Túl szép lenne, h. elmegyek betegállcsiba és másnap már küldenek is MR-re. Majd azt mondják dobjak be néhány gyógyszert és hess vissza, magának kutya baja...
Lefelejtettem, amit akartam írni a kormány tervéről, amit említettél. Sajnos sanda gyanúm, hogy úgy képzelik el, hogy majd kivágják táppénzről az embereket idő előtt, (vagy 10%-ra, akármennyire csökkentik), hogy minél hamarabb visszataláljanak a munka világába... De ne legyen igazam... Miután azok az orvosok, akik külföldön is tudnak boldogulni elmenekülnek innen, nem hinném, hogy a várólisták rövidülni fognak.
Amúgy nekem vele született gerincferdülésem is van. Ilyen szépen balra elgörbül az egész. Lehet, hogyha jobban odafigyeltem volna a gerincemre, akkor nem tartanék itt. Egyszer influenzás voltam és ráment az izületemre elküldtek reumatológushoz, mikor meglátta a gerincem egyből csináltatott röntgent kérdezte szokott e fájni mondom nem, kérdezte van e gyerekem mondom nincs erre ő, majd, ha lesz, akkor fog fájni. Legyintettem egyet, hogy mit okoskodik nincs nekem semmi bajom, erre beigazolódott amit mondott. Amúgy, akkor a röntgen annyit írt, hogy gerincferdülés kóros eltérés nem látható.
Érdekes, mert a János kórházba a csajnak is gerincferdülés miatt volt csavarozva, csak azért volt olyan sok műtéte, mert a csavarok mindig kilazultak neki, mert fém alergiás volt. De Ő meg merev volt. Hát ki tudja, hogy van ez nem tudhatjuk milyen technikák vannak.
A gerincferdülés egy teljesen más történet, azzal semmi problémájuk se szokott lenni az embereknek. Érdekes mert ott egy platinarudat tesznek be a gerinc mellé és mégse merevszik el. Fene se érti.
Mondjuk a János kórházba találkoztam 1 csajjal neki is végig volt csavarozva és merev volt a gerince, de ő azért volt ott, mert fém érzékeny volt és készült a 6-ik műtétjére, hogy kiveszik neki a csavarokat. Örült is neki, mert készült a gyerek vállalásra. Csont cementet tettek neki be az összefort és így mostmár ki vehették neki a csavarokat. Látad volna milyen felszabadult vígkedélyű csaj volt, hát nem néztem ki belőle, hogy a 6-ik műtétre készül, azt mondta, hogy fájdalma egyáltalán nincs, csak merev, de azzal együtt tud élni. És egyáltalán nem félt a műtéttől, sőt várta, hogy ki szedjék már a csavarokat. 25 éves volt.
Ez érdekes, mert az unokatesómat 14 évesen operálták, mert olyan gerincferdülése volt, a nyakától a fenekéig az egész gerince fel van csavarozva, de nem látni rajta, hogy merev lenne mindent csinál hajolni is tud, most 20 éves. Mondjuk nem tudom milyen technikát alkalmaztak nála.
Most hívtak a Királyhágóból jövőhét hétfőn megyek vizsgálatra 19 órára.
Hát én tényleg nem értem, hogy miért nem törődnek jobban a gerincbetegekkel, mert ha kiszámolom, hog mennyibe kerül a gyógyításunk (már ha nem magánba járunk) a táppénz meg a többi költség, sokkal olcsóbb lenne ha a lehető leggyorsabban meggyógyítanák a dolgokat, persze nem tudom, hogy hogyan de az orvosok már csak jobban tudják. Vagy nem? :-)
Nekem is van mondjuk olyan ismerősöm akit 20 éves kora körül műtöttek először ágyéki sérvvel, most már 20 év alatt minden csigolyája össze van csavarozva (pár nyaki csigolya van még épen) Merthogy a csavarozás fölött újabb és újabb sérvek alakultak ki, tök meggyengült a gerince, hát összecsavarozták az egészet. Teljesen egybe mozog, lehajolni évek óta nem tud, hátrafordulni se meg még egy csomó dologban akadályozott. Nyilván ő műtét ellen van, szerinte jobb lett volna ha akkor régen nem műtik meg. De hát ez már sose derül ki, márhogy mi lett volna a jobb.
