ez így ebéd után igazán jólesett, komám. köszönöm! :-)
szerintem a kicsym (jó helyre tettem az ipszilont?) volt a csúcspont
egyébként ezzel nekem nincs bajom, hogy gps által vezetve jutnak el Sibenikre
arra akartam ezzel a párhuzammal utalni (nem a papírtérképre, hisz én is GPS-es ember vagyok) hogy ott is használnak "valamit"
nem csak uccuneki majd lesz valami
szóval hogy azért felmerülhetett volna bennük a gyaloglat előtt is, hogy majd honnan fogják tudni hogy mi hol merre?
(ezt csak azért merem leírni mert szerencsére nem lett baj, különben áldozathibáztató lennék. pedig a lényeget nézve mindkét eset azonos lenne, csak a kimenetel más. /ez a túlérzékenységünk, túlPC létünk is megérne egy szösszenetet, mondjuk legközelebb Zádorfalvától.. :-) / szerencsére itt jól sült el a dolog..)
Három mondat és már izeg-mozog mindenki, mert zavarja a betű. Ez így van
Már megint abba a hibába esünk, hogy magunkból indulunk ki.
Most akkor segíteni akarsz vagy elvárásokat támasztani?
Teljesen más az időérzékelés ma, mint a te idődben és teljesen más az emberek idegállapota is. Én is azért vagyok néha itt olyan picsoid, mert kinyitom az ajtóm és ömlik be hozzám az elmebaj. Off, de csak az elmúlt hét napban három olyan ember esett be az ajtómon, akit majd szétvetett az ideg.
Olyan közösségi médiákat írsz le, amik mind arról híresek, hogy másodperces információkat ontanak magukból. Tehát pont azt támasztod alá, amiről beszélek - nincs idegük végigmenni kétszáz oldalon.Az, hogy elfecsérlik az idejüket - nos amikor hozzám olyan kölykök jönnek, akiket a drága hülye szülők egyik edzésről a másikra, egyik különóráról a másikra hurcolnak, de egy gramm házimunkát nem adnak a kezükbe - amivel nemcsak élni tanulnának meg, hanem önállóan gondolkodni is, akkor szerintem maradjunk annyiban, hogy szar ma gyereknek lenni. És nem az iskola miatt kizárólag.
Igen, pont azért nem tudnak koncentrálni 15 percnél többet, mert egyfolytában újabb ingerek érik őket és az okostelóval megtámogatva ezt még sikerül tovább fejleszteni is. Mármint a figyelemzavart.
De ez hosszú történet, ami neked ebből fontos, hogy adott egy információ, amit át akarsz adni és adott egy új embertípus, ami nem bírja a hosszú információhalmazt. Milyen megoldást kínálsz erre?
Elvárni nem tudsz, mert max elolvas két sort és odébbáll - aztán mehet ki érte a rendőrség az Oroszlánsziklához - vagy éppen az 56 villamos megállójába, mert már ott eltéved.
Könnyíts a szövegen és adj előre gyorspontokat felhívva a figyelmet arra, hogy lejjebb bővebben elmondod az okokat és szerintem tegyél be gyakorlatból vett példát, amivel izgivé téve a dolgot meg is indoklod, miért kell a térkép pl.
Ami a csoportosulást illeti - bocs hogy ezt mondom, de te egy Mókusörs-szerű formációt vázolsz, ami ma nem működik. Nem fognak csoportvezetőben gondolkodni, hanem közösen fognak problémát megoldani - ez mondjuk egy pozitívum náluk. Arra meg majd rá fognak jönni maguktól, hogy a csoportban ki az, aki a végső szó kimondására alkalmas. Már ha kell ilyen egyáltalán.
Mivel több évig olvastalak a privát fórumon, tudom, hogy neked van szórakoztató, könnyed oldalad is. Csak valamiért ez a téma kihozta belőled a tanárurat.
Ne arra gondolj, hogy tanítasz, hanem arra, hogy mesélsz, sztorizol, javasolsz. Ma a személyes történet könnyedén megy át. De persze csináld úgy, ahogy gondolod, csak erre figyelj, hogy mennyi fog átmenni az új fejekbe.
