Lévén, hogy az unokahúgom testnevelő tanár, viszonylag gyakran viszi a felső tagozatos gyerekeket a szabadba, így a Bakonyba is. Ha megkérnek rá, szívesen megyek velük. Nem oly rég azt kérték a hatodikos lányok, hogy olyan úton menjünk, ahol el lehet tévedni. Így hát elirányítottam őket egy olyan útra, amelyen nem volt turistaút jelzés. Persze egy idő után utánuk mentünk mi is, nehogy valami gubanc legyen, de nem volt semmi baj, föltalálták magukat. Ezzel csak azt akarom mondani, ha a gyerekek rendszeresen kimozdulnak otthonról és nem mindenhová kocsival viszik őket, megismerik a környezetüket. És többszöri tapasztalatból mondom, élvezik a vonatozást, még ha lassabb is, mint az autó. És ha már azt tudják, hogy honnan lehet ivóvizet szerezni valahol, akkor már nem elveszettek.
Valahogy lehet nagyítani a játék (heyjoe.hu OKT kvíz) végén megjelenő térképet? (Amelyiken a helyes válaszok és az én tippjeim látszanak.) Tudom, hogy ez 5000 pont környékén nem fontos, de én még messze vagyok tőle és kíváncsi lennék a pontos megoldásokra.
Most, hogy szóba hoztam, megnéztem az OSM Berlin térképén, hogy hol is volt a szállásunk? Grünauban. Az S-Bahn vonal végállomása pedig Königs Wusterhausen.
Hogy a 86-os villamos arra jár-e, mint akkor, azt nem tudom.
Ma ugrásszerűen megnőtt a különféle diszes gyerekek száma.
A diszlexia tünete, hogy nem tudja, hol van a jobb, a bal, nem tudja az irányokat, nem tudja értelmezni a térképet.
Nagyon soknak memória és figyelemtartási problémája van - igen, a mai huszonévesekről beszélek és ami tőlük lejebb van, még durvább. Ergo lehet, hogy már arra nem képes visszaemlékezni, amit öt perce látott és ha nem kap száz százalékos megoldást azonnal, akkor behisztizik, feladja. Ez a helyzet. És képzelj el egy csapat ilyen fiatalt, amint nem találja meg az utat a sötét erdőben és a rohadt teló is csak merül le és fogalmam sincs arról, hogy hova menjek
Szóval amikor kiterjesztjük a túrázók körét, akkor erre érdemes odafigyelni, mert ami három generációval ezelőtt tök evidens volt, ma már totál értelmezhetetlen az új generáció számára.
Én már most megmondom, hogy jobboldali vagyok, támogatom Trumpot, Orbánt és a Brexitet. És ezt úgy mondom, hogy az exem baloldali politikus az USA-ban, dolgoztam az USA követségén és elolvasva Soros Gyufa bá könyvét értem, mit csinál, de isten mentsen meg minket attól, hogy sikerüljön véghezvinnie. És jelenleg is olyan helyen dolgozom részben, ami az idehaza még nem érzékelt új világ szüleménye. Szerintem minden idehaza fanyalgó-nyavalygó kipurcanna, ha megtudná, mivel jár a globál világ.
On
Az okos készülékek hozadéka a buta generáció. Te azért nézel térképet, mert te ezt láttad a szüleidtől
És akkor tedd fel a kérdést, hogy ma egy gyerek mit lát a szülőktől?
Szerintem amióta az autókban megjelent a GPS- kb tíz éve, ha nem több, csoda, hogy még van térképnyomtatás. Azóta felnőtt az új generáció.
És így lőn, hogy lécci valaki mondja meg nekem, merre van az Írottkő.
"Szóval nem értem miért kell valami istenadta tehetség ahhoz, hogy ha ismeretlen helyre megyek akkor térképen megnézem."
Nem mindig és nem mindenkinek elégséges. Tájékozódási képesség is kell és legfőképp figyelem.
Amikor életemben először jártam Berlinben, mint minden "rendes" csoportos úton, először városnézésre vittek bennünket. Gyorsvasúttal mentünk be az Alex-re, ott szálltunk buszra. Aztán ugyancsak gyorsvasúttal mentünk vissza a külvárosi szállásunkra. Aztán ebéd után a magyar csoportvezető csajszi azt az ötletet adta, hogy este menjünk vissza az Alex-ra, nézzünk szét a TV-toronyból.
