Konkrétan a 4359/1935 III. BM. sz . (1935. május 7.) rendelet miatt. Saját kérésre, azaz saját, "jól felfogott érdekből", mert előírták. Egyes köztisztviselőknél, (talán közalkalmazottaknál is) hivatalvesztéssel járt, ha nem teljesültek az előírásai. Ilyen van ma is, mikor újonnan, új rendelkezésként szakvizsgákhoz, szakmai felsőfokú végzettséghez kötnek bizonyos státusok betöltését. Van rá ideje, tegye meg. Akkor is ez volt, csak nem képzettség alapján, hanem .....hanem.
Akkor konkrétan 'magyar vezetéknév' kelletett a közszféra emberének.
A TESZ-ben tényleg nem említi sem a lettet, sem a litvánt. Emlékezetből írtam, sacc per kb. a Bárczi-Berrár-Benkő, pont az inetimologikus -n-eket tárgyaló részében olvashattam.
Ennek megfelelően lehet, hogy rosszul emlékeztem, vagy ha nem is, és valóban jól emlékeztem a tényre, az "idézés" még lehet hibás. Két nap múlva akár utána is tudok böngészni, és legalább azt tisztázni, ott olvastam-e?
... még annyit, hogy a solti református anyakönyvben először Z-re tett ponttal jelölte a Zs hangot a pap: Zintávor. A név a 19. század végére Sintábor alakra módosult. Milyen eredetű lehet?
családfakutatást tartok éppen és két ágon is név változtatást fedeztem fel 1935-ben.
Az egyik Greffer-ből lett Gallai, míg másik Kercselics-ből Kövesi, itt vitézi cím miatt változtattak nevet tudtommal. Elvileg az van írva a dokumentumokra hogy saját kérésre, de kétlem. A Kercselics tudtommal horvát szóval azt még értem , de a Greffer? Francia vagy német?
A Holczer, Schüle, Ekker, ezek német családnevek nem?
Amúgy az a megfigyelésed igaz, hogy az ékezetek esetlegesek.
Az s : zs-n nem akadnék fenn. A két hang hasonló, időközben is változhatott, valamint az adatrögzítő (nem térképmetsző!) helyesírása is szerepet játszhatott. Ugyan látunk zs-grafémát is a térképen, de sokáig az s jelölte mind az s-et, mind a zs-t. Ha az illető idősebb volt, jelölheti nála akár a zs-t is.
Egyébként a másoló egy írott g-t is olvashatott a-nak, ha a lenti hurok nemigen volt olvasható.
Ha halina van halma helyett, akkor nem az adatfelvevő, hanem a (réz?)metsző nem tudott magyarul.
Ugyanis nincs az a német, olasz, stb. hadimérnök, geográfus, aki a halmát halinának "hallaná", azonban egy (magyar, német, ... mindegy milyen) által leírt halmát egy másoló könnyen olvashatja halinának, persze csak akkor, ha nem ismeri a halom szót.
Kedves fórumtársak! Köszönöm a gyors választ. Hogy miért itt kérdezem? Mert a helynév is csak név. Lehet, hogy a Bazslang szó nem szláv eredetű, de az említett térképen olvasható Báslána biztosan elírás, a térkép adatfölvevője, vagy aki a kéziratot a térképre másolta, nem tudott magyarul. Ilyen elírások vannak a solti határban: "Puszta Némes [Nemes], Kopász halmok [Kopasz-halom], Szima halina [Szima-halom], Kesken er [Keskeny-ér]" Egyébként biztosan szláv eredetű Bojár- és a közeli Vejte-puszta. Hát a Sákor (a térképen Sákor-tó)? Va családnév is a tarsolyomban: Szöllősi elődeim neve (föltételezhetően) eredetileg Szüllesi volt. Lehetséges-e, hogy a közeli középkori Szülle településnévből származtatható? Kertész nevű elődeim is vannak. Az egyik anyakönyvi bejegyzésben a szovák evangélikus pap Kertiš-nek írta. Talán szláv eredetiből magyarosodott kertésszé? Ahogy Kanturik elődeimből kántor lett. A szlovákiai Turócban járva Buócz nevűek iránt érdeklődtem, de csak Buocik-okról tudtak. Lehet, hogy a Buócz szlovák kicsinyítő képzős alakja? Hát maga a Buócz név? Hihető-e, hogy az 1075-ös garamszentbenedeki apátsági alapítólevélben leírt név (vnum Huduornicum meum Bocz nomine) a Buocz változata? Elóre is köszönöm a válaszokat.
Nem, a szláv (és balti) nyelvekben a barlang kognátusa nem tartalmaz -n-t, kb. berlog. A TESZ ugyan csak bg, szh, szln, szlk, or. példát hoz, pont csehet nem. Azonban a feltételezett (ó)szláv alakot, amely a magyarba került igen: bьrlogъ. Azaz az r után nem volt se ь, se i, szóval a cseh ř előzményét nem kereshetjük benne.
Báslánával együtt szerintem biztos, hogy nincs köze a barlanghoz.
