Elkomolytalankodsz egy lényeges kérdést. Ha nincs megalapozott referencia a matematika és a valóság között, akkor a tudomány bármely állítása, amely akár csak annyit is tartalmaz, hogy "öt", nem csupán önkényes, de egyben értelmetlen is. Ugyanazzal az erővel lehetne "tíz" is. És természetesen nem a nyelvi alakra gondolok.
Teljesen mindegy, hogy érdekli őket vagy sem. A Szórakoztató Valláskritika MémKéptár -at is nézik és folyamatosan jelentgetik is és próbálják eltüntetni. A hatása alatt vannak a módszertannak. Ami ugyebár a tudattalanra hat igazából, ha pszichológiai kifejezéshez hasonlítanák. Bár ez igazából memetika.
nézd, gondoloma gének apró azonossága uú. nem jelenthet egyik a másikból levést, mint ahogy egy apaságinál sem mondható ki ki az apa, csak az ki nem. merugye akkor a bannánal közös gének azt mondatják, a banán is keveredett az emberrel?
" Mi biztosítja számunkra annak a lehetőségét és egyben igaz voltát, hogy a matematika absztrakt tartalmai megfeleltethetők a valóság reális tartalmainak?"
Semmi nem biztosítja, sőt: tudjuk, hogy általánosságban a matematika absztrakt tartalmai nem feleltethetők meg a valóság reális tartalmainak. Na és?
Ha a valóságra vagyunk kíváncsiak, a matematika azon absztrakt tartalmaival dolgozunk, amelyek a vizsgált reáliáknak megfelelnek - és a világért se osztjuk nullával a boroshordók térfogatát.
na ezt nem értem, kifejtenéd? (noha nyilvánvalóan tudom, ez is csak a terelőhadművelet része, amelyet nagy szeretettel alkalmaznak itt is az evosok a kényelmetlen kérdés előkerülésekor)
[Megjegyzem, indifferens, hogy "egyesek véleménye szerint ez meg az volt"]
kétségtelen így van mindaddig, amíg nem kerül a kötelező, ezért elvárt tanulmányok közé. merugye ettől a pillanattól elvárt, hogy az egyes vlemények köztudottak legyenek.
[ez olyan, mint ha egy tudományos vitában bizonyítékként hoznám a te valamelyik agyament hozzászólásodat azzal, hogy "lám, az ID-nevű szakember szerint ez meg az van"]
nem ez egyáltalán nem olyan, merugye az én hozzászólásom még nem olvastam egyetlen tankönyvben, v. elvárt ismeretként jegyzett könyvekben.
[A szélsőséges eset, amikor megszállott őrültek álneveken maguk tesznek fel konteókat a netre - aztán ők maguk hivatkoznak ezekre, mint "forrásanyagra"]
hajjajj, van itt bőven pl. piltdown-i (hamis) ember, haeckel sajátos (hamis) rajzai az embriókról, neandervölgyiből modern ember (hamis) kapcsolata, ... nyírfaaraszolóról szóló +tévesztő infok
"Ez még a régebbi korok igenbuta embereinek gondolkodásán alapuló anakronizmus, ami szerint ami írva/nyomtatva vagyon, nota bene "bemondta a rádió" - az biztosan úgy is van"
na igen, ez a mai kor nagy kérdése; mit és kinek, mikor, miért higgyen az ember, hallgató, néző?
pl.
On Thursday, aerial photographs showed at least forty caskets being buried in a trench wide enough to accommodate two rows of them. (kiemelés tőlem)
eközben a halottak hatalmas száma ami mindenhonnan hallatszik.
"Egyébként meg nem érted a mitokondriális ős fogalomkörét, valóban valamikor volt egy "ős-Éva", sőt, egy "ős-Ádám" is (százezer éves távolságban amúgy egymástól), akinek a génjei mindenkiben meglelhetők"
ez (a gének vizsgálhatóságának ideje, és maga a korhatározás is) a vitatottak közé sorolható. mennyi ideig lehet bizonyosan vizsgálni a fennmaradt dns-t, hogyan, milyen módszerrel vizsgálható bizonyosan egy vizsgálandó tárgy, lelet, fosszilia kora?
