DAVID (TEVELE) BEN MOSES: Russian rabbi and author; born in Turetz, in the government of Minsk, 1792; died at Minsk April 27, 1861.
Pejin Attila: "A másik nézet éppen az ellenkezőjét állította, vagyis hogy a kabarok khorezmi etnikumúak és zsidó vallásúak voltak, akikkel szembefordultak az igazi kazárok."
"Az utótag (-bad, -pati stb.) megfelel a magyar hadnagy, őrnagy, várnagy, tengernagy, országnagy stb. szavak utótagjának"
A harkapat, harkbad 'adónagy'-nak fordítandó tehát.
Így a DAI karkha tisztről szóló tudósítása végső soron a parthus-szászánida hagyományban gyökerezhet. Még Bulcsú és Termacsu személynevét is megtaláltuk a kazároknál, sőt az előbbi Abkháziában is előfordul.
I. ("Anuširwān") Ḵosrow és a harácsolást felügyelő kerületi bírák
(1) The land-tax (ḵarāj in the Arabic sources). On the basis of a general land survey, a new system for exacting the land tax was devised. Fixed money rates of taxation were imposed on agricultural land according to its size and according to the kind of crops raised. According to Ṭabari (pp. 990 -91; cf. Bosworth, pp. 255-56) these rates were, 1 drahm for every jarib of cereals; 8 drahms for every jarib of vine; 7 drahms for every jarib of clover; and 1 drahm for every four Persian date palms, or for every six plain date palms (on the misleading suggestion of Grignaschi that the calculation was made according to area units, applying one fixed rate to all sorts of land and produce, see Rubin, 1995, pp. 266-68). The tax was calculated in the drahm currency, but at least some probably continued to be levied in kind, calculated according to the current value of the produce in drahms (thus, e.g., Pigulevskaya, 1937). This new system, if efficiently applied, would enable a monarch to anticipate incomes and budget expenses. It might be seen as oppressive on the peasantry, primarily because the fixed drahm rates allegedly disregarded fluctuations in agricultural yield caused by drought, other natural calamities or war (thus Grignaschi, 1971, followed by Crone, 1991), but this is to ignore its almost unanimous positive evaluation in the sources. Acontrol mechanism allowing for rebates and remissions whenever and wherever needed, based mainly on mobads (mūbadān) acting as district judges, was incorporated in the system (Rubin, 1995, pp. 261-66; 293-94).
(2) The poll tax (jezya in the Arabic sources). It is Ḵosrow’s revised poll-tax which bears out, by the very nature of its progressive rates, according to the taxpayer’s means, his basic intention to devise a fundamentally fair system. It is true that it did not do away with the exemptions granted to members of the higher classes, but even these were somewhat counterbalanced by the exemption of people below twenty and above fifty of all classes (Ṭabari, p. 962; cf. Bosworth, pp. 259-60).
Bulcsú (Bulčan) egy adószedői (parthus hrkpty, gör. harkapatész) tisztet viselő bíró lett volna a kavaroknál?
Emlékezzünk: személyneve Abkháziában, a Szászánida határvidéken előfordul.
"Ha a tatárok megütköznek az ellenséggel,a kövtkezőképp harcolnak a győzelemért. Sohasem szoktak szabályos hadirendbe állni,hanem szüntelenül körbe száguldják az ellenséget,és lövöldöznek rá nyilaikkal.Mivel nem tartják szégyennek a megfutni a csatából,néha ezt is megteszik,majd miután a kívánt helyre csalogatják az ellenséget,futás közben gyorsan megfordulnak a nyeregben,és keményen nyilazni kezdenek az ellenségre,amivel nagy zűrzavart keltenek.Lovaik olyan tökéletesen vannak idomítva,hogy valóban csodálatra méltó módon ide vagy oda lehet hívni őket,akárcsak a kutyákat. Tehát látszólagos megfutamodás közben is éppen olyan jól harcolnak,mintha szemtől szembe állnának az ellenséggel,mert hatalmas nyílfelhőt képesek kilőni,szembefordulva üldözőikkel, akik már azt képzelik,hogy megnyerték a csatát. Mikor a tatárok látják,hogy már sok lovat és embert elpusztítottak mérgezett nyilaikkal,felhagynak a futással,és teljes rendben,hangos kiálltásokkal ismét támadnak."
Egyébként ahogy itt a fórumon is fölmerült már, szerintem eléggé valószínűsíthető, hogy a magyaroknál is vegyes harcértékű és kevert katonaság alkothatta a haderőt, melynek eltérő kontingensei lehettek.
