Parsifalt egyszer fellőtték a Marsra, ahonnan úgy tűnik nincs visszatérés. Ez minden trillamilliomodik évben történik meg. Parsifal most tűnődik az egyik kráter mélyén: kútba estem ki húzzon ki? Egyenőre nincs válasz. A kráterben sok a démon akik egyfolytában a nyelvüket nyújtogatják. A Tündérek, Angyalok és egyéb nívós elementálok a Felkelő Nap Házában élnek.
parsifal fülig nagyapja még kakániában született és szolgált, de aztán a történelem vasfogai közbeharaptak és maradt egy aprócska adyland. Itt nőtt fel parsifal szindbád, innen menekült el, ide menekült vissza a nyugat legnagyobb dicsőségére, és a már viszonylag fiatalon elkezdett másik út keresését folytatva eljutott kabániába.
műkarácsonyfa. régen utálta. mint amilyen megvetéssel beszélt az anyja a művirágokról. és bizony évek óta egy műanyag karácsonyfa. egyre jobban görbülve, görnyedezve a lét és a semmi súlya alatt. égő villogások. tegnap leült a dzsungel bokrocskává gömbölyödött villogó fa elé és meggyújtott egy csillagszórót. gyerekkorára gondolt, amikor még jött a jézuska. gyerekei kacsonyai. manhattan coctail. philip morris truman tobacco company.
karácsonyok. születések, halálok. elmúlások, eltűnések. musil és th. mann.
a föld lakosságát a rainbow bolygóra menekítő utolsó űrhalyók indulásra készültek. a magyar kerítések mögül kitört magyarok próbáltak felkapaszkodni a hajókra de kapaszkodó kezeikre
parsifal jacob ott maradt egyedül kisújszálláson. kantra gondolt, bachra, coltrane-ra. rágyújtott. nem Ómtológiát írt németül, hanem egy kazal papírost. "Élünk és meghalunk". magyarul.
a bábeltorony magasságú homovihar közelített.
"Vivam – Ich werde leben", so beschließt Publius Ovidius Naso seine "Metamorphosen" – und er sollte recht behalten. Anlässlich seines 2000. Todestags wird allerlei Trubel um seine Person gemacht.
Nach wie vor treibt er sein Spiel mit uns, stellt Fragen, deutet Antworten an, scheint greifbar zu werden, verwandelt sich plötzlich in einen anderen. Ovid ist längst wieder in, ein Blick nach Hollywood reicht, wo man sich am Mythenreservoir abarbeitet, das Ovid so meisterhaft in Szene gesetzt hat. Er, der uns eintauchen lässt in die antike Mythenwelt, ist selbst zum Mythos geworden. Seine Biographie mag das ihre dazu beigetragen haben, bietet sie doch Stoff für mehr als einen Roman.
Da kommt ein belächelter Provinzler in die Hauptstadt Rom und wird mit Liebesgedichten zum Shootingstar. Ein Höhenflug folgt – doch auf dem Höhepunkt seines Ruhms der tiefe Fall: die Verbannung ans Schwarze Meer. Seines Rangs als Dichter ist er sich auch im Exil bewusst, er bleibt ungebrochen, unangepasst. Der gefallene Held weiß, mit seinem Status zu punkten. Oder führt er uns nur an der Nase herum? Fast alles, was wir über Ovid zu wissen glauben, entnehmen wir seinen Texten – und die sind Literatur, ein Spiel mit Möglichkeiten. Ein Dichter tritt uns entgegen, der sich diverser Personae bedient. Mal ist er der Verliebte, mal der Frauenversteher und Mythenerklärer, selbst Schminktipps vermag er zu geben. Ovid, und das trägt zweifelsohne zu seiner Modernität bei, stillt ein bis heute andauerndes menschliches Bedürfnis nach Ratgebern in wichtigen Lebensfragen.
