Adj kiraly katonat a jatek neve, de ha nem csalodom nagyot, akkor "azt" nem oktato, nevelo celzattal kaptad.
Egyre hatarozottabbak a velemenyek... persze lehet, ha tudnatok kirol is van szo... vagy valamit az edzes hatterrol... vagy.. es sorolhatnam. Tudod mit medve b.. meg a porszivodat.
Ehez én is szólok.Amikor kicsi voltam játszottunk olyat,hogy át kellet szakítan egymás kezét.(nem tom mi a játék neve)na akkor én egyszer akkorát kaptam.Pont a nyakamon volt az ütés.Egy ideig levegő után kapkodtam.
Én tényleg megkaptam a válaszaimat és tényleg meg vagyok velük elégedve.
Túlszínezésről szó sincs. A vér és nyál keveréke tényleg fröccsent. :-|
Egy srác már kötött ki a sebészeten agyrázkódás gyanúval, bár nem tudom, hogy ki miatt. Ott mondták neki, pihenjen. Ő meg mondta, hogy jó és ment újra edzeni. Szóval elszántság az van.
Mivel nem együtt, csak párhuzamosan edzünk, sokkal többet nem tudok árnyalni, hiszen nem is tudok többet. Néha megjelenik egy mégkeményebb edző, aki mégkeményebb edzéseket tart. De őt és edzését még nem láttam, csak behallatszik, ahogy odakint ordít.
Nem akartam senkit és semmit sem lejáratni. Nem akartam indulatokat felkavarni. Elnézést, ha ezt mégis megtettem, csak az a fránya kíváncsiságom volt az oka.
Semmi bajom nincs vele, ha egy edző így bánik a tanítványaival, hiszen azok maguk választották őt tanítójuknak és bármikor ott is hagyhatják, ha nem tetszenek a módszerei.
Na mégvalami: Oszt mit szól majd a pali, ha úgy kidekorálja a tanítványát, hogy azt a sebészeten rakják össze: Mé'nem voltál elég kemény?!
Sok hülye ember van, aki összekeveri a keménységet és az erőszakot.
Hiryu, a pótkijó (:-7
Na mégvalami: Oszt mit szól majd a pali, ha úgy kidekorálja a tanítványát, hogy azt a sebészeten rakják össze: Mé'nem voltál elég kemény?!
Sok hülye ember van, aki összekeveri a keménységet és az erőszakot.
Hiryu, a pótkijó (:-7
A mesterekről.
Hiryus vélemény: Ha valaki képes arra, hogy a lenti példa szerint rugdossa a gyengébbet, az
1, adja le a fekete övét, ha másmilyen azt is,
2, huzzon el a dojo környékéről is,
3, nézzen el egy pszichiáterhez.
Nem feltétlenül ebben a sorrendben.
Bár fenn a kérdés, kinek köszönhető az hogy az illető edzéseket tarthat...
Kicsit Kijos, de ez van, nagyon kikivánkozott belőlem.
PINGYI,
teljes egyetértésem. A kyot viszont nem kell megvédeni, nincs rá szüksége.
bout,
amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Másképpen: erre a kérdésre ez a válasz. Ha jobban árnyalod, és nem túlszínezed, árnyaltabb választ kaphatsz. Egyébként én nem gondolom, hogy el kellene tiltani, de az illetonek is kell, hogy legyen mestere, aki iránymutatást ad. Én úgy érzem, ez az ami itt hiányzik. És elsosorban pont annak, aki az edzéseket tartja. Tehát nem eltiltás, hanem továbbképzés kell(ene).
Köszönöm.
Részemről a témát le is zárhatjuk.
Megkaptam a válaszaimat még mielőtt Laja1 megjelent volna. :-) Sokmindent megvilágítottak és továbbsegítettek ezen a fejfájásomon.
