Keresés

Ady Endre (9)

Finita

Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott!
Én egy bolond poétát játsztam,
Ki lángra gyúl, remél, szeret -
Maga becsapja a poétát,
Kell ennél hálásabb szerep?!... 

Kár, hogy kevés volt a közönség.
Nem kapott illő tapsokat,
Pedig ilyen derék játékért
Máskor kap rengeteg sokat.
Mert e szerep nem most először
Hozott magának nagy sikert:
Volt már olyan bolond poéta,
Aki magának hinni mert... 

Én magam e csúfos bukásért
Vádolni nem fogom soha,
Ez volt az utolsó csalódás,
A szív utolsó mámora.
Egy percig újra fellángoltam,
Álom volt, balga, játszi fény;
Megtört egy kegyetlen játékon,
Leáldozott egy lány szivén... 

Vége van. A függöny legördült,
Végső akkordot rezg a húr,
Elszállt a hitem, ifjuságom,
Utolszor voltam trubadur...
Eddig a vágy hevéért vágytam,
Most már a hitben sincs hitem,
Ártatlanság, szűzi fehérség
Bolond meséjét nem hiszem. 

Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott,
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány ily darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!

Jó reggelt, szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

Tinódi Lantos Sebestyén

Sokféle részögösről

           Sok részögös, hallgassátok erkölcsötöket,
           Isten ellen részögségben ti vétketöket,
           Mert gyakorta felejtitök ti Istentöket.

           Én beszédöm az Noéról kell elkezdenöm,

5         Az jó bornak meglelését megbeszéllenöm,
           Sok rendbéli részögségöt megjelöntenöm.

           Bárkájából Noé atyánk mikort kiszálla,
           Mindenféle népét, barmát el-kibocsátá,

           Ez szép szárazföldön Isten elszaparítá.

10       Ez időben az szőlőhegy soholt nem vala,
           Paradicsomban Isten terömtötte vala,
           Paradicsomból az vízezön kihoszta vala.

           Sőt egy magas hegyben szőlő megmaradott volt,
           Az Noéhoz közel szőlő gyükerezött volt,
15       Meleg nyárban szőlő fővel szépön termött volt.

           Találá meg egy bakkecske, szép voltát látá,

           Gyömölcsét megharapálá és megvidula,
           Szép szakállát igen rázá, magát hagyigálá.

           Igen hamar kihozatá Noé, hogy hallá,
20       Kis kertében béhozatá, elplántáltatá,

           Oroszlánvért és majomvért hamar hozata,

           És disznóvért és kecskevért ő kerestete,
           Szőlő tövét mindezökkel megőtöszteté
           Ő az vizét megszereté, soká terjeszté.

25       Nagy vígan vesszőjét Noé elültetteté,
           Kapásokkal mívelteté, hordót töltete,
           Egy kedvében az jó borban Noé köppente.

           De lám, Noé az jó bortúl megrészögödék,

           Szertelenül ruhájával ő elaluvék,
30       Az kisebbik fiátúl, Kámtúl megmevetteték.

           El-kiméne, attyát Noét bé sem fedözé,
           Két báttyának: Semnek, Jáfetnek aszt megbeszéllé,

           Egy palásttal az két báttya hamar fedözé.

           Az Noénak szemérmére ők sem nézének,
35       Visszanézvén, tisztösségöt attyoknak tevének,
           Némikor Noé felserkene, hogy kimenének.

(Folyt. köv.)

Előadja:  Arany Zoltán (Renaissance music )

******

463 éve, ezen a napon halt meg Tinódi Lantos Sebestyén, énekszerző, lantos, a 16. századi magyar epikus költészet jelentős képviselője.

Szervusz Bajkálifóka, szép estét Neked!:-)

Neked is köszönöm!:))

*******

Ady Endre (8)

A perc-emberkék után

Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek -
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém -
S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.

Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekből avagy ravatalon.

Elmondja: Bujtor István

Szervusz Idooogeep, szép estét Neked!:-)

Köszönöm!:))

*****

Ady Endre (7)

A grófi szérűn

Nyár-éjszakán a grófi szérün
Reccsen a deszka-palánk
S asztag-városban pirosan
Mordul az égre a láng.

Éjféli hajnal, szörnyű fény ez,
Nincs párja, napja, neve.
Fut, reszket a riadt mezőn
Az égő élet heve.

