"Na mit gondolsz mit csinálok? Tán gyúrok, mint állat?"
Tenyleg mit csinalsz, marmint a TKD-n kivul ? Vagy azon belul is vannak "nem kulso eros" elemek ?
"A gyengébb fizikumú embernek, bármilyen korú is, a technika finomításával kell kompenzálnia a fizikai hátrányát. Az idosebb ember a reakcióideje romlását kompenzálja a tapasztalatával.
Ez a lényeg. " En is ezt, csak nem igy akartam mondani. Annyira kulombozoek vagyun testileg szellemileg, stb. Van akinek ez all jobban, van akinek az. Nem alltatom magam azzal, hogy olyan adottsagokkal rendelkezek mint Choi v. Oyama, ezert nem is akarok ( nem is tudnek ) a nyomdokaikba lepni. Szerintem nem is lehet Oket mercekent alkalmazni, mert keveseknek adatik meg ilyen tehetseg es az mar kiderult volna ( pl. az en esetemben ). Es nagy altalanossagban azert 70-80 evesen mar nem nagyon szoktak acelosak lenni, meg a sportolok sem. Lehet, hogy neked a sipcsont, okol, stb. kemenyseg az ami ertek, de lehet, hogy egy "puding" kinezetu ember is felveheti ezekkel a harcot a megfelelo technika alkalmazasaval.
"És olyat állítani, hogy nem fogadok el elismert stílusokat, khm. szóval fogalmazz esetleg kevésbé sértoen." Epp ezert allok ertetlenul... Nem sertesnek szaantam, csak csodalkoztam, hogy egy univerzalitasra torekovo, komoly tapasztalatokkal rendelkezo ember miert akar olyan dolgokat elvarni mas "elismert stilus(ok)tol", ami nem valo abba ?
"Vagy talán aki belso stílust uz, az örökéletu?" Nem sajnos nem. :oD De nem is ez volt a lenyeg, hanem az, hogy ha fiatal korodban megtanulod ero ( fizikai ero ) es kemenyseg ( fizikai ) nelkul kuzdeni, akkor ez jobban megmarad idosebb korban, min az amelyhez fizikai ero is kell, hogy parosuljon, mert abbol foleg csak a technika meg a tapasztalat marad, de egy resze elveszik.
Wazull : nekem van gyerekem 3 is. A legkisebb 5 eves.
Be szoktam neha neki vinni egy ket utest, mikor jatekbol birkozunk (illetve pankraciozunk, mert en csak birkozom, de neki mindent szabat (csipni, rugni, harapni is :) Megprobalom elerni, hogy erolkodnie kelljen, es nem hagyom magam teljesen.
szoval : Van gyerekem es hidd el nekem : 100x jobb egy eles utes az edzesen vagy otthon, mint egy eles utes az utcan. Ha az utcan kapod, utanna lehet, hogy ugy elvernek, hogy mesz a korhazba.
Nem kell azt hinni, hogy a gyereknek az tesz jot, ha minden szellotol megovod...
Az az edzo annak a 9 evesnek gondolom nem akkorat utott, hogy leszakadt a veseje, hanem csak akkorat, hogy eszbe kapjon a kolok, hogy vedekezni is kene.
Egy-ket bekapott utes meg nem a vilagvege.
Ha meg nem olvastad volna Jackie Chan konyvet, akkor ajanlom a figyelmedbe.
Chan elmeseli, hogy gyerekkent milyen "kinzasokat" volt kenytelen atelni.
Es mi lett belole ? Hat nem egy pipogya anyamasszony katonaja...Es a mostani tudasat elsosorban az akkori mestereinek koszonheti, akik nem hagytak eltunyulni es ellustulni.
Abban igazad van, hogy a gyerek emlekezni fog az esetre : mikor sikeresen kived egy hasrautest eszebe fog jutni, hogy "akkor" kapott egyet es azota odafigyel a vedekezesre es ezert nem tudjak az ellenfelei megutni. Es halas lesz az akkori mesterenek.
Ha ismersz olyan embert, aki utalja a Kyokushin karatet kerlek szolj neki, hogy irjon nekem egy e-mailt, mert erdekelne, hogy miert utalja...
Utalni maximum egy embert lehet, de egy stilust nem.
Egy valamirol megfeledkezik a tisztelt tarsasag,amig azon ragjak a gumicsovet,hogy a fajdalom az ami megtanit es tapasztalatot ad...etc.etc.
Aki bekap egy nagyott,annak termeszetes,hogy faj is es akinek fajt egy bekapott,arra azutan jobban vigyazni fog...mesemesematka...es szep almokat. Kruuuhuuu. Nos! Amirol mimtha nem is vennetek tudomast: Aki igazan bekapott mar valamit es azt jol meg is szivta,de ugy hogy az lathatoan maradando maradt, az nem azt tanulja meg elsokent hogyan kell ugyanott nem szivni megegyszer,hanem elsokent azt tanulja meg belole,hogy FELNI KELL!
- Tanulni a masok karan es nem a sajat karon keresztul kell! - Nem kell a sajat hereiden is erezned a fajdalom fokozatait,mert barki beletudja elni magat abba,amikor az edzojet egy versenyen egy tokonrugas a nezok sorai koze repiti...majd a mentok viszik el. Egy ilyen latvanynak elegnek kell lennie ahoz,hogy - Na,ezt nem szeretnem en is kapni! - hat kulon maganszorgalombol is nekifekszek minden olyan dolognak,amik a herek vedelmere teremtek. - Egy karates fulebol kinott es verzo orra kell legyen az,ami megtanit arra,hogy mi orrunk marpedig legyen mindig az arcunk kozepen...vagyis azert hajtok egyre kemenyebben es figyelmesebben,hogy az en orromat ne legyen aki betudja verni. Minden latvany arra tanit meg,hogy "Ime erre is vigyazni kell!" es a tapasztalatoknak megfeleloen kulon edzeni kezdunk ezekre a latvanyt nyujto esetekre...amik mindig a szemunk elott lebegnek...akeppen,hogy nem szeretnenk mi is megerni azt.