Schmerzlich vermisstes Rom
"Sulmo heißt meine Heimat, gesegnet mit kalten Gewässern: neunmal zehntausend Schritt liegt sie entfernt von der Stadt", so steht es in Ovids Tristia, jenen elegischen Gedichten, die das Genre der Exilliteratur begründen. Mit der Stadt meint er das schmerzlich vermisste Rom, denn er erzählt bereits von seinem Verbannungsort aus. Dabei ist er ganz Dichter seiner Zeit, stellt sich in jene literarische Tradition, die auf einer strikten Trennung von Leben und Kunst beruht. An einer Stelle sagt er: "Glaube mir, verschieden ist mein Wesen von meinem Gedicht (...) Und ein großer Teil meiner Werke ist unwahr und erfunden und hat sich mehr herausgenommen als ihr Verfasser."
Die beste Biografie ist die erfundene. Hier ist ein Dichter am Werk, der in seine letzte Rolle schlüpft, in der sich freilich die reale Situation eines Schreibenden im Exil widerspiegelt. Nun erfahren wir, dass er dreimal verheiratet war und eine Tochter aus zweiter sowie eine Stieftochter aus dritter Ehe hatte, sein Bruder sei ihm nahegestanden, doch früh verstorben. In der eigenen Autobiographie gibt Ovid so manche Schnurre zum Besten, und schon glauben wir, viel über ihn zu wissen. Fest steht nur: Ovid wurde 43 v. Chr. in Sulmo, dem heutigen Sulmona, in den Abruzzen geboren. Er entstammt einer wohlhabenden Familie, übersiedelt als Jugendlicher nach Rom und kann es sich leisten, im Alter von 20 Jahren als Privatier zu existieren. Rasch macht er als Dichter von sich reden, im Jahr acht n. Chr. wird er aus ungeklärten Gründen nach Tomi, ins heutige rumänische Constan?a am Schwarzen Meer verbannt, wo er im Jahr 17 stirbt.
Dass auch sein Exil nur fake sei, wie manche Wissenschafter gegenwärtig behaupten, sagt dies nicht viel über unsere Zeit aus? "Oft sagte mein Vater: Was versuchst du dich an brotlosen Künsten? Sogar Homer hat keine Reichtümer hinterlassen." Dies ist eine der berühmtesten Passagen aus Ovids Autobiographie. Von den väterlichen Worten erschüttert, habe er sich bemüht, der Verskunst abzuschwören, aber, ach, alles, was er zu sagen versuchte, wurde zum Vers. Ovid ist der erste Dichter, der die Dichtkunst als Beruf wählt. Mit den Amores legt er los, seinen Liebeselegien, Corinna heißt die Angebetete. Sie bringt alles mit, was sich der Dichter von ihr wünscht, existiert sie doch nur in seinem Kopf.
Wie reüssiert man in der Liebe?
Die Lektüre der Amores führt vor Augen, was große Poesie ausmacht, wenn einer sein Werk und nicht sich selbst in den Vordergrund rückt. Wie reüssiert man in der Liebe? Schlag nach bei Ovid! In seinem erotischen Lehrgedicht Ars amatoria, der Liebeskunst, tritt er in der Rolle des Liebeslehrers auf. Dem Mann rät er: Versprich ihr das Blaue vom Himmel, stutz dein Nasenhaar, lass dir Zeit beim Liebesakt. Und der Frau: Mach ihn eifersüchtig, und hast du mal keine Lust, dann täusche sie vor. Sollte es dennoch nicht klappen mit der Zweisamkeit, greife man zu seinem Buch Heilmittel gegen die Liebe und folge den Ratschlägen: Red dir ein, dass er oder sie dir ohnehin nicht gutgetan hat! Stell den oder die Ex öffentlich bloß! Und der wahrlich beste Tipp: Verlieb dich neu!