Remélhetőleg a Te gondodra mielőbb találnak megoldást, mert hosszú távon a gyógyszerek, szteroidok, fájdalomcsillapítók biztosan nem tesznek jót. Meg hát amúgy is, fiatal vagy, szükséged van arra, hogy egészséges legyél. Most halottam amúgy, hogy a kormány tervezi, hogy a táppénzen lévőket gyorsabban látják majd el, hogy mielőbb vissza tudjanak minket pakolni a munka világába. :-) Na kiváncsi vagyok. :-)
Na, de azt azért hozzá teszem, ha valaki műtétre szánja rá magát az ne az én esetem alapján döntsön, mert az ilyen eset ritkább, mint a sikeres műtét. Minden gerinc amit megoperálnak instabilá válik valamennyire a felépülés attól is számít, hogy ki milyen állapotban volt műtét előtt. Sajnos mire én műtőasztalra kerültem teljesen le voltam épülve. Hiába kaptam 5 szteroid infúziót, 6 blokád injekciót, utána gyógyszerbe kaptam szteroidot lökés terápia nem használt, nem bírtam lábra állni. Az, hogy 8 hónapra műtöttek azt mind a várólistának köszönhetem, végül ezért mentem magánkórházba, de sajnos nem lettem jobban valószínű már, akkor instabillá vált a gerinc. Műtét után a sérvesfájdalmaim megszűntek, csak terhelni nem bírtam.
Szerintem is jobban teszed, ha elmész több idegsebészhez melyik mit mond. Olyan gerinceket tesznek helyre, hogy az ember azt gondolná a röntgen felvétel alapján, hogy az az ember már béna és utána mutatják csavarokkal a röntgent és írják, hogy fájdalom megszünt és jól van a páciens.
Nálam az a baj, hogy 2x vagyok operálva az első 4-5 sérv meg gerinccsatorna szűkület a másik műtétem 1 év rehab után volt, mert nem bírtam terhelni, akkor 4-5- SI csőrök voltak az idegen, állítólag az már azért alakult ki, mert instabil volt a gerinc és stabilizálni akarta magát és azért növesztett csőröket, csak utána már az szúrta az ideget. Csak a drága orvos aki operált nem csavarozta fel a gerincem. Minimal invazív műtét volt, szövet kímélős. A szövet teljesen szét van roncsolva, ráadásul elcsúszott az 5-ös csigolyám. Már több orvosnál felmerült, hogy csavarozni kéne, de nem vállalják vissza küldenek a dokihoz aki operált, persze az meg mentegetőzik, hogy ő mindent szépen megcsinált, végülis meg akart operálni, csak nincs rá keret. A kezelésekre nem reagálok, úgyhogy megyek tovább. Akinél most voltam Dr-nőnél és megkezdtük a manuált 2 hétig jártam, úgy begyulladtam, hogy azt mondta a manuálos, hogy nem mer hozzám nyúlni Dr-nő megvizsgált és azt mondta, hogy szerinte műteni kellene. Csak ajánlani senki nem ajánl dokit, mert veszélyes műtét. Most a királyhágóba fogok menni, csak még nem hívtak vissza, hogy mikor mehetek vizsgálatra.
Örülök, hogy nem bántottalak meg, nem igazán tudtam jobban kifejezni, a lényeg az volt, hogy fel a fejjel még akkor is ha pilllanatnyilag valóban nem rózsás a helyzet. Nem értem az esetedben, hogy miért nem találnak megoldást, azért az durva, hogy fiatal embereket hagynak ilyen állapotban. végül is a 21. században élünk nem igaz, hogy nincs megoldás az esetedre.
