Győr (?) akkoriban innovatív volt. Helyiben az oldalsó fajta táblatartót felfordították, az első szélvédő jobb olala mögé fentre tették, a táblát alulról lehetett becsúsztatni. A tartósín közepén lyuk volt, a tábla tetején közepén szintúgy. Egy lazán kikötött csavart illesztettek az egymás mögé került lyukakba, ezzel a tábblának megszüntetve a leesési kedvét. És a megoldás napi 10+ átszerelésnél is működött.
Érdekes,modern színfolt volt: a 284-es piros csíkos sárga busz szélvédője tetejét áttetsző zöldre mázolták, így azon a tábla zöld háttérrel fekete betű volt. Ez akkor a sok egyentojás között elképesztő menőség volt.
Egy időben elterjedtek, s a Szabolcs Volán máig (!) használja a kis lapocskák forgatásából álló táblát. Az pl. egy szintig és egy ideig kezeli azt, ha egy busz egy nap több helyre is eljut, de azért "vicces" , amikor a sofőr 5 percekig babrál-forgat, mire valamit megtalál.
Trizs élményeihez: a Borsod Volán is átalakította a felső táblát. Ez kb. úgy nézhetett ki, hogy a tábla hátlapját levágták, helyére egy hátrafelé nyíló ajtót szereltek, amely csak egy, alapvetően könnyen kezelhető csavarral nyílt, s a mozdulat alapján úgy tűnt, hogy további nehézségek nélkül be lehetett elmozdulás nélkül tenni a táblát. Amikor ez elterjedt, akkor elég egységesen tilos is volt mindenféle más megoldás. Láthatóan nem okozott különösebb problémát a sofőröknek - ehhez képest néhány év múlva ez is elkopott. Megint voltak a szélvédő aljára kidobott táblák, meg fent állandósuló kevéssé informatív kiírások.
Amúgy azt sosem értettem, hogy ha volt felül kivilágítható táblatartó, miért nem azt használták?! Talán mert macerásabb volt táblát cserélni benne?
---------------------
Macerás volt.
Nagyon.
A fenti táblatartókat kettő db kb. 5-6 cm átmérőjű racsni fejű körrel kellett ki és betekerni, majd elfordítani a teljes táblatartót a kocsi belseje felé 15 fokkal.
Ha ezzel megvoltál akkor kepeszkedve benyúltál a jobb első szélvédő és a táblatartó közé.
Ott kb. akkora hely volt, hogy a kezed épp befért, de az esetek igen nagy százalékában a jobb kézfejedet lehámoztad...................:-((
Ha már eljutottál idáig, akkor a kicsi rugóval kitámasztott régebbi táblát kivetted, eközben 10 estből hat esetben a bent matató kézfejedet megsütötte a szofita égő.
Majd ezt az egész mutatványt megcsináltad visszafelé úgy, hogy az új vagy más viszonylatjelző táblát behelyezzed.
Ha ez is megvolt jött a kettő nagyfejű racsnis visszatekerése ami a sűrű, lapos menet miatt nem volt egyszerű feladat.
A 170 cm-nél alacsonyabb buszvezetők ezt meg se tudták csinálni.
Én 174 cm vagyok/voltam, de mindvégig a műszerfali jobb tálcán térdelve, közben a bal lábbal a váltó mellett állva nyújtózkodva tudtam, kb. 5-7 perc alatt megcsinálni.
Próbáld ki a leírtakat, síma balett mozdulat.
Én általában cseréltem, sőt iránynak megfelelően fordítottam. Nekem annyiból volt könnyebb, hogy naponta egyszer kellett fordítani.
Közben számos sérülést szereztem.
Váltótársam (kiváló buszos) kb. 165 cm magas volt.
Szóba se jöhetett, hogy cseréljen vagy fordítson.
Kövérebb, 80+ kiló feletti buszvezetők meg se próbálták.
Azok a buszvezető kollégáknak pedig akik egy nap többször kellett táblázniuk, értelmetlen lett volna ezt naponta többször eljátszani.
Ez az Ik-200-as sorozat egyik hibája volt amit vagy 18 évig nem orvosoltak.
Ezért vált általánossá kb. 1972-től kb. 2000-ig a viszonylatjező tábla jobb oldali szélvédő tövébe való elhelyezése.
Városi közlekedésben, ahol naponta többször is kell viszonylatok között átszerelni, ez tarthatatlan volt.
Ezért már korán, a Ik-206/280-sok 1973-as bevezetése után pár évvel egy házi újításnak megfelelően, az első viszonylatjelző táblatartót (házilagosan) átalakították.