Koldus, rossz álmú zsellér ébred,
Lompos, bús kutya csahol.
Az egész táj vad fájdalom.
S a gróf mulat valahol.

Szenes kalászok énekelnek
Gonosz, csúfos éneket:
„Korgó gyomrú magyar paraszt,
Hát mi vagyok én neked?”

„Mért fáj neked az égő élet?
Nincs benne részed soha.
Ne sírj, grófodnak lesz azért
Leánya, pénze, bora.”

„Ne félj, a tél meg fog gyötörni,
Mint máskor, hogyha akar.
Élethez, szemhez nincs közöd,
Grófi föld ez és magyar.”

S mégis, amikor jön a reggel
S pernyét fújnak a szelek,
A grófi szérün ott zokog
Egy egész koldus-sereg.

Siratják a semmit, a másét,
- A gróf tán épp agarász -
Érzik titkon, hogy az övék
E bús élet s a kalász.

Elmondja: Bessenyei Ferenc

Szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

Vitó Zoltán

TÉLI MONDÓKA

Vastag, nehéz hó-paplanok
alatt a föld most tetszhalott;
vagy havasálmú sóhajok
között alszik egy jó nagyot.

Most én is hó-ruhát kapok:
s a szívem tán azért sajog,
azért ily árva, elhagyott,
mert olyan tiszta, jó vagyok,
ahogyan csak a hó ragyog; -
de majd telnek a hónapok,
s ha engednek a zord fagyok,
a bánatom eloldalog,
én is, én is "felolvadok",
sugárba, fénybe roskadok, -
s megkönnyeznek - a csillagok...

Ady Endre (6)

IMA BAÁL ISTENHEZ

Óh, Baál, Nagyúr, ez az irgalom-óra.
Mi itt a gályán most hozzád kiáltunk.
Nézz hát reánk, reánk, két kárhozóra.
Nem énreám. Hisz én mi vagyok? Féreg.
Pártütő isten, összetépett lélek,
Elesett titán. De itt van a párom:
Kegyetlen, nagy Baál, jóságodat várom.
Bús asszony-ember, de lelke Nap üszke,
Szomorú szemű, de nagyszomjú, büszke,
Didó királynő, csókolva is vádló,
Hajh, beteg csókú, de mindenre váró,
Bíborra termett, egyetlenegy némber.
Óh, Baál, állj mellénk lelked kegyelmével.
Minden-Pénzeknek trónján valahol
Fordítsd felénk fényes, kegyetlen arcod.
Én harcolnék. Megharcolnám a harcot,
Tudok alázva élni, lélek-áron,
De nézz reá: királynő az én párom,
Selyemvánkost áztathat csak a könnye,
Selyemzászlót lengethet csak a gályánk.
Óh, öntsd reánk aranykönnyed folyását,
Óh, öntsd reánk, véres aranyak atyja,
Óh, nézz reánk, a két legkoldusabbra.
Ha ide néznél, vad aranyszived
Összeszorulna. Könnyed eredne
S úszó, sötét gályánk szőnyegére,
Óh, hullna az arany, hullna egyre.

Ady Endre  (5)

Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon elõmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tûz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Õ: legyen Õ az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kõtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgõ világot.

Együtt kacagnánk végsõ búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:

„Bûn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek

                         Ady Endre:A halottak élén
                                         4

  Hát ahogyan a csodák jönnek,
Úgy írtam megint ezt a könyvet.
  Se nem magamnak és se másnak:
Talán egy szép föltámadásnak.
  Se nem harcnak, se nem békének:
Édesanyám halott nénjének.
  Ő tudta, látta, vélte, hitte,
Hogy ez a világ legszebbikje.
  És úgy halt meg, hogy azt se tudta:
Mi lesz itt az okosság útja.
  S ha késlekedik az okosság,
Nem poéta-fajták okozzák.
  Jönnek rendjei a csodáknak,
Kiket eddig tán meg se láttak.
  Jönnek mindenek, jönnek, jönnek,
De a hiteim elköszönnek.

