Valamikor rége srégen az úton találtam egy autóbalesetet senyvedett meggyvágót.
Nagy serényen leszálltam a bringáról, felkaptam és .... felodítottam.
Előgyakorlat nélkül rámarkoltam, ő meg - naná, hogy annyira magánál volt... - a hüvelyk és mutatóujjam közti lágy részt kapta el. Hát nem sok híja volt, hogy bepis... tának nevezzem magam... Végül sikerült leoperálnom, felvittem az út melletti kukoricás szélére, hogy lefotózzam. Amíg azzal foglalkoztam, folyton támadóállásban sziszegett rám. Másodjára is meg kellett fognom, hogy ne legyen ott a szabad területen, hát megint nem sikerült sérülés nélkül, de akkor figyeltem és csak az ujjam hegyét kapta be...
Csak tudnám, túlélte-e, vagy valami kóbor ragadozót is megcsípett még a halála előtt?
Volt szerencsém néhány meggyvágót gyűrűzni és tényleg nagyot tud "harapni". Nem volt egyszerű kiszedni a hálóból, vér nélkül nem is ment. :)
A meggymag ropogtatáshoz kell az erő. Ha nagyon nem muszáj, nem érdemes fogdosni, mert még betegen, legyengülve is tudja használni a csőrét.
A madár méretéhez viszonyítva komoly sebeket képes okozni! Vérhólyag szinte biztos és gyakran ki is tépi az elkapott darabot, hisz éles a csőrkávája. A körmöt is le tudja operálni az ember ujjáról vagy gyerek ujját simán eltöri, ha rendesen odakap. Törött karvalylábra rágyógyult meggyvágó fejet is találtak már...
Itt később is - amikor volt lehetőségem figyelni - nagy volt a forgalom. A gerlék (a kertben fészkelnek) sokszor voltak, verebek és a feketerigók is jöttek folyamatosan. Cinkék, zöldikék, tengelicek, ezekből mindig sok van. Láthatóan az eső kevéssé zavarta őket, időnként lerázták magukról a vizet, de ettek tovább.
Az a legfurcsább, hogy a beteg én vagyok, de ma délelőtt még valami katasztrófát jelzett az Index, így az a nagyobb csoda, hogy itt vagyok! (ha tévednék, mindenkitől bocsánatot kérek, még az Indextől is!). :)
Itt, Hévízen még szép napunk volt, kevés madárfüttyel, talán holnap is élvezni lehet valamit a Napocskából, aztán marad a beltéri fürdés, a bezártság.
Bár ne így lenne!
(az is igaz, hogy akkor több élményetek lenne a madárkák körében!)
Tetszetős napokat kívánok Mindenkinek, egy-egy zsák madárkával! :)
Őszapót, ökörszemet, vörösbegyet meg sem próbálok lefotózni, 1 mp nem sok, addig sem bírnak nyugton maradni. Mire ráállna a fókusz már rég máshol van, úgyhogy mindig csodálom az ilyen képeket.
