antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Én már unom azt, hogy azért szeressenek, mert én vagyok. Más az én vágyam. Eltévedni éjszaka a sivatagban, mint a mesében. Menni a sűrű sötétben, egy kis fényjel után, benyitni egy házba, hol lámpavilág ég s vígan lakomáznak. Várni, amíg kínálnak, letelepedni rakott asztalukhoz, étlen és szomjan, csak mint kósza vándor, ismeretlen senki, valaki, kinek a saruja csupa por. Azután vigyázni, hogy nézi a gazda lassan-evő szájam, gyorsan-ivó torkom kortyait, a kezem, mozgó kezem árnyát s megrendülő arcomat, oly jó szeretettel gyönyörködve bennem, mint egy kutyában.
Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat. A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat. Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.
A kakas még az ólban pitymallatot rikongat, az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak, dalától messze rebben bimbóról bánat, szender. A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.
Apokaliptikus, vad formája és nézése: a félszemére vak és helyén gödör van vésve, haja nyíratlan, fél-ősz, bozontos, mint szakálla, bakancsa és kabátja dróttal van összezárva.
A reggelt ráköszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi vagyok sorsára s kérdem: Mi jót csinálgat, bácsi? Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt: "Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"
Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa rózsa hátán, ráfutva fára, falra, ribizkén ül, salátán, vad összevisszaságban, befonva minden ösvény, s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény.
Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül: ---Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón, harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:
s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták ágyékok szép vetését... a földet letarolták... fiam, szemem kilőtték... s mit elrontottak ők: vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
Most konferenciáznak a nagy szélhámosok, hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog... S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt: vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"
Testvéri szánalomból a szívem rádorombol: Bátyám, én lelket oltok az evangéliomból, midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ: vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
*******
124 éve, ezen a napon született Mécs László Hernádszentistvánban,
Köszönöm szépen Bajkálifóka, viszont kívánok Neked szép estét!:-)
Fodor Ákos
Szabadság
a legdrágábbat, a legkedvesebbet, az egyetlent, mi valóban Egyetlen indulás előtt léggömböd kosarában találod. És mindig, hajszál- pontosan ennyi, sőt: ez a túlsúly Választhatsz:
Köszönöm Bajkálifóka, legyen szép a vasárnap estéd!:-)
Madarasi-Hargita
Wass Albert
Hókirály
Ott, hol pásztortüzek lobognak az éjben, A hegyek felett egy szörnyű szellem jár, Ködben az alakja, éjben az árnyéka, Jaj a halandónak, ha elébe áll.
Fent a Hargitán a Holt bércek között Óriás léptekkel jár a Hókirály, Hangozzák a sziklák harsogó haragját, Átkozott a lélek, kire rátalál.
Csodálatos lények, túlvilági ködben Villogó szemekkel keresik a vért, Csattogó fogakkal Hókirály kutyái Keresnek a ködben semmit mindenért.
Magános kősziklák kriptaszerű csöndben, Mint hogyha egy titok volna rájuk vésve, Kérdező szavadra kérdéssel felelnek, Felvésett titkukat nem látod meg élve…
Hargita ormán a Holt bércek között Óriás léptekkel jár a Hókirály, Amerre elhalad rohanva, nyomába’ Csattogó fogakkal szellemhada jár.
Mysthikus csendjében semmi sem pótolja Komoly valójában a mélységes űrt… Hókirály hatalmát hirdeti örökre Harsogó hanggal a havasi kürt.
A havas táj óriási irka, varjakkal és fákkal teleírva. A betűk a fák fekete rajza, s a varjak, mint pontok, ülnek rajta. Minden napnak más a kézvonása, a betűket szélvihar cibálja. Felrepülnek a pontok időnként, hol széjjelebb sodródnak, hol összébb. Majd a végén károgva leszállnak, új értelmet adva az írásnak. Sorait a tél eképpen rója, s fütyül rá, hogy van-e olvasója.
Fölötte égig ér a szirt. Olyan törékeny, oly kicsi. Harangja elhaló szavát Ezer gúnyos harangvirág Az erdőn túlcsilingeli.
Fenn Isten jár a csúcsokon. Amerre fényben elhalad: Testőrei: dárdás fenyők Állnak titáni sorfalat, A szirt felett, s az ég alatt.
Dördül az ormok orgonája, Az Ünőkőre ború száll. A mérhetetlen szikladómban A kis fatemplom félve áll. Belőle félve száll az ének, A dícséret a dóm urának: A magasságok Istenének.
Mert emberkéz emelte csak.
Fenn az Úr lépked hallgatag, A maga-építette dómban. Önnön művében elmerül: Az örök-szépben, örök-jóban.
Fenn az Úr lépked hallgatag.