Er habe sich vor seinem ersten öffentlichen Auftritt gerade erst ein- oder zweimal rasiert, fabuliert Ovid, wie so oft verschwimmt die Grenze zwischen Fiktion und Realität. Ungeachtet dessen hat er ein Werk hinterlassen, das in seiner Spannbreite unübertroffen bleibt in der antiken Poesie. Von der Liebeselegie über die erotische Lehrdichtung, vom Klagelied bis hin zum Versepos, zur Tragödie oder zum Fluchgedicht, zu Kunstbriefen und Kalendern reicht sein Repertoire. Und Poesie will gehört werden, das gilt in der Antike noch mehr als heute. Alle Dichter des Altertums setzen auf Effekte und wohldosierten Klang, und der entfaltet sich bei einer Lesung stärker als bei reiner Textlektüre.
Wie reagiert das Publikum? Sind Korrekturen vorzunehmen? Bisher existiert der Text nur auf einem mit einer Wachsschicht überzogenen Holztäfelchen. Haben die Verse die Probe bestanden, gehen sie an die Abschreiber, zunächst an Freunde, dann an Kopisten, die in öffentlichen Bibliotheken arbeiten, zuletzt an die Angestellten der Buchhändler, die wiederum Abschriften anfertigen. So finden Ovids Bücher ihren Weg in die literarische Welt – wobei von Büchern nicht die Rede sein kann. Eine Papyrusrolle halten die ersten Ovid-Leser in Händen, mühsam gestaltet sich die Lektüre, Worttrennung, Groß- und Kleinschreibung Fehlanzeige, auch Satzzeichen gibt es keine.
Die "Bibel der Heiden"
"Lust zum Lesen bekam ich zum ersten Mal durch die Freude an den Fabeln aus Ovids Metamorphosen", schreibt Michel de Montaigne in seinen Essais. Und er ist nicht der Einzige, der sich für Ovids bekanntestes Werk begeistert. Gut 250 Mythen verarbeitet Ovid hier und befeuert damit die europäische Fantasie auf Jahrhunderte hinaus. Die Metamorphosen werden zum Handbuch des Mythos schlechthin, in der "Bibel der Heiden", wie das Werk im Mittelalter genannt wird, lernt man antike Götter und Helden kennen. Sie werden Grundlage für Opern, Gemälde und Romane wie Christoph Ransmayrs Die letzte Welt. Filme mit Starbesetzung sorgen bis heute für volle Kinokassen.
Ovid hatte immer Befürworter, Gegner gleichfalls. Schon Zeitgenossen bescheinigen ihm, er vergeude sein Talent, er sei zu sprunghaft, es mangle ihm an Tiefe. Seine Klagelieder aus der Zeit des Exils gelten bis ins 19. Jahrhundert als "unmännlich", hier wuchs auch in universitären Kreisen eine Generation heran, die Europa an den Rand des Abgrunds bringen sollte. Wie sich Vertreibung auf Männlichkeit auswirkt, war damals noch nicht Gegenstand der Forschung. Ovid polarisiert, bis heute. Eines der Leitthemen der Metamorphosen, die sexuelle Gewalt, vor allem gegenüber Frauen, sorgt neuerdings an amerikanischen Universitäten für Genderdebatten. Müsse man nicht von der Lektüre des Werks abraten, zumindest einen Warnhinweis anbringen?
"Wer identifikatorisch liest, den Unterschied zwischen Kunst und Leben nicht begriffen hat, der möge sich am besten ganz von Literatur fernhalten", schreibt Melanie Möller, Professorin am Institut für Griechische und Lateinische Philologie der Freien Universität Berlin. Ist dem etwas hinzuzufügen? "Ein Barbar bin ich hier, weil ich von niemandem verstanden werde", ruft uns Ovid aus seinem Verbannungsort zu. Warum er verbannt wurde, darüber hält er sich bedeckt. Spekulationen gibt es zuhauf. Was immer er gesehen oder gesagt haben mag, der zu bezahlende Preis war hoch. Wer sich nicht anpasst, und das trifft auf Ovid zu, läuft damals wie heute Gefahr, sich Repressalien auszusetzen. Seine Verbannung war eine Relegation, er durfte sein Vermögen behalten, und seine Bücher wurden weiter gelesen, selbst die in Tomi verfassten Gedichte.
