Miért ne gondolta volna Draco miatt komolyan? Kiadta a parancsot, nem? Az ilyen emberek nem mérlegelnek, hogy "Vajon a megfelelő ember? Tényleg komolyan gondolta, hogy megcsinálja?" hanem elvárják, hogy megtörténjen, amit akarnak. És hogy adandó alkalommal esetleg mégsem Draco lesz az? Hát na és? Dracot majd megbünteti, Piton meg úgyis megteszi helyette.
Nem olyan vezetőnek ismertük meg Voldemortot, akit kétségek gyötörnek a kiadott parancsaik valóra válása miatt.
Mivel Dd vakon megbízik Pitonban, könnyebb megölni.
Voldi ismeri Dd legnagyobb gyengeségét, hogy túlzottan megbízik az embereiben és ez okozza több terve meghiúsulását. Voldi legnagyobb hibája viszont a túlzott bizalmatlanság.
Harrynek elmondja Voldi a legvégén a párbajban, hogy (szerinte) Dd-t sikeresen megtévesztették, mert Piton kettős ügynökként valójában őt, Voldemortot szolgálta, ebből is látszik, hogy Voldi bekapta a csalit.
Voldemort Pitonban bízik. Tudja, hogy képes megölni Dd-t.
Egyrészt Dd feltétlen bizalmalommal van Piton felé, másrészt Piton valszeg szándékosan elkottyantott egyet s mást Dd pillanatnyi rozzant állapotáról, amit lehet akár az öregségre (testi és szellemi leépülés) is fogni.
Kövi kérdésem: a hetesben elhangzik, hogy Voldi azzal számol, hogy hamarosan irányítása alá kerül az iskola. De miért? Miért gondolja, hogy DD meghal év végére? (ne mondjuk, hogy Draco miatt, mindenki tudja, hogy azt ő sem gondolta komolyan)
Rowlingnál sok mindenből csak egyféle van (látszólag), például whiskeyből, sörből, üdítőitalból - az Azkaban persze nem illik ebbe a sorba, de véleményem szerint abból is az "egyszerű, de határozott" vonalakkal felrajzolt keretek miatt van csak egy.
Leginkább az az erős ebben, hogy pl. Hagridot is tárgyalás nélkül zárták be - kvázi már maga az "előzetes" is ott volt ... és sem Dd sem Hagrid nem tiltakozott ... mintha a dolog a maga szomorú valósága mellett nagyon is megszokott lett volna. De lehet, hogy egyszerűen ezt JKR nem dolgozta ki olyan részletesen, mint amennyire később jelentőséget kapott az események folyásában az Azkaban.
Hogy Dd az iskolában nem akart a gyerekek közelében dementorokat látni, az akkor is természetes lett volna, ha egyébként az oda zárt bűnözőkkel kapcsolatban már megengedőbb lett volna.
"Mint az alkoholistáknál: nem arról van szó, hogy innentől kezdve - okulva a mértéktelenségből - megálljanak egy pohár italnál ... hiszen pont azért alkoholisták, mert nem tudnak megállni. Van, amikor a teljes elfordulás a megoldás."
Szerintem ez nem jó példa, hiszen az alkoholizmus szenvedélybetegség, mindenképpen káros. A másik meg, hogyha teljesen el akart volna fordulni, akkor kettétörte volna a pálcáját és nem áll egy iskola meg a Főnix Rendje élére, a világ legerősebb pálcájával.
Mindegy, hagyjuk most már ezt a témát szerintem. Szerintem az igazság valahol félúton lehet.
"A 4.-ben azt mondja: "A mai napig nem helyeslem, hogy a minisztérium ilyen pribékeket tart." Szerintem inkább azzal volt baja, hogy embertelen ilyen lények között tartani embereket."
"Amikor - pont itt - Caramellel erről beszélnek,"
Nem vele, hanem Rémszemmel a merengőben. Ő pedig azt feleli erre, hogy "illenek ehhez a söpredékhez".
"Én ebből arra következtetek, hogy leginkább ez a problémája."
Amikor Voldi visszatért, akkor nyilván ez volt a legfontosabb gyakorlati probléma, ami előtérbe került, de szerintem magukat a dementorokat is utálja. Ebben biztos vagyok. Gondoljunk csak arra, mennyire ellenezte, hogy dementorok őrizzék a Roxfortot a 3.-ban, és hogy milyen határozottan megtiltotta, hogy belépjenek az iskolába.