"Ez még egy dolgot igazol amúgy egyértelműen: azt, hogy az emberi törzsfejlődés nagyon keserves és nehéz történet volt"
nézd, ha olyan nehéz lett volna, valszeg nem is érte volna el a mai kort.
"az emberiség több/sok alkalommal jutott a teljes kipusztulás peremére, és picike, pár száz fősre olvadt populációból sikerült újra feltápászkodnia"
Ezt is köszönöm, erkölcsi kérdéssé (értékválasztási problémává) tetted a tudományt. Ez mennyire tudományos? És tényleg kenyérben mérjük a tudomány hasznosságát?
Az értékválasztás nem erkölcsi kérdés: legfeljebb egy meglehetős jóléti szint fölött látszik annak.
Valójában az enni vagy éhen halni nagyon is materiális kérdés, egyetlen helyes választ ismer, és meglehetősen keményen bünteti a hibás választást.
Ezért mérhetjük és ezért is mérjük kenyérben (minden esetre: materiális erőforrásban) a tevékenységek hasznosságát.
És nem igen látok más érvényes mértékegységet...
:)
És ezt ki találta ki? És főleg: hogyan fogja igazolni?
Azt mondanám: a közgazdászok. És nem kell igazolással vesződniük: a világ haladása visszaigazolta. Te is látod - például a támogatások elosztásánál.
" az mennyire hiteles a természeti szépség valódiságára nézve? "
100 %-ig. "Természeti szépség" ugyanis nem létezik. Önmagában való "valódisága" 0. Nem létezik a természetben - pusztán a megfigyelőre gyakorolt hatásában. És ez persze szubjektív. Ugyanaz a kép nem biztos hogy benned és bennem is ugyanazt az érzést váltja ki, mi több: hogy bennem kiváltja-e vagy sem, az is erősen függvénye az aktuális állapotomnak. Ha éppen fáj a fogam, kevésbé vagyok hajlamos meglátni a naplemente szépségét.
Ha viszont észlelni tudom, a bennem kiváltott hatás már jól detektálható. Még puszta ránézésre is jó találati eséllyel meg tudom állapítani, hogy épp most a naplementében gyönyörködsz, vagy a fogfájás gyötör. Ha műszereket köthetek rád, a mérés objektív lesz, és a találati valószínűség is nő.
Amire nem gondolsz és amit figyelmen kívül hagysz, nem csak Te, hanem a többi ateista is, az többek között az, hogy a hívők hite bár erős, maga a hit, az ember isteni Hatalmassággal szembeni alapvető gyengeségéből, erőtlenségéből és mérhetetlen kicsinységéből, valamint ezek intelligens belátásából táplálkozik és táplálkozott mindig is az idők folyamán, ami ilyeténképpen vakcinálisan és egyéb sztereotip eszközökkel aligha kezelhető. Így aztán a legyengített hülyeségeid csak még inkább megerősítik őket hitükben, már amennyiben valamilyen hatást egyáltalán kifejtenek ezek a hülyeségek rájuk nézve, miközben - és ez a fagyi visszanyalásának klasszikus esete, Rád, vagyis a hülyeségek propagálójára és terjesztőre nézve, továbbra is intenzív hatással lesznek és maradnak, mindaddig, amíg valami úton-módon meg nem szabadulsz tőlük, némileg meg nem komolyodsz, vagy ilyesmi :P
Rossz a posztod zárómondata. A helyes így hangzana:
"Felidegesítő válaszát előre is köszönöm".
:-)))
Egyébként egy teljesen tipikus valláskárosult reakcióról van szó. A kételkedés az ördög műve, és ugyebár már a Biblia is előre megmondta, hogy ha valaki nem hisz benne, az a sátán műve... Jól átgondolt, önmagában zárt bolondság ez, kiválóan kidolgozott konteó - eleve minden kételyt és kritikát a sátán művének deklarál, és innentől fogva számára már nem is szükséges azokkal érdemben foglalkozni...
Kényszerképzetek ismételgetésbe, amit egy fertőző elmevírus /mém ad nekik ki parancsba nem nagyon fognak belefáradni. Ezt csinálják zombi üzemmódban bármeddig. Persze ez a mém csak agy agyterületük és gondolkozásuk egy részét fertőzte meg, a többi agyterület ettől lehet ép, sőt még jobban teljesítő is. Meg kellene már érteni, vagy felismerni, amit egyesek már megtettek, hogy ez így egy végtelen és értelmetlen ciklus csak a vitákban.
