Kézimunkázók tapasztalatcseréje,és még minta egyéb minden más...baráti kör.....légkör...csak kultúráltan kössünk,és ne egymásba...horgoljunk...de csak halkan..ne zavarjuk az alvókat..)))http://furgeujjak.atw.hu http://1evesforum.uw.hu/
Szervusztok, látom, megint nagyon csendes a topic.
Összegyűjtöttem a legutóbbi bejelentkezésem óta készült munkáimat, és szeretném itt megmutatni őket :
sapkák kötve, horgolva,
pólófonalból puff , szőnyeg, a maradékából bevásárló szatyor,
vastag fonalból egy kötött táska bambusz karika-füllel ,
egy horgolt pingvin Annának,
és pár darab calorymetry, lánykori nevén fülvédő.
Most egy jó darabig megint nem foglak untatni benneteket, a német iskolákban ugyanis többször van több hetes szünet, s ilyenkor én vagyok a babysitter.
Sosem láttam még ilyen felhívást. Csak hallottam, hogy sok évtizeddel ezelőtt mennyire menő volt kötni, mennyien kötöttek. Egy kolléganőm mondta egyszer, hogy szülés utáni napokban a férje nem győzte hordani a fonalakat. :)
Kedves Csirip, sajnálom, de csak abban tudok Veled egyetérteni, hogy mindenki maga döntse el, kézimunkázik-e az autóban vagy nem. A tömegközlekedés más tészta, ott eszembe se jutna elővenni bármilyen kézimunkát, de vonaton, távolsági vagy turistabuszon ill. autóban ülve szerintem semmivel sem veszélyesebb mint az olvasás (ráadásul nekem az olvasástól hányingerem lesz, a kötés-horgolástól pedig nem). A kötő- vagy horgolótűt kb. mellmagasságban tartod, a hegye előrenéz, tehát még fékezéskor is max. kesztyűtartót szúrod meg. Kötőtű esetében ez a körkötőtűre vonatkozik (én még zoknit is azzal kötök), hosszú tűvel én sem kötnék.
Szerintem ez is egyéntől függ, mindenki úgy csinálja, ahogy neki kényelmes és biztonságos.
Egyébként az 1953-as közlekedési viszonyokat és kézimunkázási szokásokat nem lehet összehasonlítani a maiakkal.
Legfontosabb, hogy kreatívan és hasznosan töltsük el a rendelkezésünkre álló holtidőt.
