Most már csak az ismereteim gyarapítása végett kérdeznék egyet s mást. (Mivel én az orosz órákat kezdtem el gyűjteni tavaly nyár végén-ősz elején, szintén családi okokból kifolyólag, a svájci és német órák csak úgy "beestek".)
Van olyan svájci óra típus, amelyik nem az a kategória amit nem érdemes rendbehozatni, és hasonlóan megfizethető kategória, mint mondjuk egy jobb Poljot vagy Raketa?
És fordítva is feltenném a picit off kérdést. Van olyan orosz gyártmány, amelyik a "megnevedd" típusú?
Csöppet sem csodálkozom rajta - én sem nyúlok ilyenekhez. Garantáltan több munka, sokszor nagyságrenddel (!!!) több a gyenge minőség okozta kopások-elhasználódások miatt, mint egy tényleg jó minőségű órát rendbe tenni. Miközben az óra meg praktikusan értéktelen - és az marad teljes felújítás után is.
A másik nagyon meghatározó ok, az a "Trabant-effektus", mivel anno is olcsó órának számítottak, nem törődtek velük, legtöbbször sosem szervizelték, a teljes tönkremenetelig nyúzták. Olyan, mint ha egy vén autót azzal tolnának be a szervizbe, hogy már tíz éve nem költöttek rá egy fillért sem, olajat sem cseréltek, most állt meg nagy füstfelhő és kerregés kíséretében az út szélén - de olcsón kellene rendbe tenni... Minden szerviz garantáltan ajtót mutatna... :-)))
Nem nagyon szoktak vele gondok lenni (de ha van, akkor az általában gazdasági totálkár) - arra figyelj, hogy fémcsatos órát vegyél, mert a bőrszíj itt sem bírja tovább, mint bármi más - viszont csakis és kizárólag a saját, gyári, arany áron mért szíjával pótolható az extrém rögzítés miatt.
A szervizelése, adott esetben teljes felújítása önmagában megoldható, ez műszakilag nem probléma. De "komoly" órás nem szívesen nyúl ilyen pecek-gátszerkezetes órához - garantáltan gazdaságtalan feladat.
Mert úgy fest, nekem elég egy automatát használni, de hétvégi/hobbiórának inkább az elemesek jók. (Persze nem mondom, hogy egy dátumnélküli mechanikus fájna, de ez majd érlelődik.) Meg ez már rendesen vízálló is. :)
Nekem volt meg az elso generacios, titan tokos. Tok hibatlanul mukodott. De, hogy megnyugtassalak, azert ez az erintos dolog nem uj am, a nyolcvanas evekben a Casio mar csinalta es azok a mai napig mukodnek:))
Sziasztok! :) T-Touch II-ről (acél verzió) mi a véleményetek? Elvileg emberi áron szervizelhető, de kicsit félek az érintőpaneltől, vagy szenzorhibáktól.. nem is tudom mi lehet vele, ha beüt a problem. Lehet veszek egyet, mindig is tetszett.
Pontosan ilyen választ szerettem volna. Mert így megtudhattam, hogy a szerkezet száma alapján van lehetőségem az esetleges szervízeléshez kutakodni a Google-n, vagy a bolhapiacon. A márkanév csak a számlap miatt lett volna érdekes, de az alapján amit írtál ez valóban indifferens.
Nézd, ez egy divatóra, valamilyen fantázianéven. Nem "ebbe szerelte a gyártó", hanem ez a gyártó soha nem is létezett, valaki egy óragyártól egyszerűen egy adott, általa kitalált márkanéven rendelt órákat - ez a ma is létező "private label" gyártás lényege.
Ilyen "márkanevek" csak Svájcban bejegyezve tízezres (!!!) nagyságrendben voltak, és más országokban is bőven fordult elő - sokszor egy-egy divatüzlet, egy nagyobb óraüzlet, áruház saját márkaneves órákat forgalmazott (amelyeket természetesen nem ő gyártott, és amelyek műszakilag 100%-ig megegyezhettek több száz féle, más neveken futó órákkal). Annyira sok ilyen volt, hogy használható nyilvántartások sem készültek ezekről, még kevésbé maradtak fenn... Igazándiból a ténylegesen óragyártással foglalkozó cégekből-márkanevekből is ezres nagyságrend van, azt sem könnyű áttekinteni...
Ha valakinek van egy ilyen órája, és a névtöredékből beugrik neki - akkor talán tud segíteni, majd meglátjuk - de én megint csak azt tudom mondani, hogy praktikusan nincs jelentősége (még ha számodra fontos is lenne).
De azért abban is tudnál segíteni, hogy RV 8-as szerkezetet mibe szereltek az '50-es években? Mert ezt 1954-ben ajándékozták a tulajnak. Persze attól még biztosan csinálták a '60-as években is, de a pontos évszám hátha segít a beazonosításban.
A Ronda számára - önmagához mérten - lehet egy előrelépés, de biztosan nem lesz belőle "állóvíz felkavarás"...
A valóságban én azt látom, hogy Svájc valójában nem tud már tömegterméket gazdaságosan előállítani. Akármilyen fejlett a technológiája, akármennyire jó a szervezés-logisztika és know-how (ez kétségkívül ezek nagyon jelentős versenyelőnyök!), akkor sem. A valóságban a minőségben-megbízhatóságban a kínai óraipar, vagy a tegnap emlegetett Miyota újabb szerkezetei a tömegáru-szinten (értsd: ETA-Sellita-Soprod-Ronda katalógus-szerkezetek és hasonlók) szépen, lassan és kíméletlenül feljönnek a nyakukra. Ha nem is annyira jók, de már nem is sokkal rosszabbak (és előbb-utóbb ugyanolyan jók lesznek, sőt, már most is lehet találni köztük gyakorlatilag kronométer pontosságú példányokat) - ellenben még a töredékébe sem kerülnek. Sokszor még a tizedébe-huszadába sem.