Ezt az embert lenézni, eltiltani nem hiszem, hogy kell. Mert egyébként nagyon karizmatikus, szigorú és jó oktató. Néha bekattan, olyankor kicsit tör-zúz. Mások is vannak így ezzel. Az, hogy többen nem így képzelnek el egy mestert, az egy dolog. Nem hiszem, hogy lenne definíció rá. Úgy emlékszem egyszer már próbáltuk és elég érdekes állat született a meghatározások alapján. :-)
Hajlamosak vagyunk egy mestert angyali tulajdonságokkal felruházni, pedig hát a mester is ember. Romantika, képmutatás, miegymás. Ezek vezetnek minket. Lehet, hogy még akkor sem fogjuk tudni meghatározni, milyen is egy mester, amikor már minket fognak így szólítani. :-)
bout
A kyokushin védelmében:
Ne haragudj, nem akartam elbagatelizálni a dolgot. Aki így tart edzést, az nyilván nem odavaló. Nálunk is van testi fenyítés, fájdalomtűrés, küzdelem,stb. De ha sántikálva megyek haza, az általában az én hibám, és nem az edző erőfitogtatása miatt van. Én csak meg akartam védeni a kyokushin karatét, mert nem általános, amit Te láttál. Egy edzőnek nem így kell a tanítványai tiszteletét kivívnia. Én akkor is tudom, milyen erős az edzőm, ha nem ver laposra, hiszen látom az erőnléti gyakorlatoknál, hogy játszva csinálja, amit én nyögve, és ha vele kell küzdenem, a tchnikai fölényét látom és nem az erősségét. Lelkileg szoktam inkább lesántulni, mert látom, milyen kevest tudok hozzáképest.
"egy fej fölé emelt rúgás, ami utána baltaként csap le"
Ezt nálunk neryo chaginak hívják és elég surun használjuk. Nekünk alapdolog.
A szado-mazo klubról:
"Csak úgy fröcsögött a nyállal kevert vér mindenfelé"
"mindenkit egy-két találattal kifektetett, aztán tovább vert"
Ha az újságírói túlzásokat levonjuk, akkor sem lesz szép a bizonyítvány. Ha felnott emberek ezt igénylik, ezért fizetnek akkor lelkük rajta. Ettol függetlenül ilyen edzésnek nem szabadna megtörténnie, ilyen edzonek nem szabadna praktizálnia. Tanulnak mást is azonkívül, hogy agyonveretik magukat minden edzésen?
Milyen edzo (már le sem írom hogy mester, mert az ebben az esetben teljességgel kizárt) az olyan, aki abban éli ki magát, hogy a nálánál nyilván kevesebbet tudókat terrorizálja? Ez súlyos kisebbrenduségi komplexust takar és unintelligenciát. Miért nem figyel erre a szövetsége? Többek közt ezért van egy szövetség.
Jibiki,
ha más is így állna hozzá a dzsudózáshoz mint te, lehet hogy szívesen csinálnám: de hát nem így van.
Végül is az aikido és a dzsúdó testvérek. Kano az aikido elődjét az aikibudo-t ismerhette meg. Egy Mocsizuki tanítvány Franciában oktatja ezt, vannak benne dzsudószerű kontra dobások, földharcszerűség stb. Kár, hogy kihalóban van ez a korai Uesiba stílus. Albérlő társam tízévet dzsúdózott, sokszor (mindig) úgy érzem a vele való gyakorlás közben, hogy hátrányt jelent az aikido formális gyakorlása (mert ez megy). Na persze ha szellemi útként kezelném biztos működne, de messze vagyok attól, hogy vészhelyzetben buddha nyugalommal tudjak viselkedni: szerintem az aikidosok között kevés ilyen ember van (az imitált harmónia az edzés közben az más dolog!)Tehát KI-t kell tanulni: sokat olvastam erről,és meg vannak az elképzelésim hogyan kellene ezzel foglalkozni. Persze a lakótársam és a hozzáhasonlóak csak röhögnek az ilyen dolgokon. Egyszerűen nem értik meg, hogy az aikido azért nem működik mert szellemileg nem nővünk fel hozzá.Ahogy irtad az edzőknek is meggyűlik a bajuk az ilyen emberekkel. Hozzánk elismert aikido mesterek is jöttek már kötözködni: lám ha ellenállok nem tudod megcsinálni a technikát: csak hogy ilyenkor más technika jön - mert az nem aikido ha erő ellen dolgozol. Egy shaolinostól hallottam, hogy az aikido mennyire használhatatlan! Nézd meg az aikido mozgás anyagát: teljesen ésszerű. Nézd meg a kicsavart, kifacsart tradicionális shaolin beállásokat: energiaemésztő dolgok. És náluk mégis működik!!! Ugyanis ők gyakorolják a Ki-t, az aikido edzéseken csak érintőlegesen van ilyen. (kivéve a ki-aikidoban)Persze a KI is öncélú dologgá válik, ha a technikákat felülírja. Az aikido iskolák között sok ilyen van. Ezt főleg azóta látom amióta az iwamai aikidot gyakoroljuk: utolérhetetlenül és fájdalmasan pontosak a technikái. A fizikai lazaságot és a technikai lazaságot nem szabad összekeverni! Na abbahagyom mert már nem is tudom hol is kezdtem. Biztos lesz erről másnak is véleménye!