Még annyit szeretnék tudni, hogy a gyáliak Horvátországba is úgy indulnak el nyaralni, hogy felmennek az M5-re, M0- M7 (Jóskáék is arra mentek)aztán majd lesz valami?
Kérlek szépen, a gyáliak úgy indulnak el Horvátországba nyaralni, hogy Gyálon, a kapukijáróban a két ügyes hüvelykujjukkal bepötyögik az okostelefonjuk Vazze alkalmazásban a célpontot hogyaszongya Sibenik, és Csilla (vagy András) néhány másodpercen belül már közli is velük: Minden megvan, mehetünk. És Csilla (vagy András) megfogja a kis kezüket, és türelmesen elvezetgeti őket a célponthoz. És ideális esetben 9-10 óra múlva már lehet az első Kicsymmel Horvátba fotósorozatot tolni a fészre vagy az Instára. Térkép? Ugyan már, hát hol élünk, az őskorban? Legközelebb már azt várod el tőlük, hogy szextánssal, vagy a fák mohás oldalának tanulmányozása alapján jussanak el Horvátországba chillezni?
Mindazonáltal a Vazze alkalmazás irányt mutathatna az MTSZ számára is. A kéktúrázók számára létre lehetne hozni egy ehhez hasonló applikációt, és már nem is jelentene problémát az, hogy hogyan jussunk fel az Írott-kőre. Csak egészség legyen. Meg térerő. Meg wifi. Csilla (vagy András) megnyugtató hangja folyamatosan figyelmeztethetné a kevéssé jól tájékozódó turistát arról, hogy pl. Tíz méter múlva fordulj jobbra.
És ez az alkalmazás aztán a lehetőségek végtelen tárháza lehetne.
Egy gondoskodó, aggódó női hang (anyafigura) figyelmeztethetne arra, hogy: Ne felejts el az igazolófüzetedbe pecsételni Zádorfalván a Szivárvány presszóban. Egy szigorú férfihang (apafigura) pedig erre hívhatná fel a figyelmet: Ne kispistázz, csak magadat csapod be ezzel! Egy jutasi őrmesterre hajazó, artikulálatlanul üvöltöző férfihang pedig az alábbi utasításokat osztogathatná: Kapaszkodj a fa törzsébe! Jöhet a hasprés! Használj törlőkendőt! Ásd el azt az ocsmányságot!
És igény szerint talán a már nem is annyira távoli jövőben a természetjáró szívfrekvenciájának üteme függvényében az alábbi utasításokat is adhatná ez az általam megálmodott alkalmazás: Belégzés. Kilégzés. Belégzés. Kilégzés.
A jövő izgalmas. Készen állsz?
Tanácstalan vagyok, mint gyáli gyerek az Oroszlán-sziklánál: felhívjam-e arra a figyelmet, hogy a szmájlik hiánya nem azt jelenti, véresen komolyan gondoltam az itt összehordottakat, amelyeknek a nagy része egyébként tegnap, a kissé monoton Aggtelek Zádorfalva közötti szakaszon fogalmazódott meg bennem. De a félreértések elkerülése miatt inkább felhívom rá a figyelmet: csak ironizáltam.
Nagy érdeklődéssel olvasom a hozzászólásokat, engedjetek meg néhány gondolatot.
Ne felejtsük el, hogy mi is voltunk "mai fiatalok", és pont ugyanúgy megbotránkoztattuk eleinket, mint ahogy a mostaniak esetleg minket. Más kor, más kihívások, más lehetőségek, ez mindig, minden korszakban megvan. Talán manapság tényleg felgyorsult az élet, valóban "most azonnal" van, bődületes információ dömpinget kapunk, lehet, hogy ez tesz minket (mert minket is!), vagy gyerekeinket cseppet türelmetlenné. A bükki túrámon méláztam el azon, hogy sok-sok ezer évig az erdő volt az otthonunk, manapság pedig vendégek vagyunk ott, sőt, néhányunk már ellenségesnek érzi... No, ennyit a moralizálásról...