Ami az én dolgom illeti: a műtétet nem javasolják, mert lehet, hogy rosszabb lesz, nekem a sérv bele van nőve a gerincvelőbe, pontosabban lefelezi a gerincvelő átmérőjét, meg a gerinccsatornám is szűkebb és hasonlók. a doki azt mondta, hogy necces lenne kiszedegetni a sérvet, aztán 3 csigolyám össze kéne csavarozni, és a szövődményeket ismered. a doki azt mondta, hogy akkor műtenek ha már lebénultam. :-( Na mire kiírnak a műtétre, rehabilitálódom, megerősítem a gerincem, hogy már mégse fekve kelljen állapotosnak lenni az minimum 1-2 év. 33 múltam. :-( De itt jön a gond még plusszban, hogy a doki további fél év intenzív tornára küldött, utána kérhetek időpontot hozzá, két hónap mire a szakrendelőbe bejutok, kapok beutalót MRI-re, az megint 2 hónap, utána megint időpont a dokihoz az megint 2 hónap... És hát szóval pörögnek itt a hónapok, de ezt Te is tudod sajnos. Szóval sajna a 21. században így mennek a dolgok. :-) Kérdeztem még más orvost, de eddig mindenki letiltott a terheségről, volt aki örökre, volt aki azt mondta, hogy várjak, műteni senki sem akar és persze én se szeretném, ha nem muszáj. Szóval hiszek a tornában, a manuálterápiában és kicsit a csodákban. :-) Meg próbálok nem foglalkozni ezzel az egésszel, mert néha már tele van a hócipőm saját magamtól is, de gondolom ez sokunknak nem ismeretlen érzés. Szóval abból a szempontból hasonló cipőben járunk, hogy nem igazán kielégítő kezelésben részesülünk. :-( De én volt, hogy nem fizettem volt, hogy sokat fizettem és nem láttam semmi különbséget. Most még elmegyek 2-3 idegsebészhez, meglátom mit mondanak, aztán eldöntöm a férjemmel, hogy bevállaljuk e a gyereket a kockázatokkal együtt is vagy nem.
De Te mit tudnál még csinálni? Hova lehet még menned, ahol segítenek? Egyátalán miért nem csinálnak Veled szinte semmit? A gyulladást nem lehet megszüntetni? Mert ha nem tornázhatsz, nem mozoghatsz, meg szinte semmit sem tudsz csinálni akkor mi lesz a jövőben? Nem értem én az orvosokat. De hátha egyszer csak valamitől jobb lesz. Én minden esetre szurkolok Neked. :-)
Zsuzsi, vissza olvastalak, és látom nem vagy megműtve, ahogy a panaszaidat olvasom ezt már műteni szokták. Elég elkeserítő, hogy így állnak hozzá, hogy pszihoszomatikus, mert egyértelműen meg van, hogy mi okozza a panaszod. Ezt velem is eljátszották. Nem gondolkodtál műtéten? Tudom nagyon nehéz döntés, mert nem veszélytelen. De arra kell gondolni, hogy sikeres lesz a műtét, azért a rengeteg műtött ember között itt mi csak a töredéke vagyunk annak akiknek esetleg nem lett tökéletes vagy nem sikerült. A gyerek miatt is kérdezem ezt tőled, mert, ha bevállalnád a műtétet még vállalhatsz gyereket is. Sajnos ezek a zsibbadások idővel egyre rosszabbak lesznek és az a baj, hogy minél tovább nyomja az ideget a sérv annál jobban sérül az ideg és lehetnek vissza fordíthatatlan következményei, viszont, ha megműtenének lemenne az idegről a nyomás és még regenerálódhat az a hosszabb idő. Ha egy műtét sikeres, akkor elvileg a fájdalomnak egyből meg kell szünni viszont a zsibbadás még megmaradhat hónapokig is. Írjál, hogy mit mondanak az orvosok? Használnak a kezelések?