Arra gondoltam, hogy az Ady-évforduló jegyében ebben az évben tegyük fel 100 versét. Ha a neve után zárójelben feltüntetjük a számot, akkor csak a legutolsót kell megnézni. Az se baj, ha egy vers többször szerepel. Képpel vagy anélkül. Csak egy ötlet...:))

****

Ady Endre (3)

Góg és Magóg fia vagyok én

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

Elmondja: Latinovits Zoltán

Szerkeszteni akartam, de az "elküldöm"-re kattintottam. 

Szervusz Bajkálifóka, szép napot Neked!:-)

Nálunk vigasztalhatatlanul esik az eső, nem látszik a nap...

Csokonai Vitéz Mihály

Újesztendei gondolatok

Óh idő, futós idő!
Esztendeink sasszárnyadon repűlnek;
Vissza hozzánk egy se jő,
Mind a setét kaósz ölébe dűlnek.

Óh idő, te egy egész!
Nincsen neked sem kezdeted, se véged;
És csupán a véges ész
Szabdalt fel apró részeidre téged.

Téged szűlt-é a világ?
Vagy a világot is te szűlted éppen?
Mert ha csak nincs napvilág,
Nem mérhetünk időt mi semmiképpen.

Hátha tőled, óh idő!
Te aki mindenünket öszverontod,
A nap is holtszénre fő?
És láncodat magad zavarba bontod?

Mert, ihol lám, mindenek,
Bár bírtanak szépséggel és erővel,
Változást szenvedtenek,
Vagy semmiségbe mentek ők idővel.

Lám az ég forgása is
Idővel újabb változásba lészen,
Lám a csillagokba is
Ki most derűl, ki béborúl egészen.

Hát de mennyit szenvedett
Már ekkorig főldünknek állapatja,
Hogyha a feldűlyedett
Tenger, vagy Etna lángja szántogatja?

Sok faluk határain
Ma delfinek cicáznak a vizekben,
S a csigáknak házain
Most zergenyáj ugrándoz az hegyekben.

Sok merőfőld már sziget,
Sok vőlgyek a nagy bércekig dagadtak,
És ahol hegy volt s liget,
Fenéktelen sós tengerek fakadtak.

Így teszel te, óh idő!
A nemzetek forgó enyészetével:
Most az egyik nagyra nő,
S a másik elmúlik saját nevével.

A vitézlő Pártusok
Régólta szolgaság alá kerűltek:
S a bozontos Gallusok
Ma már a hérósok sorába űltek.

Már ma ökrök szántanak,
Hol Trója, a világ csudája állott:
És ahol szántottanak,
Most London, a világ csudája áll ott.

Óh, ha a nagy nemzetek
Sorsán hatalmad így előmutattad:
Hát mi, gyarló szerzetek,
Mit várhatunk - mit várhatunk miattad?

Gyermek-, ifjú-, vén-korunk,
A bú, öröm s a jó, gonosz szerencse,
Ép, beteg voltunk, s torunk
Kezedbe van, hogy jöttödet jelentse.

Futsz te, nem vársz senkit is,
Gyakorta sok hosszú reményt ledúlál.
Ím, te, míg ezt mondtam is,
Öt-hat parányi perceken kimúlál.

Nem lehet jelenvaló,
Csak múlt a jövendő pont lehet tebenned;
És miként a puszta szó
Repten-repűl, úgy kell veszőbe menned.

Így repűlt el tőlem is
Sok kedves esztendőm sebes-haladva;
S meglehet, hogy nékem is
A véghatár ma is ki lészen adva.

Úgyse volnék már gyerek;
Négyszer hat esztendőt eléldegéltem,
S eszerént az emberek
Szűk életének harmadáig éltem.

Vajha már - ha több nem is -
Mindegyik esztendőre jutna benne
Egy - csak egy órácska is,
Amely az érdem oszlopára menne.

Kész vagyok meghalni - kész,
Csak ezt tegyék síromnak a kövére:
ÚTAS! ITT FEKSZIK VITÉZ.
EGY NAP XXIV ÓRA: ENNYIT ÉRE. -

Ámde hogyha oly nemes
Szép tettek életembe nem tetéznek,
Hogy halála érdemes
Légyen dicsőitésre még Vitéznek:

Semmi, csak te, óh Lilim!
Te, akiért az életet szerettem,
Csak te légy, Lillám, enyím:
Mindég fogom becsűlni, hogy születtem.

És mivelhogy a napok
Elseprik a legédesebb időket:
Míg az ifjú hónapok
Virítnak, el ne is veszessük őket.