:o)
Kövezzetek meg érte, én GPS-t használok, bár a tájoló és a térkép is benn van a hátizsákban. Persze, meg kellett tanulnom használni, bár ez húsz év vitorlázórepülés után (ahol GPS alapú navigációt használunk) könnyen ment. Viszont, ha valaki tanácsot kér tőlem, mindig külön GPS-t javaslok neki, mert a mobiltelefont hamar lemeríti, különben is, az segítség kérésre, esetleg a csapat összekommunikálására való (bár én általában egyedül megyek...). Persze, semmi baj, ha azt használjuk, de akkor legyen a zsebünkben egy néhány ezer forintos power bank. Ma már egyre kisebb méretű és egyre nagyobb kapacitásúakat lehet kapni, nálam mindig kettő is van....
Már írtam párszor, nálam egy-egy túránál az első sikerélmény az, amikor összeáll a logisztika. A hánykor, mivel, hova kell eljutnom, hánykor, honnan, mivel fogok visszajönni, és mindig legyen B terv, mert bármi történhet odakinn... Egyszóval felkészülés! Lehet, hogy ez is a vitorlázórepülő múltamból maradt meg, ott egy négyperces iskolakörre is fel kell készülni!
Persze, ezek nektek, talán már mondhatom, hogy nekünk, magától értetődő dolgok, de valahol, valamikor nekünk is meg kellett tanulnunk. Ezt kell tovább adnunk, Hörpölin heroikus munkát végez ez ügyben! Talán a MTSZ felkarolhatná egy kicsit....
Bocsánat, hogy hosszú lett, meg igazából semmi új nincs benne, de kikívánkozott belőlem...
Más. Október 15-én adtam le a füzetemet, lassan két hónapja. Szokásos ez a hosszú átfutás? Viszonylag türelmes ember vagyok, de szeretném remélni, hogy a karácsonyfa alá betehetem a jelvényemet... Szerintetek van rá esélyem? :o)
A kéktúra honlap a saját szemétdombom, ott én vagyok a kiskakas (na jó, mára már csak egy vén kappan). Gizi nagyon helyesen beleverte az orromat (illetve csőrömet, ha már kokas vónék) a saját sz@romba, azt igyekeztem rendbe rakni az elmúlt hetekben.
De ezen kívül szeretnék minden munkát lerúgni magamról, amivel mások megkínálnak.
Vizsgák előtt a fiataloknak/vizsgázóknak külön fel szokták hívni a figyelmét, hogy ne felületesen olvassák el a kérdést. Persze tanára, oktatója válogatja. Pl. pont ez a NEM szócska a feladatban sokszor megkavarja a t. vizsgázókat.
Szerintem megint kezdesz túl sokat felvállalni. Nagyon jó anyagot raktál össze a honlapodon, de ez tényleg az MTSZ dolga lenne, szerintem. Aztán később megint jönnek a gondok a frissítésekkel, a "félkilós kalapácsokkal".
Bőven elég lehet a macera a kéktúra-anyaggal is, már az útvonalban is elég sok a változtatás, és valószínűleg ez a későbbiekben sem lesz másképp, szóval ha csak a Kékre koncentrálsz, azzal is bőven lesz még teendőd.
"Ez nagyon olyan "bezzegamiidőnkbenesre" sikerült :)"
#régenarégenmindenjobbvoltisjobbvolt
Amikor elkezdtem melózni (22 voltam) egy 63 éves kollégám volt a mentorom. Ő mondta, hogy ha valami szerintem nem úgy van, ahogy mondja nyugodtan szóljak közbe, mert tévedhet. A kor és ezzel az X év szakmai tapasztalat szerinte nem érdem, hanem adottság, nem tehetek róla, hogy később születtem, mint ő. Vicces, hogy az öregek finoman (vagy nem finoma) leszólhatják a fiatalokat, de ha egy fiatal arról beszél, hogy nem olyan okosak az öregek, egyből megy a kor alapú felsőbbrendűségi megnyilvánulás.
Én azért látom a fényt az alagút végén,mert a fiatalabbak is mintha kezdenének kiábrándulni a virtuális világból.
Jól látod. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság idén tavasszal és a múlt év őszén helyszíni látogatottsági felmérést végzett a Pilisben, az eredmények szerint a kisgyermekes családok voltak a legtöbben, a kirándulás legfőbb célja pedig a kikapcsolódás volt.
