"A" megoldás nem lehet, mivel rögtön kettőt is mondtam. Mindkét verzió magyarázhatja a NÉV létrejöttét. A NÉV eredete nem fog viszont minden családtörténeti kérdésre választ adni.
A német nyelv logikájában nem vagyok túlontúl jártas, de szerintem valószínűbb, hogy a Schleifer családnév lehetett a külterület névadója és nem fordítva, különben felételezem, hogy a családnév Schleiferer lenne, vagy ilyesmi.
Sziasztok! Egyszer már kérdeztem volna,de nem kaptam választ, mégis érdekelne egy pár érdekes név, amelyekről szeretnék valamit megtudni: Ruder, Gábli, Petrekanics, Vajó. Előre is köszönöm!
Köszönöm a gyors választ. Az "enyémek" a Dél-morva területről származnak: Znojmo környékéről. Ott, egy 10-15 km-es körben több helységben is éltek. És hogy érdekesebb legyen, találtam egy 17. századi térképet, amelyen az eredeti falujuk (ahol a legkorábbi kb. 1670-es anyakönyvekben megtaláltam a családot) melletti külterületet "Schleifer" néven jelölik. Akkor is ez a megoldás?
Elnézést, ha kicsit hosszú lesz a lista, de már csak ezek hiányoznak a (majdnem) teljes családfa névmagyarázataimhoz, a kb. 65-ből. Előre is köszönök minden megoldást.
Bekő, Bor, Börzsei (melyik településre utal?), Fanczal, Hajmási, Jukovics (annyit tudok, hogy lengyel), Kaponyás, Lentsés, Rajtmár, Szőr, Trokai
Egy 1928-as sportújságban olvastam egy Purebl Győző(?) nevű úriemberről, már nem emlékszem milyen pozíciót töltött be, de a neve - a furcsasága miatt - megmaradt. Ha érdekel, utánanézetek (nem nálam van az újság, az egyik rokonomé)
A név ebben az alakban fordul elő minden nyelven, azaz valószínűleg nem torzult.
Egy nevezetes említés, Joseph Purebl, aki klarinétra szerzett műveket. Nemzetisége egyelőre nem derült ki, a XVIII-XIX. század fordulóján élt, de sem születési, sem halálozási évét nem adják meg pontosan.
Az a Bernárd lehetett Bernát is, hiszen gondolom, hogy az anyakönyv latinul volt. Mindenesetre valószínűleg valóban frank betelepült lesz, de eredetlieg aligha Vadkertre, hanem valahova máshová.
De ez a név azt is mutathatja, hogy Bernát nem magyar közegben született, hiszen a szülei nem egy Mo-n elterjedtebb kultusszal rendelkező szent nevét adták neki, hanem clairvaux-i Bernát után nevezték el (és Dijon nincs túl messze a Banzet ős-góctól...). Vagyis lehet, hogy maga Bernát vagy az apja volt a betelepülő, vagy legalábbis egy nem-magyar közegben éltek Bernát születésekor.
Gyanítom egyébként, hogy nem maga Bernát volt a betelepülő, mert azt hiszem, hogy főleg föld- és kézműveseket kerestek belepetítésre.
///Van egy példányom a Wilhelm&Kalbrunner-féle telepes jegyzékből ("Quellen zur deutschen Siedlungsgeschichte in Südosteuropa"), de abban nincs Banzet. Van benne egy Johann Jakob BANISET nevű praszt, aki 1784-ben hatodmagával Lotaringiából, Forbach környékéről Mo-ra tart. De nem mernék mérget venni rá, hogy a Baniset és a Banzet egy tőről fakadnak. Célállomás nincs feltüntetve, de ezek a telepesek inkább Bácskába/Bánátba tartottak. (Másrészt persze az én őseim is 2-3 nemzedék alatt addig költöztek felfelé a Duna mentén, amíg Pest mellett kötöttek ki.)///
A Károli-fordítás gyors elterjedése késztette a magyar katolikus egyházat, hogy saját bibliafordítással álljon elő. A munkát Káldi György (1573-1634) jezsuitára bízták, aki fordítását Gyulafehérvárott kezdte el 1605-ben, és Olmützben fejezte be 1607-ben. Többszöri átnézés és javítás után 1626-ban, Bécsben jelent meg.