Elfut a nyájas tavasz,
A bársonyos hajnalra gyászköd árad,
A kinyílt jácint elasz,
A rózsaszál egy délbe is kiszárad:

Így az ifjúság maga
Majd elrepűl vidor tekintetedről,
És az Ámor csillaga
Eltűnik ám kacsingató szemedről.

Akkor, ah! rózsáid is
Nem fognak úgy kis ajkadon nevetni,
Akkor érző szíved is,
Ah, nem tud úgy örűlni és szeretni.

Én is akkor csak hideg
Vérrel barátkozom, hideg Lilimmal,
Úgy napolván, mint rideg
Vén pelikán, ifjú daljaimmal.

Míg tehát az lenne még,
A szép időt, óh Lilla! meg ne vessük.
Míg az élet lángja ég,
Egymást viszontöröm között szeressük.

És ha semmi érdemem
Nem fog fejemre zőld babért tetetni,
Semmi sem! mind semmi sem!
Csak hogy te, Lilla! meg ne szűnj szeretni.

Híremet s nagy voltomat
Ne trombitálják messzi tartományok,
Más ne tudja síromat:
Te hints virágot arra s a leányok.

Jó reggelt, szép napot, kellemes hetet kívánok Mindenkinek!:-)

Rubovics Márk: Januári nap

KISS BENEDEK

Parazsas talpnyomokkal

Áldott Nap, te januári!

Szólnak az ereszek furulyái,

rekedt szakszofon a Duna, bőg,

s rázkódik a szív, mint egy kanári.

Ne hagyd abba, te Nap, januári!

Zengjenek a fények harsonái -

avatott varázsló vagy: tenyered

a vénhedt cigányasszonynak, a Földnek

mutasson szerencsés, jó jeleket!

Kabátszárnyaim szélbe tárva

megyek a hídon haza Budára,

parazsas talpnyomokkal a télben;

égi rózsák a tócsák felett

kinyílnak tűz-fehéren.

Áldott, ezerszer áldott,

ki télben itt nyittat virágot!

Csírák tüze a töppedt havon:

lábnyomok, ti téli virágok!

******

Koszorús költőnk, a falu híres szülöttének verse.

Szép vasárnap estét kívánok Mindenkinek!:-)

100 éve hunyt el Ady Endre.

Ady Endre

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Elmondja Latinovits Zoltán

Ady Endre

A Halál rokona

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tûnõ szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nõket,
A sugaras, a bánatos
Õsz-idõket.

Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intõ hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredõket
S dér-esõs, hideg hajnalon
A mezõket.

Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tûnõ szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Jav: erre..

Szervusz Tereska, Szép estét Neked és Minden ére járó Versbarátnak is!

Czóbel Minka

Hó

A hó kifárasztott, vihar utam állta,
Pihenőt tartottam havas pusztaságba',
Húllnak, egyre húllnak a fehér hópelyhek,
Elfedtek már mindent, mezőt, erdőt, kertet.

* * *

Csodálatos összhang sohsem hallott mása: 
Mámoritó dallam, fehér hóomlásba',
Csöndes várakozás bóditó nyugalma,
Meg nem látott képbe', meg nem hallott dalba'.

Mintha most egy alak fényesen kiválna: 
Fehér égi angyal földig érő szárnya.
Halál, vagy szeretet? vagy semmi? - vagy béke?

* * *

Sűrűn húlló fehér hópelyhek a légbe'!

Szervusz Bajkálifóka, szép napot, kellemes hétvégét Neked!:-)

Tamkó Sirató Károly

A nagy természet

De szép is a
nagy természet,
hol haldoklik,
hol meg éled!
Hóból víz lesz,
vízből hó lesz...

Más szavunk sem
lehet erre:
így is jó lesz,
úgy is jó lesz!

******

114 éve, ezen a napon született Újvidéken Tamkó Sirató Károly, József Attila-díjas költő, művészetfilozófus, műfordító.

Jó reggelt, szép napot, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!:-)

Gyulai Pál

Szeretnélek még egyszer látni

Szeretnélek még egyszer látni 
A kertben, ott a fák alatt, 
Hallgatni édes csevegésed, 
Mint gyermek, úgy örülni véled, 
Szakítva a virágokat. 