Megszüntették a tartón belüli kicsi kettő rugót, mely addig, többé kevésbé függőlegesen tartotta a táblát.
A táblatartóba belülre, alulra és felülre 1-1 sínt hegesztettek.
Ebbe a sínbe kellett belecsúsztatni a táblát. Hogy ne kelljen a két racsnit naponta többször ki-be tekerni egy táblacseréhez, ezért a táblatartó doboz, bal oldalára rést (ablakot) vágtak, ezen kellett a sínbe becsúsztatni az új táblát.
Gondoltak arra is (rosszul), hogy így a tábla zörögni fog. Ezért a két sínbe posztót tettek, valamilyen filc fajtát, hogy elnyelje a tábla és a két sín közötti zörgés hangját.
sajnos olyan filcet sikerült választani ehhez, ami hidegben megfagyott, tört, és lehetetlenné tette, hogy a táblát becsúsztasd.
Mit csináltak a buszvetők ?
Kidobták a filcet a fenébe és immár könnyen becsusszantották a táblájukat a két sínbe, oldalról.
Ok.
Minden szép és jó.
De nem.
Így ugyanis úgy zörgött a táblatartóban a behelyezett tábla a zárt vezető fülkében, hogy megbolondultál tőle a 9-12 órás szolgálatban.
Megoldás ?
A megoldás az lett, hogy felső, amúgy helyes táblatartót hagyták a fenébe, és a jobb oldali szélvédő mögé bedobva ott virított a viszonylatjező tábla..........................:-(((
Ez sajnos, igen nagy számban, így működött vagy huszon évig.
ha jól sejtem, sokat segít, hogy pesten kb állandó vonalra kerültek ki a kocsik, ha nem akkor garázsba megoldható.
Pécsett ennél érdekesebb volt, állandó decentrumra kiosztott kocsik, de csak az osztott fix fordás (abba most ne menjünk bele, hogy az az autó is néha bőven dolgozott amíg a gazdája nem volt napközben) így azokban a táblák sorban elrakva. Akik minden nap mást csináltak, azoknak kb teljes készlet, és ha nem volt épp, akk a decentrumban volt, ha más nem a/4es papír biztos, ez utóbbi jelenleg is működik a kijelző nélküli kocsikban, pedig tábla van (már amelyik vonal épp nem változott azóta) ha máshol nem, akkor a C12-őkben.
A fönti sok helyen nem táblatartó volt, hanem egy tekerhető vászon-szerű szalagot tartalmazott. Azon voltak a busz napi járataihoz szükséges feliratok. Meg néhány "Menetrend szerinti járat", "Különjárat", stb. Aztán ahogy változott a forda, vagy pakolták más fordára a buszt, egyre többször csak a "Menetrend szerinti járat" volt a megfelelő. Egy darabig biztos igyekeztek a szalag feliratát naprakészen tartani, de két kezemen meg tudom számolni, hányszor láttam valós kiírást felül. Azt a kocsit, amivel napi szinten utaztam, és az állandó járatára volt beállítva, és a többi járatát táblázta alul, egynek veszem. Azon kívül még talán egy fél tucat össze tudna jönni gyerekkoromból, de azon már sokat kéne gondolkodni.
"a különböző cégek által rendszeresen eltérő kategóriájú buszokkal kiszolgált vonalak, az eltérően tisztított, karbantartott kocsik miatt az utas válogatna, s azt tapasztalja, hogy a létező alternatívák közötti válogatás is sokkal nehezebb, mint eddig."
A két fenti tábla kb. párhuzamosan élt, egyik buszon az volt, a másikon amaz. Nagyon egyértelműen utalt egyébként az adott üzem üzemi kultúrájára - sőt még valamiféle lokális-kistérségi patriotizmusra is. Volt üzem / telep, amelyik egyentáblákat rakatott ki a fenti homlokfali táblára, s nagyon ügyelt arra, hogy megfelelően megkülönböztethetőek legyenek a kocsijai , volt olyan, ahol ez az egyentábla egy időben kifejezetten egyedi volt (pl. Mezőkövesd esetében a matyó motívumok révén), de többségében egy idő után keveredtek a különböző generációjú, állapotú és igényességű táblák (az idióta rövidítésektől - pl. J.Berény - az olvashatatlanná kopottakig bezárólag) a menetrend-szerinti járatos táblákkal.
Lehet, hogy te a volán csigás időkről beszéltél, de amiről én beszélek, az jellemzően még az azt megelőző időkbe röpít minket. Ez pedig - ismétlem többedszerre - nem az irányjelző tábla meglétéről szól, hanem az eltérő üzemeltetési kultúráról. És nem arról beszéltem, hogy rossz buszra száll, hanem arról, amit lentebb leírtam...