A biológiai vírusok ellen fertőtlenítéssel, elkülönítéssel és vakcina védőoltásokkal védekeznek.
Itt is hasonló a megoldás, csak itt ugyebár pszichológiai, idegrendszeri vírusok ellen kell védekezni.
Itt a fertőtlenítés = nem használni a nyelvezetüket és főként nem az "Isten" szót.
Erre nem válaszolok, jól érezhetően belefáradtál, és ha nem múltál volna hatvan, és nem lenne késő, azt mondanám, szamárságokat hordasz össze, érvek nélkül. De inkább megvárom, amíg kipihenten visszatérsz, és egyszerűen csak átgondolod.
Sajna nincs végtelen számú érvem a Feltétlen mellett, de az a néhány nagyon jelentős,kikerülhetetlen és voltaképpen nem tagadható (a tagadásuk önellentmondás). Itt egy ponton túl nincs más választás: meg kell érteni, és a megértés egyben a belátást is fogja jelenteni.
Azt is hozzáteszem, hogy az ember a hétköznapi életben ezeket nemcsak "megérti", de alkalmazza is. Nem teoretikusan, amikor lehetőség van hosszan rugózni a szavakon, hanem egy-egy döntésében, kijelentésében, erkölcsi tettében stb. És tudom, persze, hogy nem minden egyes ember gondol akár egyszer is életében arra, hogy ő szellemi létező, de amíg az embernek (mint embernek) van művészete, filozófiája és vallása, addig több lesz, mint bármelyik állat, mert ezeket csak szellemi lények tudják létrehozni. De az egyik festi a Mona Lisát, a másik meg őrzi a múzeumot.
A pénzkeresős szakmám olyan, amit - egy kollégám szerint - az emberek 5%-a képes elvégezni. Statisztikailag Te sem valószínű, hogy képes vagy rá. Most hülyézzelek le? A szellemi létre való tudatos reflexió ugyanez, csak még rosszabbak az arányok. Inkább örülj, hogy Te a kisebbséghez tartozol.
Hát, egyről igen: arról biztosan tud mit mondani, hogy eljuthatunk-e objektív, kétségbevonhatatlanul igaz ismeretekre. :)
"Egyrészt ugyan maga a "szépség" valóban nem egy fizikailag létező dolog" - akkor szellemileg létező? Mi a természeti szépség létmódja, és mik e lét lehetőségi feltételei?
A nem közvetlen mérésről azt gondolom, hogy nem közvetlen mérés. :) Nem a természeti szépséget méri, hanem a pulzust stb. Hogy mi abból - mert ez a mérésünk célja - a természeti szépség "mennyiségére" következtetünk, az mennyire hiteles a természeti szépség valódiságára nézve? És ha észreveszed: muszáj matematikai nyelvre fordítanunk mindent, és eközben elveszíteni magát a valóságot, különben nem tudjuk a "tudomány" igája alá vetni. De ez eszedbe jutott legutóbb, amikor természeti szépséget pillantottál meg?
"Épp akkorát, amekkorát érdemel."
Ezt is köszönöm, erkölcsi kérdéssé (értékválasztási problémává) tetted a tudományt. Ez mennyire tudományos? És tényleg kenyérben mérjük a tudomány hasznosságát? És ezt ki találta ki? És főleg: hogyan fogja igazolni?
Ezeken a "pingponglabdákon" múlik az, hogy az emberi beszéd jelent-e valamit vagy sem. Ha az igen lehet ugyanakkor nem is, akkor nem, ha nem, akkor igen. :)
(Az életkor előrehaladta sem ment fel a gondolkodás kötelezettsége alól. Sem az, hogy késő van. És ha láncfűrész kell: az egyszerű, hétköznapi kijelentést cseréld ki egy erkölcsi jellegűre, és máris kiélesedik az igen és a nem [valamint a jó és a rossz] közötti ellentét.)
"A probléma, amit MESTERSÉGESEN létrehoztál, a valóságban nem probléma. Ott megoldódik automatikusan."
A Russell-antinómia azért mégsem Balázs-antinómia. Másrészt egyszerűen csak tedd hozzá, hogy a borbély egy fogolytábor parancsára szembesül a problémával. És mi van, ha az élete a tét? Akkor is legyintsünk?