Szeretnélek még egyszer látni 
Homályos őszi délután, 
Kandallódnál a karosszéken, 
Ha mintegy elringatva, ébren 
Alszol s álmodva nézsz reám. 

Szeretnélek még egyszer látni, 
Midőn úgy várod jöttömet, 
Megismersz immár a távolból, 
S bár ajkad olyan hidegen szól, 
Elárul néma örömed. 

Szeretnélek még egyszer látni, 
Szép csöndes nyári estvelen, 
Holdfénynél az akászok árnyán, 
Midőn fejed' keblemre hajtván, 
Így suttogsz: még maradj velem! 

Szeretnélek még egyszer látni 
A vén udvarház csarnokán, 
S ha elhangzott az Isten-hozzád, 
Még visszanézni utólszor rád 
S először sírni igazán. 

Szeretnélek még egyszer látni, 
Meggyógyítna egy pillanat. 
Mit szenvedtem, feledni tudnám, 
S még egyszer örömest feldulnám 
Éretted ifjúságomat!

*******

Tegnap múlt 193 éve, hogy megszületett Kolozsváron Gyulai Pál, irodalomtörténész, költő, író, egyetemi tanár, műkritikus, 1879-től 1899-ig a Kisfaludy Társaság 4. elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a magyar főrendiház tagja és jegyzője.

Szép estét kivánok!

Lászlóffy Aladár

ERDÉLYI TEMPLOMOK FEHÉRE

Erdélyi templomok fehére

vigyáz az idő türelmére.

A templom mindig ünneplőben

állott a mívesnap-időben.

Vándor, ki bárhová is mennél,

úgyis nagy szeme előtt lennél.

A tornyok mind utánad szólnak:

nélküled mi lesz velünk holnap,

mikor a közel és a távol

egymással rólunk is elszámol?

Keresd magadban azt a sarkot,

amely szívednek otthont alkot,

a legcsendesebb csendességet,

melyben már csak a lélek éghet,

amely nem bontatott le, nem rom,

még ép és tiszta, mint a templom.

Kavics vagy roppant kőfalából;

hát számolj, számolj, számolj!…

Ahogy tova a sorsunk foszlik,

a száz út millióvá oszlik;

századok számolták el rendre:

hány zsák s mennyi a búza benne

s ezerév számolta meg itten,

hogy egy az Isten! egy az Isten!…

Vándor, ha átvonulsz e tájon,

a harangszó csak akkor fájjon,

ha Istent s földjét – ezt az egyet,

valami folytán elfeledted.

:)

Vörösmarty Mihály

Kék szem

Szép a fekete szem,
Én azt is szeretem;
De még szebb a kék szem,
Kék szemű szerelem.
Az én szeretőmnek
Ilyen kék a szeme;
Valahányszor nyílik,
Ibolya kél benne.
S hejh mikor benézek
Mélyen közepébe,
Látom a szerelmet
Mulatozni benne;
Akkor azt gondolom,
Kedvem nagy voltában:
Nincs több boldog ember
Nagy Magyarországban. 

1830

Szia Panni, szép estét Neked!:-)

Ez a vers is olyan, hogy lehet rajta pityeregni, csak nem azért, mint az előzőeknél!:))

(Én is kék szeműt hoztam:))

Karinthy Gábor

Szerenád

Azért jöttem, hogy felkeresselek. 
Azért jöttem, hogy fenyegesselek, 
hogy megharapjalak, hogy üsselek. 
Azért jöttem, hogy megszeresselek.

Azért jöttem, hogy megsirassalak. 
Azért jöttem, hogy szívig hassalak, 
hogy könnyeimmel vérig mossalak. 
Azért jöttem, hogy felforgassalak.

Azért jöttem, hogy cirógassalak, 
hogy dédelgesselek, nógassalak. 
Kettőnk fölött is lebukik a nap: 
azért jöttem, hogy egyszer lássalak.

Vargha Tamás-Karinthy Gábor: Szerenád - Victor Máté ének-zongora

Kicsiben... :) De nagyban pislog és mozog a szája... :)

Mindjárt sír. :)

Hahó!

golyózik a szeme szegénynek...:))

Hali!