Az előny ebben a kategóriában lassan már csak a marketingben van - az ügyesen és óriási reklámbüdzsékkel felépített márkanevek presztízsében, a "swiss made" még mindig eladható vonzerejében (erre alapozandó jött létre pl: a Claro-Semag is...). Én nem vállalkoznék annak a megítélésére, hogy ez meddig lesz elég - meglehet, hogy sokáig, az is, hogy mindig - de akár lehet belőle afféle újabb "megcsúszás" is, amit egyszer már a 70-es években láthattunk... Ezt majd a jövő eldönti.
Az biztos, hogy az egyedi és nagy komplikáltságú, extrém árfekvésű különleges órák világában nagyon masszív, megalapozott előnyük van - és az is, hogy a percütős-öröknaptáras nagy komplikáltságú IWC-kre mutogatva el lehet adni voltaképpen totálisan irreális árakon például a mezei Sellita werkes Da Vinciket is... Üzletileg a modell életképes lehet - bár a jó-múltkorában boncolgatott forgalmi adatokból azért az látszik, hogy a mechanikus szegmensben rohamosan csökkenő darabszám a jellemző mindenkinél - miközben az egy-egy órára jutó átlag-összeg meg rohamosan nő - tehát egyértelműen a drága és még drágább, felső kategóriás darabok kezdenek egyre fontosabbak lenni. Meglehet, hogy a svájci óraipar végül úgy fog járni, mint a brit autógyártás - ahol mára teljesen eltűntek az átlagembernek elérhető, megfizethető, értelmes alternatívát jelentő kocsik és gyártóik, de megmaradt a néhány, korábban már nagy hírnévre szert tett prémium gyártó (Rolls, Bentley, Aston-M. és hasonlók, esetleg Jaguar) - lehet, hogy a helvét gyártókból is végül az marad talpon, akinek sikerül idővel "Patekká-Rolexxé lennie".
Egyesek szerint a Baselworld legfontosabb híre a Ronda R150 automata szerkezet bejelentése volt. Ez lehet egy minőségi előrelépés, az állóvíz felkavarása?
No, szóval ránézésre nincs semmi baj egy átlagos Sellitával, mint pl: az alábbi SW200-al (ETA2824-2 klón).
Még kő is több van benne eggyel - itt a rugómaghoz fentre is kő csapágyat tettek (végül is nem árt, nagyon korai és sokat járt 2824-es werkeken itt elő is fordul kikopás).
De például a hidakat annyira szorosan illesztették (magyarán kicsit pontatlanok a csapok és furatok), hogy szó szerint feszegetni kell őket, és visszarakni egy picike dörzsáras előkészítés nélkül nem is mertem őket, félve a csaptörésektől. A pontosság csodás, kronométer minőség - erre nem is volt soha senkinek panasza.
Ami nekem nagyon érthetetlen, hogy elég következetesen el van picit szúrva a felhúzó-állító szerkezet. Ránézésre tökéletes ETA klón, sőt, annyiból még jobban is sikerült a 2824-hez képest, hogy ez nem esik szinte garantáltan széjjel a felhúzó-tengely kihúzásakor - az ETA erre annyira hajlamos, hogy a legtöbbször tokba betéve a kész werket tokon belül vissza kell kicsit bontani, levenni az automatikát és a rugóház hídját, hogy újra helyre lehessen igazítani a természetesen szétugrott felhúzó-szerkezetet - utálatos, néhány régi orosz Rakéta és Szláva werk volt még ilyen, de ott meg eleve gondoskodtak arról, hogy a tengelyt meg lehessen fogni csőrös fogóval a szerkezet mellett, és tokba betéve lehessen a koronát fel-le csavarni - itt nem... De ezen túl viszont nekem úgy tűnik, hogy túlpolírozzák ezeket a karokat, legömbölyödik az élük, és a váltókar meg az igazító kar egymás alá tud csúszni - a korona kihúzásakor a váltókar ugyebár elvileg állítási helyzetbe tolja a mutató-igazító karral a hornyos kereket, de itt néha nem eltolja, hanem egymásra csúsznak, megemeli a váltókart, ami a tengelyt is rögzíti, és itt kampó, a koronával együtt kijön a tengely, és visszatolva többet nem is marad már bent, lehet menni szétszedni az órát... Utólag meg kell csiszolni a két kar illeszkedő felületeinek az élét, ellentétes irányú lejtést adva nekik és akkor jó lesz.
De egy kínai Parnist nem kell így befejezgetni...
Szóval kicsit fújok rá... És kontrasztnak itt ez a kis Tisell, tudom, Nomos-epigon design, de nagyon szép, zafíros óra, és a Miyota egy viszonylag új, 9015-ös szerkezetét használja - gyors járású, egy irányba húzó, leheletfinom kis werk. Minden tiszteletem mellett is kellene most már azért a megfizethetetlen luxuskategórián túl is valamit villantani a svájci óraiparnak... ;-)))
Pontosságban mindenképpen. Beteszek majd egy vibrogramot a legutolsó SW200-ról -tökéletes. Nyílegyenes gyönyörű vonal, tökéletes kronométer pontosság. De közben a felhúzó-szerkezetek meg szétesnek, mert a 2824 ETA vonalon sem igazán jó geometriájú és kialakítású konstrukcióján is sikerült még valamit rontani...
Mellesleg most cseréltem tengelyt a praxisomban harmadik tengelytörött 7750-en (ez egy Hamilton, az előtte lévő meg Omega volt), szóval ilyen is megesik...
