Ha van ismerős,,,,nem kéne/lehetne a közelben kialakítani markolóval valami jó kis partoldalt, hátha bevonzana 6-8 gyurgyalag párt! :-S Állítólag nem kel túl magasnak sem lenni, vannak helyek ahol szinte a munkagépek által megsüllyesztett út szélébe vájják fészeküregeiket Egy érdekes videó, e téma a 4. perctől izgalmas:
Ez azért más ! Gyakorlatilag van olyan tavam, aminek bizonyos szélét nem lehet megközelíteni a sok ezernyi méh miatt. 500 kaptár van tőlünk 100 méterre lakott területen.
Bocs, ha túl komor voltam, valójában arra akartam célozni, hogy a "nagy okos ember" is az összes rombolása, károkozása miatt a NAGY igazságszolgáltató által előbb utóbb helyre lesz téve! Hiába próbál ferdíteni és sunyin kibújni ez alól. A természet elleni bűntettei miatt a "ki mint vet, úgy arat" szabály a küszöböt nyaldossa...
Az etetőket, már én is régebben eltettem, a rovarok most valahogy nagyon beindultak (jobban mint tavaly ilyenkor), s a tanyán rajzanak tízezer-számra vmilyen apró muslica...moszkitó félék, amik felteszem nagyon kapóra jönnek a szerintem hamarosan megjelenő fecskéknek..(?)
,,,"állandó zsongás hallatszik. A pokolba kívánom."
Ezexerint a robbanómotoros kerti gépek hangját biztosan jobban szereted,,,,,meg bónuszként a sarokcsiszoló (lánykori nevén "sikító) az is jobb ugye?...:-(
Én csak a felhők közül előbújó, bujkáló Nap fényére gondoltam.
Nem vagyok misztikus alkat!
Az, hogy jóformán a negyedik, ötödik életemet élem, csupán a szerencsén és részben rajtam múlik. Még mindig jók a reflexeim és van némi előrelátás is bennem.
Ilyen egyszerű!
Kint a birtokon pedig harsány dalárda fogadott bennünket.
Az etetőt eltettem a helyére.
A barackfát még védelemben részesítem, de a kicsik már tudnak magukról gondoskodni.
A méhek zümmögése, a pirosló bodobácsok és minden arra utal, hogy végre itt van a tavasz!
Az ember az alagút végét, ősidők óta jobbnak, fényesebbnek képzeli, mint ami esetleg a valóságban ott vár rá, ha egyáltalán vár ott valami..? Az ember által elképzelhetetlen bonyolultságánál fogva ha hiszünk abba, hogy az egész mindenséget..életet ugyanaz az erő, hatalom alkotja mozgatja, akkor minden teremtmény egy tervnek és egy "érdeknek" része, alárendeltje! Ez esetben minden ami ezt elősegíti szabad utat kap, ill. pozitív energiákban részesül, s mindaz ami a megvalósulást akadályozó, netán romboló, az előbb utóbb amortizálódik, e zseniális önszervező és szabályzó mechanizmusban... Ebből az ember sem "hatalma" nem tud kivételt játszani...
Az imént láttam az idén először szerecsensirályt. Már azt hittem megint a seregélyem viccel, mert tegnap zebranyerítést és gyurgyalagokat is utánzott, de most ez a "nyávogós" hang igazi volt, mert láttam is fent körözni a két áttetsző fehér szárnyút a dankasirályok között...
Tegnapelőtt, ugye mikor legyünk a tanyán, ha nem a "március" egyik szinte legcudarabb napján is, no de...ismerős hangot hallok, s egyszer-csak meg is látom az első idei rozsdafarkunkat!:) Már be nézhetett tavalyi odújába, mert ez a fiú egész nap a környéken lebzselt, sőt tegnap még engem is leellenőrzött meggyfa ültetés közben, hogy gondolom jól csinálom-é? :)
Egyébként nem csak az üvegfelületnek mennek neki a madarak. A vakítóan fehér falnak is hajlamosak nekirepülni.
Mikor Dévaványán 1980 táján megépült a túzoktelep, az első évben egy hétig ott helyettesítettem a főnököt, és reggelente a falak melletti betonjárdán szinte mindig volt 1-2 elpusztult madár. Nádirigó, búbos pacsirta, cserregő nádiposzáta, tövisszúró gébics volt az áldozatok között míg ott voltam.
Gondolom hajnalban mikor kint a pusztán kezdett világosodni, a nagy fehér falfelületet "fénynek" és nyílt terepnek vélték a szerencsétlenek és nekimentek...
Alig két hete üvegezte be a szomszéd a bejárati ajtaja előtti kis fedett részt és attól két méterre volt a madárka.
A szomszéd becsületére szóljon, hogy felragasztott egy fekete madárkontúros riasztót az üvegre, de úgy látszik ez kevés volt. Minden esetre akkor a cinke valószínűleg túléli ezt az agyrázkodást.
Köszönöm a tippet, nekem eszembe sem jutott. És bevallom még mosolyogtam is magamban, amikor felkerült az ablakra az a matrica, túlzásnak gondoltam, pedig nagyon nem az. Megint tanultam valamit.
És erről jut eszembe, egyszer mintha fotóztam volna valahol egy üvegen egy "gyönyörű" madárlenyomatot. Tökéletesen kirajzolódott a madár kontúrja, ahogyan a tollazatából a por kicsapódott az üvegre az ütközés után.
ma délelőtt hangos cinkeszóra figyeltem fel az ajtó előtt. a földön hevert egy cinke és a többiek próbáltak bele "életet lehelni". A beteg/sérült(?) madár elég magatehetetlen volt, gyakorlatilag ellenállás nélkül tűrte, hogy megfogjam. Nem néztem meg alaposan de nagyon elesettnek tűnt. A "hozzátartozói" elég hangosak voltak és meglepően bátrak. Máskor 4-5 méterről is elrepülnek, most meg képes volt odarepülni és 30cm-re tőlem cibálta a társát. Kicsit el is bizonytalanított, hogy hagyjam-e egyáltalán ezt a szituációt, mert szegény cinke körül már tele volt pihével a föld, majdnem úgy nézett ki a dolog, mintha egy macska járt volna erre. De nem, a társai csipkedték vagy inkább tépték a társukat. Végül egy kiwitartó műanyag lyukacsos izékével letakartam szegény madárkát, hogy nyugta legyen kicsit én meg bementem, hogy keressek valami tároló alkalmatosságot és megpróbáljam bemenekíteni, hátha melegebb helyen és egy kis nyugalomban magához tér. Nem sokat adtam az életéért.
10 perc múlva visszatérve bele akartam tenni egy vödörbe, de feléledt és képes volt felrepülni a 3m-re lévő korlátra. Közben a társa végig ott asszisztált. Akkor láttam, hogy a sérült madár testesebb mint a párja(?). Ott pihegett egy darabig, aztán a párja rárepült a fejére, a lábaival is kicsit tépte, mire mindketten felrepültek és látszólag probléma és gond nélkül elrepültek egy kb. 30 méterre lévő fa ágaira.
Valaki megfejtené, hogy mitől lehetett kábult ez a madárka? Mert ha így el tudott repülni, akkor nem hiszem, hogy törött lett volna a szárnya.