"És arról valóban nincs infó, hogy ez most minden esetben életfogytot jelent? Mert olyanra nem emlékszem, hogy azt mondták volna, hogy iksz évre oda került, hanem mindenkiről az derült ki, hogy "ott halt meg"."
Szerintem teljesen mindegy, hogy életfogytot jelent-e egy olyan helyen, ahol az áldozat valószínűleg ígyis-úgyis megőrül max pár hónap után. Természetesen nyilván nem csak életfogytra lehet bekerülni az Azkabanba, az kicsit erős lenne. De mivel egy olyan helyről van szó, ami mentálisan leépíti a bennlakókat és élőhalottat, emberi roncsot csinál belőlük, igazából tök mindegy, mennyi időre kerül be az illető, mindenképp embertelen. Olyan, mintha Mo.-n mindenkit, aki börtönbe kerül, rögtön a Szegedi Csillagbörtön tényleges életfogytiglani részlegére zárnának egy ketrecbe, a bolti tolvajtól a sorozatgyilkosig. Az, hogy egy darab börtönük van minden rendű bűnöző számára, ahol rögtön a legkeményebb bánásmódot kapják, az brutális. Olyan, mint az amerikai jogfelfogás, ami szerint van a bűnös és a nembűnös, és a bűnös az rossz, ezért el kell zárni, bűnmegelőzés meg nincs, és röpködnek az évtizedes ítéletek olyanokért, mint drog birtoklása.
"Ha levonja a tanulságot, az nem azt jelenti, hogy bölcsebb lett és nem követné el újra a hibát?"
Mint az alkoholistáknál: nem arról van szó, hogy innentől kezdve - okulva a mértéktelenségből - megálljanak egy pohár italnál ... hiszen pont azért alkoholisták, mert nem tudnak megállni. Van, amikor a teljes elfordulás a megoldás.
Nem mondom, hogy nem lehetett volna, de Dd úgy érezte, ő a "mindent vagy semmit" csapdában van.
"A 4.-ben azt mondja: "A mai napig nem helyeslem, hogy a minisztérium ilyen pribékeket tart." Szerintem inkább azzal volt baja, hogy embertelen ilyen lények között tartani embereket."
Amikor - pont itt - Caramellel erről beszélnek, Caramell replikájára, miszerint a fél világ ezért alszik nyugodtan, mert ilyen lények vigyáznak a bűnözőkre, azt mondja: a másik fele meg pont azért nem alszik nyugodtan, mert a dementorok Voldemort első szavára átállnak hozzá. Én ebből arra következtetek, hogy leginkább ez a problémája.
Az Azkaban őrzése továbbra is kérdés, hogy akkor kivel is? hogyan is?
A jogi rendszerükről van egy-két homályos betekintése az embernek, eléggé fércelt és sarkosan közelíti meg a dolgokat. És arról valóban nincs infó, hogy ez most minden esetben életfogytot jelent? Mert olyanra nem emlékszem, hogy azt mondták volna, hogy iksz évre oda került, hanem mindenkiről az derült ki, hogy "ott halt meg" Kivéve Hagridot, akit végülis felmentettek, de mint tudjuk, a dementorok nem nagyon akarták elengedni, és a szökevényeket.
És hogy kivel lehetne helyettük őriztetni? Gondolom őrvarázslókkal, vagy más varázslényekkel. Egyébként nem hiszem, hogy külső segítség nélkül olyan könnyű lenne onnan megszökni, tömeges szökések akkor kezdődtek, mikor Voldi visszatért.
"Pontosan ott mutatkozott meg, hogy "tanult belőle, levonta a tanulságot, és utána kellő önmérsékletet gyakorolt", hogy nem vállalta el a posztot."
Ha levonja a tanulságot, az nem azt jelenti, hogy bölcsebb lett és nem követné el újra a hibát? Az orvosok sem szokták feladni a hivatásukat és felmondani azért, mert egyszer elkövetnek egy műhibát, vagy valamiért nem tudnak megmenteni egy életet.
"A dementorokkal kapcsolatban nem az volt a baja, hogy milyen hatással vannak a rabokra, hanem az, hogy nem bízhattak a lojalitásukban."
Szerintem nem csak ez volt velük a baja. A 4.-ben azt mondja: "A mai napig nem helyeslem, hogy a minisztérium ilyen pribékeket tart." Szerintem inkább azzal volt baja, hogy embertelen ilyen lények között tartani embereket.