Tehat! A isten igazabol bekapott fajdalom,egy-egy osszetort orr es csont...ami a sajatod, ...,mit ne mondjak...keso banat es ostoba harcmuvesz az,aki csak azutan jon ra es kezd el vigyazni jobban orrara es csontjaira! Eso utan koponyeg! Az ilyen ember nem jobban vigyazni fog,hanem jobban felni! Egyszeruen ezek a fajdalmak ahelyett,hogy megedzenenek es felhivnak a figyelmet mire kell vigyazni legkozelebb jobban,szoval ehelyett gyava emberre nevelnek. Akik ilyen sulyosat bekaptak,az azt jelenti rosszul edzenek,valamint lelkukbe vegervenyesen bekoltozik a felelem,hogy megint kaphat ilyet...amit ugye nem szeretne...,gyavan fog viselkedni azutan minden kuzdelemben.
-- Aki nem tapasztalta sajat boren az teves uton fog jarni? --- Eleg legyen az ostobasagokbol mar. Meg belehajszolna masokat abba,hogy tapasztaljak meg! --- Eppen ennek a tapasztalat elkerulese vegett kell edzeni...de annak erdekeben oszt piszok erosen!-- Aki pedig nem tudta elkerulni es megtapasztalta az adja at tapasztalatait olyanoknak,akik meg nem tapasztaltak..es pedig azert,hogy nekik NE KELLJEN! megtapasztalni!
Addig jo amig nem kell megtapasztalni es ennel igyekezz maradni. DLala tapasztalata ugyanis ketsegtelenul DLalat vitte tevutra...,de nem lenne jo,ha ez masokat is arra kesztetne,hogy probalja ki... huuha. Na,jol nezunk ki..!
Aki bekapp egy jo nagyot bizony meg ha oly annyira nem is meri bevallani sem maganak sem masnak...,a tovabbi gyakorlatokat felelembol teszi..,akinek az orrat akasztottak egyszer a fulere a felelem vezeti,hogy az orrara kulon is figyeljen,de ha mar fel es pedig eppen az orra miatt (ami orokre ferdemaradt),az olyan embert erdekes modon,mindig es mindig az orran keresztul nyomjk a plafonba! Talan mokasan hangzik,de ellenfelunknek tudja fene miert,mindig a szamunkra legfeltetteb pontunk kerul a celpontba! Ugyanis aki fel,azon latszani fog kuzdelemkor,hogy mitol fel annyira es a tamadsokat szinte akaratlanul is arra a feluletre vonza. Tehat edzeni addig lehet jo,amig azt hatarozottan es felelem nelkul lesz lehetseges. Ha mar fel valaki az orra,csont stb. miatt...az meg ott abba is hagyhatja es menjen el tenisz iskolaba..neki valo lesz es nyugisabb.
Kuzdeni pedig csak addig,amig nincs mit feltened es nincs mitol felned sem.
- A felelem elso szikraja mikor megjelenik a lelekben, az nem arra kell tanitson,hogy megkemenyebben edzeni kell...,hanem azt jelenti,hogy az illetonek idaig ert a karate,a harcmuveszet..,itt ert veget , es nem innen kezdodik! Ez arra kell tanitson,hogy hagyjon fel a harcra valo keszulessel,es ha harcmuveszetet akar gyakorolni,azt csak csendben es vegtelenul szerenyen tegye...,onmaganak gyakoroljon es pedig fokent az egeszseges eletmod vegett...,nem a masoktol valo megvedes es masok legyozese veget. Mert ugy jarhat mint DLala aki mar tevutra esett (egy tapasztalat utan) es masokat is tevutra vezet. Valojaban lelkeben a felelem lett urra,mig az arcan elszantsagot es batorsagot mutat. Illetve ez az amit szeretne,ha a tovabbi gyakorlasoktol megkaphatna. De mar ezt nem kaphatja meg soha! A felelem mi az emlekeben megmaradt,ezt a lehetosegt kimosta.
Aki pedig olyan tapasztalat utan,amikor majd hogy nem kibelezik az utcan es orul annak,hogy egyaltalan eletben maradt...,azt mondja nem fel!
Engedjetek meg,hogy azon az emberen hangosan kacagjak. (Bizonyara van olyan ember akit akarhogy beleznek,annal elszantabb es batrabb lesz csak...,csakhogy ez az ember nem Kyokushint vagy WingChunt,nem karatet vagy kung-fut gyakorl...,hanem Harcmuveszetet! Egy harmuvesz mint tudjuk pedig nem egy-egy pont elereseert kuzd,de meg csak nem is az egeszseges elete vegett,hanem eppen arra keszul,hogy akar ot is kibelezhetik...,es akkor se fog beszarokazni,ha pedig nem elne tul egy ilyen belezest,akkor azt batran,mitobb buszken lehelje ki a lelket,mintsem a szemeben a gyavasag es a halaltol valo felelem egyetlen szikraja is megjelenhessen. Csak ilyen embert tud a sajat tapasztalat elszantabba es ugyesebbe tenni,mert egy cseppet sem izgatja es nem is fel attol,hogy az egyszer mar fulere vezetett orrat,esetleg megegyszer az arca melyebe nyomhatjak. Ha egyszer meggyogyult,meg fog gyogyulni megegyszer...,ami eloszor leteritette,az masodszor ugyanolyat kapva ugyanoda mar nem teriti le,hanem a fulebol verzo orrarol tudomast sem fog venni es frocsogjon taknya,nyala es vere barmerre,ugy fog szemben allni elotted,mintha eppen erre az utesre vagyott volna toled,koszonetkeppen pedig most o kovetkezik..figyeld csak!)Vagyis harcmuvesz es nem wazari,ippon tokon rugni tilos...vesenyzo,aki ha egyszer tokon rugtak es kifekudt adtol,akkor jajjaj,megegyszer nem szeretnek tokonrugast,erre gyakorolni fogok...,oszt minden masodik versenyen megis szinte automatikusan es allandoan tokonrugjak szegeny szerencsetlent,hogy lehet hiszen kulon is gyakorolt arra no. ...pedig milyen egyszeru..,mer FEL a tokonrugastol!
"Azért merészelek a kevés tapasztalatommal beleszólni a vitába, mert szerintem nagyon tanúságos a gyerekekkel való edzés.