Nem bántottál meg minden tanácsot szívesen fogadok, főleg hogyha lelkileg kapok egy kis erőt. Sokszor van olyan napom, hogy azt hiszem már nem tudom tovább csinálni, de mindig arra gondolok, hogy ott van a családom, főleg a fiam akit fel kell nevelnem. Sajnos én már nagyon sok mindent kipróbáltam kezeléseket, de mindig begyulladok, legutóbb is az volt a baj, hogy csináltam a tornát már nagyon fájt, de akkor is azt mondtam, hogy megcsinálom, másnap megmozdulni nem tudtam a fájdalomtól olyan ideg gyulladást kaptam. Tavaly február óta max 2 percet tudok állni, feküdni csak a jobb oldalamon tudok, mert ha a bal felemre fekszek nem biztos, hogy utána fel bírok kelni, sajnos a fülem látja kárát, mert tiszta sebes az egész. Blokád injekció annyit használ, hogy utána fekve nem fáj, de állni, akkor sem bírok meg menni csak pár lépést, folyamatosan olyan fájdalmam van mint mikor becsípődik az ideg. Mikor egy picit jobban vagyok, akkor felkelek egy picit sétálni, másnap mozdulni nem bírok. Félek a gyógyszerektől is, hogy előbb vagy utóbb szét megy a májam. Az a baj, hogy én egy pörgős ember voltam mindig jöttem mentem és most, hogy 10 méter is alig megy ez nagyon megvisel, ráadásul mikor jobban vagyok, akkor többször felkelek, mert nem bírom ezt a fekvést, csak ilyenkor egyből túl terhelem, annyit küzdöttem már, hogy talpra álljak, de helyette mindig vissza esek. Csodállak téged, hogy ilyen erős vagy, mondjuk az ismerőseim mindig azt mondják, hogy csoda, hogy lelkileg ilyen jó állapotban vagyok, mert ők már bekattantak volna, pedig nem vagyok jó állapotban, csak mikor meglátogatnak nem siránkozok nekik, hanem inkább próbálom kellemesen eltölteni azt az időt és inkább nevetek velük. Az a baj, hogy én is szeretnék élni, de mivel mozgáskorlátozott vagyok nem tudok sehova elmenni. Orvoshoz is a férjem visz és, ha a parkolótól sokat kell menni, akkor betegszállítót kell kérni. Sokszor gondoltam arra is, hogy lehet jobb lenne, ha lebénulnék, mert, tudnék ülni a tolószékbe és elmenni itthonról, de az sem megoldás. Mindenesetre próbálok pozitívan gondolkodni, hogy igen is van kiút ebből. Mikor írom itt, hogy inkább meghalnék az mindig egy összeomlott pillanatomban van, de aztán jön a segítség tőletek és olyankor lelkileg jobban leszek. Egy olyan ember aki átélte már ugyanezt a fájdalmat többet tud segíteni, mintha egy olyan embernek mondom aki soha nem volt benne, hogy milyen ez. Köszönöm, hogy írtál nekem ez nagy segítség.
Téged műtöttek már? Sérved van? Azért érdeklődöm, mert kell, hogy legyen megoldás. Olvastam olyat is, hogy többször műtött valaki és született gyereke, remélem te is átélheted azt a csodálatos érzést, ne add fel!