G
Bocs mindenkitol, elore, de szerintem tul hamar foglalunk allast mindenrol. Kicsit kisgyerekekre emlekeztet a trasasag, marpedig a kisgyerekek nagyon kegyetlenek a velemenyalkotasban (is). A legtobb judos olyan, amilyen, de ha mar valaki szoba all velunk, nem kene probalni elhajtani. Lehet, hogy rosszul latom, de ha egy klubba lemegyek es az elso nap laposra probalnak verni, nem megyek megint, addig OK, hogy minednki ki akar probalni, de lenyomni??? Haat vannak nem tul szimpi oldalai is a tarsasagnak. Pl. engem hatarozottan zavar a KiJo-zas. no, mind1.
Durvasag: neha oktato jellegu, neha barbar hulyeseg, fugg attol, ki, mikor s kivel szemben alkalmaza. Kaptam mar olyan szurast a hasamba joval (Jodo-n), hogy atszakitottam az oltozobe vezeto ajtot. Aikidon kaptam olyan varatlan yokoment (csak nyakra) hogy osszerogytam, amit pedig nem szoktam. Mindet olyan embertol, akit maig tisztelek es jo tanitonak tartok, es ugy hiszem, jonehany dolgot mar megtanultam ezekbol a leckekbol (es sokat meg nem). Nem mondom, hogy helyes volt az adott esetben az edzo viselkedese, de el tudok kepzelni olyan helyzetet, amikor igen. Speci az oadott esetben szerintem nem a legjobb modszerekkel folyik az oktatas (ismeros jart egy evig, szerette, de pont az ilyen esetek miatt otthagyta), de (csak, hogy aikidos peldanal maradjak) pl. varom a tippeket, miert is hivtak O'Sensei dojojat a pokol dojojanak a 30-as evekben. Ne itelkezzunk tudasunk felett.
Megegyszer bocsi, rossz hirek, rossz hangulat, lehet, hogy nem ennyire negativ a vilag, csak most az utcso otvenet vegigolvasva.
Oké, akkor valószínüleg mi láttuk túl durvának a dolgot. Itt nem nagyon vannak gyerekek. Az átlagéletkor 19-24 év, elvétve akad egy-két 14-16 éves kissrác.
Egy barnaöves lány kivételével mindenkit egy-két találattal kifektetett, aztán tovább vert. Volt egy pont, amikor a szenvedő fél a fájdalomtól már bedühödött és ez erőt adott neki a küzdelemhez, de az edzőnek ez valahogy nem volt elég. Tovább nyúzta az embereket. És nagyjából mindegyik sántikálva ment haza az öltözőből.
A kedvence (ezt már más edzéseken is láttam, nagyon jól csinálja) egy fej fölé emelt rúgás, ami utána baltaként csap le és azt talál, amit ér. (Arc, koponya, orr, mell. Csak úgy fröcsögött a nyállal kevert vér mindenfelé.)
Az, hogy hány százalékos volt az erő, én nem tudtam kivenni.
Ehhez a szomorú dologhoz csak annyit tudok hozzátenni, ha valaki így próbálná "tanítani" a rábízott emberkéket, az egy percig sem lehetne nálunk edzo. Egy harcmuvészeti edzés az nem egyenlo a kommandós kiképzoközponttal.
Egyébként meg ugye még a versenyeredményeken is látszik, hogy nem ez a követendo út.
Ha ormesterkedni van kedved, menj a seregbe és ugráltasd meg rugdosd a HIVATÁSOS katonákat.