"Egyébként nem tudom, hogy hogyan lehetett volna "normálisan őrizni" az Azkabant. Mi az - ki az - aki hasonló hatásfokkal tudta volna ellátni ezt a feladatot?"
Hát, ha csak a hatásfokot nézzük, akkor rögtön megkaphatná mindenki a dementorcsókot, vagy ki is lehetne végezni mindenkit, és akkor garantáltan nem szökne ki senki. Csak hát elvileg emberek vagyunk, és még a bűnözőket is megilleti valami emberi méltóság. Mi, muglik se zárunk mindenkit automatikusan magánzárkába (amit azért tartok a dementorok megfelelőinek, mert hasonlóképpen megőrül tőle az ember egy idő után), csak azért, hogy "biztos ne tudjon többé megszökni." Szerintem a legkegyetlenebb és legdurvább dolog a HP-világban pont az Azkaban, mint intézmény. Ha valakire a bíróság ott kimondja, hogy bűnös, akkor gyakorlatilag az egész életének annyi. Kicsit a 20. század eleji Francia-Guyana-i fegyenctelepekre emlékeztet ez az elképzelés.
Pontosan ott mutatkozott meg, hogy "tanult belőle, levonta a tanulságot, és utána kellő önmérsékletet gyakorolt", hogy nem vállalta el a posztot.
A dementorokkal kapcsolatban nem az volt a baja, hogy milyen hatással vannak a rabokra, hanem az, hogy nem bízhattak a lojalitásukban. Míg az "utca varázslója" éppen ellenkezőleg, azért volt elégedett a tudattal, hogy ők ott vannak, mert ismerték a dementorok képességeit, és ezért megfelelő büntetésnek tartották, hogy a bűnözők közelékben ezek vannak. Egyébként nem tudom, hogy hogyan lehetett volna "normálisan őrizni" az Azkabant. Mi az - ki az - aki hasonló hatásfokkal tudta volna ellátni ezt a feladatot? (Évtizedek alatt az első szökés Siriusé volt, és utána is csak a korrupció segítette a szökevényeket, amennyiben a dementorok valóban teszik a dolgukat, maradt volna ez az egy eset.) Ez a problematika tulajdonképpen már akkor felötlött bennem, amikor a Tűz Serlegének a végén erről polemizál Dd és Caramel.
A Wizengamot és egyéb szervezetek-beli vezető tisztsége pedig biztosította azt, hogy az angliai varázsvilág profitáljon a bölcs intézkedéseiből. Plusz a Főnix Rendje, bár az leginkább csak partizánalakulat szintjén tudott működni.
DD annyit állított magáról, hogy nem méltó az ereklyék birtoklására. De itt most nem az ereklyékről beszéltünk eredetileg! Én továbbra is azt mondom, hogy jó mágiaügyi miniszter lett volna, és lerövidíthette volna a háborút... akármit is csinált gyerekkorában, akármennyire vonzotta a hatalom fiatalon, tanult belőle, levonta a tanulságot, és utána kellő önmérsékletet gyakorolt. Ezzel együtt bízhatott volna magában annyira, hogy elvállalja a felelősségteljes posztot, és a páratlan varázshatalmát, tehetségét és éleslátását felhasználva, bölcs intézkedésekkel megvédje az angliai varázsvilágot egy nagyhatalmú pszichopatától és közelebb kerüljön a legyőzéséhez. Pl. neki, mint tudjuk, első intézkedése lett volna megvonni a bizalmat a dementoroktól. Ha normálisan őrzik Azkabant, már azzal is megnehezíthette volna Voldi dolgát.
"Kötözni való bolond voltam, Harry! Újra és újra megmutatkozott, hogy nem vagyok méltó a Halál ereklyéinek birtoklására ... stb. stb.
Ezt mind ő maga állítja.
Nem neheztelek én sem rá. Sőt. Én is maximálisan tisztelem az öreget és a döntéseit. Teve itt a hivatásos DD fikázó :-)
DE éppen ez a rész is azt mutatja, hallatlan bölcsességében nem ájult el magától, tudta, hogy mennyire tehetséges, de azt is tudta, hogy mik a gyengéi, és egész életében ennek a tudatosságában élt.