Amennyiben a szöveg a tapasztalt túrázók, a túravezetők számára megfelelő, akkor indokolatlan a terjesztéstől való tartózkodás csak azért, mert a szerző nem közismert.
Az itteni közösség akkor segítene, ha az észrevételeikkel, javaslataikkal kiegészítenék, pontosítanák, netán egyszerűsítenék, közérthetőbbé tennék azt. Ide pedig pont az ilyenek látogatnak leginkább.
De befejezem, mert úgy járok itt is, mint a TuHu-nál, kitiltanak innen is.
Ez egy régi sláger,amit már nagyszüleink is mondtak a szüleinkre,pedig ők még csak esténként nézték a tévét.:)
A tesztnél az lehetett,hogy az emberek ilyenkor hajlamosabbak felületesen olvasni és így nem tűnt fel nekik a nem szócska.Én azért látom a fényt az alagút végén,mert a fiatalabbak is mintha kezdenének kiábrándulni a virtuális világból.
Én ennél még egy blamásabb példát mondok. Egy diákoknak rendezett turisztikai napon tettem fel a kérdést, hogy az Országos Kéktúra útvonala milyen színnel van jelölve. Válasz piros, kék, zöld, sárga. A többség a pirosat jelölte be. -- - A következtetés azonos az általad leírtakkal.
"Próbálom felidézni én honnan szedtem fel ezt az istenadta tudást, de nem jut eszembe (biztos valamelyik éjjel csókolt homlokon Szent Kristóf) Ti emlékeztek?"-Én nem emlékszem,bár mentségemre szóljék,hogy soha nem találkoztunk személyesen.De ha gondolod,akkor hipnózissal visszaviszlek abba az időpontba,amikor megtörtént a nagy áttörés.:)
Lehet, hogy igazad van, és terjeszteni kéne a szöveget, mint az influenzát, de én azt hiszem, az emberek, akik olvasnák, inkább arra gondolnának majd, hogy ki a fene ez a hörpölin, hogy nekem tanácsokat mer osztogatni! Meg aztán ismerjük el, még igazuk is lenne. Mert én valóban nem vagyok senki, nekem nem ismert a nevem annyira, hogy az emberek azt mondanák: igen, hiszek neki és megfogadom azt, amit leírt! Én inkább az MTSZ-re, vagy valamilyen természetbarát egyesületre gondolnék, akik valami hasonló szöveget terjeszthetnének!
Ez most hosszú is lesz, meg nagyon OFF is, de le kell írnom!
Azt elismerve, hogy munkád folytán sokkal több a kapcsolatod - így a tapasztalatod is - a mai fiatalabb generációval, mint nekem, kénytelen vagyok egy-két kijelentésedet vitatni. Például ezt: "Mert ennyire van idegük ma az embereknek!"
Én azt hiszem, itt félreütöttél és az idejükre gondoltál. Számomra ugyanis csak így értelmezhető ez a mondat. :-) Na, szóval. Nekem senki se panaszkodjon arra, hogy nincs ideje valamire, mert bármire időt lehet szakítani, csak éppen ez elhatározás kérdése. És ezt mondom annak a tükrében, hogy én is annak a generációnak voltam a tagja, amelynek a rendszerváltás előtt/után volt főállása, meg mellékállása, és még géemkázott is. Ja, meg még családom is volt, és természetesen akkor is volt hobbim (akkor még nem a kéktúrázás). És mindre időt tudtam szakítani, meg még olvastam is. Hosszú regényeket.
Na persze, ha valaki órákig lóg a fészbukon, meg a tvitteren, meg az emesenen, meg még a jó ég tudja, milyen közösségi oldalakon, az bizony alaposan el tudja venni bármi mástól az időt! Én inkább úgy mondanám, a mostani fiatal generáció elfecsérli az idejét! Tanulás helyett is a neten lóg, meg munka helyett is a neten lóg, meg akkor is neten lóg, amikor épp végiggondolhatná, hogy milyen eszközökkel/felkészültséggel kellene az erdőbe indulnia. Így persze, hogy meg fogja kérdezni, hogy lehet eljutni az Írott-kőre - de akkor legalább kérdez, és ez mégis pozitívum. Mert ha nem kérdez, meg nem is tájékozódik, az a legrosszabb! Abból lesznek az Oroszlán-sziklás esetek!