És nem mellesleg, nem oldódik meg: az, hogy a borbély végül így vagy úgy megborotváltatik, az legfeljebb esztétikai vonatkozásban lesz megoldás, de maga a probléma megmaradt.
A borbély, ha parancsot kellene végrehajtania, nem tekintené absztraktnak a problémát, és Te sem, ha történetesen Te lennél az. Ez már nagyon is emberi lenne, hiszen erkölcsi kérdéshez érkeztünk (de ezt nem folytatom).
A Te problémád, úgy hiszem, abban áll, hogy pontosan érzed: nincs megoldása az antinómiának, csakis azáltal, amit írtam: az önmagára vonatkozás általános tiltása antinómiához vezet, ami feloldhatatlan, és ennek van következménye, ami tudományosan is jelentős. A másik lehetőség, hogy egyszerűen megtiltjuk az önmagára vonatkozást, ami, ugye, felettébb "tudományos". (Tudom, bizonyos esetekben ez a járható út, de a tiltás talán nem mesterséges?)
"Úgy, hogy a matematikai fogalmait egy "összerendelés" nevű Nagy Varázslattal feleltetjük meg as valóság dolgaival."
Eztet én is tudom, tanárbácsi, csakhogy a kérdésem épp arra irányult volna, hogy mi ennek az összerendelésnek a lehetőségi feltétele. Mi biztosítja számunkra annak a lehetőségét és egyben igaz voltát, hogy a matematika absztrakt tartalmai megfeleltethetők a valóság reális tartalmainak? Mert ezt sem egyedi megfigyeléssel, sem kísérletekkel nem tudjuk általánosan igazolni, amint a logika (szintén "tartalmatlan") téziseivel sem.
"De nem válik azonossá a valósággal! Ez itt a lényeg."
Miért, talán van valamilyen speciális valóságismeretünk, amely által el tudjuk dönteni, hogy mi az, ami azonos magával a valósággal, és mi nem?
(Megjegyzem, szépen haladunk, tényleg okos vagy, a felvetéseidet sokan irigyelnék, csak a megoldás nem az lesz, amit eddig hittél. De ez a tudomány világában nem szégyen, sőt. És ne hidd, hogy gúnyolódom.)
"Ha viszont azt mondod: nem fér meg semmiképpen, nincs az az isten, hogy úgy mondjam, akkor a két kijelentés közötti ellentmondás feltétlen jellegű, még más szóval is: nem lehet, hogy ne legyen."
Mindjárt éjfél, én meg már 60 is elmúltam, szóval az ilyen szellemi zsonglőrködés nem csak fáraszt, de bosszant is.
Pláne, hogy csak pingpong labdákat dobálsz. Még ha láncfűrész lenne...
Szerintem ez megint csak az óvodás versike /Én vagyok Én, Te vagy Te, ki a szamár, Én vagy Te ?/ komolykodó előadása.
" választ adhat alapkérdésekre: eljuthatunk-e objektív, kétségbevonhatatlanul igaz ismeretekre, mi a valóság természete, mi az emberi élet értelme stb."
Mint ugye már kiderült: nem adhatválaszt.
Vagy te tudsz akár csak egyről is?
Alkalmat ad viszont a parttalan vitára, ami - mivel eldönthetetlen - leginkább csak jobbára ártalmatlan szabadidő-kitöltésnek értelmezhető.
"mondják, hogy ezek nem bizonyíthatók méréssel és kísérletezéssel. Miért, a "természeti szépség" talán igen? (Mellesleg a fizikát pont nem is érdekli a természeti szépség, a fizika értelmében az nem is létezik.)"
Egyrészt ugyan maga a "szépség" valóban nem egy fizikailag létező dolog - de ettől még a "természeti szépség" mérhető. Ha nem is közvetlenül, de a szemlélőben bekövetkező (tartás, légzés, pulzusszám, vérnyomás, hormonális változások és EEG állapot) változások méréséből levezetve.
"De talán nézzük meg, hogy mekkora támogatást kap egy modern technológiai kutatás és a középkori fametszetű díszített előzékpapírok funkcióját kutató törekvés"
Épp akkorát, amekkorát érdemel. Azt a támogatást el kell venni valahonnan. Az egy szelet olyan kenyér, amit valaki most megvon magától, hogy a kutatásra fordítsa. Csoda, ha aszerint rangsorol, mekkora eséllyel hoz a végeredmény nagyobb szelet kenyeret az asztalra ?