Egyszer be kell kapniuk egy igen fájdalmas ütést vagy rugást, aztán többé nem hagyják magukaz ugyanott megütni.
Konrétan ilyenekre gondolok, hogy edzésen az egyik 9 éves fiúnak beszaladt egy ütés az edzőtől a hasába. Szegény még sírni sem tudott hirtelen, csak eltorzult az arca, meg levegőért kapkodott. Persze az edző rögtön segített neki, de ez a fiú ezt nem felejti el, amíg él, és mindig vigyázni fog a hasára, hogy többet ilyet be ne kapjon. És látom, hogy hiába mondja nekik az ember, hogy emeld fel a kezed és védd a fejedet, amíg fülön nem rúgták,nem úgy dolgozik."
9 eves gyereket megutott az "edzo"? Ugyes gyerek lehet, jol tudhatja kontrollalni az uteseit... Ugye "mesternek" tekinti magat?
Nem tartottam meg gyerekeknek edzest. Az a talan nagyobb felelosseg, mint felnotteket edzeni. Amit azonban eddig leszurtem gyerekek tanitasarol, az tomoren megfogalmazva kb. ennyi: ugy tanitsd, hogy orommel csinalja es szeresse meg azt amit csinal. Akkor talan elete vegeig fogja csinalni. (Nem arra gondoltam, hogy valamelyik baromarcu agyonveri 9 es fel evesen edzesen...) Egy gyerektol nem is lehet ennel tobbet elvarni. Persze, nyilvan mindig emlekezni fog erre az esetre (meg akkor is, amikor mar reg megutaltattak vele a Kyokushin Karatet...), "hogy a Pista szenszei jol hasbavagott", na de konyorgom...
A gyerek ugye nem felnott, ezzel mindenki egyetert. Megkerdezed, miert jar edzesre, sok mindent fog mondani, de biztosan nem azt, hogy a Budo avatott ismeroje, Harcmuvesz szeretne lenni. Egesz egyszeruen azert, mert annyi neki a vilag, annyit fog fel belole. Azt hogy nemcsak lelkileg, hanem testileg is eretlenebbek, azzal nyilvan mindenki egyetert (sokkal konnyebben megrepedhet a maja vagy a lepe egy ilyen "kapott egyet a hasaba utes utan" mint egy felnottnek). A nagyobb tragediak mindig az ilyen kis jelentektelennek latszo szituaciokbol alakulnak ki...
Hiryu : Mi a ki ?
"lelkierő, a küzdelem vállalása, a félelem elvesztse, a bátorság, a a bizalom önmagunkban, lelki kapcsolat a budo szellemiségével, stb."
Pontosan. amit itt leirtal pontosan annak a fejlesztesere torekszik a kyokushin minden gyakorlata. Az osszes gyakorlat ezt a celt szolgalja.A Ki fejleszteset.
(Lelkiero, harci szellem, felelemnelkuliseg, batorsag, onbizalom, es a lelki tisztasag)
Valojaban - szerintem - minden karateban erre fektetik a legnagyobb hangsulyt. Vagy nem ?
Hiryu :
"A felkeményitett,m túl kemény izomzat lelassít. elfojtja a kimét."
Azt hiszem nem ugyanarrol beszelunk, mikor "felkemenyitett" izomzatrol beszelunk.
En a felkemenyites alatt azt ertem, hogy a tested olyan mint egy acelrugo. Ha megutnek rugalmasan elnyeli az utest, es mikor utni kell, ugy mozogsz, mintha egy felhuzott rugot elengedsz.
Most ne egy nagy darab merev valamire gondolj, hanem inkabb egy rugalmas valamire.
A kemenyseg az nem egyenlo a merevseggel es a darabossaggal(nalam).
"Az un. kulso stilusok muveloi ( mint pl. a tied ) is oregednek - bar gondolom ezt nem uj szamodra se :oD -, elvesztik erejuket, gyorsasagukat, csontjaik kemenyseget, mindazt amire a stilusuk epit."
Ezt mibol gondolod ? sok 50 es 60 eves kyos mestert (vgy TKD-st, kung-fust) lattal mar ?
En lattam Masutatsu Oyamat hatvanegynehany eves koraban.(mikor magyarorszagon jart es edzest tartott nekunk)
Felebresztelek almodozasodbol : ott az edzesen (pedig volt egy csomo elsportolo, bajnok,fiatal versenyzo, meg kulfoldi danos mesterek is) senki nem lett volna egy eles kuzdelemben melto ellenfele...
Vagy itt van sempai Nagy Sandor, aki szinten elmult mar hatvan.
De eleg, ha annyit mondok, hogy George foreman 50 eves elmult mar mikor meg mindig nehezsulyu vilagbajnoki overt boxolt....
Szoval nem mindenki veszti el az erejet es a gyorsasagat teljes egeszeben. :)
valamit veszit persze, de azt a sokkal nagyobb tapasztalataval es egyeb mas kozben megszerzett kepessegevel ellensulyozza.
csak egy pelda : Egy magyar mester meselte, hogy mikor a honbu-ban edzett, akkor megfigyelhetett egy erdekes dolgot : Oyamanak vol tegy gyakorlata: leult a foldre es ket egykezes sulyzoval csinalt terpeszulesben mindenfeleket.
aztan bejott 2 uchi-deshi es az egykezes sulyzot ketten! vittek ki, mert egynek tul nehez lett volna... :O
egyebkent en tenyleg kozelrol lattam a Sosai-t es minden volt, csak nem egy erejet es gyorsasagat vesztett "oregember" :)
Choi-Hong Hi-rol is lattam az egyik konyvben egy kepet (akkor szerintem mar tul volt a 60-on) es eleg fittnek tunt nekem. (Akkor meg mindig javaban napi 2000-et utott egy betonoszlopra.)
