Az én családom is békésszentandrási, apám és nagyapám itt született. Noha én már budapesti illetőségű vagyok, szívem legalább évente 2-3 alkalommal visszahúz.
A perről amit tudok: Nagyapám Bencsik György B.szentandrási kovácsmester szül. 1896 (ezermester) az általa épített ház még most is áll a Kálvin utca elején, perelte rokonát B. Ferencet (előneve szerint tápiógyörgyei és füzesmegyeri) Pest-Solt-Pilis megyei birtokjussért. Tekintve, hogy ezek a családok valamiféle rokoni kapcsolatban állnak (álltak), véleményem szerint a vélt, vagy valós jogalap örökségi vita lehetett.
Tudni kell, hogy ezek a családok számos utóddal rendelkeztek (6-8 gyerek) és a szokásjog szerint az első szülött volt aki "csak nem mindent" vitt. Illetve az a személy aki éppen birtokban ült. Egy-egy halál eset után a maradékra többen is számon tarthattak, de a kiterjedt rokonság kezében sokszor nem került olyan bizonylat, vagy irat amely a leszármazás jogán igazolhatta volna az örökségi jogosultságot.
Még egy érdekesség, a testvérhúgomat is Bencsik Klárának hívják....
1. a protestánsoknál nincs cölibátus, márpedig a 16. sz. közepétől másfél századig a legtöbb magyar protestáns volt 2. arra is gondolhatsz, hogy parasztokat is hívnak Királynak - tehát pap földjén dolgozó, paplányt feleségül vevő, paposan viselkedő, teológiai osztályt végzett vagy éppen pap gyilkosa is lehet Pap
Láttam. Egyébként tán 10 éve is va már, a Liszt Ferenc Kamarazenekar által szervezett zempléni fesztiválon volt egy hangverseny Komlóskán, a templomban. Bubnóék énekeltek Aranyszájú Szent János liturgiájából különböző nyelveken. A padokba vegeysen óültek a "pestiek" és a helybéliek, akik nagyon kedves naivitással hallgatták a koncertet, főleg az okozott nekik gondot, hogy "ugye, ez most nem magyarul volt". A koncert előtt beszélt a pap a ruszinokról. A koncert után meg diós és mákoskaláccsal és helyi borral (tolcsvai minőség!) vendégeltek meg bennünket. Később volt még egy hangverseny, az már a kertben, ott Liszték játszottak..
"egy elnyugatiszlávosodott délszláv idiómából ered" - akkor talán a cseh is, mert a középszlovák nyelvjárásokra épülő köznyelv azért eléggé hasonlít a csehhez (majd elfelejtettem említeni, hogy Tomasz Kamuszella The Politics of Language and Nationalism in Modern Central Europe című könyvéből szedem ezt a rengeteg okosságot, amelyet mindenkinek jó szívvel ajánlok)
Nem tudtam, hogy szereted az ilyesmit, de Komlóska webhelyén (!) megtalálhatod Bonkáló Sándor meséjét a ruszinról és a magyarról, épületes illusztrációkkal: itt
Szlovákiában három nagyon eltérő nyelvjáráscsoportot beszélnek.
A nyelvészek megkülönböztetik a nyugati, központi és keleti nyelvjárást.
A nyugati határozottan nyugati szláv, a központi egy elnyugatiszlávosodott délszláv idiómából ered, míg a keleti szlovák nyelvjárások, bár közelebb állnak a nyugatihoz, mint a központihoz, kontinuumot alkot a nyugati ukrán nyelvjárásokkal.
Így hát a ruszinokat majdnem ugyanolyan erővel lehet nyelvileg a szlovákhoz, mint az ukránhoz sorolni, ha már az ember skatulyázni akar...
(Ha jól emlékszem az irodalmi szlovák a központin alapul?)