A többivel kapcsolatos tapasztalataink pedig nem vágnak egybe. Tizenvalahány évet ingáztam, s nemcsak én néztem meg, hogy melyik üzem / cég közlekedteti a járatot, hanem lényegében minden rendszeres utazó. Még édesanyám is, mert tudta, hogy az egyik cég kocsijai rendszeresen megcsúsznak 10 percet, a másiké meg nem. És nem irányokról, meg nem busztípusokról van szó, hanem buszkategóriákról, takarításról, késésről-sietésről, adott esetben utazási kedvezmények pecsételésének komolyan vételéről, ülőhelyfoglalási lehetőségről stb.
Mint azt is leírtam, lehet, hogy a nagy egyenfehérítés ezt a fajta egységesítést is elhozza - csak épp nem látok feltétlenül erre utaló jeleket, vagy ha igen, akkor a pozitív irányú egységesítésnek nem látom a jeleit.
Az egész vita pedig abból indult ki, hogy jó-e, miszerint felismerhetetlen-megkülönböztethetetlen logóval, még a beavatottak számára is megjegyezhetetlen-kimondhatatlan cégnév alatt futó buszok cirkálnak az országban. Az én olvasatomban aki meg van elégedve a volán csigás (előtti) időkkel, s kizárólag kényszerutasok szállítmányként A pontból B pontba való eljutásában gondolkodik, annak jó, aki meg úgy érzi, hogy minden tekintetben visszalépés, s nem a német kis helyi cégek egyenpirosítását / -sárgítását stb. idéző szabványosító szintemelés, hanem full igénytelenség, átgondolatlanság, annak meg nem jó.
A VOLÁN csigás időben ha iránytábla (viszonylatjelző tábla) nélkül ment a busz, azért a forgalmi ellenőrök, + autóbusz állomási ügyeletes tisztek haraptak.
Bizonyára előfordult ilyen, de mivel az ellenőrzés naponta többször előfordult és büntettek érte, de nagyon, inkább csak eldugottabb helyeken, távol városoktól merték megkockáztatni.
Példa :
Volt egy Budapest-Recsk-Budapest gyorsjárat.
Tényleg gyors járat volt a szó igazi értelmében.
Ez leért kora délelőtt Recskre és csak valamikor délután indult vissza.
Ezért ennek délben, műszakváltáskor volt egy Parádi üveggyár-ParádÓhuta- Parád-Recsk betétjárata.
Kimondottan munkás járat, dugig tömve.
Egy fél forduló.
Nos kolléga erre a betétjáratra (bár nála volt) nem tette ki a viszonylatjelző táblát.
ellenőrök megfogták.
Üzemegységvezető 2000 forintra büntette 1979-ben amikor 4000-5000 volt a havi fizetésünk.
Mintha a csigakorban lett volna, hogy a táblatartó helyén, kivilágítva a "honállomás" volt, és külön táblán lett volna az útirány, jobbra lent a szélvédőben. Ilenkor terjedhettek el a tapolcai, budapesti stb buszok a köznyelvben.
Talán utána volt a "Menetrend szerinti járat", ami nem túl informatív, de helyesírási hibák tömkelege ejthető benne :)
1. Nem a Volán-csigás ELŐTTI, hanem a VOLÁN-CSIGÁS időszakra gondoltam. A buszok sok helyen sárgák voltak, a logó (közel) azonos, és Ikarus 200-as szinte mindenfelé. Mégis el tudták olvasni az emberek, hová megy az a busz. Az, hogy egyes helyeken a sofőrök meg a feletteseik is kakkantanak rá, hogy normálisan ki legyen írva, honnan hová közlekedik az adott járat, valóban nem egy jó dolog. DE: ne a logó vagy a busz színe határozza már meg, hogy jó buszra száll-e az illető...
Vannak helyek, vagy bizonyos időfekvések, ahol vagy amikor csak (vagy nagyon sok) egyforma fényezésű buszok közül választhatnak az utasok, mégsem keverik össze a járatokat. Pl. egy-egy nagyobb gyár műszakváltása.
2. Az utasok zöme nem azért száll föl egy adott járatra, mert azon bizonyos társaság busza jön, vagy a Jóskapista vezeti, vagy a kedvenc busztípusa, stb. Ilyen agylövésesek vagyunk páran itt a tömközl. topikokban, de mi vagyunk kevesebben. Az átlag utas a legtöbb esetben hivatásforgalomban használja a buszt, mint szükséges rosszt. Vagy a protkócsattogtató népség áztatni magát a beutalóval. Legtöbbje nem válogat, megnézi a menetrendet, kiválasztja a megfelelő buszt, ami időben jó neki. Nem nézi, milyen típus, nem nézi a színét, nem nézi, hogy ki a sofőr (legfeljebb akkor, ha valami kirívó dolog történik - pl. a BKV-s mesemondó sofőrt ünneplik most facebook-szerte).