Szoval ez amit mondasz nem teljesen igy van. ezek a mesterek nem ugy neznek ki oreg korukban mint egy atlagos oreg bacsi :)
Meg erre mondhatnam azt, hogy az aikido mesterek meg oreg korukra hajlott hatuak lesznek (ez sem igaz persze :)
A multkor lattam egy videon egy bemutatot amit egy eleg idos mester tartott (50 felett volt mar)
de ugy torte a jegtomboket (urakennel) meg sipcsonttal a leceket, hogy sok fiatal se csinalna utanna. A technika erejet ugyanis nem az izmok erossege, hanem a technika tokeletes vegrehajtasa befolyasolja. Es az meg oreg korban nem csokken, sooot...addigra lesz tokeletes a technika vegrehajtasa.
Mtsz : akkor ime a valaszom : (lehet, hogy kicsit nagykepusegnek fog tunni, de sebaj :)
szoval, en ismerek egy kyokushin klubbot debrecenben.(tudom, hogy van ott egy klub)
Nos, oda batran lemehetsz, mert (bar nev szerint nem ismerem az edzot ) abban biztos vagyok, hogy az edzesek ugyanolyanok mint itt nalunk (tehat jok :).
Ez egy kemeny stilus, szoval sok a fizikai megeroltetes, fajdalom de olyan ez is mint a legio : csak hozza kell szokni es utanna mar tetszeni fog :)
Nem azt mondom, hogy ez a legjobb, de van olyan jo mint akarmelyik masik. Ugyis az dont, hogy mennyi idot szansz ra. (minel tobbet annal jobban megismered)
Persze, abban igazad vanb, hogy nem a fajdalom elviselese a cel, hanem az, hogy meg se tudjanak utni.
De ezt megcsinalni nem egyszeru :) es ohatatlanul is be-be csusznak utesek.
Elet-halal kuzdelemben ugyan meg nem voltam, de egy igen eros ember (utcai-harcos) ellen mar volt reszem egy teljesen eles utcai verekedesben.(csak annyira volt eles, hogy utanna beverzett vesevel korhazban kellett fekudnom...)
Akkor megertettem, hogy mit jelent az, hogy fegyverre kell edzzeni a testet.
"A feluletedzesnel szerintem sokkal fontosabb a kiteres, elvezetes, meg ilyenek.."
:)
Persze, mert te aiki-do-t tanulsz es nem karatet. De hidd el, mindegyik modszer hatekony.
A tied is meg az enyem is. A kerdes inkabb az, hogy ki mennyit gyakorol. Amikor tenyleg szukseg van a kepessegekre akkor az dont, hogy elotte mennyit edzettel. Minel tobbet, annal tobb eselyed van ra, hogy mukodik a teoriad Ez ram is igaz rad is, meg az osszes harcmuveszre. Minel tobbet gyakorol valaki annal jobban meg tudja valositani az elkepzeleseit es annal kevesebb eselye lesz barkinek, hogy le tudja gyozni.
Kozben elgondolkodtam, es igazat adok neked : nelked esetleg semmi szukseged olyan gyakorlatokra amiket mi csinalunk. De ha azt hiszed, hogy az amit te csinalsz jobb, akkor az olyan, mintha pl azt mondanad : az alma jobb mint a korte. NEKED az jobban tetszik, NEKEM meg ez tetszik jobban ennyi az egesz. Az alma es a korte is gyomolcs, de nem lehet rendesen osszehasonlitani oket egymassal...viszont vannak erett gyumolcsok, es meg eretlenek.
Ha beleharapsz egy kortebe es keseru, az nem azert van mert a korte rosszabb gyumolcs mint az alma, hanem esetleg meg nem volt megerve... :)
A felulet edzzes az jo nekem, de hogy neked mi a jo azt neked kell tudnod.
Bout, hiryu,
OK, vitázhatunk do-ról meg jutsuról, bár japán vonalon nálam értelmezésileg homályosabb a kép.
A téma kapcsán nem volt értelme errol vitázni, bocs ha néha kevés az idom. De csak nyugodtan.
Ja egy kérdés. Ha valaki keményít meg erosít, akkor az pl. karate-jutsut csinál? Én úgy tudom, inkább karate-dot.
hiryu,
"Ha nem vagy ott, nem tudnak megütni."
Gondolod, hogy odatartom a másik orcámat is? Az egy másik vallás és ott sem tartják be. Nyilván igyekszik az ember eloször is elkerülni a támadást, elvezetni stb., ha nem megy akkor blokkolni, de ha ez sem jön be, akkor azért mégse csináljak magam alá egy hasrapacsitól...
Komolyan edzi a szellemet, ha megmutatod a támadódnak, hogy te bizony állod a sarat. És máris te vagy fölényben. A legjobban talán a saját önbizalmad fejlesztésében juthatsz elore, miután megtapasztaltad, hogy kemény gyerek vagy és bírod, ha kell. Magasabb szinten ez azt eredményezi, hogy pl. olyan nyugodt, önbizalommal teli állapotba kerülsz, hogy az ellenfeledet már a szellemeddel legyozöd. Valahogy így szól az idevonatkozó mondás: "az igazi harcmuvész az, akit meg sem támadnak"
(De hozok egy macskás történetet is, és beírom pontosan. Jópofa.)
"A felkeményitett,m túl kemény izomzat lelassít. elfojtja a kimét"
Ez igaz, de nem errol volt szó, hanem a keményítés és az eronlét hiányáról. Természetesen megfelelo módszerrel kell keményíteni és erosíteni, hogy ne menjen a robbanékonyság rovására.
Mamut,
"egy harcmuvesz legyen univerzalis. Na ez az amiben teljesen egyet tudok erteni veled." Eddig OK, kösz, csak az ebbol leszurt következtetéseid nem jók.
"Es sajnalom, hogy meg most se fogadod el, hogy vannak olyan stilusok is, amelyek gyokeresen kulonboznek a tiedtol." Ez megint nem igaz. Egyrészt vitatkozhatunk azon, hogy mennyire is különböznek (ugye a végso cél, meg az odavezeto út), másrészt én soha nem stílusokat, hanem egyes módszereket, illetve azok hiányát kritizáltam. És hiába nem ismerem elég mélyen az aikidot pl., könnyen lehet, hogy máshol nem így tanítanák... És olyat állítani, hogy nem fogadok el elismert stílusokat, khm. szóval fogalmazz esetleg kevésbé sértoen.