Nem tudom, a munkád kapcsán mi a véleményed a dolgokról, de laikusként azt mondom, azért nem tudnak negyedóránál tovább koncentrálni egyetlen dologra sem, mert ezt senki nem várta el tőlük az iskolában sem. És nem végeztek soha az életükben olyan tevékenységet, ami ezt a képességet igényelte volna. De ezt lehet fejleszteni, például olvasással is. Persze, most elgondolkodhatunk azon, mi volt előbb: a tik vagy a tojás? Azért nem olvasnak szépirodalmat, mert nem tudnak koncentrálni, vagy azért nem tudnak koncentrálni, mert nem olvasnak regényeket?
Meg persze türelmetlenek is, de azt aztán maximálisan. Minden azonnal kellene nekik, sőt, az lenne a legjobb, ha már tegnapra! Ők azonnal érteni akarnak mindenhez, és persze úgy gondolják, hogy értenek is. Hiszen a neten is olvastak róla, és csak 10 mondat az egész. Az eszükbe sem jut, hogy ide is érvényes az energiamegmaradás törvénye, vagyis, hogy a befektetett energia nem vész el, csak átalakul. Tudássá.
"Olyan embereknek akarod megmagyarázni, hogy válasszanak csoportvezetőt, akikből 10ből 9en úgy gondolják, hogy ők vezető személyiségek."
Hát, amennyire még Alzheimer bácsi megengedi, én úgy emlékszem, mi is ilyenek voltunk vagy harminc-negyven éve! Ide nekem az oroszlányt is! Aztán rájöttünk arra a saját kárunkon, hogy nem mindenki alkalmas vezetőnek. Már írtam korábban, hogy a nyári vakációkat végigcsatangoltuk a haverokkal. Ezekben a spontán kialakuló közösségekben pedig hamar leosztódtak a szerepek a képességek alapján. Mindenkinek meglett a szerepe seperc alatt, és nem volt senki fölösleges a csapatban.
Ja persze, a fészbuk, meg a tvitter, meg az emesen, meg még a jó ég tudja, milyen közösségi oldalak! A mai fiatalok számára ezek pótolják a társaságot! Ezek a mai fiatalok már nem járnak össze, mostanra mindegyik csak azt a félarasznyi képernyőt bámulja, miközben böködi az ujjaival! És ha nem töltik együtt a szabadidejüket, ki sem tudnak alakulni azok a szerepek, amelyek a mi fiatalkorunkban még maguktól kialakultak.
A nagy csavargásaink alatt mindenki megtanulta hamar, hogyan kell közlekedni, tájékozódni - az utcákon is, meg az erdőben is -, pedig akkor még nem volt dzsípíesz, még térképünk sem nagyon, de a tapasztalatokat meghozta az élet. Mert mi tanulni akartunk a hibáinkból, ugyanis a többiektől is ezt láttuk, és mert felnőtteknek akartunk látszani. És lassan azokká is váltunk.
Szóval azt javaslod, tanuljam meg a fiatalok nyelvét? Tanuljak meg zanzásítva írni? Erről az jut az eszembe, amikor a lányom kezében megláttam középiskolás korában egy ilyen zanza-könyvet a suliban elolvasandó kötelező olvasmányokról. Nem vágtam a kukába azonnal, elolvastam. Az elejétől a végéig. Pl.: A kőszívű ember fiai 15 oldalban. Meg A nyomorultak egy picivel hosszabban. Kétségtelen tény, a cselekmény tényleg részletesen le volt bennük írva, de pont a sava-borsa veszett el a regényeknek: az, ami Jókait Jókaivá tette, meg Victor Hugót Victor Hugóvá. Ami miatt végül is elolvassuk a regényeiket! Mert csak ők tudják azt úgy elmesélni, ahogy ezt megtették annó. Egy ember sem tudná megkedvelni Jókai Mórt az alapján a zanzaregény alapján, és az a diák, amelyik ezekből készült fel az órára, az sem lehetett képes erre. Nem is kedvelték meg a szépirodalmat. Én végigolvastattam a lányommal a kötelező olvasmányokat. De előtte megbeszéltük, hogy ezt ne büntetésnek fogja fel, hanem segítségnek. Valószínű, hogy akkor magában elküldött engem melegebb éghajlatra, de most a szobájában a padlószőnyegtől a plafonig érő könyvespolc tényleg a könyvei polca!