Legalábbis nekem a volgai bolgárokkal kapcsolatos fejtegetések eléggé hihetőnek tűnnek a hadszervezet hasonlóságára vonatkozólag. Náluk egy orosz szerző szerint úgy épült föl a hadszervezet, hogy volt a kazároknak alárendelt fejedelmük (Elteber/Iltäbär), aki egy szűkebb elit testőrséggel, és ennél valamivel nagyobb katonai kísérettel bírt. Mellette voltak a hivatásos zsoldosok (többnyire ruszok) és a neki alárendelt vazallus fejedelmek, főnökök kíséretei. Legalul pedig a levert és alávetett népek segédhadai helyezkedtek el. Mindezeken túl pedig vész esetén mozgósítható volt a szabadok serege.
Ha ez így igaz lehet, akkor az egyes csapatok között jelentős harcértékbeli és jogállási különbségeknek is lenniük kellett. A "profinak" tekinthető katonaság között is lehetett harcértékbeli különbség. A mozgósított szabadok pedig vélhetően kevésbé képzett, gyakorlott és rosszabbul fölszerelt katonák lehettek. A mongolok ellen megnyert Szamarakanyarban vívott csata során név szerint ismert például két mordvin fejedelem is, azaz "nemzetiségi alakulatokkal" is számolni kell, ami a taktikára nézvést is következményekkel jár. Tiszta "lovasíjász" sereggel nem érdemes számolni. (Arról nem is beszélve, hogy lovasíjász és lovasíjász között is bizonyára volt különbség, nem is elhanyagolható még a sztyeppén is.)
Kihagyták a láncinget az ungarische betyárról. Egyébként az eklörs fegyverzete és védelmi felszerelései nem mérvadóak a honfoglalók egészére vonatkozóan. Lehet, hogy sok esetben csak a martalékot látták, akiki aztán tudtak is mesélni róla.
Ott arról esik szó, hogy valamikor a csata előtt Bulcsú halálra nyilaztatja a foglyait a regensburgi várfalon állók szeme láttára, meg hogy a 955-ös csata után egy másik hungár sereg bosszút áll Bulcsúért és társaiért.
"Német forrás viszont azt írja, hogy a magyarok közül kevesen viselnek páncélt. De abban tutira igazad van, hogy a magyar sereg egy része (bár szerintem a kisebbik) biztos, hogy páncélozott volt, tehát nem beszélhetünk tisztán könnyűlovasságról"
Te állítottad,hogy a felszerelések nem sokat változtak ,továbbá olyan gyorsak voltak a 933-ban a szászok,hogy utolérték a magyar lovasíjászokat,mert hitvány lovaik voltak.A hímzésbők kiderül,hogy ebben a nyeregfajtában olyan fergetegesen lovagolni nem lehettett.
"Egyébként nyilván nem tűnt fel, hogy nem átlalában a felszerlésről, hanem a páncélról, pajzsról írtam az íjászok kapcsán."
Akkor nézzük a páncélt.A hímzésen kelez-lábast viselnek amire fémlemez pikkelyek vannak szegecselve, balkezükbe ormótlan nagy pajzs, ami csepp alakú.azért ilyen mert a vékonyodórész mellett súlytanak vgy döfnek.A pajzs olyan nagy,ha a harcosnak jobbról kell hárítanai,kissé át kell emelni azt a lovon,majd kényelmetlenül ki kell fordulnia.Ebből következik,hogy úgy manővereznek,hogy balról támadják az ellenséget. Előny,közelharcra tervezett felszerelés,ami rövid rohamokta tesz lehetővé. Hátrány,a nyereg alapján gyors,kitartó lovaglásra nem akalmas,közelhercban nincs fordulékonyság.
Ez a te fondorlatos szójátékod,így akarsz másokat hitelteleníteni.
Az a vasnyárs,amit a harcos a hónalaá szorítva,alakzatba,kitolja,felbomlassza az ellenséges formációt.Szintén a hímzésen ilyen nem szerepel,vagis 1066-ban nem alkalmazzák.
A keresztesháborúkban meg igen.
"Az íjászok nyilait sem a keresztesek, sem Ottóék nem a lándzsájukkal védték ki, hanem a pajzsukkal és a páncélzatukkal - az meg nagyon- nagyon keveset változott. "
Te honnan tudod,hogy jóval később, a mohamedám hitú lovaijászok íjai,azonos hatásfokkal működtek a honfoglalókéival ?
Hadd hozzak én is egy későbbi példát,ha már te egy jóval későbbi esemény néhány mondatából kihámoztad,hogy minden ugyanúgy történt 933-ban is.