Én magam hallottam ezt Komlóskán, de a Wikipedia is ilyen értelemben ír:
"Magyarországon a szocialista Kádár-korszakban a ruszinokat a magyarországi szlovákságba sorolták, emiatt nem volt saját szervezetük, iskolájuk és így nem alakulhatott ki sem a ruszin értelmiség réteg, sem a ruszin kultúra. Szerencsére a komlóskai születésű ruszin költő, Hattinger-Klebaskó Gábor – aki szlovákosítás ellenére ruszinnak vallotta magát – saját erőfeszítésével buzdította a ruszinságot."
Ráadásul, amennyire tudom, a Kádár-korban nem tartottak nyilván Magyarországon ukrán nemzetiséget, a szövetségük is 1991-ben alakult. 1949 és 1991 között a német, szlovák, szerb, horvát, szlovén, román és cigány nemzetiségeket ismerték el hivatalosan.
Ez két különböző probléma. Mint mondom, a ruszin nemzeti programot és az ahhoz kapcsolódó nyelvi sztenderdteremtési kísérleteket egy nagyjából összefüggő régió Rómával uniált (breszti, ungvári uniók), de bizánci szertartású, egyházi szláv írásbeliségű egyházi értelmisége találta ki az általa gondozott népesség számára. Ez határolta (volna) el a ruszinokat mind keleten az ortodox (kis)oroszoktól, mind nyugaton a latin rítusú szlovákoktól. Hogy szlovák-ruszin és ruszin-ukrán viszonylatban inkább nyelvjárási kontinuumról lehet beszélni, vagy hogy a ruszin terület nyelvileg-néprajzilag megosztottabb belülről, mint amennyire elkülönül a környezetétől, az a nemzeti program számára mellékes. (Máskülönben "of the making of nationalities there is no end", hogy egy Magocsi nevű híres ruszint idézzek. Ha minden igaz, már megjelent az East European Monographsnál a Lemko Studies című könyv, amely megismertet minket eme kicsiny nép páratlan fennmaradásának történetével. Máskülönben a ruszin aktivisták szerint a lemkók a ruszinok egyik csoportja.) A fő bibi az volt, hogy ez a terület sohasem tartozott egy államkerethez, hanem mindig erősen szét volt darabolva, és a különböző államok nemhogy nem segítették az egységes ruszinság programját, hanem megosztották azt.
A Szovjetunióban minden ruszin tevékenységet betiltottak, mint ahogy a görög katolikus egyházat is betiltották. Ruszin írásbeliség és kultúra nem létezhetett, csak ukrán. Természetesen használhattad a saját falud nyelvjárását, csak nem volt szabad ruszinnak nevezned.
Csehszlovákiában a két háború között vita tárgya volt a ruszin nyelv. A hivatalos, prágai vélemény szerint a ruszin tulajdonképp kisorosz, de nem akadályozták meg a ruszin kulturális tevékenységet. Az elemi és középiskolai tankönyvek egy galíciai alapú változatot használtak, a tanítók meg szóban a helyi vernakulárist. Aztán Tiso alatt a megmaradt szlovák területeken a ruszin iskolákba bevezették az orosz tannyelvet, amit a kommunista Csehszlovákia is átvett. 1945 és 68 között Szlovákiában sem létezett görög katolikus egyház. 1969 után a tannyelvet ukránra változtatták, de az alsóbb osztályok tankönyveinek nyelvét "ruszin" nyelvjárási elemekkel dúsították. 1989-re minden ukrán iskolát bezártak, és azóta sem jött létre ruszin iskolarendszer, hanem szlovák iskolába járnak a gyerekek. A szocializmus alatt a nyugati emigráción kívül tudtommal csak a Vajdaságban működtek ruszin iskolák. A Kádár rendszerben a görög katolikus Komlóskán használhattak volna még a szlovák helyett szovjetunióbeli ukrán vagy vajdasági ruszin nyelvű tankönyveket is, de nem biztos, hogy azok jobban hasonlítottak volna a helyi nyelvjáráshoz. Legutóbb már a falu 80%-a magyarnak vallotta magát, és nem hiszem, hogy ennek köze volna ahhoz, hogy hivatalosan minek számítottak korábban. A környező falvak magyarok, illetve szlovákok (római katolikusok...), de utóbbiak is elmagyarosodtak már. Mint ahogy a többi szabolcsi, szatmári, zempléni, borsodi, abaúji, eredetileg "ruszin" nyelvjárást beszélő, unitus vallású közösségek is. (Vö. Paládi-Kovács Attila: Ukrán szórványok a 18–19. században a mai Magyarország északkeleti részén. Népi Kultúra – Népi Társadalom 1973.)