Nem, nem válik "evilágivá" - hacsak nem abban a vonatkozásban, hogy felhívja a figyelmet a (mindenféle, apróbb-nagyobb) diktátorok állandó, diagnózis értékű sajátosságára: a pökhendi agyatlanságra.
"Az önmagára vonatkozás kizárásának antinómiája az összvalóságra vonatkoztatva azt jelenti (voltaképpen bizonyítja), hogy az összvalóságból nem zárható ki az önmagára vonatkozás, más szóval, az oksági zártság (ami a természettudományok afféle posztulátuma) nem áll az összvalóságra nézve."
Ez csak egy nagyképű előadás-változata a viccnek, ahol a zsiráfot bámuló atyafi végül azt nyilatkozza, hogy "Ilyen állat pedig nincs".
" mi az, amire kifejezetten jellemző az önmagára vonatkozás? Úgy van: a szellemi létezőre,"
Na hát akkor: Ilyen állat pedig nincs!
" pl. amilyen az öntudattal bíró ember is "
Az ember olyannyira anyagi lény, hogy az idő nagy részében az általad valószínűleg "szellemi lényegnek"* tartott öntudata még csak azt se tudja, mit csinál, nem hogy arról fogalma lenne, hogy miért.
:)))
* Bár nem kétlem, hogy cifrább, (alighanem görög, de legalábbis latin) nevet találtatok rá ki... :)
"Szinte valamennyi bolygónkon élő férfi visszavezetheti eredetét egyetlen férfira, aki mintegy 135-200 ezer évvel ezelőtt élt Afrikában"
Európában már 10-12 millió éve folyamatosan él ősember (10-12 millió éves Rudapithecus hungaricus, 8 millió éves olasz Oreopithecus bambolii az 1.8 millió éve Grúz Homo erectus georgicus, a 0,5 millió éves Heidelbergi, a 350 000 éves Samu, a Homo erectus seu sapiens paleohungaricus, 100-60 ezer éves Neandervölgyi emberek)
Ők kitől származnak? Illetve hova lettek a génjeik?
200 ezer évvel ezelőtt meg nem is éltek emberek...:D
"Először is, a Russell-paradigma mint "borbély-hasonlat" máris "evilágivá" válik: ha egy társaság borbélyának mindazokat és csakis azokat kell borotválnia, akik nem maguk borotválkoznak, akkor ki borotválja a szintén a társasághoz tartozó borbélyt? Ha saját magát borotválja, akkor azok közé tartozik, akiket nem "a borbély" borotvál, ám mégis "a borbélynak" (neki) kellene borotválnia, ha nem magát borotválja."
A "borbély-hasonlatod" ott sántít, hogy a VALÓSÁGBAN, amikor a borbélyodat már nagyon zavarja a szakálla, vagy lenyírja magának, vagy megcsináltatja egy másik borbéllyal. A probléma, amit MESTERSÉGESEN létrehoztál, a valóságban nem probléma. Ott megoldódik automatikusan.
Mondom: ne keverd össze az absztrakt modelleket a valósággal! Például ne próbáld az absztrakt emberi gondolkodásmódban létező önhivatkozásokat a valóságban is alkalmazni, mert a valóságban nincsenek ilyenek. Ami a legközelebb áll ehhez az absztrakt dologhoz, az a "visszacsatolás" vezérlési eleme, de az sem a gondolati modell önhivatkozása.
"A matematika fogalmai, amiket a valóságra vonatkoztatunk (két elefánt, egytized méter stb.) milyen alapon nyerhetnek tartalmat, ha a Russell-antinómia meg nem?"
Úgy, hogy a matematikai fogalmait egy "összerendelés" nevű Nagy Varázslattal feleltetjük meg as valóság dolgaival. Ha az összerendelés az úgynevezett "mérés" művelete felhasználásával történik, akkor a matematikai objektumokból így konstruált modell VALAMILYEN SZINTIG a valóságot fogja modellezni. De nem válik azonossá a valósággal! Ez itt a lényeg.