Így is történt. Úgy este fél tíz felé kezdtek gyülekezni lenn a torony aljában a csoport tagjai, de a német vezetőt csajt nem találtuk. A recepciós fickó szavaiból arra jutottunk, hogy elment "haza", mert fáradt.
Na, akkor uccu vissza, de hogyan? A társaság nagyobb része vagy középiskolás korú vagy éppen abból kinőtt volt, de nem figyelt, ment, amerre mondták neki. Az S-Bahn megállóban mondtam nekik melyik irányba kell mennünk. Még át is kellett egy helyen szállnunk, mert este már más volt a forgalmi rend, mint napközben. Kényszerűen hallgatott rám a csoport, a magyar vezetővel együtt, majd a vonatozás végén megkérdezték páran, honnan tudtam, hogy merre kell menni? Mondtam nekik, ma már háromszor megjártuk ezt az utat, megfigyeltem, mi után mi következik, mi a jellemzője a környezetnek. Aztán már nem maradt más hátra, mint két megállónyit villamosozni a 86-oson, mert már senki nem akart gyalogolni, még annyit sem.
Nos, a kedvedért ... A kiáltásomra azért megszólalt a kutya is, de nem mozdult a gazdasági udvar nyitott kapujából. De mondta rendesen.
Az akkori színvonalnak megfelelő lavóros lábmosás után, a röhögést befejezve, lefeküdtünk a vaságyunkra.
Majd pár perc múlva hangos káromkodást hallottunk odalentről. Megérkezett az ötödik társunk is, aki egészen addig a közeli Petőfi-kilátónál bóklászott, keresve az utat a turistaház felé. Ő egy későbbi HÉV-vel jött ki Pomázra Budáról, s hiába volt nála térkép, lámpa, nem találta az utat a házhoz.
A kutyaugatás segítette, így talált ránk. Aki ismeri a terepet, biztos tudja vagy emlékszik arra, hogy a turistaháztól nem messze egy jókora kiterjedésű dagonya, jobban mondva egy tó van. Azon megy keresztül a villanyvezeték, annak a nyomvonalát követtem, miután ráakadtam az oszloptrafóra, és ebből arra következtettem, hogy a közelben háznak kell lennie.
De a vízen nem akartam átgázolni, már csak azért se, mert nagy fekete "gombócok" kezdtek kimenni belőle É-i irányba. Így aztán, akkor még nem tudva, hogy mik is azok - másnapra kiderült, vaddisznók - nem maradt más, mint mint D-ről megkerülni a tavat. Na, ekkor láttam meg a furcsa "koronájú fát", a házat. Ha viszont tovább mentem volna a kitaposott ösvényen, óhatatlanul a Petőfi-kilátóhoz jutottam volna, ahol meg a cimborám próbált utat találni. Nem túl nehéz elképzelni, hogy hogy reagáltunk volna megpillantva a másikat az éjszaka sötétjében.
De nem így történt. Utána még két napot túráztunk öten a Pilisben, Dobogókőt, Klastrompusztát és Dömöst érintve, ahonnan hajóval mentünk vissza Pestre. Elég hideg volt a május végi este a fedélzeten.
- A térképet meg kell szerezned (neten legalább rájönnöd hogy hol van), meg kell tanulnod kiigazodni rajta, utána tudod használni. Kiteríted (neten megnyitod), tervezed, ez egy csomó idő.
- Ezzel szemben kérdezel, elmondják gyorsan melyik fánál merre fordulj mit csinálj - kevesebb energiabefektetéssel, gyorsabban eljutottál a vágyott a célhoz.
==> persze összességében csak akkor "jobb"/"hatékonyabb" az utóbbi, ha csak ritkán lenne szükséged az adott képességre (itt: tájékozódás) és nem kerülsz tapasztalatot igénylő (vész)helyzetbe.
Ezzel a módszerrel gyorsabban "ismerheted meg" magad körül a világot, dolgokat, több fajtát ugyanannyi idő alatt (ne csak a természetjárásra gondolj, bármilyen tevékenységre). //De, persze, természetesen, nyilván nem olyan "mélységben"//.
Önmagában lehet hogy nincs is vele gond, az esetek jelentős részében az első pár alkalom után vagy feladja vagy képes lesz megtervezni magának...
--
"Próbálom felidézni én honnan szedtem fel ezt az istenadta tudást"
Ezelőtt 30+ éve mikor szüleimmel nyaralni mentünk mondjuk Bulgáriába, az úgy kezdődött, hogy kiterítettük a cucilista K-Eu térképet a szoba közepére, megnéztük hová akarunk eljutni és kitaláltuk/megterveztük az útvonalat. Aztán kitaláltuk hol fogunk éjszakázni, melyik kempingben, oda is meg vissza is. Tehát volt valamicske tervezés.
