Köszönöm szépen! Én személy szerint sima quartz órában gondolkodom, ( Omega seamaster 300 ) mert az automaták szervizelése drága. ( akár elérheti a 70-100 ezres határértéket )
En javaslom, h allj neki nyugodtan, nem egy tobb millios orarol beszelunk. Valahol el kell kezdeni. En egyebken a szalcsiszolasra ezeket a mukormos csiszolohasabokat szoktam hasznalni.
Kérni szeretném tőletek egy szakmai tanácsot, mivel én nem igazán vagyok járatos ebben a témában.
Van olyan óra amely elektromechanikus szerkezettel van ellátva ( Tag Heuer SLR Mercedes 48 ) Úgy gondolom, hogy a mozgási energia által, egy generátor villamos energiát állít elő, melyet egy akkumulátorban tárol. Kérdésem, hogy ezt akkor nem kell szervizelni, ez állandó működtetést jelent?
Az alábbi ébresztős csodabogár beazonosításában tudna valaki segíteni?
Annyi látszik rajta, hogy valami ragacsos lötty ömölhetett rá régebben, de belül nem találtam belőle. Az ébresztő állító koronája is megvan, de lejár a tengelyről. Egyébként működik és ébreszt is.
A hasonló 38mm-es Tissot titán tokos kvarcórák (PR50) nem képviselnek komoly értéket, max. 50-100 EUR között mennek el az ebayen.
Eredetileg onnan indult a történet, hogy a szíj engedett el a csatnál, annak a gyári újra pótlása többe került volna, mint amennyit az egész óra ér. Ezért kerestem egy donor szíjat, amihez úgy alakult, hogy tartozik egy komplett óra is.
A tokhoz csak akkor fognék hozzá, ha a szíjnál és a donor szíjhoz tartozó toknál sikeres a művelet, szíj szemekből is van tucatnyi felesleges, azokért sem kár.
Szóval teljesen jogos az észrevételed, abban is igazad van, hogy profi kivitelezéshez érdemes volna szakemberhez fordulni. Csak épp ebben a projektben nem volna értelme, mert nem a gyári minőségre felújítás a cél.
Szerintem itt a topicon nem én vagyok az egyetlen, aki hajlandó akár a saját sikereiből/kudarcaiból tanulni, hobbi szinten a saját kárára, okulására kísérletezni.
Hacsak nem vált feleslegessé az órád, akkor ne ezen kezdd!
Ezerszázalékig biztos vagyok, hogy nem fogod tudni tartani a tok vonalvezetését, helyenkénti élletörését, a sima felületeknek a teljes felületén való dőlésszögeit, a szálrahúzott felületeknél az irányokat. Nem ellened való bizalmatlanságból mondom ezt, hanem eddig korábban látott selfmade kezdeményezések ismeretében.
Ez olyan szintű rutint igényel, amit a legkomolyabb órásműhelyek órásai is csak sok begyakorlással, esetenként a típusismeret alapján tudnak csak jól megvalósítani.
Vidd el egy erre (is) specializálódott óráshoz! (Nem túl sok ilyen van.): Ők akár a tok éleinek vonalvezetését is kifogástalanul vissza tudják adni, rendkívül kevés, mikronban mérhető anyagveszteséggel. Amatőr módon akár két nagyságrenddel nagyobb lesz a hulladék és a tokméretveszteség, illetve agyongömbölyödött felületekre és ökörhugyozásszerű élvonalakra is lehet akár számítani.
A titán ráadásul méginkább olyan, amibe szépen tud harapni a felületkezelő szerszám.
Van egy titán tokos Tissot óránk, amit szeretnék kicsit karcmentesíteni, mert már ráférne egy kis törődés. Odáig jutottam gondolatban, hogy a polírozott részeket szeretném szép fényesre, a szálra húzott, matt (brushed) felületeknél pedig szeretném megtartani a textúrát.
Aztán itt el is akadtam, mert még sosem csináltam ilyet. Több elméleti és gyakorlati kérdésem is volna:
Ilyenkor gondolom az óraüveget illik kimaszkolni, akkor is ha zafír és azon a környéken csak enyhe polírozást igényel. Jól gondolom? És ha igen, hogyan, mivel?
A fém szíj közepe polírozott, a széleken pedig matt. A kérdés ugyanaz: maszkolni vagy sem? És mi legyen a sorrend? Először szálra csiszolni, aztán polírozni a fényes részeket?