Nem mellesleg: a matematikán belül attól függően, hogy milyen axiómákból indulunk ki, számtalan matematikai rendszer építhető fel. Ezzel szemben valóságból csak egyetlen egy van. Ez is mutatja, hogy bár a valóság leírható a matekkal (ha ügyesek vagyunk), de a teljes matek nem minden eleme feleltethető meg a valóságnak. Például a Russel-antiómának nincs valós reprezentációja. (Nem kis részben azért, mert a "halmaz"-ok emberi absztrakciók, és amikor már a "halmazok" halmazáról értekezünk, akkor az absztrakciót is kimaxoltuk ezzel. Hogy értsed is: egy kosár alma, még esetleg megfeleltethető egy absztrakt halmaznak, de már az absztrakt halmazok halmazának nincsen valós létező megfelelője, az csak egy elmeszülemény.)
Mit gondolsz: a két kijelentés között feltétlen (egymást mindenképpen kizáró) vagy relatív (valamiképpen egyenlővé vagy lényegtelenné tehető) ellentmondás van? Úgy értem: ki tudnál egyezni (te gyáva nyúl, mert bele fogsz menni végül, tudom), hogy a két fenti kijelentés voltaképpen jól megfér egymással ugyanazon keretek között (tehát, ahogy az ellentmondás elve rögzíti: ugyanabban az értelemben)?
Ha azt mondod, igen, megfér, akkor mostantól szó szerint is értelmetlen a beszélgetés, mert az igen és a nem tetszőlegesen jelentheti ugyanazt.
Ha viszont azt mondod: nem fér meg semmiképpen, nincs az az isten, hogy úgy mondjam, akkor a két kijelentés közötti ellentmondás feltétlen jellegű, még más szóval is: nem lehet, hogy ne legyen.
Mondhatnám tovább is, utalva kijelentéseinknek a performációban már eleve igenelt feltételeire: aki állít (tagad) valamit, meg van győződve róla, hogy azt másnak is így kell látnia, tehát az igazság valamiképpen objektív. Az állítás és (ugyanazon állítás) tagadásának semmiképpen nem relativizálható (eleve feltételezett, és az állítás aktusában kinyilvánított) voltát már leírtam fentebb. Ez olyannyira jelentős, hogy még a radikális szkepszis sem térhet ki előle: aki azt állítja ui., hogy "nem tehetünk szert semmilyen igaz ismeretre", az a kijelentésének a megtételével máris egy igaz ismeretet állított, hiszen - hacsak nem teljesen komolytalan az illető - ne fogadhatja el reálisan, hogy a kijelentésének az ellentéte éppúgy igaz lehet.
Mondhatod a fentiekre, hogy csak okoskodások, de próbáld átgondolni ezt úgy, hogy ezen ismeretek fényében olvasod magadat és másokat. A kijelentések mint cselekvések nem teoretikusak, hanem reálisan megtörténtek, és ekképpen mindazon jegyeket szükségszerűen, utólag már letagadhatatlan módon hordozzák, amikről itt szó volt.
A többit már tudod: a Feltétlen igenis része a tapasztalatunknak, az ellenkezőjét állítani ún. performatív ellentmondás, amelynek az a lényege, hogy nem a kijelentés tartalmában vagy logikai elemzése közben, hanem a kijelentés kifejezett tartalma és a kijelentés lehetőségi feltételeiben, a kijelentés aktusában igenelt állítások között merül fel az ellentmondás. És mivel ennek az ellentmondásnak épp ez a cselekvésben fennálló egyidejűség a gyengéje (az érvelő bizonyítás oldaláról: az erőssége), amennyiben ez felmerül, úgy további érvelésre nincs szükség.
Jöhet a jó és rossz vagy a szabadság feltétlenségének a megvitatása?
Ezt a világot az a fajta tudás, ami ebben a világban fellelhető és effektíve ehhez a világhoz tartozik, nos ezt a világot ez a fajta tudás nem viszi "át", nem emeli fel, ha érted mire gondolok.
Ha nem, majd kifejtem, bár a kifejtés is ehhez a világhoz tartozik.
És hát, azt sem szabad elfelejteni, hogy: több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek
Ha a vallásokkal vitázol, pontosabban talán inkább barátságosan kötekszel, az nem zavar. A vallás olyan, mint Maradona híres fejes-kezes gólja, van abban minden.