Nem szégyellem bevallani, egész életemet végigtanultam. Bármennyire is berzenkedek tőle, most megpróbálom megtanulni a zanza-írást is, ha csak így lehet szerinted ehhez a generációhoz szólni. Mert azt el kell ismernem (ahogy fentebb is tettem), ebben neked van több tapasztalatod!
A minap beszéltem az egyik legnagyobb online családi lap tulajával.
Tudod, miért terjed a 10 legjobb .... jellegű posztok gyártása?
Mert ennyire van idegük ma az embereknek!
Nem olvasnak kisregényeket. Sőt már nem is olvasnak. Már blogokat sem. Vloggereket hallgatnak, meg ilyen észosztós beszélgetős esteket.
Nem azzal van gond, amit leírsz, hanem a struktúrával.
Tudod mi van ma a fejekben? A kamaszok, akikkel nekem van dolgom nem tudnak gondolkozni, figyelmük kb 15 percig tart. Sokuk képtelen összetett mondatokat értelmezni.
Eheti csemegém: a Milyen az idő? kérdésre az volt a gyerek válasza, hogy erre mit kéne válaszolnom? Nem értem a kérdést.... szó szerint.
Szakmailag beleköthetetlen, amit írtál, de 1. olyan dolgokra helyezed a hangsúlyt - lásd legyen csoportvezető, szemben azzal, hogy mire van szüksége egy tényleg kezdő kiránduló bandának, ami nem hülyebiztos. Olyan embereknek akarod megmagyarázni, hogy válasszanak csoportvezetőt, akikből 10ből 9en úgy gondolják, hogy ők vezető személyiségek. Nem viccelek! Ez az Y és a Z generáció!
Amikor valaki elmegy túrázni, mi a legfontosabb? Az, hogy legyen vezetőjük? Vagy az, hogy legyen náluk térkép? A vezető ugyanolyan kezdő lesz, mint a többi. Azt meg már ne tegyük meg elvárásnak, hogy minden kiránduló családban valakitől elvárjuk, hogy elvégzi a túravezetői tanfolyamot!
2. Nehézkes a szöveg és népnevelő. Tudsz te ennél könnyedebb stílusban is írni.
3. Továbbra is azt mondom, hogy az elején csinálj egy gyors felsorolást a top tíz tanácsból és alább tedd a bővebb kifejtést. Nézd meg ezt a megoldást referenciaként:
4. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy az új olvasóközönség olyan emberekből fog állni, akiknek a képességei, szellemi kapacitása teljesen másmilyen, mint az X és az attól felfele levőké.
Ez egy angol videó, de ez a "modern embertípus" már nálunk is itt van:
Csak egy ötlet: A két fejezet megérdemelné, hogy nyomtatott szórólap formában kihelyezésre kerüljön olyan sokak által látogatott helyeken, mint pl. a vinyei Vinye.hu Büfé. Biztosan sokan vennék a kezükbe, s leginkább talán a gyerekek.
Köszönöm a véleményeket! Hetekig nyűglődtem a leírás összeállításán, többször is átfogalmaztam, próbáltam a laikusokhoz szólni vele, nem tudom, mennyire sikerült. Alapvetően a szöveg el van dugva egy kezdőknek szóló általános fejezetbe, ezen még változtatni szeretnék, valószínűleg egy önálló lap lesz majd belőle, saját füllel, és valami olyan címmel, pl.: "Hogyan ne tévedjünk el...". Akkor a gugli is könnyebben sorolja majd előrébb a találatok között. Mert ami nincs a találati lista első oldalán, az olyan, mintha nem is lenne... :-)
Mondjuk a fejezet legelején írt öt ökölszabályhoz még lehetne írni, ki lehetne bővíteni mondjuk tízre, de akkor már vészesen hasonlítani kezdene a "Tíz tipp a .....-hez", ami mostanában vészesen terjed a neten! Mintha bármi az életben olyan egyszerű lenne, hogy tíz pontban el lehetne mondani! Meg szerintem nem is az a lényeg, hogy mi van a zsebedben, hanem hogy mi van a fejedben, ha eltévedsz! Szóval ne ess pánikba, és gondolkozz higgadtan! Ha máskor nem is, de akkor igen! Mert józan paraszti ésszel mindenfajta kütyü nélkül is ki lehet jutni egy átlag magyar erdőből, de ehhez az szükséges, hogy ne céltalanul kóvályogjunk a fák között, hanem határozottan, célirányosan induljunk el valamerre. És pánikban a kis bajból könnyen tudunk nagy bajt csinálni.