Nagyon sajnálom ami Veled és családoddal történik. Tudom, hogy sokszor totál idegesítő ha mások mondják a tutit amikor szarul érzed magad, tudom mert sokszor velem is ez van. Én is úgy gondolom, hogy miért okoskodik az aki nem éli meg azt a fájdalmat amit én, miért int türelemre akinek nincs hasonló gondja és miért ajálgatnak mindenféle alternatív terápiát amikor még azt se kapom meg ami járna. Nekem is vannak rosszabb periódusaim, van mikor sírok a fájdalomtól (nem vagyok hajlandó semmit bevenni, ez néha elég necces napokat okoz) van, hogy nem tudok a lábamra állni, mert valahogy nem akarja, amit az agyam diktálna és kb 2 éve a nap minden percében zsibbad valamim. A családom hol türelmesebb hol meg kevésbbé. A férjem hol jobban tolerál hol meg kevésbbé. Sőt van, hogy én is ki vagyok magamtól, nehezen dolgozom fel, hogy több orvos szerint sem tanácsos ha szülök. Gyerek bénulással vagy nem lesz gyerekem és lehet, hogy megúszom a lebénulást. Nehéz az utcára menni, mert tudom, hogy bármikor lebénulhatok és bepisilhetek, bekakilhatok. DE!!! Tudom, hogy hülyén hangzik de én ilyenkor arra gondolok, hogy lehet, hogy szar ez így és több a szenvedés, mint szeretném, de csak most van lehetőségem élni, ezt soha az életben nem tehetem meg mégegyszer, most kell élnem és amennyire lehet jól élnem. Próbálom minden apró kis dologban megtalálni a jót, próbálom nekem kedves dolgokkal "simogatni" a lelkem és legfőképp arra gondolok, hogy olyan nincs, hogy ez az állapot ne legyen jobb. Jobb lesz, mert azt akarom. Jobb lesz mert nem is lehet másként. Persze én is kivagyok a 2-3 hónapos várólistáktól, a magánrendelős fizetnivalóktól. A dokik meg a gyógytornászom szerintem körbejárhatnák már a Földet amennyi lóvét náluk hagytam. :-) De ezzel sokan így vagyunk. Fene vigye az ellátórendszert. :-) De ezzel a sok vacak dologgal együtt is hinni akarok és hiszek is benne, hogy jó az életem. Már nem érdekel a fájdalom annyira, akkor is tornászom ha sírok közben kicsit, legalább szépen csillog a szemem a végére. :-) Annak örülök, hogy még önjáró vagyok (néha mondjuk nem, de az csak pár nap) összességében örülök az életnek, az életemnek úgy ahogy van. Persze a pozitív hozzáállástól a gerincem még szar marad :-) de a lelkemnek jobb és ha én elvagyok a bőrömben, a környezetem is jobban tolerál. Azt én is észrevettem, hogy ha rosszabbul vagyok az én férjem is ki bír akadni. időnként én is gondolok arra, hogy erre egyszer rámegy a házasságunk (nekünk ugye lehet, hogy gyerekünk se lehet) de tudom én, hogy nem gondolják ezt a férjek komolyan, hiszen szeretnek minket csak ők néha olyan tehetetlennek érzik magukat és végül is azok is valahol. Próbálj arra gondolni, hogy előbb-utóbb jobban leszel valahogy-valamennyire. A férjed pedig ki fog tartani melletted, ahogy eddig is tette. De ne mondj olyanokat, hogy meg akarsz halni, mi lenne a Fiaddal, férjeddel, családoddal? Akármilyen is az állapotod, hidd el, hogy szükségük van Rád! Lehet, hogy a tested nem működik úgy, ahogy kellene de van szellemed, lelked, szíved, Ők ezért szeretnek, nem azért, hogy tudsz e futkározni vagy se. tudom, hogy rengeteget írtam de még egy dolog a végére. Karidegfonat bénulással születtem, tök le volt bénulva jobb karom, mindenki azt mondta Anyukámnak, hogy béna is maradok. Nem törődött bele. Ez volt az én szerencsém. öt év kemény munkájával újra tudtam mozgatni a karom. Na jó azért nem olyan mintha semmi se történt volna, egy pohár vizet nem tudnék meginni vele (nem tudom a számhoz emelni) de legalább mozog és gépelni tudok vele valamennyire. A lényeg: Soha nem szabad feladni! Remélem nem voltam túlzottan demagóg vagy okoskodó, nem ez volt a cél. Lehet, hogy időnként rosszul fogalmaztam, de remélem nem bántottalak meg semmivel. :-)
Én annak idején vettem egy pár MBT cipőt, ne ezen múljon a gyógyulásom. Többet biztosan nem veszek, bár nem mondanám rá, hogy rossz. Én csak a munkahelyemen tudtam (tudom) használni, de pl. esőben az utcán életveszélyes. (Szerintem) Azóta persze lehet, hogy javítottak a talp anyagán, de egyszer ráléptem egy nylonnal borított vasrácsra, mintha olajon álltam volna. Ha pedig sűrűn kell felállni-leguggolni, akkor szintén kényelmetlen. A gumilabda, mint ülőalkalmatosság és a kocsiba az ékpárna viszont nagyon bejött.
