Some of thegrief and death rituals of Turks in the pre-Islam period were cutting their face
+
The Sioux people only cut their hair in the time of mourning.
Many widows, for instance, would cut their hair after the deaths of their husbands. Some widows, family and friends of the deceased would also cut themselves.
Erről a hungén-huntudat baromságról óhatatlanul az Arany Horda uralkodói jutnak eszembe.
Közismert, hogy Temüdzsin feleségét elrabolták a kereitek, és Börte terhesen tért haza a fogságból. Ezt követően szülte Dzsocsit. Mivel a terhesség már akkor is 9 hónap volt, a mongolok pedig tudtak 9-ig számolni, mindenki számára világos volt, hogy Dzsocsi nem Temüdzsin fia. Ezt még Dzsingisz kán idején világosan értésére adták, mert a féltestvérei lefattyúzták. Nevelő apja halála után sem neki, sem az utódainak nem volt esélye, hogy a nagy káni címet megszerezzék.
Batu viszont megkaphatta a nyugati területeket, és utódaiból is az Arany Horda urai lettek. Y-kromószámájukat vitathatatlanul egy kereittől örökölték, ennek ellenére nem volt kereittudatuk.
A magyar példára lefordítva: fogalmunk sincs, hogy az Ural és az Alpok közötti térségben hol, hogyan, kitől, mikor, milyen körülmények között került az 12. századi magyar király y-kromoszómája az Árpádok-vérvonalába. És egészen biztos, hogy a belső-ázsiai genetikai kapcsolat nem bizonyítja az európai hunokkal való rokonság gondolatának meglétét az 5-9. században a Kárpátoktól keletre élő magyarok között.
" Anonymus a hunokat és a magyarokat, azaz hungárusokat közös őstől származtatja."
Köszi, tudjuk,hogy nem érted meg a komplikált szövegeket, kiemelni meg végképp nem tudsz, Meg amúgy sem ismered a szakirodalmat.
Az ősgeszta szövegét nem ismerjük, arra nem hivatkozhatsz, de más sem hivatkozik rá Gesta Hungarorumként. Anonymus művére szoktak így hivatkozni, de az nem tartalmazza a hun-magyar eredetet, csak annyit hogy Álmos Attila Királytól származik, a székelyek Attila király népe, és Csaba görögországba ment (de se nem hun volt, se nem székely).
Kézai krónikája szintén a Gesta Hungarorum címet viseli, de nem így szoktak hivatkozni rá, hogy ne keverjék Anonymussal. Ott van az egész hun történet jól megkeverve:
"Hát bizony itt mintha össze lenne kutyulva ez-az, ha máshonnan nem, észrevehetjük abból, hogy Ruga nem nagybácsi, hanem testvér, hogy Attilának egyetlen forrás szerint sem volt Csaba nevű fia, igaz, Honorius császár sem élt, őt valószínűleg az Attilának gyűrűt küldő – egyébként is nyugat-római – Honoria alapján kreálta Kézai. A „német anyától származó” másik Attila-fi, Aladár neve valójában a hun fejedelem egyik leghűségesebb emberének, a gepida Ardariknak a nevét rejti, Ditricus figuráját pedig valamelyik vizigót Theoderik király (vagy több is) ihlette, átitatva a Salamon (1063–1074) alatt gonoszkodó német Vid cselszövői karakterével. Bléda nevét Kézai azért gyúrta át Budává, hogy hun eredetet nyerjen Buda vára, az újdonsült asszonyka, Mikolt pedig a bibliai Dávid király feleségének nevét és egyben Nagy Sándor felesége, Roxane baktriai származását kapta. Kézai hasonló nagyvonalúsággal vezette le Hispánia nevét az ispán szóból, mondta a piramisokat Bábel tornya maradványainak, lépett át évszázadokat, amikor Attila hadvezérének megtette a honfoglaló magyar Szavárdot, a hunokat harcba vezette a hetven évvel később uralkodó burgund király ellen, matuzsálemi korral ajándékozta meg Attilát, s elég volt neki két emberöltőnyi idő a hunok és a magyarok bejövetele között. Attila cselekedetei közé szabadon szőtte be a már sokszor emlegetett Totila viselt dolgait, sőt VIII. Alfonz spanyol király tetteit, vagy a hun-avar azonosság hitéből kiindulva az avar-longobárd harcok elemeit.