Mikor legelőször mentem magam (=nem szülőkkel) kirándulni, ugyanezt csináltam a turistatérképpel. Hová akarok eljutni, akkor honnan célszerű indulni, milyen jelzésen fogok haladni, mi lesz még út közben, meddig fog tartani stb
Ehhez nem kell túravezetői meg térképolvasós tanfolyam..
Ehhez képest ma mi van?
Sokkal-sokkal könnyebb lenne az élet, csak megmondja a telefonnak GPS-nek hová akar menni és az szépen elvezeti, ehhez képest ilyenek történnek mint ezekkel a gyáliakkal
Facebookon OKT csoportban(!) rendszeres kérdés, hogyan lehet eljutni Írottkőre.
Hát jóbarát, könyörgöm, nyissál már meg egy térképet aztán válassz egy szimpatikus útvonalat
Ez most mi? Kényelmesebb kérdezni mint megnézni?
Vagy valami általános elbutulás? (ld brexit, trump (orbán :-)
Még annyit szeretnék tudni, hogy a gyáliak Horvátországba is úgy indulnak el nyaralni, hogy felmennek az M5-re, M0- M7 (Jóskáék is arra mentek) aztán majd lesz valami? (mondjuk kocsival nem annyira életbevágó max elpocsékolnak némi benzint.. )
Szóval nem értem miért kell valami istenadta tehetség ahhoz, hogy ha ismeretlen helyre megyek akkor térképen megnézem. Próbálom felidézni én honnan szedtem fel ezt az istenadta tudást, de nem jut eszembe (biztos valamelyik éjjel csókolt homlokon Szent Kristóf) Ti emlékeztek?
Sztem én azt fogom csinálni, hogy a tanítványaimnak leadom a drótot, ha máshogy nem megy, majd szájhagyománnyal népnevelek, hogy térkép és síp nélkül, urambocsá naplemente időpontjának adata nélkül nem megyünk egy tapodtat se, mert rútúl járunk
Még egy - két hete felmentem a Nagycsákányra - a kocsit ott tettem le, ahol az OKT átszeli az 1es utat és elindultam Csőszpuszta felé. Még a műút melletti részen SZEMBE velem menetelt egy középkorú pár, akik a Vitányvárhoz akartak menni. És bőszen meneteltek Szárliget felé...
Annyi térkép volt náluk, amit a Csőszpusztai parkolóban láttak kirakva egy táblára. Azt lefotózta a pasas és utána elindultak... Szárliget felé.
Amikor felvillanyoztam őket arról, hogy pont az ellenkező irányba mennek és kb három órás túrára számíthatnak oda-vissza, akkor olvasni lehetett az arcukról azt, hogy feladták. A nőből ki is szakadt, hogy nem gondolták volna, hogy ilyen hosszú....
Gyáliak voltak. Nem volt helyismeretük, szerintem bepánikoltak.
Sokan elindulnak úgy, hogy nincs náluk térkép, csak mobiltelefon, aztán menetközben jön a meglepi, hogy nincs térerő, rohadtul sokáig tölt be a weboldal és mondok még valamit - a mobil telefon képernyője sötétben úgy ki tudja égetni a retinát, hogy miután megnézted, hogy mi van rajta, utána felnézve a sötét erdőben megint elveszíted a fonalat.
Ezt tapasztalatból mondom, mert idén ugye volt egy Királyrét-Csóványos éjszakai túrám, és az NHH-nál én is benéztem a kék letérését. Ott én is kb kétszer próbáltam a telefont segítségül hívni, de pont a látásom kiiktatása miatt végül úgy döntöttem, hogy megyek érzék alapján- szerencsére a kutyám rájött a bajra, úgyhogy elém állt és nagyon célirányosan elindult egy irányba, én meg bíztam benne és követtem. két-három perc után megint a kéken voltam.
Aztán ez papíralapú térképpel is megtörténhet, mert olyanom is volt, hogy az Északi-Bakonyban rám estelledett az erdei kápolna előtt és hiába volt nálam a papírtérkép és volt fejemen a fejlámpa a vége elég cifra lett a történetnek, mégha be is értem a szállásomra Tésen.