Mert az eltévedésnek is vannak fokozatai: más, ha "csak" a jelzett utat veszted el, de még mindig egy jól kitaposott földúton haladsz, és megint más az, ha egyáltalán nincs út a lábad alatt! Ezért is írtam le az eltévedésből való kilábalást a könnyebből kiindulva az egyre nehezebb felé haladva. Ezt pedig nem lehet slágvortokban elmondani.
Hú! Ez az előző két bekezdés annyira jó lett, hogy majd átemelem a leírásba is! Lehet, hogy ez lesz az indítása! :-DDDD
Szóval még egyszer köszi a véleményeket, és biztos, hogy még változni fog a fejezet!
Csillagos ötös az információra, közepes a kivitelezésre.
Még annyit, hogy a térségre vonatkozó alulra tett információt én felülre tenném és alá tenném jobban kiemelve a segélyhívókat.
A Tátrában minden veszélyes ösvény elejére kitesznek ilyet és őszintén szólva, lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a sok eszetlen tábla helyére- mellé valami hasonló kerüljön ott, ahol ez különösen indokolt.
Hm. Nem rossz, de van egy olyan gondom, hogy ma ennyit egy fiatal nem olvas el - és rossz hírem van, fel se fog.
Szerintem úgy kellene megoldani a dolgot, hogy az egész elejére kellene egy gyors 10-es lista címszavakkal és utána a magyarázat akár úgy is, hogy a címszavakból anchor-t csinálsz.
A sorrendet prioritási sorrendként csinálnám, ekképp inkább ez lenne - amit leírtál inkább utasítás egy túravezetőnek nem egy egyéni túrázónak. Nem az a legfontosabb, hogy hogy csoportosulnak, hanem, hogy mit visznek magukkal, hogy készülnek fel, szerintem.
1.) legyen nálad térkép, gps bármi, amiből tudsz tájékozódni
2.) legyél tisztában a naplemente időpontjával - télen hidegben akár életmentő is lehet, ha nem maradsz kint sötétben
3.) legyen nálad vészhelyzet esetére síp
4. Legyen nálad feltöltött telefon, lehetőség szerint külön fényképezőgép, mert ha az akkudat leszívod a fotózással és a túra végén tévedsz el, nem fogsz tudni segítséget kérni
5.)Legyél tisztában a túra lehetséges megszakítási pontjaival, nézz utána a tömegközlekedési eszközöknek, azok menetrendjének
6.) Mindig tudja valaki otthon, hogy merre tervezed a túrád, merre fogsz menni
Végig olvastam a hivatkozott linket. Jó kis összeállítás, akár egy tanfolyami anyagba is bekerülhetne. Egy kiegészítésem lenne, a térképolvasói tanfolyamhoz. Nem szívesen teszem, de leírom. Ezt a bekezdést egy kissé reklám ízűnek és Budapest centrikusnak érzem. Nem csak a Túravezető Oktatók Egyesülete szervez túravezető képző tanfolyamokat, hanem az ország több megyéjében a megyei Természetjáró Szövetségek is. Itt is van a túravezető képzés mellett túrázói, vagy térképolvasói tanfolyam, ahol a résztvevők alapfokú ismereteket szerezhetnek a túrázás, térképolvasás, tájékozódás és más témakörökből is. A képzések, bármelyik szervezet is rendezi, minden esetben az MTSZ Oktatási Szabályzatának megfelelő egységes kereteket és tudásszintet biztosítanak.