Crécy-nél az angol botíjászok 80-100 méterről szarrá lötték a francia lovasságot. Pedig 1346-ban kiváló lemezpáncélok voltak. Ráadásul a francia elit nagyrésze részt vett a csatában,drága, jó páncéljaik lehettek. A szakik hitelesnek tartják a leírást.Úgyhogy,könnyen lehet,a magyar reflexíjak nagyon is hatásos fegyverek lehettek.
"És Isten kegyes ajándéka folytán bekövetkezett az, hogy amazoknak inkább a futáshoz, semmint a csatához jött meg a kedvük. Lustának szidják akkor a gyors paripát; ezenfelül a melldíszek ékessége és a fegyverek tekintélye sem nyújt védelmet a magyaroknak, hanem csak terhet jelent számukra. Eldobálják ugyanis íjaikat, szétszórják nyilaikat, sőt melldíszeiket elvetik, hogy a lovak annál könnyebben futhassanak, és csupán a menekülésre van gondjuk. "
Hogyan alakul ki ez a helyzet ? Éppen erről nem beszél a szöveg. Csak annyit következtethető ki belőle,ha a lovasíjász taktikát figyelembe vesszük,hogy a csalogatók nyílzáport zúdítanak az ellenségre, A szászok megindulnak,tartva az egyvonalas lovasformációt,amitől még lassabbak lesznek. A csalogatóknak van nagyven méter előnyük,ha zárt formáció követi őket,éppen a felállított csapdába rohannak bele. Ha megállnak,akkor a csalogatók újra kezdik a harcot. Éppen arról nem ír a hiteles barátod,hogy hogyan kerülnek olyan helyzetbe,hogy elsöpörhetik a lovasíjászokat.
"Amúgy a lovasíjászokat nagyon sokszor "utolérték" a történelmben - akár mit is hiszel erről - mert ők sem szárnyas táltos lovakon ültek, hanem nagyon sokféle, sokszor kisebb, gyöngébb, lassabb lovakon, mint az ellenfeleik - amik viszont kétség kívül nagyon kitartóak voltak. Csak azt a képességet, ami jó a maratoni furáshoz, nem biztos hogy ugyanolyan hasznos a 100 méteres távon is! "
Nézd meg a bayeuxi kódexet,ott láthatod,hogy szász barátaid milyen harci nyerget használhattak,ha szerinted a felszerelés nem sokat változott 1066-ig. A nyereg kulcsfontosságú a ló használhatóságában Ezen egy a közelherc feltételeire kifejleztett nyereg látható,ahol a lovas szinte áll a nyeregbe. Ami a csapáshoz szükséges stabilitást biztosítja számára.A gyors,fordulékony,kitartó lovaglás nem szempont itt,nem is ilyen bevetésekre használták őket. Míg az íjász nyergek,tökéletesen követték a ló anatómiáját,abban sokáig lehetett lovagolni,mivel a gyorsaságra,a ló mobilitásának kihasználására fejleszették ki.
Amúgy a lovasíjászokat nagyon sokszor "utolérték" a történelmben - akár mit is hiszel erről - mert ők sem szárnyas táltos lovakon ültek, hanem nagyon sokféle, sokszor kisebb, gyöngébb, lassabb lovakon, mint az ellenfeleik - amik viszont kétség kívül nagyon kitartóak voltak. Csak azt a képességet, ami jó a maratoni furáshoz, nem biztos hogy ugyanolyan hasznos a 100 méteres távon is!
Raskó István genetikus összegző véleménye a vizsgál csontleletek alapján:
"Mint kiderült, a honfoglaló magyarok távolról sem póniszerű lovakat lovagoltak. „Voltak olyan lovaik, amelyek a ma élő, Türkmenisztánban kinemesített akhal teke fajtával mutatnak leginkább genetikai hasonlatosságot. Ezek voltak a csúcslovak, ma is azok” - mondta Raskó. „Az akhal teke lovakat úgy edzik, hogy vastag nemeztakarót helyeznek rájuk. A sivatagban magas a hőmérséklet, s a nemeztakarónak köszönhetően ezeknél a lovaknál egy specifikus élettani változás megy végbe, a bőrük alatt lévő hajszálerek nagyon kitágulnak, ami biztosítja a megfelelő hőleadást. Ezzel az edzésmódszerrel kiválogatják azokat a lovakat, amelyek hihetetlenül nagy távolságokat képesek megtenni, akár ügetve is. Lovas szakemberek szerint naponta akár 100-130 kilométert is képesek haladni.”
