Köszi! A Merklit sikerült közben kinyomozni, a Merkhart személynévből képezték. A többiről csak nagyon alternatív ötleteim vannak, amik nem biztos, hogy fedik a valóságot:)
Javaslom, ne a milyennincs ajánlotta úton indulj el... Rendelkezésre állnak kiváló német családnévszótárak, csakhogy (LvT-n kívül) úgy látszik, egyikünknek sincs ilyenje otthon. Sajnos várnod kell, míg a) valaki elvetődik egy jobb könyvtárba, b) idevetődik LvT. Majd igyekszem:-)
Elsőnek egy német on-line szótárat javaslok, ebben például a merklich 'észrevehetőt', a sMerkmal 'ismertetőjelet' jelent. Ebből gondolom, valamilyen tulajdonságjelölő szó, amely vagy jegyre (szeplő, anyajegy), vagy termetre vonatkozik (majd szól valaki, aki tud is németül).
Ugyanott a zierlich 'finom, kecses' jelentésű, a eZierde pedig, ékesség, dísz, gondolom akkor aTierer ékes, díszes jelentésű.
...meglesz a többi is (Bock: bak, a Böckhöz felteszem van köze), de én nem tudok németül. :)
Csak magamból indulhatok ki: A Kedves György! még a számítógépes automatizált levélgenerálás előtt is használatos volt, aki nem barát az ne Gyurizzon szerintem. (Ide tartozik, hogy amikor megkérdezték Habsburg Györgyöt, hogyan szólítsák, azt mondta: akárhogyan, csak ne Gyurinak, mert azt nem szereti) Ezenkívül több Katalin is van a környezetemben és ők is Kedves Katalin!-ként szólíttatnak meg, úgyhogy én nem érzek semmiféle kényszert, hogy a Kedves után bármelyik keresztnevet is becézzem.
Köszönöm a reflexiót. Szellemes a vocativus-metafora. De vajon teljesen objektív alapon soroltad fel a magad példáit? A Gergelynél, a Józsefnél és az Erzsébetnél mindenképpen érzem a problémát, az Istvánnál, a Katalinnál és a Júliánál egy fokkal kevésbé. Az Istvánnál problematikusnak látom, hogy a Pista vagy a Pityu talán már "kisfiúsan" hangzik, és ez az aggály éppenséggel a "Kedves István" mellett szólhat, ha felnőtt az illető, ill. ha nem annyira bizalmas vele a viszony.
További probléma, hogy egy munkahelyi kolléganő megszólítása esetén a "Kedves Erzsi, Kati, Juli" talán már túl bizalmaskodó, amelyhez képest távolságtartóbbnak érzem a "Kedves Erzsike, Katika, Julika" formát, ám az kissé finomkodóa régiesnek hat, sőt volt már olyan tapaszatalatom is, hogy éppen eme kicsinyítőképzős forma miatt sértődött meg egy — erősen emancipálódott — hölgy.
Eszembe jut még a Klára, amely szintén furán hangzik "Kedves Klára" formában, és akkor megint jön a "Kedves Klára" vs. "Kedves Klárika" dilemma...
Szerintem hasonlók még az István, Gergely, József; Erzsébet, Katalin, Júlia. Ezek szinte grammatikai kötöttségként elvárják megszólításként a becézett formákat (mint ha ennek a néhány névnek vocativusa lenne a magyarban; persze ez inkább metafora).
Egy kérdés: van egy olyan érzésem, hogy bizonyos utóneveket megszólítás esetén csak becézett alakban mondunk: a "Kedves Pál", "Kedves György" szerintem furán hangzik. Talán azért, mert egy szótagúak? A László két szótag, de vajon a "Kedves László" szokásos forma?
Az én családom is békésszentandrási, apám és nagyapám itt született. Noha én már budapesti illetőségű vagyok, szívem legalább évente 2-3 alkalommal visszahúz.
A perről amit tudok: Nagyapám Bencsik György B.szentandrási kovácsmester szül. 1896 (ezermester) az általa épített ház még most is áll a Kálvin utca elején, perelte rokonát B. Ferencet (előneve szerint tápiógyörgyei és füzesmegyeri) Pest-Solt-Pilis megyei birtokjussért. Tekintve, hogy ezek a családok valamiféle rokoni kapcsolatban állnak (álltak), véleményem szerint a vélt, vagy valós jogalap örökségi vita lehetett.
Tudni kell, hogy ezek a családok számos utóddal rendelkeztek (6-8 gyerek) és a szokásjog szerint az első szülött volt aki "csak nem mindent" vitt. Illetve az a személy aki éppen birtokban ült. Egy-egy halál eset után a maradékra többen is számon tarthattak, de a kiterjedt rokonság kezében sokszor nem került olyan bizonylat, vagy irat amely a leszármazás jogán igazolhatta volna az örökségi jogosultságot.
Még egy érdekesség, a testvérhúgomat is Bencsik Klárának hívják....
1. a protestánsoknál nincs cölibátus, márpedig a 16. sz. közepétől másfél századig a legtöbb magyar protestáns volt 2. arra is gondolhatsz, hogy parasztokat is hívnak Királynak - tehát pap földjén dolgozó, paplányt feleségül vevő, paposan viselkedő, teológiai osztályt végzett vagy éppen pap gyilkosa is lehet Pap
Láttam. Egyébként tán 10 éve is va már, a Liszt Ferenc Kamarazenekar által szervezett zempléni fesztiválon volt egy hangverseny Komlóskán, a templomban. Bubnóék énekeltek Aranyszájú Szent János liturgiájából különböző nyelveken. A padokba vegeysen óültek a "pestiek" és a helybéliek, akik nagyon kedves naivitással hallgatták a koncertet, főleg az okozott nekik gondot, hogy "ugye, ez most nem magyarul volt". A koncert előtt beszélt a pap a ruszinokról. A koncert után meg diós és mákoskaláccsal és helyi borral (tolcsvai minőség!) vendégeltek meg bennünket. Később volt még egy hangverseny, az már a kertben, ott Liszték játszottak..
"egy elnyugatiszlávosodott délszláv idiómából ered" - akkor talán a cseh is, mert a középszlovák nyelvjárásokra épülő köznyelv azért eléggé hasonlít a csehhez (majd elfelejtettem említeni, hogy Tomasz Kamuszella The Politics of Language and Nationalism in Modern Central Europe című könyvéből szedem ezt a rengeteg okosságot, amelyet mindenkinek jó szívvel ajánlok)
Nem tudtam, hogy szereted az ilyesmit, de Komlóska webhelyén (!) megtalálhatod Bonkáló Sándor meséjét a ruszinról és a magyarról, épületes illusztrációkkal: itt
Szlovákiában három nagyon eltérő nyelvjáráscsoportot beszélnek.
A nyelvészek megkülönböztetik a nyugati, központi és keleti nyelvjárást.
A nyugati határozottan nyugati szláv, a központi egy elnyugatiszlávosodott délszláv idiómából ered, míg a keleti szlovák nyelvjárások, bár közelebb állnak a nyugatihoz, mint a központihoz, kontinuumot alkot a nyugati ukrán nyelvjárásokkal.
Így hát a ruszinokat majdnem ugyanolyan erővel lehet nyelvileg a szlovákhoz, mint az ukránhoz sorolni, ha már az ember skatulyázni akar...
(Ha jól emlékszem az irodalmi szlovák a központin alapul?)