"Nem kellene mindkettovel erdemben foglalkozni ha "univerzalis" akarsz lenni "
Na mit gondolsz mit csinálok? Tán gyúrok, mint állat?
Szóval igyekszem mindkettovel (amire gondolsz) érdemben foglalkozni, mert univerzális akarok lenni. Mert egyszer, valamikor talán belolem is lehet harcmuvész (sóhaj...)
Idos kor és keménység. Szeretnék eloszlatni egy tévhitet. Nem igaz az, hogy egy idos ember feltétlenül lassú és erotlen lesz (legalábbis egy ideig, az úgy átlag 70-80 év között jön el). A reakcióido az, ami növekszik. Nos, én már láttam nem egy idos mestert, akik mintha acélból lettek volna. Nem csak a szellemük volt kemény, hanem a testük is. Choi még hetvenévesen is olyan jó fizikumú volt, hogy kevesen tudták felvenni vele a lépést. Csak nyolcvanévesen vett vissza egy kicsit és adta át a stafétát a fiának. De még mindig aktív!
A gyengébb fizikumú embernek, bármilyen korú is, a technika finomításával kell kompenzálnia a fizikai hátrányát. Az idosebb ember a reakcióideje romlását kompenzálja a tapasztalatával. Ez a lényeg.
Szóval csak annak épül le a teste, aki nem acélozza!
Egyébként meg ugye nem csak az ún. külso stílusok követoi öregszenek meg. Vagy talán aki belso stílust uz, az örökéletu?
Hzsolt,
Te legalább megértesz. Egyébként a térdem javul, bár még néha fáj és instabil, de már félkeményen nyomom a küzdelmeket. És egyszer-kétszer már sikerült elérnem azt az állapotot, amikor gyorsabb az ember, mint ahogy fel tudja fogni, mit is csinált. Aki érezte már, az tudja mi az eredmény: villámgyors és tiszta találat, elképedt (és feldagadt) arcú ellenfél. Na, azért edzek pl. hogy ilyesmit minél többször és hosszabb ideig érezzek.
Én is sajnálom, ha nem találok megértésre. Vagyok olyan naiv, hogy megpróbálom a magam tapasztalataimon okulva megvilágosítani mások agyát. De egy ido után én is feladom, mert ha valaki annyira meg van gyozodve a szentigazáról (amit ráadásul a való életben soha nem tapasztalt), akkor nekem nincs mit mondanom.
És akkor jöjjön ennek illusztrálására egy történet. Choi Jung Hwa 8. Danos mester mesélte a mesterfokú edzotáborban. Megpróbálom szó szerint idézni. Tehát:
"Konfucius sétált a tanítványaival az utcán. A mester elöl egyedül, a tanítványok pár lépésre mögötte egy csoportban. Az egyik sarkon látják, hogy egy félmeztelen ember pisál (holding his dick). Konfucius odasiet, és a tanítványok megrökönyödésére a sétabotjával elkezdi ütlegelni a fickót és közben válogatott szitkokat zúdít rá (...te mocskos disznó stb.). A fickó gyorsan összegombolja a gatyáját és szégyenkezve elrohan. Tanítványok összenéznek, csupa kérdés mindegyik.
Kicsit tovább menve látják, hogy egy anyaszült meztelen fickó az utca közepére szxrik. Tanítványok dörzsölik a tenyerüket, ha az elozo fazont így helybenhagyta a mester, mit fog ez kapni! Legnagyobb megdöbbenésükre a mester csak odasétál, megnézegeti a fickót, majd megvonja a vállát és odébbáll.
Este a vacsoránál a tanítványok a nap tanulságait összegezvén felbátorodnak és megkérdezik a mestert, miért verte meg azt az embert, aki kisebb bunt követett el, és miért hagyta békén a másikat, aki ehhez képest sokkal nagyobb büntetést érdemelt volna. Nos, a válasz így hangzott:
- Az elso embernek láttam a szemén, hogy tudja, helytelen dolgot csinál. Megvertem, és tanulni fog belole. A második olyan tudatlan volt, hogy száz évig is verhettem volna, akkor sem értette volna meg, mi a helyes és mi nem. Ezért nem pazaroltam rá az energiámat."
Sajnos az utóbbi egy hónapban nem nagyon tudtam látogatni az edzőtermet mert sajnos volt egy kis térd ficamom és még nem teljesen jött rendbe a dolog. Tényleg Dlala a tiéd javul már ? :)
Szóval mostanában főleg csak a szemem edzem a topic hasábjain. :) (na jó otthon egy kicsit azért csinálgatok)
A felület edzésről:
Hosszú évekig keményen edzettem mind a kar és a láb védő és támadó felületeit hogy jól tudjam használni a harcban. A test más felületeit túlzottan nem edzettem hiszen a "szabad küzdelemben" egész jól feledződött az évek során. (egyébként ami még fontos a felület edzésen kívül az a helyes levegő vétel ami sokat segíthet). Azután egy más rendszerű iskolában folytattam (vagy inkább kezdtem elölről). Itt fontos volt, hogy nem a feszes izmokkal hanem a technikával hárítsuk a támadást.
Így szépen lassan elmaradoztak a felület edzések és inkább a technikákra összpontosítottam szép lassan le is épült az ellenálló képeségem. Ahol most tanulok egyátalán nincs szabad harc (nagy bánatomra). No vannak viszont olyan speciális gyakorlatok amit párosan kell végezni ilyen harci szimuláció szerűek (Chi Sau). No most én szépen csinálgattam a feladatot és a partner egy váratlan pillanatban egy fura szögből és a másik oldalról hajtotta végre a támadást. Amit én szépen be is nyaltam de annyira elszoktam az erőteljes testrepacsitól, hogy majdnem becsokiztam tőle.
Tehát ha nem működik helyesen a technika akkor bizony jól jön a felület edzettsége.