"A hetedik részben fényesen kiderült, nemhogy nem ő a "legalkalmasabb ember" hanem éppenséggel a legalkalmatlanabbak egyike. Etekintetben csak annyi választotta el GG-tól, hogy bár mágiájában és erejében simán véghezvihette volna azt, amit GG csinált, ő - a saját gyásza által - megtanulta és folyamatosan a tudatában tartotta, hogy nem lehet minden eszközt bevetni csak azért, mert képes lenne rá."
Oh, Mensch, hagyjuk már ezt... a hetedikben annyi derült ki, hogy 17 ÉVESEN voltak buta elképzelései (kinek nem?), és AKKOR veszélyes kísértést jelenthetett volna rá a hatalom. Fiatal volt, buzgott benne az ifjonti hév, világmegváltó tervei voltak, mint minden ifjú titánnak (a radikális pártok is mindenhol a fiatal férfiakat vonzzák elsősorban, ahogy a forradalmakat is fiatalok szokták kirobbantani), kamaszkori egyszerűséggel látta a világot, mikor még nem volt elég élettapasztalata és bölcsessége. Tipikus ifjúkori lázálom, amikor még nem tudjuk, hogyan működik a világ, de a hormonjaink miatt mindenképp részt akarunk venni valami nagy, dicsőséges, világrengető dologban. Szívvel-lélekkel hitt a Nagy Eszméjében, a saját -izmusában (amik a történelem során általában mindig tömegek szenvedését/halálát okozták). Aztán utolérte a valóság, a hibájából meghalt egy családtagja, ami lesújtotta, észhez térítette, és szépen felnőtt, a fölényességét felváltotta az alázat, megtanulta, hogy mit ér egy emberi élet, hogy mi a bűntudat, és hogy mit jelent egy szeretett ember elvesztése, és belátta, hogy amit GG-dal kitaláltak, azt nem szabad véghezvinni, erkölcsileg helytelen, és emberek szenvedését okozná. Egész hátralevő életében ezzel a bűntudattal élt.
Namármost, én azt nem látom be, hogy az, hogy fiatalkorában radikális eszmékben hitt, miért tenné alkalmatlanná a felnőtt, bölcs 120 éves DD-t arra, hogy mágiaügyi miniszter legyen, és még hatékonyabban tudjon küzdeni Voldemorttal. A hatalom megrontaná? Hát, ha ez így van, akkor eleve romlott kellett volna, hogy legyen, mert a Főnix Rendje vezetőjeként is elég komoly hatalommal rendelkezett.
Szerintem egyértelmű, hogy az írónő üzenete az, hogy DD részéről az önkéntes száműzetés a Roxfort falai közé a megbánás formája volt, a túlkompenzálása a fiatalkori tetteinek. Megijedt saját magától, miután felfogta, hogy milyen szörnyű dolgok voltak azok, amiket kiterveltek, és azt, hogy a varázshatalma milyen felelősséggel jár, és ezután úgy vezekelt, hogy nem engedte saját magát hatalmi pozícióba kerülni. DD fiatalon egy eléggé önző, önhitt, karrierista, az empátiát nélkülöző forradalmár volt, aki elszállt saját magától, látva, hogy kimagaslóan okosabb és tehetségesebb, mint bárki a környezetében, és elragadta a hév, mikor GG megérkezett; az öreg DD pedig egy bűntudattal teli, aszketikus ember volt, aki élete végéig szándékosan visszafogta, lekorlátozta magát, mert fiatalkorában csúnya dolgokat csinált.
Igazából nekem valahol már-már álszentnek tűnik, amit csinált: távol tartotta magát a hatalomtól, mert törleszteni akart, így akarta leróni a fiatalkori vétkeinek az árát, így akart vezekelni, így akarta megkapni a feloldozást, azt hitte, ezzel felmenti magát; közben meg Voldi színre lépett, sorban haltak meg körülötte az emberek, ő meg játszotta a bűnbánó remetét, ahelyett, hogy a jó érdekében használta volna a képességeit, egy zsarnok pszichopatával szemben, miközben mindenki kérte, hogy foglalja el a miniszteri posztot. Ő meg azért nem tette, mert a saját lelkének a tisztaságát féltette. Az ő hatalma óriási felelősséggel járt, és egy iskolából nézni egy olyan ember pusztítását, akit csak ő tudott volna megállítani, meg a Főnixesekkel csináltatni a dolgokat, ahelyett, hogy intézményesen, a végrehajtó hatalom fejeként rendelkezzen a leghatékonyabb eszközökkel; szerintem ez valahol már a másik véglet. Ha tétlenül ülsz, mikozben lehetőséged lenne megállítani a gonoszt, szerintem az is bűn.