Az enyém pislog is... :)

Köszönöm Bajkálifóka, legyen szép az estéd!:-)

Kosztolányi Dezső

A vad kovács

A vad kovács, a szenvedés
sötét pöröllyel döngöl engem,
szikrázva visszanézek és
kormos dalát ővéle zengem.
Beh jó nekem, hogy nem kell élni,
csak az üllőre ráalélni,
engedni szépen, mit se tenni,
csak fájni így és várni, lenni.
Verj, vad kovács, világfutóvá,
érzéstelenné és meredtté,
tökéletessé és tudóvá,
kemény, fájdalmas műremekké.

Neked is Tereska!

Litauszky István

TÉLI ETŰD

Fázik már a város, ködbe bújt.

Vékony didergés fut a drótokon.

A neonfénytől pőre esti út

sinein sápadt villamos vacog.

Sötét papírból vágott árnyadat

tükrös kövekhez verdesi a szél,

sarkok mögött lapulva les reád,

járdaszélen ringó bokádba kap.

A ködön át, mint eltévedt sirály,

felgyűrt gallérod szárnyain repülsz.

Tekintetedben – elvesző sugár –

zöld lobbanás a boldog, nyári tűz.

Lobbanás, mi felgyúl és kihamvad

míg távolodva nézel vissza rám…

Körülkerít a fénytelen magány,

és tündökölnek jégkristály tilalmak

Szép napot kívánok Mindenkinek!:-)

Gábor Andor

Esik a hó

Nagy a lelked ünnepszomja,
mely homályát fénybe vonja.
Intést kaptál, szólt a naptár,
világ készül karácsonyra,
Lágyulásra, enyhülésre,
játszódásra, kisdedekkel,
Szép családi máriásra,
dominóra, ekmek-stekkel.
Mindenféle szépre, jóra,
érzelmesre, meghatóra,
Minden múltat elfeledve,
ünneplőre kong az óra,
S embert isten megsegíti;
ő is készül, látható:
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó.

Ablakokon jégvirág van,
művészkedő hideg csípte,
Domb lejtőjén hóból dunna,
faágakon hóból csipke.
Képzelhetsz-e ennél szebbet,
szemnek, szívnek ékesebbet?
Ékesebbet? édesebbet?
ennél békességesebbet?
Homlok veszti régi ráncát,
arc veszíti rút redőjét:
Ember nézi isten úrnak
finom fehér lepedőjét:
Élni ilyen környezetben,
ó milyen szép, ó be jó!
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó!

Legjobbján e világoknak
most van minden a legjobban,
Balgaság itt attól félni,
hogy valami lángralobban...
Hunyt tüzeknek üszke, piszka...
súlyos szemfedő takarja;
Fehér legyen a karácsony,
fehér isten úgy akarja.
Békességet, boldogságot
küld az Ég az embereknek,
Felnőtteknek Corned-beefet,
kondenztejet kisgyereknek.
Hogyne volna rendben minden:
ne is legyen róla szó:
Hull a hó, hull a hó,
hull a. ..hull a. ..hull a hó!

Hull a hó... s a kályha lapján
sisteregve sűl az alma...
Még kiáll a hó alól a
négy esztendő holttest-halma...
Lágy meleg... sült-alma illat...
bölcsnyugalmú drága fészek.
Csonthegyekre épített ház
ablakából szertenézek...
Nincs puhább e látomásnál:
hull a hó és hull a szépség,
Benne gázol ronda népség,
rajt sem egyensúly, sem épség,
Mint karója koplalásnak;
rokkant ez, s az rokkanó...
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó!

Hulla, hulla, hulla-halmaz,
vörös vérek csordulása,
Éhes szemek dülledése,
üres gyomrok kordulása,
Rikoltása hangos kincsnek,
hallgatása néma nincsnek,
Koldus jajnál messzibbhalló
kaffanása úri pincsnek.
Lelki furkó, testi ostor,
báró Krisztus, gróf Apostol.
Leszakad a mennyek boltja,
hűvös íve hév napostól.
Nem is robban, csak leroppan,
olyan rozzant s rothadó...
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó!
Hulla, hulla, hulla, hulla,
hulla, hulla, hulla... hó!

*****

Valójában ezt a verset Gábor Andor 1920-ban a darutollas fehérterror tombolása idején nem széplelkeknek írta.

Ma csupa olyan verset hoztok, ami miatt jókat tudok sírni? :)

(na ebből milyen kép lesz? :D )