Pedig Simon mestert nem érheti az a vád, hogy ne használt volna forrásokat bőséggel: a kor szokásai szerint korábbi gesztákra, krónikákra alapozta munkáját, az Ősgesztát és Anonymust is használta. Olvasta Jordanest, bár talán csak kivonatban, alaposan ismerte a Nibelung-éneket és Orsolya legendáját, a frankok történeteit – ebből vette a Sicambria nevet, amelyet pontosan azóta se tudtak azonosítani, de jobb híján Aquincumhoz kötik – és különösen bensőséges viszonyban volt az itáliai legendákkal. Csak éppen átformálta az elődök műveit, szemléletét és tartalmát tekintve is: az Itáliában tanult interpretatio classica szellemében a klasszikus korok történelemszemléletéhez igazítva alkotta meg a nemzeti történelem nagy alakjainak képét, Attila alakját a római történelem szabályaiból kiindulva idomította hozzá a magyar történelemhez.'
Ja és nézz utána az időrendnek is. Mikor írták a Nibelung éneket és mikor írt Kézai.
"Tedd hozzá, hogy ezek csak vélemények, és 100 %-ban angol kutatók véleménye. "
Tedd hozzá azt is, hogy 100 %-al többet értenek hozzá mint te, és a véleményük annyival többet is ér.
Továbbá ha értenél angolul, akkor talán megértenéd azt is, hogy mire alapozzák ezen véleményüket.
Továbbra sem játtszik az az alter módszertan,hogy relativizálják a véleményeket és a sajátjukat is egyenrangúnak tartják egy tudományosan megalapozott felvetésel.
Köntösük megtépték, nyírt fejüket verték, s karjukat, arczukat késsel hasogatták, mert ekkora vesztés, ilyen nagy fájdalom el nem fér a szivében
Csaba/Irnik útjáról?
....
A legmodernebb, nyugati szakirodalomban se vonják kétségbe a hunok továbbélését, illetve újabb hun és hun-rokon népek Európába vándorlását. A magyar hagyományban megőrzött mondák és népnevek jórészt nem nyugati eredetűek és szorosan kapcsolódnak a jordanesi műben és más forrásokban hunokra használt nevekhez.
A székelyek voltak az első magyarul beszélő nép, akik a déli obiugorok és a szakák összeolvadásából váltak külön néppé. Mindenki más tőlük vette át a magyar nyelvet. Az első ismert átvevők az onogurok voltak, akik a székelyekkel összeolvadva jórészt ide jöttek 671-ben,
"A székelyek külön etnikum? Szóval ha ősmagyarul beszéltek, akkor miért gondolnánk, hogy külön etnikum lett volna? Külön törzs esetleg."
A székelyek voltak az első magyarul beszélő nép, akik a déli obiugorok és a szakák összeolvadásából váltak külön néppé. Mindenki más tőlük vette át a magyar nyelvet. Az első ismert átvevők az onogurok voltak, akik a székelyekkel összeolvadva jórészt ide jöttek 671-ben, majd itt az avaroknak adták át a magyar nyelvet, így a 9. szd-ra az itt élő íjfeszítő népek magyarul beszéltek.
A honfoglalók a 9. szd közepén lettek azelőtt független törzsek (és népek) törzsszövetségének a megalapításával. Ez a törzsszövetség akkor (9. szd közepe) vették fel a magyar nevet, miközben köztük török nyelvi többség volt. Majd 896 után a honfoglalók is átvették az itt talált többségiek nyelvét. Így alakult ki az ismert magyar nyelv és magyar nép. Hányatott sorsa volt, és jó sok embert, néptöredéket olvasztott magába addig is, meg majd utána is (besenyők, jászok, kunok, szlávok, stb).
Ja igen: genetikai finnugor a magyar nyelvűek közt már a kezdetben is csak egy vékony többség volt, ami a honfoglalásra 10 % alá fogyott.
Az Artúr mondakör pedig az alföldről britanniába küldött szarmata-jazigoktól ered.
Kr. u. a 2. évszázadban Marcus Aurelius császár 5500 szarmata-jazig nehézlovast küldött a későbbi magyar Alföld területéről Britannia provincia határainak védelmére.
Jazig nehézlovasok vitték az Alföldről a kard-kultuszt, mondáikat Britanniába (sziklából kihúzott kard)...