Valahol szerintem ez önzőség volt. Ha igazán védeni akarta volna az ártatlanokat, a miniszterség lett volna az ideális út.
"Arról a felnőtt Dd-ről beszélünk, akinek a keze és az élete bánta az első adandó mágiát, amikor megkaparintotta az egyik ereklyét? Teljesen egyetértek vele, amit a túlvilági King's Cross-on mondott Harrynek, hogy jobb volt ő tanárnak a Roxfortban."
Ugyan már, egész életében nála volt a pálca; ha valami, akkor a világ leghatalmasabb varázsszerszáma az, ami megronthatta volna, és a felébreszthette volna benne a kisördögöt. De ehelyett egész életében a jóra használta, és nem élt vissza a hatalmával. Az, hogy használni próbálta a követ, csak annyit bizonyít, hogy milyen kétségbeesetten akarta látni a húgát, és bocsánatot, feloldozást kérni tőle. Nem tudok neheztelni rá ezért, egész életében emésztette a bűntudat.
Ja, végülis Harry mondhatta volna neki, hogy akkor invitozzon egy tehenet, csak várja meg, amíg kinyitják a sátor ajtaját, nehogy ráessen az építményre :-)
Ezzel én is így vagyok, de ha szereztek volna egy jól megsütött halat pl, akkor utána már csak Ron méltatlankodását olvashattuk volna napról-napra, hogy már megint hal. És az még unalmasabb lett volna.
"de annyira már nem terjed ki a buzgalma, hogy miniszterként az ország élére álljon, és az egész polgári varázsló- és mugli lakosságot védje a rátermettségével, éleslátásával, varázshatalmával, mint az erre a posztra nyilvánvalóan legalkalmasabb ember."
A hetedik részben fényesen kiderült, nemhogy nem ő a "legalkalmasabb ember" hanem éppenséggel a legalkalmatlanabbak egyike. Etekintetben csak annyi választotta el GG-tól, hogy bár mágiájában és erejében simán véghezvihette volna azt, amit GG csinált, ő - a saját gyásza által - megtanulta és folyamatosan a tudatában tartotta, hogy nem lehet minden eszközt bevetni csak azért, mert képes lenne rá.
"Annak a felnőtt DD-nak, aki mélyen átérezte és megbánta az ifjúkori gyarlóságait, miféle kísértést jelentett volna a hatalom, mit ébreszthetett volna fel benne, hogyan rontotta volna meg?"
Arról a felnőtt Dd-ről beszélünk, akinek a keze és az élete bánta az első adandó mágiát, amikor megkaparintotta az egyik ereklyét? Teljesen egyetértek vele, amit a túlvilági King's Cross-on mondott Harrynek, hogy jobb volt ő tanárnak a Roxfortban.
Mindenképpen gumicsont. Az egészből csak annyi derül ki, hogy Hermione nem használná. Tök mindegy, hogy tudja, vagy meg kellene tanulnia.
Szerintem érdekesebb a kaja kérdés a bolyongás során. Tudjuk, hogy nem lehet kaját termteni, viszont ha van valamennyi, akkor azt lehet sokszorosítani, többszörözni. Egyszer kellett volna normális kaját szerezniük, onnantól, ha egyoldalúan is, de megoldhatták volna az élelmezést kockázat nélkül. Valószínűleg csak azért nem tették ezt, mert akkor a bolyongós részből még ez a minimális izgalom is kiesett volna, és végképp unalomba fullad a könyv.
Mert itt a magyar elnevezésén vitatkoztok, ami pedig, mint látható a fordító szeszélyén múlik, így értelmetlen. A lényeg, hogy ez egy tűz, amit Hermione sem biztos, hogy képes lenne megállítani, ha elindítaná. Több szót meg kár rá vesztegetni.
Most ezt miért idézted be? Se meg nem cáfolja, se meg nem erősíti, amit mondtam. Nekem angolul is úgy tűnik, hogy Hermione képes lett volna a megidézésére, csak nem merte, ahogy ezt szó szerint le is írják.
“It must have been Fiendfyre!” whimpered Hermione, her eyes on the broken piece. “Sorry?” “Fiendfyre – cursed fire – it’s one of the substances that destroy Horcruxes, but I would never, ever have dared use it, it’s so dangerous – how did Crabbe know how to – ?” “Must’ve learned from the Carrows,” said Harry grimly.