Anyám utazott nemrég egy olyan járattal, amire várható volt új Credo. Mikor megérkezett, kérdeztem tőle, milyen busszal jött. Még a színét sem figyelte meg. Kezembe nyomta a jegyet, bogarásszam ki belőle magamnak.
Kérdés, hogy országosan képes-e az egész ágazat egy megbízható, egyenszínvonalat biztosítani (mint pl. el tudom képzelni, hogy Németországban ez megy). Akkor, amikor egy Szeged-Pécs távolságra nem is jelentős túlzással ugyanakkora eséllyel lehet kifogni Ik-415-öst a Bács Volántól és háromtengelyes MAN Lion's Coach-ot a Tisza Volántól, akkor a válasz: nyilvánvalóan nem.
Namost aki több üzemegység, több műszaki-telephelyi-üzemi kultúra által lefedett területen él, annak igenis komoly könnyebbség volt gond nélkül megkülönböztetni, hogy a 10:10-es járat Agriás vagy Mátrás (Hajdús vagy Borsodos; veszprémi vagy balatonfüredi), s a 10:40-es meg a másiké, mivel ekkor kb. be lehetett lőni, hogy az Agria rendben tartja a kocsijait, van fűtés stb., a Mátrás meg egy szutykot küld le az esetek 90%-ában.
Most hogy jól összekutyulják a dolgokat, s egyenfehér jelzés nélküli kocsik szaladgálnak, számomra, aki azért 20 éve kicsivel behatóbban érdeklődöm eziránt, szóval számomra is komoly gondot okoz már két menetrend- és forda-átalakítás után is elkülöníteni pl. hogy az a bizonyos Miskolc-Debrecen borsodos vagy hajdús kocsi lesz-e. Pedig még a sofőrök nagy részét ismerem. És hidd el, igen komoly különbségek vannak - akár már csak abban is, hogy melyikőjük hol tart a valóságban (nem a menetrendek.hu-n) 5-10 perc szünetet.
Persze lehet abban reménykedni, hogy majd ez a nagy egyenlősítés megszünteti ezeket a nagy különbségeket, de:
- nem tartom valószínűnek, ezek a központosítások még sosem jöttek be
- pláne, hogy mindenfajta ész nélkül kezdtek neki és folytatják
- járműelosztásokból és hasonlókból épp az ellenkezője látszik
- semmi nem garantálja, hogy ha mégis így lesz, akkor nem lefelé, hanem felfelé válnak az üzemek egyenlőekké.
Összességében tartom, miszerint leginkább a takony elkenésében növekszik majd a hatékonyság.
Figyelj, Budapesten sok éven át minden busz egyforma sötétkék volt. Sőt, most lusta vagyok utánanézni a pontos évszámoknak, de talán tíz éven át mindegyik tökugyanúgy is nézett ki, csak annyi különbséggel, hogy csuklós vagy nem. Mégse szálltak ezrek rendszeresen rossz buszra, mert rá volt írva mindegyikre, hogy hová megy.
Nem bánom. Szerintem meg van. Az utas falun belül utazik, mivel bérletes, nap, mint nap. Erre benéz egy buszt, mert mindegyik a felismerhetetlenségig egyforma fehér egy miniatür cégjelzéssel az oldalán. Ezért is fontos, hogy Mari néni vagy a kicsi Marika is tudja, hogy mivel utazik, vagy mivel kell utazzon. A sztori többi része itt most nem lényeges.
Nem tartom elfogadhatónak, hogy az üzemeltető társaságból lehessen megtudni, hová megy egy autóbusz. Annak az üzemeltetőtől függetlenül is világosan és egyértelműen felismerhetőnek és azonosíthatónak kell lennie.
Szezont a fazonnal tipikus esete. A németországi buszos közlekedés nagyon nehezen húzható rá a hazai példára, egyszerűen egy másik modell. Ezzel együtt épp magadat cáfolod is közben, hisz a lokális-regionális érdekű cégek, utazási irodák is adnak arra, hogy jól beazonosítható legyen a buszuk (más kérdés, hogy én nem nevezném el Tóth Utazásnak a cégemet akkor sem, ha Tóth lennék).