Igen, valószínű az időjárás okozza. Én is megéreztem egy kicsit. Nem tudom, hasznosak-e a mi esetünkben az MTB cipők, mindenesetre nincs rá keretem, utánzatot meg nem akarok venni, hátha többet árt, mint használ. Sajnos ezekkel a fizikoterápiás kezelésekkel kapcsolatban se tudok neked segíteni, mert nincs bennük semmi tapasztalatom. De talán jön más a fórumra, aki tud mondani valamit.
Köszönöm szépen, megkeresem őket. (Akkor ezek szerint a front okozza nálam is az érzéseket, két napja elkezdtem nagyon enyhén érezni azt, amit már nem.)
Jaj de jó, ez szuper! Köszi! Képzeld, két napja enyhe rosszabbodás van (lehet, csak stagnálás), nem komoly, talán csak ez az esős időjárás? Más: ezek az MBT típusú cipők (pl. Ryn) szerinted hasznosak, vagy gerincsérvnél nincs értelme ennyi pénzt kiadni értük? Illetve még a fizikóterápiával kapcsolatban tudod-e azt, hogy szoktak ilyenre lézeres kezelést adni? Amit most kapok, az mágnes, illetve interferencia, és maradt még a lézeres.
Sziasztok! Gicus elég volt a faszakodásból,orvos kell csavarozással!....Én is nyáron túlesek ezen az utolsó tollvonáson.....sajnálom hogy nem csinálta meg januárba a legalsó szegmenst,de jót akart......Gicus jó lesz! Elpunnyadsz hétvégén hívjál!
www.kleopátrafitnesz.hu Ide jártam kb.3 éve, Simon Ákoshoz, de több úszómester is van ott. Nem találom a számát, de ott biztosan tudnak segíteni, ha mellettük döntesz. A honlapjukon van telefonszám, tőlük kellene megkérdezned, hogy most hogyan működik. Az árak sajnos nem a bérletárak, az egyéni oktatás drága. Ahová most úszni járok, nem tudom sajnos javasolni, mert nemrég elutazott az úszómester, de ez nem is Budapesten van. Csak én is hallottam, itt mennyi volt egy óra, hát harmada a pesti árnak. Én mindenesetre nem bántam meg, végülis egyszer kellett erre áldoznom. Jobbulást mindenkinek! Jön a frontocska:(
Van egy módszerem, hogy ne kelljen felemelni a lánykámat, de azért ölbe vehessem. Ülve a térdeimet lefelé billentem, ő ráül, én meg felemelem a térdeimet a normál helyzetbe, és egyidejüleg felhúzom az ölembe a gyereket. Ez nem terheli a derekamat, mert a karom dolgozik.
Én is pont a gyermekemelgetést hiányolom a legjobban, pici kislányunknak alig győzöm magyarázni, hogy most egy ideig miért nem tudom felemelni. Bár titokban behajlított térddel megpróbáltam, és szerencsére nem volt semmi, de azért ezt tényleg csak egyszer játszom el egy nap. Köszönöm szépen a jó tanácsokat, és további gyógyulást kívánok neked!