Nem vagyok ismerős arrafelé, de ránéztem a II. katonai felmérés térképére, s ha ez a várostól nyugatra a Duna felé eső rész volna, akkor szerintem a térképen szép nagy betűkkel (azaz összetéveszthetetlenül) Báslána néven említett területről volna szó. Szerintem ebből kellen kiindulni. (lehet mára elbazslangolódott az, ami jó 150 -200 éve Báslána volt - nem tudom pontosan ez a szelvény mikor készült , de valamikor 1819-1869 között)
>>A név ázsiából származik, és a nagy népvándorlások idején települtek ide a nomád törzsek Hingyi tagjai.<<
Nem kell nyelvésznek lenni ahhoz, hogy az ember megpróbálja logikusan levezetni az állítását. Én se vagyok nyelvész, igyekszem megérteni az állításodat.
Gondolom azzal tisztában vagy, hogy kb. a középkor végéig a legtöbb ember egynevű volt. Néha voltak ragadványneveik, esetleg egy-egy iratban az apjuk után nevezték őket. Pl. Péter vitéz lehetett "Orros" Péter, vagy ha az apja, nagyapja bán volt, akkor Bánfi Péter. És a fiai lehettek Péterfiek vagy akár Petőfiek is.
Tehát tegyük fel, hogy a magyarok előtt két évszázaddal idejött Hingyi a Sasszemű, meg Hingyi a Nagyorrú, meg Hingyi a Vadász.... A gyerekeik közül is sokan a Hingyi nevet kapták. Rendben van, de kérlek magyarázd el, hogy utána hol rejtőzött ez a név! Mert én még egy oklevélben sem találkoztam Hingyi vitézzel, Hingyi bánnal, Hingyi felperessel vagy alperessel, stb. Sehol nem sorolják fel, hogy például "a beigtatásnak ellene mondottak Alpestes-i Péter és annak fiai János, Sámuel és Hingyi".
Azt állítod tehát, hogy ez a "kereszt"-név nemzedékről nemzedékre öröklődött egy kis népcsoport körében. Ez a népcsoport elég nagy volt ahhoz, hogy ne asszimilálódjon a névadási szokásaiban. De elég kicsi ahhoz, hogy egyetlen Hingyi nevű tagjáról se maradjon feljegyzés a X.-XVI. századokból. Sőt, sikeresen elrejtették ezt a nem keresztény "kereszt"-nevet az egyház(ak) elől is.
Végül, ez a rejtegetett név idővel családnévvé alakult, amikor valamelyik Hingyi gyermekei, unokái már valamiért nem rejtegették tovább ezt a nevet, hanem bátran vállalták, hogy ők egy Hingyi leszármazottai. Hmmm...
>>Valószinűleg Csikban (Csik, Gyergyó, Kászon) a legmagasabb a családnevek közt a keresztnévi eredetűek aránya<<
Logikusan hangzik. Betelepítés, periféria, autonómia - később gyűrűzött be a családnevek megszilárdulásának folyamata is.
De vajon miért a becézetlen alakokból lettek családnevek? Ezek szerint nem nagyon voltak használatban becézett keresztnevek olyan szinten, hogy azok családnévként megszilárdulhasanak.
Esetleg összefügghet ez is a Székely társadalom akkori szerkezetével? Mármint, valami olyasmire gondolok, hogy az álattartó, katonáskodó társadalomban ezek a többé-kevésbé egyenrangú társadalmi státuszú emberek nem használtak egymásra/magukra beceneveket (ellentétben pl. később a cigányok állandó "le"becézésével). Míg a földműves, diferenciálódottab társadalmakban viszont sokkal elterjedtebb lehetett a becézés.
Solt egyik határrészének Bazslang a neve. Közvetlenül a szőlőhegy mellett van. A barlang szót juttatja eszembe, és mintha cseh ř nyoma lenne a zs hang. Lehetséges lenne?
Hm... Valószinűleg Csikban (Csik, Gyergyó, Kászon) a legmagasabb a családnevek közt a keresztnévi eredetűek aránya, és azok nagy része "becézetlen". Megragadt bennem Hajdú tanár úr egyik megjegyzése, akinek egyik fő területe a középmagyar névdivat. Eszerint ezen az elég periferális vidéken később rögzültek a családnevek, és jellemzően egy későbbi korszak divatnevei vagy névalakjai váltak családnévvé. Ezért lehetnek olyan keresztnevek/keresztnévalakok, amelyek családnévként leginkább Csikban és Háromszékben fordulnak elő. A György képzős alakjaiból másutt is lett családnév, pl. Gyuricza, Gyurkó, Gyurka, Gyuriska, Györe, Gyuró.
Kicsit elbeszéltünk egymás mellett, mert én a mai magyarországi összképre gondoltam. A korábbi századokról bennem is hasonló kép alakult ki, bár nem szokásom egy az egyben anyakönyveket olvasni:-) Akárhogy is, ez egy nagyon ködös terület, és szivesen olvasnék róla.
A Hingyi névre reagálva eléggé téves úton jártok. A név ázsiából származik, és a nagy népvándorlások idején települtek ide a nomád törzsek Hingyi tagjai. Kína és Bután határának térségére tehető az eredet. A mai napig létezik ez a név a térségben, számos ázsiai ember viseli, férfiak is, nők is.