És egy gyakorlati kérdés: adott a Dremel multiszerszám, ahhoz a polírkorong és paszta is megvan. De milyen koronggal kezdjek neki a matt részeknek? 3M-et néztem, 80-tól 1000-ig vannak különböző finomságúak, nagyjából a 220-as lehet a megfelelő a youtube videók alapján, de ha van jobb tippetek, azt is szívesen fogadom.
Ugyancsak a youtube-on vannak egész egyszerű megoldások is a női műkörmös csiszolópálcától a férfias, ipari ScotchBrite-ig mindenféle módszerekkel. Igazából van bőven min próbálkozni, mert lesz egy komplett donor óraszíjam, ezekre érdemes időt vesztegetni?
Én legtöbbször úgy csinálom, hogy rettentő elővigyázatosan először a felém eső ágát pattintom ki a helyéről, majd, ha épp ezzel nem sikerült véletlenül teljesen kirittyenteni, akkor a másik, távolabb eső ágát is kibiggyesztem. Ez a technika eddig 90%-os sikerrel működött, feltételezem, hogy a többiek is ehhez hasonlóan csinálják. Ha nem, akkor azonmód levédetem, mert jónak tűnik:)))
-Láttam pár videJÓÓt, ahol egy bizonyos "ratfaced git"-nevű úriember szétszed-összerak karórákat, ügyes-gyors a srác, ott pl vmi rágógumi-szerű maszlagot tapasztott az incabloc-rugó fix végére, gondolkodom, mi is lehet ez az anyag.
APT is említette már, így én is "bátran" bevallhatom, hogy úgy átlagosan 4-5 órából egynél egészen biztosan előfordul incabloc rugó elviharzása a bal szélen. Hosszú távon gyakorló hobbista beszerez egy rakat rugót (donor szerkezetekből), illetve igyekszik órás asztalát megfelelőképpen szervezni, védeni az elkolbászoló alkatrészek visszaszerzése érdekében. És legfőképpen beszerez néhány olcsó werket párszár forintért gyakorlásképpen. Nekem pl. jelenleg a legnagyobb bajom, hogy a tanyaház, ahova 40 év után mi költöztünk be először, no az teljes mértékben padozatlan. Jövő héten lesz a műhelyem járólapozva, addig javarészt minden menthetetlen az órás asztal, a napelemes rendszer akksijai és az egyebek egyvelegében. Kezdem megszokni:)))
Természetesen a Henri Sandoz nekem is mond valamit.
Gond az, hogy a felhúzó tengely kijár belőle, nem tudom a mutatókat sem állítani, sem pedig húzni előre-hátra, a tengely megakad.
A következő képen kirajzoltam pirosan a hajszálrugó görbülését, ami picit gyanus nekem(heveny mozgatásra 1-2-mp-et jár, balanszkerék a helyén, nincs tengelytörés)..
Nem értem, miért olyan drágák az óraforgatók, amikor egyszerű szerkezetűek? A 10-20 ezresek egyszerű kinézetűek, primitív kivitelűek. Tömegcucc kinézetű, távolkeleten gyártott szerkezetek.
Ahogy írtad, hevenyészetten vannak belül összelapátolva.
Nekem a képen látható 30 ezres kivitelű van. Márkajelzést nem lehet találni rajta. Az óra belehelyezése az óra felfogóra kívánni valót hagy maga után, amit műanyag karommal lehet beakasztani a házba. A vastagabb csuklókra való órák nem helyezhetők fel az órafelfogóra, mivel ennek mérete ezekhez kicsi.
A hálózati adagter villás részét szét kellett feszíteni, hogy ne essen ki az aljzatból. A kereskedő ugyan adott egy másik hálózati adaptert, de az is ugyan ilyen. Nem értette meg, hogy mérete nem a Magyarországon használt villásdugó méret.
Egyenlőre teszi a dolgát.
A következő óraforgató kategória az 50 ezer Ft felettiek. Nem tudni mitől ilyen drágák. (Most nem említem a 100 ezer Ft feletieket.)
Pár hete írtam a Modalo óraforgatómról, volt egy hibája: megakadt forgás közben és természetesen ilyenkor az órák is leálltak. Ilyen amikor működik:
Tegnapelőtt szétszedtem, mert bosszantott. Mit mondjak, nem egy ördöglakat. Egy jelöletlen DC motort vezérel egy egyszerű elektronika: 4 tranzisztor, pár ellenállás és kondenzátor. Ennyi bőven elég az RC tag alapú időzítéshez, tökmindegy, hogy pontosan hány fordulatot tesz meg egy nap, a 4 programjához (1./ jobbra 2./) balra 3./ mindkét irányba, 4./ napi hordáshoz hasonlóan kb. 8-9 órányi állás, majd kb. 3 órányi forgatás). A mechanika egy ékszíj a motorról és két lassító, fogaskerekes áttétel.