Az embereknek valóban volt némi problémájuk a vallás megértésével a latin miatt. Ez tűnt fel pl. Jan Husnak, Martin Luthernek stb. Az 1700-as években már az ellenreformáción is túl volt Európa, így ez a latinnemértési felvetés igencsak irreleváns.
Malaczkynak a prédikációt illetően igaza van bizonyára, református lévén ezt nem tudtam. De a Bibliát a katolikusok a XX. századig nem fordították, csak latinul volt olvasható.
Az oktatás talán nem volt divatban, de a Ratio Educationis már köztelezővé tette a közoktatást 6-12 éves gyermekek számára. Vajon 1777 az 1700-as évekbe számít?
Érsekvadkert a nevezett hely, ahol élt és méghozzá uradalmi vadászként 1813-1816 körül.
Több mint 10 éve kutatok, és meglehetősen szépen írták az anyakönyvet arra, ráadásul a fia is megvan szintén Banzet és szintén egyértelműen ennek olvasandó több anyakönyvi bejegyzésben (házasság, halálozás).
Ilyen nevű személy nincs több Érsekvadkerten biztosan és visszafelé haladva az időben sem találtam.
Az 1848-49-es szabadásgharc egyik tábornoka Richard Debaufre Guyon volt, Angliában élő francia család leszármazottja, aki magyar nőt vett el feleségül és miután Magyarországon lett tábornok Mursid pasa lett Törökországban.
Szerintem teljesen reális egy francia eredetű család Magyarországon, pláne a napoléoni időkben, amikor felbolydult Európa és nagy volt a jövés-menés.
Ez a kérdés így egy kicsit túl általános. Ha anyakönyvi adat, akkor huszonnyolcszor átolvasnám, hogy jól látom-e. (Ha már 5+ éve rendszeresen olvasok egyházi anyakönyveket, akkor egy kicsivel kevesebbszer). És megkérnék még vagy két másik embert, hogy ellenőrizze le.
Ha még mindig Banzet, akkor jó lenne ismerni a környezetet, ahol ez előfordul. Mindig is voltak francia családok, akiknek egy-egy leszármazottjuk elmagyarosodott (pl. a Fornet). De, mondjuk, ha egy apró faluban csupa Kovács, Tóth és Kiss van, akkor egy Banzet - ha valóban Banzet és valóban francia eredetű - tényleg ritka lelet lenne.
Ha viszont egy kisebb-nagyobb részben "sváb" faluról van szó, akkor nem szabad elfelejteni, hogy a betelepülők egy jelentős része Rajna menti frank volt. Ajánlott olvasmány: http://kalasnnob.5mp.eu/web.php?a=kalasnnob&o=JDql1rmffM
Ezek után jobban megnézve a francia Banzetek földrajzi elterjedését pedig elég egyértelmű képet kapunk:
A XIX-XX sz. fordulóján Bas Rhin (Alsó Rajna) megye, Rothau, Bellefosse, La Broque, stb. települések a Banzet-gócpontok, innen terjed később tovább. Valószínű, hogy száz-kétszáz évvel korábban is errefelé lehetett a gócpont.
Szóval, nem ismerem a hazai előfordulási helyet, de ha valóban Banzet, akkor ezt a szálat vizsgálnám.
A jelentését illetően, próbáljunk gúglizni a "banzet signifie" szavakkal. Az első találat:
Azt mondja, hogy "C'est une contraction de Bandesapt, désignant celui qui est originaire de Ban-de-Sapt, nom d'une commune des Vosges. Signification : "Ban" désigne une circonscription administrative féodale (terme fréquent en Lorraine), et "Sapt" évoque le sapin."