Ami itt van, az egy teljesen más helyzet. Létezett egy fura, többé-kevésbé egységes modell, amelyben minden busz valamelyik volánhoz tartozott, ezeknek a volánoknak volt egy területi illetékessége, s azon területi volánokon belül pedig többnyire még ilyen-olyan módon elkülöníthetőek voltak az üzemegységek-járások stb. szerinti állományok, szolgáltatás. Nem mondom, hogy ez teljesen optimális vagy minden esetben logikus lett volna (elég csak Heves vagy Veszprém megyére gondolni), ezzel együtt időnként kifejezetten hasznos dolog volt ez.
De: most ugyanez a modell érvényesül, csak épp sokkal felismerhetetlenebb, még az érdeklődő külső szemlélő számára is egyre átláthatatlanabb módon. És szerintem itt van a kulcs - egész társadalmi-politikai berendezkedésünk kulcsa, hogy jóval több az átláthatatlan, kifürkészhetetlen dolog. Ebbe a sémába illeszkedik ez is bele.
Ez időnként egyszerűen csak zavaró. Természetesen nem Mari nénit zavarja elsődlegesen, mint ahogy ő még csak nem is azt mondja, hogy "pesti" busz, hanem azt, hogy Józsi vagy Andor busza - attól függ, hogy épp melyikőjük ül a tengelyen. De aki csak egy kicsivel is jobban érdeklődik a dolgok iránt, azt igen. És előfordulhat, amikor kifejezetten a takony elkenését szolgálja majd ez a kiismerhetetlenebb szisztéma.
Ez majd szépen begyűrűzik akkor, amikor a késések, a különböző cégek által rendszeresen eltérő kategóriájú buszokkal kiszolgált vonalak, az eltérően tisztított, karbantartott kocsik miatt az utas válogatna, s azt tapasztalja, hogy a létező alternatívák közötti válogatás is sokkal nehezebb, mint eddig. A nagyobb bajok esetén bekövetkező jogérvényesítésről nem is beszélve.
OFF Amúgy tényleg ez a jellemző, ha már a népnyelvnél tartunk. A tapolcainál és a pestinél szép nagyot bólogattam, hogy úgy-úgy. :)
De felénk egy járatra használták azt a kifejezést, hogy a "Vasival jöttem". (Rövidebb, mint a szombathelyi, és az az egy Vasi Volános járat járt a faluban anno. :) ON
Németország akkor egy igen abnormális hely lehet. 10-20 ezer lakosú kisvárosok által megbízott mindenféle helyi utazási irodák bonyolítják a helyközi forgalmat, Müller Reisen, Maier Reisen, és hasonlóan könnyen megjegyezhető nevekkel, sokszor egy vonalon is vegyesen. Szintén könnyen felismerhetőek a DB buszai: mind piros. Csak éppen negyvenvalahány buszos leányvállalata van, ha nem tudod elolvasni az üzemeltető nevét, akkor esélyed sincs kitalálni, melyikhez tartozik. Ezt a "rendszert" néha megzavarják a bérelt buszok, ahol a szélvédő alá behajított fecni jelzi, hogy ez tulajdonképpen nem is az XY Reisen, hanem az YX Verkehr GmbH járata.
Mert azért az ember szereti tudni, hogy kinek a szolgáltatását veszi igénybe, esetleg, kinél kell panaszt tenni vagy honnan kell számlát kérni. Ez egy "márkanév". Mondjuk a Malév miért nem volt csak sima fehérre festve, meg minek a reklámozott, mikor abból csak úgy is egy volt. Vagy a Traubi-szóda üdítő aztán kész nem mindegy?
Talán mert sikerült olyan neveket kitalálni, hogy még két évvel a megalakulás után is számtalanszor azt hallom, hogy tudod a Kisalföld Volán? Ja, és hogy még a jegyautomatát üzemeltető cég is azt mondja a hibabejelentőnek, hogy panaszával keresse meg a Kisalföld Volánt? Ami már két éve megszűnt? Na, az a gáz.
Igen, de ezt két év múlva honnan fogja tudni a jónép, ha egy sor jelöletlen, sokszor ragasztott fecnikkel irányjelzőzött hulladék közlekedik, amin van egy olyan miniatűr logó, ami az egész térségben ugyanaz, s különben sem nagyo ntér el az összes többi régiójétól, s amit nem lehet egy normális névhez kötni?
Hát ekkora baromságot régen olvastam. Minden normális helyen van a közlekedési társaságoknak valami megjegyezhető neve, színe, logója, szlogenje, egyszóval arculata, de mondjuk általában még a szemetet se ilyet szedett-vedett, jelöletlen csotrogányokkal viszik...