"Kr. u. a 2. évszázadban Marcus Aurelius császár 5500 szarmata-jazig nehézlovast küldött a későbbi magyar Alföld területéről Britannia provincia határainak védelmére. Monográfiák szólnak arról, hogy velük nemcsak a nart mondák és a motívumkincsük került át Nyugatra, hanem maga Artúr király és a Kerekasztal vitézeinek több ismert alakja is ezek közül származhatott. Colarusso szerint: "...az Artúr-legendakör teljessége ellenére is egy iráni eredetű magra, a nart regékhez hasonló alapokra épül, amire aztán kelta legendarétegek rakódtak, s a Római Birodalom kultúrája is hatással volt a végeredményre, és végül a rég megérdemelt reflektorfénybe állították a kaukázusi nart mondákat, illetve az oszétok és szomszédaik nyelvét, kultúráját."
----
"Ugyanakkor maga a szarmata leletanyag (lásd részletesen lejjebb!) egyértelműen arról tanúskodik, hogy a nagy háborúval összefüggésben a Kárpát-medencei szarmata lakosság nem hogy fogyott, ahogyan a hadi események és a járvány alapján számítanánk rá, hanem éppenséggel ugrásszerűen megnőtt. Jól érzékelhető ez elsősorban a II. század végén nyitott új temetők igen magas számából.862 Erre a tömeges bevándorlásra a Kárpátokon kívüli területről a leginkább számításba kerülő időszak épp a 170-es évek eleje, amikor – mint láttuk – Dacia (és valószínűleg Alsó-Moesia) védelme mintegy „megrokkant”.
Ugyanerre mutat az is, hogy a 170-es évtized első éveit Marcus Aurelius annak szentelte, hogy módszeres hadjáratokat indított a különböző germán törzsek ellen. A jazigok egy darabig kívül maradtak érdeklődési körén. 173–174 telén azonban a Duna befagyott jegén keresztül betörtek Pannoniába és súlyos károkatokoztak a tartománynak.863 Döntő római győzelemre 175-ben került sor, amikor Marcus Aurelius felvette a Sarmaticus jelzőt.864 A béketárgyalásokról Cassius Dio számolt be: „A jazigok miután vereséget szenvedtek, megegyeztek a rómaiakkal, maga Zanticos könyörgött Antoninusnak. Pedig korábban [ti. valószínűleg maguk a jazigok – I.E., K.V.] fogságba vetették Banadaspost, a második királyukat, mert tárgyalásba bocsátkozott vele [ti. Antoninusszal]. Most azonban minden előkelő eljött Zanticosszal és békét kötöttek ugyanolyan feltételek mellett, mint a quadok és markomannok, kivéve azt, hogy nekik mégegyszer olyan távolságra kellett lakniok a Dunától mint azoknak.865 A császár valójában teljesen ki akarta őket írtani. Hogy még akkor is milyen erősek voltak és a rómaiaknak milyen nagy károkat okoztak, már abból is kiderül, hogy százezer foglyot szolgáltattak vissza: ennyit tartottak még mindig fogva, miután közülük már sokakat eladtak, sok meghalt, sokan pedig elmenekültek, és azonnal ki tudtak állítani Marcus számára szövetséges segédcsapatként 8000 lovast. Közülük 5500-at Britanniába küldött a császár.”866
Dio LXXI,16. – magyar fordítás: Kovács 2006. 20–21.
" Werbőczi, Thuróczi meg az armális nemesek megjelenése előtt, ugye kevesebb nemes volt, meg azok sem mind tudtak olvasni. Akkor a hunhagyomány csak maroknyi olvasott ember, meg esetleg a királyi udvar tagjai között volt ismert"
Lássuk:
"Az őskrónika, mely később számos krónikásnak szolgáltatott alapot, kínált motívumokat, a Gesta Ungarorum volt. Ez az őskrónika elveszett, de Anonymusmerített belőle, majd az ő nyomán a 13. század végén Kézai Simon írta meg a maga krónikáját. Kézai volt az, aki a magyarok eredetének mondáját a hun-történettel ötvözte.
A hun-történet alapgondolata voltaképpen már Anonymusnál is fölbukkan, nevezetesen Anonymus a hunokat és a magyarokat, azaz hungárusokat közös őstől származtatja." (Pusztay János)
Szólj a feleségednek, hogy csak a kiemelt szöveget olvassa el, és kérdezd meg, hogy lehetett-e az ősgesztában szó a hun-magyar rokonságról.