A nálunk felnövő tanítványok bizony-bizony nem nagyon kapnak felület edzést és ez meg is látszik rajtuk. Egy főiskolás kezdő srác aki technikailag már kezd alakulgatni pechére velem került párba. A partnereim már megszokták, hogy szeretem ha a támadásokat nem csak imitáljuk, no mivel ő még nem edzett velem gondoltam először csak finoman technikázgatok vele. Erre a második visszafogott kontrolált ütésem után már össze akart esni (te jó ég bele se gondolok, mi lett volna, ha .kicsit komolyabban támadok). Na az edzés hátralévő részén azzal foglalkoztam, hogy megtanítsam neki, hogy mikor feszítse meg az izmait és hogy vegye illetve fújja a levegőt. Az elején teljesen dacos volt rám, hogy milyen vagyok vele, hogy nem vigyázok rá meg ilyesmi, de a végén csak belátta, hogy hasznos volt mert felismerte, hogy ha máshol (nem edzésen) találkozik egy rátermettebb ellenféllel akkor neki nem sok esélye lesz.
Szerintem ezért jól jön néha az a néhány technikai pofon ami be-be csúszik az embernek, mert így automatikusan is kialakul az emberekben a ráfeszítek a megütött részre - és nem az összeesek mert nem bírom technika.
lelkierő, a küzdelem vállalása, a félelem elvesztse, a bátorság, a a bizalom önmagunkban, lelki kapcsolat a budo szellemiségével, stb.
Nekem. Mások biztos másként beszélnek róla, megmagyarázni nem lehet, csak érezni.
Viszlát a jövő héten.
"egy harcmuvesz legyen univerzalis". Na ez az amiben teljesen egyet tudok erteni veled. Es sajnalom, hogy meg most se fogadod el, hogy vannak olyan stilusok is, amelyek gyokeresen kulonboznek a tiedtol. Ahol nem az ero, az okol v. az izmok kemenysege hatarozza meg a lehetosegeidet. Nem kellene mindkettovel erdemben foglalkozni ha "univerzalis" akarsz lenni ? Egy fontos dologra azonban felhivnam a figyelmedet, amirol a legtobben hajlamosak elfeledkezni. Az un. kulso stilusok muveloi ( mint pl. a tied ) is oregednek - bar gondolom ezt nem uj szamodra se :oD -, elvesztik erejuket, gyorsasagukat, csontjaik kemenyseget, mindazt amire a stilusuk epit. Az ido haladtaval egyre kevesebb marad mindabbol, amivel meg tudna vedeni magat. Viszont aki nem erre epit, az hajlott koraban is tudja gyakorolni, alkalmazni mindazokat a technikakat, melyekhez mar fiatal koraban se kellett erot kifejtenie, csak a technika csiszolodott az idok soran. Abban igazad van, hogy ha parszor eltalal egy rugas, akkor "pityeregnek, hogy erre en nem vagyok felkeszulve", de en ezt mashogy forditanam le; ha tobbszor is meg tudott rugni, egyszeruen csak jobb volt nalam, nem a stilus volt rossz, hanem en, aki rosszul alkalmazta. En igy ertettem, hogy egy sipcsont rugasra nem annak kemenyitesevel keszulok, hanem olyan technikakkal, amelyekkel konnyeden ( ero nelkul ) probalok folenybe kerulni. Termeszetesen egy jol kivitelezett sipcsontrugas jol jon mindig :-), nehogy elfelejtsem : gyakorolnom kell meg. ( de azert felveszek egy sipcsont vedot - ahol a sipcsonot barmilyen testreszre cserelheted... ) De asszem megint visszakanyarodtunk a jooreg kulso es belso stilusok kulombsegeire.
"Például kötve hiszem, hogy Laja1, vagy Dlala annyira fel lenne készülve arra, hogy fejre, vagy hanyatt esik, mint arra, hogy fejberúgják."
Kötve hidd. Én a magam részérol szerény vagyok és csak annyit mondok, hogy sajnos egyikre sem vagyok igazán felkészülve. Ugyanolyan szxrul esik, ha fejberúgnak, mintha eltanyázok vagy eldobnak.
"De mivel az általuk gyakorolt harcművészet technikáiban kevés az olyan, amelynek a vége dobás, vagy (fejre)esés, nincs is rá szükségük annyira."
Ezt a marhaságot meg honnan veszed? Persze a judohoz vagy az aikidohoz viszonyítva valóban kevesebb a földharc, de van, és magasabb szinten ugyanúgy tudnod kell(ene) esni meg dobni, mint ütni meg rúgni. Honnan veszed, hogy nekünk nincs rá szükségünk? Éppen azt mondom, hogy nagyon is van! Ahogy neked is szükséged lenne a keményítésre meg a rugdosásra.
"Kivéve, ha harcosok akarnak lenni és "minden helyzetre" fel akarnak készülni."
Azt már egyszer kitárgyaltuk, hogy szerintünk (pl. Laja meg én) a harcos fogalma kevesebbet takar, mint a harcmuvészé. És miután ez utóbbit céloztuk meg, számunkra nem értelmezheto az állításod. Smileyval sem.
Már többször leírtam a véleményem, most csokorba gyujtöm.
Egy harcmuvész legyen univerzális. Legyen minden elképzelheto és begyakorolható helyzetre begyakorolt megoldása (többféle is), ezekbol az elemekbol tudjon kreatívan választani, illetve vegyíteni oket, amikor improvizálni kell.
Ez pl. azt is akarja jelenteni, hogy csak dobás/leszorítás jellegu technikákkal nem fogsz megélni ugyanúgy, ahogy csak ütés/rúgás jellegu technikákkal sem.
Tehát. Ha nem vagy univerzális, nem vagy harcmuvész sem. Mozgásmuvész persze lehetsz.
"a harcművészet gyakorlója előbb-utóbb eléri szellemi és testi fejlettségének egyensúlyát."
Remélhetoleg eléri egyszer. De csak akkor, ha nem hanyagolt el menet közben semmit.
Abba pedig ne menjünk bele, hogy do vagy jutsu és aki do-t csinál az ilyen meg olyan, illetve ilyennek vagy olyannak kellene lennie. Ennek így semmi értelme.
A kicsikkel szerintem is nagyon tanulsagos kuzdeni. Neha nagyon meglepo (es meglepoen jo!)
dolgokat csinalnak, valamint ahhoz, hogy dolgozni tudj veluk, le kell menned abba a magassagba, ahol ok kuzdenek. Ha ezt a magassagcsokkentest ugy ered el, hogy a sulypontodat leviszed (es nem pedig lehajolsz), nagyon jol lehet gyakorolni a mely sulypontbol es a csipobol indulo technikakat.