Korunk "tudományos szintjét" említed. Az a véleményem, hogy az nagyon jó lenne, de - tisztesség ne essék szólván - szellemtörténeti értelemben sokszor a naiv materializmus színvonalát sem éri el. A metafizikát, ami egykor a tudományok királynője volt, ma értelmetlennek és érthetetlennek tartják. Miért? Mert általa tényleg nem lehet modernebb mobiltelefont gyártani. Viszont választ adhat alapkérdésekre: eljuthatunk-e objektív, kétségbevonhatatlanul igaz ismeretekre, mi a valóság természete, mi az emberi élet értelme stb. Igen, mondják, hogy ezek nem bizonyíthatók méréssel és kísérletezéssel. Miért, a "természeti szépség" talán igen? (Mellesleg a fizikát pont nem is érdekli a természeti szépség, a fizika értelmében az nem is létezik.)
"Korunk tudományos szintje" nem igazságot keres, ld. lentebb: le lettem tolva, amiért egy sem nyelvtanilag, sem tartalmilag nem értelmetlen vagy ellentmondásos kérdést feltettem a Russell-antinómia kapcsán. A tudomány ma többek között - nem kis keserűség ez - a profitszerzés, nem pedig a tudás állandó elmélyítésének eszköze. (Nem mindenhol, nem minden tudós, nem minden terület. De talán nézzük meg, hogy mekkora támogatást kap egy modern technológiai kutatás és a középkori fametszetű díszített előzékpapírok funkcióját kutató törekvés [vicces, az utóbbi egyik szakértőjét személyesen ismerem] :)).
Mit szeretnék? Azt hiszem, amit Te is elvársz a hívőktől: hogy mindenki használja a fejét. Hogy ne az előítéleteiből érveljen, olvassa el a másikat, ne a nicknévnek válaszoljon, hanem a hozzászólásra. És hogy lehessen "győztes" a vitában. Nem épp úgy, mint az olimpián, inkább úgy, hogy a legközelebbi hozzászóláshoz nyisson ki öt könyvet, olvasson, legyen műveltebb és egyben nyitottabb. Csak a hülyék tudják, hogy már mindent tudnak.
Te már megtetted, amit minimálisan reméltem: elgondolkodtál, legalább egyszer. Minden kezdet nehéz, ahogy mondani szokás, eztán már menni fog. :) És ígérem, nem várok magamtól sem kevesebbet.
Először is, a Russell-paradigma mint "borbély-hasonlat" máris "evilágivá" válik: ha egy társaság borbélyának mindazokat és csakis azokat kell borotválnia, akik nem maguk borotválkoznak, akkor ki borotválja a szintén a társasághoz tartozó borbélyt? Ha saját magát borotválja, akkor azok közé tartozik, akiket nem "a borbély" borotvál, ám mégis "a borbélynak" (neki) kellene borotválnia, ha nem magát borotválja.
Mi ennek a "hülyeségnek" a jelentősége? Az antinómia azért áll elő, mert negatív önmagára alkalmazás (vonatkozás) történik, ami pedig azt jelenti, hogy a negatív önmagára vonatkozás (vagyis az önmagára vonatkozás általános kizárása) antinómiához vezet.
Még mindig semmi? Az önmagára vonatkozás kizárásának antinómiája az összvalóságra vonatkoztatva azt jelenti (voltaképpen bizonyítja), hogy az összvalóságból nem zárható ki az önmagára vonatkozás, más szóval, az oksági zártság (ami a természettudományok afféle posztulátuma) nem áll az összvalóságra nézve.
És tovább, egy jó nagyot ugorva: mi az, amire kifejezetten jellemző az önmagára vonatkozás? Úgy van: a szellemi létezőre, pl. amilyen az öntudattal bíró ember is, és... dobpergés... sajna lejárt az időnk.
Tudom, ez eddig csak hülyeség volt. De ki mondta, hogy a Russell-antinómia nem vonatkoztatható az összvalóságra? A matematika fogalmai, amiket a valóságra vonatkoztatunk (két elefánt, egytized méter stb.) milyen alapon nyerhetnek tartalmat, ha a Russell-antinómia meg nem? Hogy nem annak lett szánva? És az is tilos, hogy az ember továbbgondolja? Úgy értem, tényleg azt mondod, hogy nem szabad gondolkodni?
