket könnyű virágos rétről lepkefogó hálóval begyűjteni - magam is sokat hálóztam, a beók és a nagy álarcos szövők kedvéért. Vigyenek a fiúk magukkal egy nagy nylonzsákot is, "felfújva" és abba szórják bele a lepkefogó hálóban összegyűjtött zsákmányt - akkor tovább életben maradnak a rovarok!
A földigiliszta - amelyet direkten madarak számára német díszmadár-szaküzletek is árusítanak - mérgezősége részben igaz:
földigiliszta (
Lumbricus terrestris): a földben élő, a kertészeti kultúrák számára nagyon hasznos gyűrűsférgek.
Takarmányértékük rendkívül magas. Különösen a
B12-vitamin és a
fehérje tartalmuk figyelemre méltó.
Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy kertásás közben követnek bennünket a tyúkok és lelkesen szedik fel a gilisztákat, ne próbáljuk ezt megakadályozni.
Díszmadarak táplálására is szóba jöhet, de számolni kell két tényezővel:
1. a giliszták
párzási időszakban (áprilistól júniusig) a madarak számára
mérgező anyagokat választanak ki;
2. a
légcsőférgesség terjesztésében is szerep jut a gilisztáknak, tehát etetése esetében számíthatunk fertőzésre.
A problémák megelőzése végett érdemes steril tenyészetet létesíteni.
Ahol a külső volier talajából felbukkanhatnak giliszták, amelyeket el is fogyasztanak a madarak, ott fennáll a fertőzés veszélye, amit évente 2-szeri Piperoscal-kezeléssel ki lehet védeni. (→giliszták; →rodopszin, →
Syngamus,
→
histomonosis)
Földi János (1755-1801): magyar természettudós, aki Linné...
És vannak madarak számára tenyészthető rovarok, ezekről is sokat olvashatsz a lexikonban. (lisztkukac, sáskák, tücsök stb.)
Kuba körül gyakori. Így aztán nem is menne sokra a többi gödény vadászmódjával.
Ő maga szólózik. Alacsonyan repülve fürkészi a vizet, s ha zsákmányt lát, akkor szulaként, nyújtott nyakkal bukik a víz alá.
A tengeri pelikán fajsúlya is rendkívül kicsi, így a vízbe zuhanás után hátrálva, ugyanott, ahol lebukott, vissza is jön a felszínre.
A testhossz felét közelítő, hatalmas, s a végén sárga kampós csőr rózsaszínnel árnyalt szürkésfekete.
Az alsó káva csaknem hegyéig érő zacskó khakiszínű.
Feltűnően elüt a rokonságtól a tollazatával is, amely itt nagyobbrészt szürkésbarna.
Az áll, a torok és elől a nyak kis részben csupasz, s itt a bőr vöröses.
A fejtető szalmasárga, s a nyak oldalát fehér csík díszíti, hátul fekete. A szárny világos, de sötéttel egészen vékonyan, fésűfogszerűen csíkozott.
A láb is sötétbarna.
Az ivarok között nincs különbség.
Fő tápláléka a szardínia (Engraulis ringens). Amikor a szelek hatására ez a halfaj eltávolodik a partoktól, táplálékínség üti fel a fejét, s betegségek tizedelik meg a tengeri pelikán telepeit.
E vész annyiban érinti az embert, hogy ilyenkor gond van a guanótermeléssel, merthogy a tengeri pelikán az egyik legszorgalmasabb guanótermelő.
Egy időben látszólag minden ok nélkül a tojáshéjak vastagságával volt probléma.
Az elvékonyodott tojáshéjak törékennyé váltak, s így a szaporulat elmaradt.
A tüzetes vizsgálatok kiderítették, hogy a héjvékonyodást, közvetve a növényvédőszerek túlzott használata okozta.