Vagyis a Bandesapt rövidülése, ami pedig a Vogézekben található Ban-de-Sapt nevű községre utal. Jelentése: "ban" - egy feudális közigazgatási egység, és a "sapt", ami vélhetőleg a fenyőre (sapin) utal.
Mivel Banzet alakban maradt fenn itthon, ezért felteszem, hogy ez az eredeti kiejtést tükrözi, tehát nem banzé, hanem - amúgy magyarosan - banzet, ami az én laikus eszemmel megfelelne egy Ban(de)sapt-ból [bán(de)zát] rövidült név kiejtésének.
Szóval, HA Banzet és HA "francia", akkor akár Fenyőszékire is magyarosíthatott volna az ősöd :)
1. A Kyrie eleison 'uram irgalmazz' természetesen nem latinul, hanem ógörögül van (ha valaki nem tudná, vocativusi, ill. aoristos imperativusi alakokkal van dolgunk).
2. Az eltérő rendszerű liturgia miatt a katolikusok (sőt általában véve keresztények) már a II. vatikáni zsinat előtt is mindenkor egy bizonyos relatív nyelvtudási hátrányban voltak, legalábbis potenciálisan a priori, ill. vélhetőleg átlagosan a posteriori is a zsidókkal szemben abban a tekintetben, hogy a még a legegyszerűbb zsidóknak is nemcsak héberül kellett egy bizonyos szinten tudniuk, de a férfiak írástudatlanok sem lehettek, mert a közönségesen bar-micvónak nevezett szertartás során a 13 éves fiúknak fel kellett olvasniuk egy kijelölt részt a Tórából, sőt arról előadást is kellett tartaniuk. Mindez persze csak egy szimptómája az egész zsidó vallást és tradíciót jellemző értékrendnek, amely — Nietzsche által erősen kárhoztatott módon — a szellemi értékekre helyezte a hangsúlyt.
A belinkelt videón egy ukrán riportalanyt hívnak Olena Sztupának. Csak illusztráció volt, tartalmilag nem veszítettél semmit (bár a bábmúzeum, vagy micsoda, érdekes.)
A gúglit ki kell cselezni, mert különben az ilyen kereséseknél sokezer irreleváns találatot ad. Az egyik módszerem, hogy keresztnévvel együtt keresek. Pl. elég biztos tipp, hogy a legtöbb ma is létező tót, vagy legalább arról a környékről való családnévnek van Martin - vagy Martina - keresztnevű viselője, így érdemesebb együtt keresni. Délen biztosan lenne egy Nikola, Vuk, Luka vagy Lazar. Ukránoknál Maksym vagy Danylo. Stb. Persze ez is csak egy lehetőség a sok közül és ritkább családneveknél nem mindig ad találatot (pl. most se).
Ezen a linken megtalálhatók a különböző országok legnépszerűbb keresztnevei (bár ezek mostaniak, úgyhogy a felnőtt lakosság körében nem biztos, hogy ugyanez az arányuk).
Igen, mondhatjuk, szvsz. Hozzátehetjük még, hogy az egyszerű emberek a sztereotip latin részeket azért persze értették, sőt egy részüket el is tudták latinul mondani. Így minden katolikus ember tudott egy kicsit latinul.* Ezért aztán pl. a meakulpázás így nem csak a művelt beszédben létezett, nem is beszélve az olyan szelíd káromkodásokról, mint: "a krilejzumát" (vö. kyrie eleison), amely szintén a latin misén elsajátított minimális nyelvtudás jele. 1965 óta sajnos ez már nem egészen így van, habár mostanság XVI. Benedek pápa szorgalmazza a latin misézést, amely nem szűnt meg teljesen. A mai művelt, ám latinul már nem tudó ember talán leginkább a nagy zeneszerzők miséiből és rekviemjeiből tud némi egyházi latintudást felcsipegetni.
*) Amiként minden zsidó vallást gyakorló embernek legalább egy kicsit a mai napig is kell tudnia héberül, mert bizonyos héber nyelvű szövegek elmondása a zsinagógai szertartásokon ma sem mellőzhető.