Egy edzo nem kattanhat be soha. Felelosséggel tartozik a tanítványaiért. Mindig tiszta fejjel kell dolgoznia. Bekattanós típusnak nem szabadna embereket adni a keze alá.
Sziasztok, PINGYI vagyok, csak a férjem ledarálta gépet, ott be volt állítva az automatikus jelszóbeállítás, és most a gép is elfeledte a jelszavamat, meg én is. Nem változtattam nevet, remélem a moderátor nagyon gyorsan megemilezi a jelszavamat és újra a saját nevemen írhatok.
bout
Igaz, Laja1-hez szóltál, de az ő edzője az én edzőm is, így a saját tapasztalataimat leírhatom. Az én edzőm nem ilyen. Mindent fokozatosan csinálunk. Mindig mondja, hogy milyen erővel szabad bevinni az ütéseket, rúgásokat, és ezt ő sem lépi túl velünk szemben. Ez úgy működik, hogy küzdelem vagy féjdalomtűrés előtt bemondja, hogy negyed erővel, fél erővel, hetven százalék erővel szabad dolgozni. Igyekszik nagyjából egyforma párokat összehozni, de sokszor nálunk is van forgás, amikor összekerülhetünk nálunk erősebb vagy technikailag jobb ellenféllel. A másik fele a dolognak, nálunk azt is megtanítják, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy ne nagyon fájjon a combos, abba bele kell dőlni, de még jobb ha ki tudom védeni, esetleg oldara lépek. Ha csak úgy állok és megrúgnak, naná hogy fáj. Ugyanez a helyzet, ha hasra ütnek vagy rúgnak. Ha nem fújom ki, tartom benn a levegőt, nem feszítek, az nagyon fáj. Tehát amellet, hogy az általad említett edzésen szerintem túlzásokba esett az edző, nem készítette fel a tanítváníait a küzdelem közben elszenvedhető fájdalmakra. Nem mondok ítéletet az edző felett, mert nem láttam mi történt, és lehet hogy a kívülálló számára durvábbnak nézett ki a dolog, mint amilyen. Bár a földön tovább rugdosni valakit? Nálunk is előfordul, hogy bénázunk, és betalál a combos, vagy más, de olyankor az edző odamegy, ha gyerekről van szó, akkor nagyon is gyengéden, vígasztalóan és megmutatja, mit kell tenni hogy nefájjon, megmasszírozza, stb. Tehát ilyen mértékű elvakultságot én nem tapasztalok.
Bennem rossz gondolatokat keltene, és valószinűleg elmennék az ilyen mestertől. A gyerekeket az iskolában sem terrorral nevelik, hanem fegyelemmel. A jó tanár a kettő között tud különbséget tenni. Van amikor szükség van egy kis erőszakra, mert mindenkihez egy kicsit másképp vezet az út, de csak bizonyos határokon belül. Persze vannak mazohisták...:))
Jibiki,
Örülök, hogy így gondolod, és akkor a szurkálódásom is tárgytalan. :-)
Magam is tanítok (ha nem is harcművészetet), és magam is végigbukdácsoltam/bukdácsolom a buktatókat. Én is elkövettem/elkövetek hibákat. De meggyőződésem, hogy ezek korrigálhatók, és úgy válhatunk igazán alkalmassá a feladatunkra, ha állandóan "gyomláljuk" a hibáinkat. A tanítóknak is szüntelenül fejlődniük kell. Őszintén örülök, hogy mégis csak egyetértünk. Csak néha hibázunk. Te is, én is, mindannyian.
cafoljatok meg, ha tudtok, de szerintem ez csak leblokkolast okoz a tanitvanyokban, nem pedig fejlodest...
igaz, lehetnek olyan kivetelek, akik ettol is fejlodnek. kar ertuk :(
laja a legmelyebb tisztelettel veled es smmel szemben:
ezt nem birom elviselni a kyoban. ugyan a te altalad tartott edzesekrol nem tudom, hogy hogy folynak, de mashonnan eddig mindig csak ilyen es ehhez hasonlo torteneteket hallottam a kyo edzesekrol.
mi van akkor, ha valaki nem azert jar edzeni, hogy versenyt nyerjen??
Laja1, remélem itt vagy valahol.