Biztos, hogy a szlovákokkal mixelték össze a ruszinokat? Minden eddigi tudásom szerint az ukránokkal tették. Azért egy keleti és egy nyugati szláv nyelv között aránylag nagy a különbség, míg az, hogy a ruszin és az ukrán egy vagy két nyelv, erősen vitatható.
Nem egészen értem, hogy lehet az teljesen mellékes, hogy a Kádár-korban nem ismerték el önálló nemzetiségnek a ruszinokat. Ez nem a Kádár-kor, hanem a ruszinok maximális lebecsülése, hisen ebben az időben ők rendkívül sokat veszítettek nemzeti kultúrájuk terén. Mindenestre Komlóska lakosai ezt súlyos sérelemként emlegették, nem mellékesként. Tisztára olyan ez, mint a mai uralkodni kívánó közhangulat: a háború utáni időt zárójelbe lehet tenni.
Nem állítom, hogy különösen otthon lennék a témában, mégis ez szerintem ugyanaz a kérdés: mi alapján húzol határt a két etnikum közé? A hagyományosan ruszinnak tartott falvakban az újabb népszámlálásokon szlovákokként összeírtak aránya valószínűleg inkább a "ruszin" önelnevezés népszerűségével kapcsolatos, és nem fed asszimilációs folyamatokat. Az világos, hogy a nem egészen sikeres "ruszin projekt" alanyai kb. a magyarországi, galíciai, bukovinai és volhíniai görög katolikus keleti szlávok lettek volna. A "szlovák projektben" a keleti szlovákok, úgy tűnik, elég periférikus szerephez jutottak. A dualista és két vh. közötti magyar nemzetiségpolitika nemcsak a magyar kultúra felé gravitáló ruszinság ötletét karolta fel, de bátorította a Sáros megyei római katolikus papok által gründolt "szlovják" nyelvi sztenderd és etnikum híveit is. Találkoztam olyan 19. századi leírásokkal, amelyek a Biharba, Délvidékre települő görög katolikusokon belül megkülönböztettek "oroszokat" (=ruszin) és "tótokat", és szívesen olvasnék valamit, az általam értett nyelveken, az ügy nyelvi-néprajzi hátteréről.
Természetesen arra a korszakra, amikor jelentős, ruszinok lakta területek tartoztak a Magyar Királysághoz. A statisztikákban mindig külön szerepelnek a "rutének/ruszinok", és a kormány segítséget nyújtott a Vatikánban a hajdúdorogi püspökség felállításához. Mellékesen a Horthy-korra is lehet vonatkoztatni, amikor a hatalom a revíziós tervekhez fenntartott egy "magyarruszin" értelmiségi gárdát. A Kádár-kor ebből a szempontból teljesen mellékes, és amit mondasz, nyilván abból ered, hogy a SzU-ban hivatalosan nem létezett ruszin nemzetiség.
Nem tudom, ezt milyen korra vonatkoztatod. A Kádár-korban Magyarországon nem volt nyilvántartott ruszin nemzetiség, a ruszinokat a szlovákok közé sorolták. Ez tény, és én erre utaltam.
Másrészt viszont nyelvileg vagy néprajzilag nem lehet határt húzni közöttük, ezért a mai Kelet- és Északkelet-Szlovákiában az (volt) ruszin, aki görög katolikus.
A magyar nemzetiségi politika nagyon is szétválasztotta szlovákokat és ruszinokat, mivel utóbbiak voltak a "bezzeg" nemzetiség ("gens fidelissima"), akik értelmisége (a görög katolikus papok és tanítók) nagyobb részt konkrétan elfogadta az asszimilációt . A külön ruszin identitást az egyház mellett külső erők is alakították, az osztrák mellett kisebb részt a magyar politika.