Azt fogja mondani, hogy lehetett. És akkor kérdezd meg tőle azt is, hogy akkor miért is nem vert nagyobb port a hun-magyar rokonság? Azt fogja válaszolni, hogy azért, mert kezdetben (az őskrónika idején) még nem volt olyan nagy szám a hun-magyar rokonság. Ténynek vették és kész. Majd amikor a Niebelung énekek alapján Európában, majd itt is megnőtt a hunok ázsiója, akkor már a krónikásoknál is nagyobb figyelmet kapott a dolog.
"Szuper, akkor már csak az ugor műszót kellene elfelejteni örökre, mert nagyon félrevezető. Tehát voltak az ősmagyarok akik átadták a nyelvüket egy szibériai népnek. Pont."
Tévedés. Az obi ugor népek nem magyarul beszélnek, hanem egy olyan nyelven, amelyiknek a magyarral közös elődje van. Az ugor alapnyelvet nem lehet kihagyni akkor sem, ha a mai obi ugor népek nyelvcserével jutottak az anyanyelvükhöz. Pont.
semmi köze a krónikáknak a hun tudathoz, hagyományhoz.
------------
Attila állítólagos kardját elajándékozta egy királynőnk.
Van köze:
"A végül szerencsés kimenetelű - hiszen ez a valóban fejedelmi szablya nem maradt volna ránk, ha az Árpádok szomorú sorsokra jutott fehérvári kincstárában marad -elajándékozásra 1063-ban, Székesfehérvárott került sor. Akkor, amikor IV. Henrik német uralkodó (1056-1106, 1084-től német-római császár) jelenlétében magyar királlyá koronázták Salamont, I. András idősebb fiát.
Az orosz születésű anyakirályné, aki nászát I. Andrással Patak várában tartotta, így mondott köszönetet azért, hogy a németek Salamont támogatták I. Béla és a későbbi I. Géza ellenében."
Makkay, Attila kardja. Csongrád megyei múzeumok igazgatósága, Szeged, 1995, 11. old.
Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy egy Kr. e. 3. századból származó belső-ázsiai és egy Kr. u. 12. századi Kárpát-medencei genetikai minta közötti tisztázatlan kapcsolatból hogyan tud valaki arra következtetni, hogy a Volgán a Kr. u. 9. században átkelő magyarok a Kr. u. 5. századi Kárpát-medencei hunok leszármazottainak tartották magukat.
A székelyek külön etnikum? Szóval ha ősmagyarul beszéltek, akkor miért gondolnánk, hogy külön etnikum lett volna? Külön törzs esetleg.
Egyébként a genetika nem adja ezt a keveredést.
Wong et al. szerint ~7000 éve őrzik a manysik a genom szerkezetüket, és nem láttak azóta nagyobb bekeveredést. Gyakorlatilag annyira archaikusak, hogy az indiánokkal rokonították őket:
"Mansi, Khanty, Nenets, and Native Americans all had very strong ANE ancestry, demonstrated by their significant genetic affinities with MA-1 and AG-2. Therefore, Western Siberians share common ANE ancestry with Native Americans."
"Igen szamojéd, ez a furcsa benne. Ugyanis itt nem az obi-ugoroktól kellett volna elválniuk hanem az uráli alapnyelvet beszélő népességtől, mert a szamojéd az uráli alapnyelvből van származtatva."
Semmi furcsaság. Az urali alapnyelv leánynyelvei a szamojéd és finnugor nyelvek. Ezek elkülönülését nyelvészeti módszerekkel a Kr. e. 3000 előttre teszik. Ez meghökkentően jól egyezik az általad idézett 4800 éves genetikai elkülönüléssel.
Az obi ugor alapnyelv kialakulását Kr. e. 500-ra teszik legkésőbb. De az obi ugor nyelvek és a nyenyec nem ekkor különült el.
Aha, az ultima ratio: a középkori magyar irodalom tanulmányozói mind Sztálin kiszolgálói. Ha egy névtelen senki azt mondja a közismert kereszténydemokrata Eckhardt Sándorról, hogy sztálinista, akkor természetesen már olvasni sem érdemes az életművét.
Olyan ostoba, primitív dolog ez az egész sztálinozás és komcsizás, hogy nehéz róla bármit írni.