Te kyo-zol és nekem ezzel kapcsolatban lenne kérdésem.
A BME-n, ahol hetente kétszer edzek, velünk párhuzamosan van kyo edzés. Az egyik oktató tegnap tartott egy edzést, aminek egyik része abból állt, hogy páros, rövid kumitéket csináltak kb. háromnegyedórán keresztül. Mindenki volt nagyjából mindenkivel. Az edző is beszállt.
Az edzésen sok kezdő, meg lány van. Amikor valaki vele került össze, (látszólag nemre, tudásra, termetre való tekintet nélkül) elkezdte szanaszét rugdosni, majd amikor valaki (egy kivételével mindenki) mondjuk néhány combostól a földre rogyott, vagy egy mellkasra kapott ütéstől levegőért kapkodva a földön fetrengett "Küzdjél!" felkiáltással tovább rugdosta a földön.
Edzés után kérdeztük a lányokat, hogy ez mindig így megy-e? A válasz: "Néha bekattan, már próbáltak vele beszélni, de általában elhárítja a dolgot azzal, hogy 'Szokni kell'." Elvileg arra akarja felkészíteni őket, hogy versenyen, meg úgy általában bírják az ütéseket. Ennek megvan az eredménye, hiszen az egyik lány állítólag valami EB-n, vagy hasonló versenyen hatodik lett, de a gond az, hogy legtöbbször technikai KO-val kapnak ki a klubtagok, mert nem a gyors technikás dolgokhoz, hanem a mackós, kemény stílushoz vannak szokva.
Kérdésem: Ez máshol is így van a kyo-ban? Én sajnos ezen a mesteren kívül csak egy-két - ugyancsak ehhez a klubhoz tartozó - fekete öves kyo-st láttam, de ők termetre és mozgásra is gyorsabbak, technikásabbak voltak, de azért jó erősek is.
Ha ez egy általános és elfogadott dolog, akkor bocs, képes vagyok én is elfogadni. De érdekel, hogy ez a kyo-ra jellemző edzésmódszer-e, vagy csak egy agresszívebb ember próbálkozása arra, hogy levezesse a felgyülemlett feszültségét?
Kicsit keményen fogalmaztál... viszont igazad van. És mivel Jibiki sem akart magyarázkodni, Nekem sincs kedvem hozzá. De arra gondoltam, hátha csak szerette volna megosztani, milyen gondjai vannak, és hátha az első gyanús gondolatok után veszi a fáradtságot és elmagyarázza annak a gyereknek, hogy miről is van szó. Én hiszem, hogy az emberek alapvetően nem lusták stb. stb., ha már rászánják az idejüket valamire. Márpedig ha valaki tanitani adja a fejét /erősits meg, ha nem igy van/ nem egy túl könnyű, de szép szakmát választott. Remélem Jibiki azt is megosztod velünk, hogy mégis milyen gondolatok születtek benned egy kis lehurrogás után...
más:
Mások lettek mostanában az edzések. Több a harchoz közeli gyakorlat. Új katát is tanulok /nagyon nem megy/. És végre kezdem élvezni. :)
Fődhözragatt!
Tökéletesen igazad van. Egy mesternek még gondolni sem szabadna ilyet. Őszintén mondom.
Bár nem biztos, hogy a gondolatok miatt sülyedt el a judo.
Nyílván gondolod, hogy nálam is a magyarázat kovetkezik utána és igyekszem ezeket eltitkolni.
"Wazull!
Egyről beszélünk! Azt azért megjegyzem, hogy a "DO" jelentése nem "MŰVÉSZET", hanem "ÚT". Egy szellemi út. Ha "nincs szellemi út", akkor az a "technikák végrehajtásának művészete" a JITSU (vagy jutsu - hangtani hasonulás kérdése!)"
Igen, egyrol beszelunk. NEM tudok japanul, de arrol mar hallottam, hogy tobbfele olvasata es jelentese lehet a japan szavaknak. Ezert talan a "do" egyarant jelenthet "muveszet"-et meg az "ut"-at is. Meg meg ki tudja mit...
Stimmt. A pont Fődhözragatt-é.
/Honnét tudná, ha nem magyarázzák el neki. Általában többször, mert először ugyis elfelejteni. Én se voltam mindig ilyen okos.:-)/
Ez kb sportvonal- csak a tehetséggel foglalkozni.