És hogy mi volt a hiba? A belső rész, ami nem látszik eléggé hevenyészetten van összeállítva. A legtöbb helyen hőpisztolyos ragasztót használtak, csak egy csavarkötés tartja az alap HDF lapot. Ez két részből áll, ahogy a videón is látható, a vízszintes rövidebben van a programválasztó kapcsoló, a ferde hosszabbikon maga a forgató rész. Na ez a kettő sehogy nem volt összeerősítve, gyakorlatilag a műbőr borítás biztosította a szerkezeti szilárdságot. Azaz egyáltalán nem biztosította. Ennek az lett a következménye, hogy a forgató kerete időnként hozzáért az alsó, vízszintes laphoz ha nehezebb órák voltak rajta, ebből adódóan a fogaskerekes áttételeken keresztül fékezte az ékszíjjal a motort. A motor volt az erősebb, az ékszíj egy ponton kopni kezdett és onnantól ott meg is nyúlt, rendre el is akadt. Ennyi a diagnózis.
A javításhoz nem kellett más, mint egy Dremel, egy 2,5mm-es fúrószár, egy megfelelő csavar, ezekkel a kb. 5mm-es HDF lapot elég masszívan meg lehetett fogatni, annak ellenére, hogy a két része szögben találkozik. A csere ékszíj 375 Ft volt.
Maga a forgató már nem nagyon kapható, 170-180 EUR listaárat találtam hozzá a gugli keresés eredményeként. Az angol amazonon találtam egy nagyon negatív értékelést, tehát ugyanebbe a hibába futottak bele mások is.
Harckocsik terén nem vagyok jártas, akkor már inkább hasonlítanám a 92-es Mercimet a Rolls Royce-cal :))) Persze, nem ugyanaz a súlycsoport, inkább egy Zsigulival kéne (de azt meg inkább egy 123-assal). Abba is hagyom az összehasonlítgatást, összezavarom itt a népeket:)
Visszatérve az órákra : igazság, tartósságban jók, de minél kisebbek a a werkek, annál idegesítőbben szervizelhetőek. Gondolok az oroszokra. Arról nem beszélve, hogy a 70-es évektől kezdve (talán, egyértelmű évjáratot nem tudok) csúnyán romlott a minőség. Azok a gyönyörű, genfi csíkozott Pobedák, Zimek, stb, 2603-as Rakéták átmentek vallami minősíthetetlen fostalicska kinézetű akármikbe, mintha nyersvasból lemezvágóval vágták volna ki az alaplemezt, hídakat.
No persze, közben a svájciak a másik irányba rontották a levegőt: egyre filigránabb, egyre szerelhetetlenebb szerkezetek. Nem is mondom, hogy az orosz lett egyértelműen rosszabb, most, hogy így elgondolkodom a dolgon. Arról nem is beszélve, hogy az oroszok sosem adtak el Vostok Precisiont Junost szerkezettel (hülye példa, hirtelen nem jutott eszembe semmi párhuzam a svájci etásított felsőkategóriás elkurvulásra).
Lényeg a fontos: mondandóm végére érvén nem tudom eldönteni, hogy az oroszok kurvultak el teljes mértékben avagy a svájciak.
Ez nem is vitás, a kidolgozás jellemzően sokkal nyersebb, legalábbis a működés szempontjából nem létfontosságú területeken (hidak, csavarok, stb..). Mindazonáltal ennek az élettartamra és megbízhatóságra önmagában nincs túl nagy hatása. A II.világháborús T34-es is összehasonlíthatatlanul nyersebb és kidolgozatlanabb harckocsi volt, mint egy német Tigris - a gyakorlatban mégis a T34 volt a sokkal tartósabb és megbízhatóbb (szemtől-szemben persze a Tigris győzött, sokkal erősebb volt minden szempontból - de sokkal gyakrabban hibásodott meg, sokkal gyorsabban ment tönkre és összehasonlíthatatlanul többe került nem csak gyártani, de üzemeltetni is).
Pedig a piacon bőven fellelhetőek olyan jó, használható állapotú svájci mechanikus órák, amelyek az oroszokhoz hasonló áron megvásárolhatóak. Maximum annyi, hogy érdemes vásárláskor belenézni, illetve természetesen a tokot, számlapot is nagyon megvizslatni. Egy jó orosz óra ára is valahol 10000 Ft környékén kezdődik, de jobb állapotú és nem gagyi inkább a duplája (hacsak nincs nagy szerencséd), ennyiért pedig jó svájciak, japánok is bőven vannak.
