Közös "barátunk" már "elnavigált" a honlapra, nézegettem is a térképeket, de sokkal nem lettem okosabb.
Sajnos, még mindig hosszú a "várólista", sokat kell "várni" a problémáknak, hogy megoldódjanak.
Más.
A bélmegyeri kiruccanás már a múlt, ma új feladat volt napirenden, és sikeres volt a túra.
Készült B terv, de nem volt szükség rá.
Összefutottam fanyüvő "munkásságának" következményével, meglehetősen elkeserítő volt a látvány, de kétségtelen tény, hogy az út járható volt az ominózus szakaszon.
Elég frissek voltak a nyomok, lehet, hogy ez is oka volt annak, hogy egy szakasz felmérése anno kimaradt.
Az egykori országút, a Tótkomlós - 81-es major - Battonya - Arad útvonal végső soron követhető, bár a mezőgazdasági gépek helyenként alaposan megváltoztatták jellegét. Végegyháza határában találtam kilométer köveket, és kövekkel meg volt erősítve. Nem olyanokkal, melyeket ma ismerünk, de hordhatták a különböző méretű köveket az útra rendesen, csökkentendő a sarat.
Mondjuk az Arany-patakban nem sok víz van.Szerintem a következő lépcső az lesz,hogy összekötik az Arborétumtól induló pirossal,azzal meg már el lehet jutni a Kőszeg környéki hegyekbe.:)
Ismét bebizonyosodott, hogy oka van annak, ha a TUHU térképén "úthiány" (szakadás) van.
Lementettem az állapotot, közzé is teszem.
Nem nevezném járhatatlannak, hisz oda-vissza mentem a térképről hiányzó szakaszon, de ez nem normális állapot. Feleségem Mezőtúrig szedegette a bogáncsot a gatyámból, akkor tudtam felvenni ismét:-)
Észak felől (Bélmegyer) indultam, onnan, ahol az aszfaltos út törik DNY felé. Azért aszfaltos Bélmegyertől, hogy a majorba sáros időben is be lehessen menni. Dél felé jól jelzett széles földút (láthatón frissen felújított P+ jelzésekkel), majd úttörés DK felé.
A P+ végénél törik a P- útvonala is, ez is tökéletesen van jelezve.
Irány ÉK, hatalmas, csodálatos fák, kényelmes séta, majd az út DK felé el. Északnyugat felé, az erdő sarkáig még van út, van itt egy áteresz, de ezzel vége. Jó mély a vízelvezető árok!
A következő átereszig, mely már a térképen is látszik, a szántóföldtől kicsit távolabb, az erdő "szélén" van a senki által nem használt egykori szekérút. Van keréknyom, de leginkább gaz van, millió szúrós bogáncs, sunyiságok, nem leányálom.
Ha már felmértem, feltesszük a térképre, és megpróbáljuk jelezni, hogy ez bizony nem sétaút.
Végül egy apróság.
Bélmegyeren van nyilvános konyha, 530 forint volt egy kétfogásos ebéd. Leves, és rakott karfiol (sok-sok darált hússal).
Érdeklődni szeretnék, hogy ismer-e innen valaki a százhalombattai természetjárók közül valakit? Az egyesület egy tagjának az elérhetősége érdekelne, Istvánnak hívják, de sajnos a vezetéknevére nem emlékszem. Megvolt a telefonszáma, de a telefon amibe elmenttem egy alpesi esős nap óta sajnos használhatatlan.
Sötét hajú, saccra kb 50-es éveiben járó természetjáró, tavaly áprilisban találkoztunk a DDK-n, Simonfánál.
Azon a zempléni túrán egy másik eb is barátságot kötött velem (ebben szerepet játszhatott némi kaja is, amit szinte kinézett a számból), ez az eset Vágáshután történt. Amikor indultam tovább Nagyhuta felé, a faluvégről kellett visszazavarnom, mert velem akart jönni, pedig biztos volt gazdája!
szemhéjban.. remek. hol meg tudnak telepedni a kis görények fiam ma reggel mutatta a füle tövét, egy helyen meg van gyűlve meg van benne egy pici fekete pont, de olyan pici hogy én már a vaksi szememmel nem is látom
gondolom kullancs
a karjában is volt szombaton, az még az a méret volt amit én is látok
Nekem se volt elsőre világos, hogy mi is ez a 0-80-as sáv miatt. Írtam is Tamásnak, hogy én ezt így módosítanám:
Lehet szemléletesebb lenne, ha nem fix 80-as lenne, hanem az adott felhasználó eddigi legtöbbje (túránként, bár lehetne mind a három túrát egyben kezelve is, de talán jobb túránként) lenne a 100%. Tehát, konkrétan lenne egy teljesen kitöltött csík az egyik sorban.
Gondolom átlagosan 40-50 km körüli maxok vannak egy-egy túrázónál, így kicsit sok az üres rész ezeken a csíkokon (magamból kiindulva).