Tehetséges gyereket tanítani nem kunszt...
Ui.: Az is-t nem is kellett volna zárójelbe tenni.
"Ilyenek mondanak, hogy: "Sensei miért kell a KIAI, az olyan ciki!?" Hű, de hülye vagy fiam, mondd meg anyádnak, hogy apdételje otthon a gyári beállításokat, mert ez a szoftver megborult a fejedben" Gondolom én erre, de nem mondhatom!"
Már megbocsáss, de miért nem magyarázod el neki, ha nem érti? Nem ez (is) a mester dolga?
És miért hülyézed le és emlegeted az anyját magadban annak a tanítványodnak, aki nem ért valamit, vagy érti ugyan, de nem tetszik neki, mert távol áll a mentalitásától? Szerinted ez mesterhez méltó gondolkodás (még ha nem is mondod ki hangosan, amit gondolsz)?
Engem is mindig nagyon zavart a japán harcművészeti stílusokban, hogy bunyó közben kiai-oznom kell(ene). Borzasztóan távol áll a mentalitásomtól, csakúgy, mint az összes többi (részben általad is említett) japán külsőség, de ettől még nem érzem magam hülyének. Szerencsére az utóbbi időben egy olyan harcművészetet (tradicionális Wing Chun kungfu-t) tanulok, ahol nem létezik kiai, és minden egyéb szempontból is tökéletesen megfelel a mentalitásomnak. Esetleg elmondhatnád a tanítványaidnak, hogy vannak olyan harcművészetek, ahol egészen mások a szokások, nincs kaiai, mokuso, stb., és ha hozzájuk az áll közelebb, akkor próbálják ki azt. Ahogyan az én volt kyokushin karate mesterem segítette tanácsaival útkeresésemet, hogg ne forduljak el a harcművészettől csak azért, mert történetesen nem az való nekem, amit ő tanít. Szerintem egy igazi mester így viselkedik, és nem hülyéz, nem anyáz, még magában sem.
Úgy látszik, a judo tényleg nagyon mélyre süllyedt, ha ott így gondolkodnak a "mesterek".
GUA!
Ez érdekes, amit írsz. Kano annak idején szintén elment tanulni Funakoshihoz és Ueshibához. Nagy hatással voltak rá és nagyot segített a technikák pontosításán Kanonak. Ő ezeket a Nagymestereket nagyon-nagyra becsülte. Minoruról egyébként hallottam, hogy a budoszövetségben nagy márkanév. Én is szeretem a stílust.
Különben, hogy mit teszek a DO-ért, mint mester? Ehhez annyit feltétlen kell tudnod, hogy amikor én elkezdetem igazán judot tanulni (ekkor már 7 év eltelt), akkor a mesterem azt mondta. "Ha judozni akarsz, akkor először meg kell tanulnod az aikido legalapjait. Meg kell tanulnod járni, fordulni, és meg kell tanulnod az erő és ez által a kivitelezett dobások irányainak az ösztönös megérzését. De főként meg kell tanulnod a KI-t elsajátítani és használni." Addig egy dobást nem tanított. Nos ez az egyik, amit én is követek, de kevesen tudják, hogy alapjában Kano is ezt tette, mert Ueshiba annyira nagy hatással volt rá.
A KI-t ma egyébként egyre nehezebb megtanítani. Korábban könnyebben ment. Ma már egész más a született vagy inkább szerzett mentalitás. Még arra is nagy energia rávezetni őket, hogy miért kell a mokuso, sukashi, setsusoku, nemhogy a KI. Ilyenek mondanak, hogy: "Sensei miért kell a KIAI, az olyan ciki!?"
Hű, de hülye vagy fiam, mondd meg anyádnak, hogy apdételje otthon a gyári beállításokat, mert ez a szoftver megborult a fejedben" Gondolom én erre, de nem mondhatom!
Biztosan a Ti Mestereitek is átélnek egy-két ilyen szitut, még ha nem is érzitek. Nektek is van biztos egy rakás olyan társatok a dojoban, aki az ilyen jellegű gyakorlatokra el kezd "fikázni", ahogy Wazull írta. (Nagyon tetszik a kifejezés!)