En a kicsiket mindig egyenrangu ellenfelnek tekintem abbol a szempontbol, hogy mindent probalok kivedeni es komolyan venni, amit tamadnak. Nagy hiba szerintem odaallni, hagyni, hogy had ussenek-rugjanak nyugodtan, hiszen ugysem faj. "Mindenkitol lehet tanulni valamit"-mondta sosai. Termeszetesen nem lehet egyenrangu felkent kezelni oket a nekik bevitt utesek-rugasok erejet tekintve, de ez is egy jo feladat, hiszen gyakorolhatjuk a pontos fokuszt, a kontrollalt technikat. Szerintem nem szabad engedni, hogy kemenyen beszaladjanak az uteseink.
Ha nem vedi a fejet, ra kell jelezni egyszer, ketszer, haromszor, majd odapacsizni egy kicsit, hogy vegye eszre, hogy arra vigyazni kell. Es ez nemcsak a fejjel, hanem a combbal, hassal stb is igy van, szerintem nagy felelotlenseg ovatlanul kemeny utest bevinni nekik.
Azt vettem eszre, hogy egy kisgyerekkel kuzdeni legalabb akkora osszpontositast kivan, mint egy kemeny ellenfellel...persze ez csak az en meglatasom.
Komoly támadás természetesen kell a gyakorláshoz, mert bármilyen technika, csak úgy immel-ámmal gyakorolunk azt az illuziót kelti, hogy, de jó vagyok ezt már ki tudom védeni, utánna, gyorsabb, keményebb támadásnál már kevés a kicsit odarakott kéz. Ebből következik, hogy ha rendesen támadnak akkor az be is mehet, és az fáj, de ezt kontrolálni kell, hogy a gyakorlók felkészültségének megfeleljen. A 9 éves kiskölök valóban védeni fogja a hasát, de lehet hgoy görcsösen, és nem jó technikával. Tehát a "vérremenő" támadásokkal célszerű megvárni amíg a megfelelő izomzat és technika kialakul, és ez nem hetek alatt történik meg.
Az ön- és családvédelmet én inkább a különféle harci technikákkal, azaz jutsu típusú dolgokkal tudnám összekapcsolni. A do egy egész más szint, a személyiségfejlesztés szintje.
Amikor Japánban megjelentek az első lőfegyverek, a szamurájok hirtelen nem tudtak semmit sem tenni ellenük kardjaikkal, lándzsáikkal. Esélyük nem volt egy osztag lövész ellen, akik majd 100, vagy több méterről tudták elintézni őket.
A kardvívás gyakorlása így visszavonult egy olyan szintre, ahol az egyik elvitathatatlan érdemét tették szem elé: a személyiségfejlesztést, az ego elvesztését. Már nem a technikák harci hatékonysága volt a fő szempont, hanem a bonyolult technikák eltökélt és tudattalan, de mégis tudatos gyakorlásának eredménye: az üresség állapota, a megvilágosodás elérése. Sok harcos lett zen mesterek tanulója, kardját eldobva csak a szellemi koncentráció híve. Akik megmaradtak "középen" a testi és szellemi edzés egyensúlyát fenntartva, azok és tanítványaik fejlesztették ki a mai budo-nak nevezett életmódot.
Az egyensúlyt persze nehéz megtalálni. A szellemi és testi edzés aránya örökké változó. Mondhatjuk azt is, eleinte érdemes a technikákra koncentrálni és a többi majd jön magától. (Lsd.: A klasszikus budo a gyakorlatban)
De van, aki ezt másképp gondolja. Így is úgy is: a harcművészet gyakorlója előbb-utóbb eléri szellemi és testi fejlettségének egyensúlyát.
Az a törekvés, hogy folyamatosan keressük az olyan helyzeteket, amikre "még nem készültünk fel" egy zsákutca, mert végtelen a száma ezeknek a helyzeteknek. De megtalálni a helyzetek közös nevezőjét estleg csoportokra osztani a helyzeteket és a testet és szellemet arra készíteni fel, hogy ezekre az általános dologokra reagáljon megfelelően, a többit bízza szabad tudatára, sokkal célravezetőbb.
Például kötve hiszem, hogy Laja1, vagy Dlala annyira fel lenne készülve arra, hogy fejre, vagy hanyatt esik, mint arra, hogy fejberúgják.
De mivel az általuk gyakorolt harcművészet technikáiban kevés az olyan, amelynek a vége dobás, vagy (fejre)esés, nincs is rá szükségük annyira.
Kivéve, ha harcosok akarnak lenni és "minden helyzetre" fel akarnak készülni. :-)
Hely, de szép a világ így rózsaszínen! Érdekes, hogy még szinte egyszer sem kerültem "éles" helyzetbe, amióta ez a "szemüveg" van rajtam. Bizonyára borúsabbnak és veszélyesebbnek látnám, ha már egyszer elagyabugyáltak volna. Vagy fordítva? Azért nem kerültem még ilyen helyzetbe, mert ritkán aggódok miatta?
Egy Koichi Tohei nevű úriember írta egyszer:
"A félelem olyan erő, mely mágnesként vonza a félelem tárgyát."
Manócz:
Scream in the Morgue kérdezte, hogy mik lehetnek az okai, hogy a ninjutsu sok helyen elítélik, művelőit kerülik. Mi csak igyekeztünk leírni a feltételezhető okokat, amik a középkori ninják ármánykodásaira és rossz hírükre vezethető vissza.
Más:
Amíg nem kapsz pofont, addig nem félsz tőle...
Ez igaz. Ha bekap az ember egy fájdalmasat (nekem már törték be az orrom és ki a fogam egy shomen-uchi-val edzésen) akkor egy ideig óvakodni fog és jobban vigyázni. Ez egy csomó helyzetben jó. Főleg olyan harcművészetek gyakorlásakor, amelyek védekező technikái többnyire blokkolásokból, illetve ráfeszítésekből állnak. Éppen ezért, ha karatézni (ott se mind), TKD-zni mennék, akkor valószínüleg elkezdenék felületkeményíteni és fájdalomtűrő gyakorlatokat végezni.