Szóval meg tudom érteni a fiatalokat. Egyrészt. Másrészt viszont azért azt tegyük hozzá, hogy az Oroszlánszikla környéke durván lakott A fák között is átsüt a város fénye
Arra tudok gondolni, hogy a Kecske hegyen voltak a szikla felett és ott tényleg van olyan gond, hogy egyrészt sok ösvény van másrészt meg majd minden irányból szakadék felé érsz. Észak felől a kecskehegyi hegymászó fal, dél felől pedig az Oroszlán-szikla felé eső sziklás meredek hegyoldal. Az egyik ösvény is lefelé a hegyről a hidegkúti reptér felé egy hegyomlás képzetét kelti.
Erről beszélek:
Dél felé:
Észak felé
Jó tanulság ez arra, hogy pár méterre a lakott településtől is meg lehet úgy őrülni, hogy nem találod az utat. Lásd az orvos házaspár pár hónapja 100 méterre a szállásuktól.
Arról nem is beszélve, hogy ha akár a környékemet járom is - buda északi pereme - mindig olyan kirándulókba botlok, akiknél nincs se térkép és max a GoogleMaps-et használják....
Ugye még mindig nincs cikk sehol arról, hogy a kirándulóknál legyen síp.... minek is, igaz? ;)
Így igaz, de ... De rögtön bajba kerülhetnek, ha - nem emlékezvén a megtett út nyomvonalára, jellemző pontjaira - elkezdenek körbe-körbe járni, amire csak ráerősít a megvilágítás romlása.
OFF Én a '60-as évek végén egy csöpörésző esővel kísért fél éjszakát töltöttem el a Pilisben. A Kő-hegyi Turistaházhoz kellett volna feljutnom Pomázról, de Y-elágazásnál - a balos elhajlásom okán - nem jobbra, hanem balra mentem tovább. Este fél kilenckor már tudtam, hogy rossz helyen vagyok, ugyanis akkorra kellett volna megérkeznem a turistaházhoz. Tíz órára kikötöttem az akkori nevén Ságvári Endre Turistaháznál, ahol igencsak furcsállották, hogy miért megyek tovább? Szóval, megkerestem azt a fát, amely mellett kijöttem a makadámútra, ha más nem megy, akkor visszajuthassak Pomázra alapon. Közben elállt az eső, de minden csurom vizes volt. Így se leülni, se lefeküdni nem volt módom. Már eldöntöttem, hogy megvárom a pirkadatot, hogy valamit lássak is, de azért gyalogoltam tovább. A fák között nem is volt különösebb gond, mert a szem megszokva a sötétet észreveszi a jelzés fehér alapját. Térképem, lámpám nem volt csak gyufám, az is csak azért, mert a pipához kellett. Gond akkor akadt, amikor egy-egy tisztásra értem. Ott a nagy fű nem út, a kis fű út volt az irányadó. És ... És pont éjfélkor észrevettem egy furcsának tűnő képződményt, egy ferde élű valamit. Odamentem. Egy emeletes épület, kis ajtóval, több fénylő, egy vaksötét ablakkal. (Az volt nyitva.) Néhány pad, meg egy csendben maradó kutya volt még ott. De se a kopogásra, se a dörömbölésre nem reagált senki, semmi. Az vaksötét ablak alatt elkiáltottam magam: Ez a Kő-hegy Turistaház? Rövid idő múlva, vidám röhögéssel kísérve a képembe világítottak a társaim egy erős kézilámpával. Tehát megérkeztem, jókora kitérővel. De még egy társunk hiányzott. Ha érdekli a társaságot, elmesélem az ő megérkezését is.
Manapság mobil telefonnal inkább megnézném a térképen hogy hol vagyok, mint hogy a rendőrséget zaklatnám a hívásommal. A budai hegyekben elég nehéz olyan irányt találni ahol 3..4 km megtétele után se látszódna közeli település, forgalmas út, vagy épp villamos járat :- ))
Ok, ezzel verseny szempontjából letelt ez az év is. Élég sokszor nyertem, így most kiszállok, jövőre csak versenyen kívül játszom, hogy másnak is legyen esélye erre a szép kitűzőre.
Erről nem hallottam semmit, de ha megbízható forrásból származik az info, akkor nincs okom kételkedni. A sorszám és az utolsó oldalon lévő szerkesztés lezárásának dátuma dönti el a dolgot.
Azt viszont most vettem észre, hogy ez az új kiadás már másik nyomdában készült.
Szerintem ez egy elírás, ugyanis a faluban található Gyümölcsoltó Boldogasszony-templom az Árpád-kori templomromra épült. Tehát nincs külön rom, mert a mostani templom áll rajta.