A fenyők némán szalutálnak. Ő néha-néha fölriad, S visszaköszön testőrhadának, A sok sötét, szurkos titánnak.
Köszönöm Bajkálifóka, kívánok Neked szép napot, kellemes hétvégét!:-)
Nagyon hideg van felénk, bár a hó azért közel sincs annyi, mint például Ausztriában! Brrrr:)
Reményik Sándor
„TÜNDÉRFOK”
Az életednek van egy titkos csúcsa, Mely rejtve őrzi boldogságod, Egy sziklafok, ahonnan Te az élet Töretlen teljességét látod, Hol imádkoznál hosszan, térdenállva, Mert onnan végtelen a panoráma.
Az életednek van egy titkos csúcsa Köröskörül őserdő, ősbozót – Keresztül-kasul vágtató csapások, A sok hamistól nem látni a jót, Isten előre ment, a csúcson vár be – Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?
Az életednek van egy titkos csúcsa, Hová a mélyből kibukkan fejed S a szépség minden gazdagsága, fénye Megáldja két csodálkozó szemed, Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok S megnyitod szíved, mint egy ablakot.
Az életednek van egy titkos csúcsa, Vezetnek hozzá szent véletlenek, Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz A pillanatnak örökéletet! S botlasz újra sok rögös, buta úton. –
Fagy kinn, fagy, Hó lesz nagy – Most ideje, hogy fagyjon Akár bele szakadjon. Csak a kályha mormoljon, Vén cirmos doromboljon: Elnyugszunk esténként, Édesanyánk meséjén.
Milyen fehér csöndesség ez! Messze házunk télben ül. Gyere az ablakhoz, édes! Csókolj meg és nézz körül! Süt a nap, elállt a hó már, mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan, pehelymód száll pillanat és pillanat.
Gyere, édes, az ablakhoz, tekints szét az udvaron! Nézd, a friss, a lágy, a vaskos szőnyegen még semmi nyom! Csak a kis szolgáló lába rajzolódik halavány, s elvész, mint a Szaharába egy zarándok karaván.
Szalma közt fagyottan áll a kert füzes mélyén a kut intve dermedt jégszakálla hogy az év, mint óra, fut. Jertek apró, jertek sűrű pillanatok pelyhei jobban mint e szalmagyűrű szívünk kútját védeni.
Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován. Ki gondolhat ránk e csöndben, míg körülvattáz a hó? Titkos lánc nyúl át a földön összekötve aki jó.
PaulFrederic Simon, tizenkétszeres Grammy-díjas amerikai énekes és dalszövegíró, az egykori Simon and Garfunkel duó egyik tagja. Jelenleg is sikeres szólókarriert folytat.
bólint, ha a tél szól neki, ám a patak nem engedelmes, az fut, ha a fagy kergeti, s mikor fehér inát harapják a jég fogai, felkiált; visszarengik ringó haragját az aranyszemű vadlibák.
A hegy alját levágta a köd fodros szélű kése: csak a csúcs beszédes vonala, a vár falai látszanak,
a pára tartja tenyerén, a semmin űl a csúcs, a rom, egy felleg kusza szövetén, laza pára-boltozaton.
Minden fehér, csakhogy törékeny, kemény fehér ez, nem puha. Karját lóbálja a fenyéren egy állig üveg körtefa. A fia is, egy csepp bokor, színjátszó, szűk üvegzekében, ott cseng, nevetgél, ott guggol, és térdét öleli a szélben.
Jó reggelt, szép napot, kellemes hetet kívánok Mindenkinek!:-)
Attila ábrázolása a Képes krónikában
Attila, gyakran Atilla, ritkábban Atli, Etzel, Etel, Etele az európai hunok leghíresebb nagykirálya. Időszámításunk szerint 410 körül született Mundzuk fiaként. Attila kora egyik leghatalmasabb nomád birodalmát uralta 434-től, befolyása Közép-Európától a Kaszpi-tengerig és a Dunától a Balti-tengerig terjedt.
Zrínyi Miklós
Attila
Isten haragjának én szelleti voltam, Mikor az világot fegyverrel nyargaltam, Vérkataraktákat karddal árasztottam, És mint egy villámás földet megfutottam.
Én vagyok magyarnak legelső királya, Utolsó világrészül én kihozója! Én lehetek tehát magyarnak példája, Hírét s birodalmát hogy nyújtsa szablyája.
Tegnapelőtt Leona és Titusz napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
A Leona görög eredetű női név a Leó és a Leon férfinév női párja.
A Titusz latin eredetű férfinév. Eredete és jelentése bizonytalan. Egyes vélemények szerint a latintitus szóból származik, ennek a jelentése vadgalamb, mások szerint szabin eredetű, és a jelentése tiszteletreméltó, tisztelt.