De én itt egyelőre jól érzem magam. És ha megtanulnék reflexszerűen ráfeszíteni egy ütésre, rúgásra, akkor elvészne az aikido természetes, lágy, folyamatos mozgása. (Persze, ha még kezdő az ember, nincs, ami elvesszen :-) )
Itt más, sokaknak új reflexeket kell kifejleszteni. Nem ottmaradni, nem beleállni, hanem ellépni, elvezetni, lazának, természetesnek maradni. És ez kezdetben (és később is) nagyon nehéz. Főleg, ha az ember arra van ráálva, hogy egy közeledő ütés "láttán" reflexszerűen rántja össze a testét, hogy minél keményebb felületet érjen. Én például a mai napig pislogok a kontaktusfelvétel pillanatában, pedig ezek már viszonylag lágy elvezetések. Amolyan cápa-reflex. Igyekszem megszabadulni tőle.
Nem mondom, hogy könnyű, azt se mondom, hogy biztosan megéri ennyi időt rápazarolni, de nekem van időm és én úgysem harcos akarok lenni. Talán az leszek egyszer, de az csak egy következménye lesz a gyakorlásomnak.
Tamura mindig azt mondja nekünk: "Ne gyökerezzetek le a földbe! Ne vegyetek fel határozott harci pozíciót! Nézzetek engem én úgy mozgok, mintha az utcán sétálnék." És tényleg.
Pingyi, Laja,
Errol akartam beszélni.
Mamut,
és mi van, ha mégis meg tud rúgni x-szer? Akkor véged. Egy harcmuvésznek mindig, mindenféle helyzetre fel kell tudnia készülni. Nem mondhatod azt a támadódnak, hogy bocs, de ezt nem tanultam edzésen, erre nem tudok mit lépni...
Egyébként tévedésben vagy. (Sajnos) már voltam igen veszélyes helyzetben. Azt akkor úgy éltem meg, hogy az életem és a barátaim élete forog kockán. Utólag persze az ido megszépít mindent, de nem sok hiányzott, hogy kibelezve ott maradjak.
Azóta (is) másképpen látszik a világ...
Én tényleg nem kívánom azoknak, akik még nem voltak ilyen helyzetben, hogy éljék át. Sose kerülj ilyen helyzetbe!
De higgyétek el, ha nem tapasztaljátok a saját borötökön a veszélyt és a fájdalmat, téves úton fogtok járni. Pláne akkor, ha makacsul nem fogadjátok el azoknak a véleményét, akiknek "harci" tapasztalatai vannak és ragaszkodtok a fájdalommentes muvészieskedéshez. Harcmuvészetet tanulni csak úgy érdemes, hogy folyamatosan arra készülsz, hogy megvédd a saját és szeretteid életét. Ez ugyanis benne van a pakliban. A harcmuvészeteket anno pontosan az ilyen szituációk miatt fejlesztették ki, tehát az alkalmazásuk is ez.
Tanulni persze lehet másképpen is, de akkor is vállalom a véleményem, hogy áldozatok nélkül nem megy. Az akkor marad testmozgásmuvészet de soha nem lesz belole HARCMUVÉSZET.
Csak hogy én is közmondjak:
Teher alatt no a pálma.
Hello!
Bandi-T: Szerintem az első kérdés, hogy mit akarsz kapni a gyakorlástól?
Elosszor csak ismerkedni a valosaggal, azaz milyen is egy edzes, mit tudok megvalositani rovid, mit hosszu tavon. Mi is az a harcmuveszet. Nem az orrbaveres a lenyeg (nalam) (bar gondolom ezt mondja az is akinek az) hanem inkabb az erzes. Persze az sem rossz, ha tudom, hogy a tobbiek kezdo kozott en vagyok a legerosseb, legugyesebb:), stb.
Persze ilyen romantikus almok is vannak, hogy: megvedjem magam az utcan, hogy atsegitsem a vakokat a zebran :))))
Hello!
Elnezest. Nem voltam vilagos.
Arra gondoltam, hogy ha van Valaki Debrecenbol aki ismer egy jo edzot, tehat aki egy kezdovel (abszolut kezdovel) is tud foglalkozni es nem csak egy nagyon nagy harcos-harcmuvesz, hanem mester (tehat Tanar is, Harcmuvesz is).
Vagy ha nem is Debreceni, de tudja, hogy nagyon jo.
Remelem valamivel vilagosabb voltam.
Azert nem is irtam stilusokat, mert mivelhogy abs. kezdo vagyok nam tom mi a kulonbseg, mi az egyik gyengeje es mi a masik erossege.
Ugy gondolom, hogy konyvbol meg sem tanulhato (nem?).
Meg egyebkent is gondolom jo kis vita alakulna ki, hogy melyik a jobb ha itt rakerdeznek.
Én egy kis faluban járok edzésre, itt csak kyokushin karate van. És pont,mert ilyen kis hely, együtt járnak gyerekek és felnőttek edzésre.
Azért merészelek a kevés tapasztalatommal beleszólni a vitába, mert szerintem nagyon tanúságos a gyerekekkel való edzés. Egyszer be kell kapniuk egy igen fájdalmas ütést vagy rugást, aztán többé nem hagyják magukaz ugyanott megütni. Konrétan ilyenekre gondolok, hogy edzésen az egyik 9 éves fiúnak beszaladt egy ütés az edzőtől a hasába. Szegény még sírni sem tudott hirtelen, csak eltorzult az arca, meg levegőért kapkodott. Persze az edző rögtön segített neki, de ez a fiú ezt nem felejti el, amíg él, és mindig vigyázni fog a hasára, hogy többet ilyet be ne kapjon. És látom, hogy hiába mondja nekik az ember, hogy emeld fel a kezed és védd a fejedet, amíg fülön nem rúgták,nem úgy dolgozik.
Azt akartam mindezzel mondani, hogy ha egyszer sem kaptál nagyon fájdalams ütést, rugást, nem biztos, hogy ugyanannyira résen vagy, mint aki tudja, hogy mire számíthat, ha nem elég ügyes.
