Százéves kút, magas fák közt, a kertben, tisztavizű, hűvös és mély. Százéves kút, öreg, elhagyott jószág, hajolj fölé, nézd, ne félj!
Fáradt idegen, ne menj tovább! Állj meg utadon, Pihenj meg hát! Nézd, amit látsz, ez a gazdátlan ház, ez az árnyékos kert, neked jár! Kút hűs vizét, Lombok zöld sűrűjét, siess, fogadd el hát, terád vár!
Százéves kút, és az elnémult otthon, feltámad lassan, újra él… Boldog sziget, körül négyszínű tenger; Tavasz, a Nyár, Ősz, a Tél…
Megpihent jól, ám a hajnal hogy eljött, arcán a fénnyel, messze járt. Mi vitte el? Lombjuk rázták a szélben, értetlenül a kerti fák.
Mit ne mondjak, erősen elgondolkodtatott ez a nagyfokú önzetlenségre utaló cselekedeted! EGY EGÉSZ PERC! Mire is lehetne fordítani ennyi rengeteg időt? Igazán komoly megfontolás tárgyát képezheti! Mindenesetre bárki kapja is ezt a temérdek időt, ezt az egy árva percet nagyon alaposan be kell osztania, ha eredményesen akarja felhasználni! :)))
Ma engedékeny voltam és megbeszéltük, elég, ha csak 23 óra 59 percet töltünk együtt.
Köszönöm, hogy önző lényemre jó hatással voltál. Mélyen magamba szálltam és hatalmas engedmények születtek. Köszönöm Carolin72.:)))
*
Fújj, figyelem magam egy ideje, borzasztó vagyok! Jó leszek, jó leszek!:))
Hajnal Anna
Hajnal
Mint mámoros vitorla
mit édes szél itat,
szívem feledni vágyna
megszokott partokat,
nem kérdve hova, merre
bíznám a szerelemre,
- júniusi egekre-
mily vizekre ragad.
1934. június 26.
Károlyi Amy
HAJNAL
Nevednek mindegyik betűje harmat,
könnyű ködökben oldódó ezüst, -
vizes bimbók közt meztelen szobor.
Bőröd halaknak síkos frissessége,
érintésed kagylóknak az éle,
illatod még szirmok közé zárva,
rózsavizes börtönében hallgat.
Csupa hűvösség vagy és csupa harmat.
Csak gondolatok
Veled
Mint szemmel kísért mozgás, olyan az összetartozás.
Talán egymást figyelve, segítve, szeretve tovább juthatunk,
két félből egészet együtt alkotunk.
Reggel
Kavargó érzéseim ellentétes szövevényét, nem érti más, csak Te érezheted. Szívem, álmok, vágyak küzdelmével ébred, előled menekül, mégis Téged keres.
Lelked ereje
Nem az együtt töltött idő valós mennyisége,
hanem az a 23 óra 60 perc számít,
amit lélekben együtt vagyunk.
HI-É-NA
2006
*
Hited
„Az igazságosak ösvénye azonban olyan, mint a hajnal világossága, mely egyre világosabb lesz a teljes délig.” (Pl 4:18)
Mint néma csónak parttól az éjszakába, úgy távolodik lelkemtől a lelked. Vágyakozásod sötét hullámain úgy siklik tova s mindig távolabb, mintha sohase jönne vissza többé.
Tudom, a hajnal hasadását várod, tudom, a kelő napot köszöntöd holnap. S míg hivő vággyal tovasiklasz tőlem, alattad örvény, fölötted a vihar van. Fuss csak, repülj hát, rajta! könnyű csónak.
Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak, vihar múltán, ha nyári nap ragyog, az örök mámort, majd ha seholse lelted: vissza fog térni lelkemhez a lelked, mert az örök part - mégis - én vagyok.
Mély éjbe merültél már... Hajnalonként újra kutatlak, vajon feldob-e még az idő az emlékezet árnyas-bogas lombsátorából egy csókízű mosolyt, egy bátorító érintést, egy villanásnyi csöndet, melyet együtt hallgattunk érezve a gondolatok simítását, puha ölelését? Látlak, s újjászületek minden reggel, hogy estére megérjen bennem: veled akarok álmodni. Vajon a te hajnalodban van még szerepe tenyeredben rejtőző illatomnak?
„Úgy van, Ilma, ott ama ház,
Mely rőt tajtékból fuvalva,
S csillaggal van koszorúzva,
És a tündérkert megette
A szép Hajnal birodalma.”
/Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde – részlet/
KERESZTURY DEZSŐ
ZÜMMÖGŐ
Szeretlek! mondom egyre
s: szeretlek! – újra még,
mint viaszt, mézet szedve
zengi, zsongja a méh,
vagy ahogy reggel – este
pólyálja fájó sebre
az orvos gyógyszerét.
1955
„Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd,
tiéd a sóm, kanalam,
mezítlen kell idejönnöd,
hogy rádadjam, ami van.
Rádadjam ruhául a tájat,
s a bíbor nagy hegyeket,
el kell, hogy bírja a vállad,
mindent, amit szeretek:
örökké hordjad a házam,
csiga fel, csiga le, ez az út,
és én adok néked majd három
szívet, falevél-alakút.
Szeretlek, jobban a szélnél,
mi öleli hosszan a fát,
szeretlek, mintha Te élnél
helyettem egy életen át.”
Gyurkovics Tibor: Hajnal / részlet/
Ady András: Így ébresztesz
Hajnalban, Ha erősödő sivítással zuhan S megcsillan egy kis fagyon Az idő, Ha fészkéről próbarepülést Végez a félelem... Ablakhoz tapadt áhítattal, Egy csokor jégvirágot, Gyűjtesz nekem, S forró kezed, Olvadó szirmokkal borítja testem.
(Erdélyi költészet)