Dennoch: Ob Exil oder Relegation, ob Wirklichkeit oder Erfindung, Ovid gewährt Einblick in sein Leben in der Fremde. Worunter er am meisten leidet, ist die Sehnsucht nach Heimat – ähnlich wie die Menschen, die im Zuge der Verbrechen des vergangenen Jahrhunderts ihre Heimat verlassen mussten oder jene, die gegenwärtig bei uns Zuflucht suchen. "Vivam – Ich werde leben!", hatte Ovid angekündigt.
felix krull és az árnyéknélküli asszony a weimari egyszarvúban mulatoztak. közvetlen összeköttetésben voltak a königsbergi testvérkocsmával egy korabeli féreglyukon keresztül amit herder javaslatára imádkozott ki schiller.
Herder, Kant tán leghíresebb tanítványa, segíteni akarta Schillert, aki a filozófiába kapaszkodva akarta fölülemelkedni a görögöket és Schakespeare-t. És ahol Schiller felbukkant, ott Goethe is köpködte a padlót. A világ tele van tér-idő járatokkal, mint az ementáli sajt lyukakkal. Két kocsma közt a féreglyuk a legközelebbi távolság. És ha Weimar, akkor persze ott lábatlankodott tüsténkedett Bach is, hogy lophasson a könisgbergi zenei felhozatalból. na és persze fölmerül a kérdés, hogy miféle ontologiai-mitologiai parodisztikus analogiás formabontás van a szabad kőműves segédmunkások underground világhálózata, az ementáli féreglyuk hálózat és nemkülönben között. Mi az amit tudhatunk, mi az ember és mik azok a hárpiák?
„Die Frau ohne Schatten“ (opera), Richard Strauss, Solti, Salzburg, 1992
Die verschiedene Empfindungen des Vergnügens oder des Verdrusses beruhen nicht so sehr auf der Beschaffenheit der äußeren Dinge, die sie erregen, als auf dem jedem Menschen eigenen Gefühle dadurch mit Lust oder Unlust gerührt zu werden. Daher kommen die Freuden einiger Menschen, woran andre einen Ekel haben, die verliebte Leidenschaft, die öfters jedermann ein Räthsel ist, oder auch der lebhafte Widerwille, den der eine woran empfindet, was dem andern völlig gleichgültig ist. Das Feld der Beobachtungen dieser Besonderheiten der menschlichen Natur erstreckt sich sehr weit und verbirgt annoch einen reichen Vorrath zu Entdeckungen, die eben so anmuthig als lehrreich sind. Ich werfe für jetzt meinen Blick nur auf einige Stellen, die sich in diesem Bezirke besonders auszunehmen scheinen, und auch auf diese mehr das Auge eines Beobachters als des Philosophen.
Kant szakítva szokásaival betért a szarvatlan kecskébe. Bort és pálinkát rendelt a meglepődésében mozdulatlanná merevedett kocsmárostól. Kantnak be is kellett mennie a kocsmába, mert Lassust énekeltek odabent a magyar-székely-szerb vándormuzsikusok és innia is kellett sokat, mert józanul nem tudta elviselni Isten közvetlenségét.
Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri „hangulat” nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri „tizenkettő”.
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképpen csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.
A Szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha emögött az öröm mögött még ma is valamiféle pogány szív dobogna. Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a kijózanodás szürke szomorúságával egyenlő.
Pedig gyönyörű alkalom az igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára. Mert valóban az: „földönjáró” ünnep, s ezt a „földi mosolyt” nem is szabad megtagadnunk tőle.
Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire.
az első könyv, még gyerekkorában, "kobbolyos" könyv volt, hosszú puska, bőrtarisznya, old shatterhand utánzás.
aztán amikor először komolyabban belemerült az irodalomba, 21 éves kora körül, akkor jött egy juhász gyula könyv terve, mivel akkoriban ismerkedett a pszichoanalízissel, a juhász könyv freudista szellemben születődött.
aztán jöttek a természettudományok, de jött kurt lewin is, aki a mezőelméletet próbálta (teljesen eredménytelenül) beépíteni a társadalomtudományokba. "Mezőelmélet a pszichiátriában"- ezt nemcsak tervezte, de írta is. apjának kiváncsiságból megmutatta, de látta, hogy egy kukkot se ért belőle -pedig tudományosan igencsak képzett volt. Ezután továbbra is az íróasztalnak írt. Évekkel később megmutatta a pszichiáterének is, de arról is lepergett, mint a falra hányt borsó.Ezután már nem kellett foglalkoznia a recepcióval (addig se törődött), nem kellett az információáramlást szabályozó sötét anyaggal foglalkoznia. Az évtizedek elröpültek szokásuk szerint és itt van "Lóci óriás lett, Lőrinc meghalt, a madarak kirepültek".
Tudni való, hogy Juhász Gyula elmebaja is fokozódott mint a helyzet. Bevetette magát a szegedi ágyába és a fal felé fordult. Se kép se hang. Akármivel próbálták kizökkentei, nem sikerült.
Nos Lőrinc is leutazott hozzá, beszélt neki , tán simogatta is az őrületet őrlő koponyát és mit tehet egy költő? Verseket mondókázott. Im Winden klirren die Fahnen". Persze eredménytelenül.
És most meg itt van ez a Kant.
A filozófia történetének top tenjébe tartozó königsbergi bölcs.
Pietista szellemben nevelkedett és ahhoz hű. Ő a kommunizmus építésének büvöletében lelkesen dolgozó apja nevelésével szemben rocker-hippi szellemben nőtt, anyjától a művészet (költészet) szeretetét öröklő, de a sportba merült birkózó, focista, kézilabdás.
A csenevész Kant rettenetesen vigyázott az egészségére, ő meg 3O évig a piával, cigivel, zabálással pusztította magát, most meg a vasakkal és táplálékkiegészítőkkel.
Kant magának való volt ugyan, de a vacsorákat mindig nagy társasággal töltötte. Ő meg egy az idő múlásával egyre inkább autisztikus.
Hogy is érthetné-érezhetné át Kantot?
Milyen zenét hallgatott Kant? Mennyire volt rá hatással?
Soha nem hagyta el Königsberget. A hajdani Riga fontos és forgalmas kereskedőváros volt, hisz így juthatott el hozzá a skót Hume és az angol Locke tanítása.
J.S.Bach. Hoch Missa h-moll in Notre Dame de Paris. 2007
Érdekes véletlen, hogy tegnap jutott el az élet képletének felvázolásának az ötletéhez és késő este kavarodott el Kant kérdéséhez, amit már nyilván sokszor olvasott, de tegnap vágta igazán szíven.
7 év múlva lesz Kant születésének 3OO. évfordulója. Akkor nyilván Kant bőrébe bújva szét kell zúzni a mai filozófiát - intézményestül, sémástúl, karrieristáktól, őrültektől, mindenestül. Beköltözni az erdőbe, az aluljárókba, és fejtenei-feltárni-felmutatni.
Új lockok, hume-ok által felébresztve, kritikákat írni az intézményesült, politizált, sötét erőktől kavargó filozófiai életről,
ó ginsberg, ó hendrix, ó coltrane,
lehet-e olyan képletet alkotni, amiben az idő nyila visszafordul, mert ez az élet lényege, és az élet lényege a világ lényege, ott találkozik a mikro-és a makrofizika, az anyag és a tudat, a véges és a végtelen, a keletkezés és az elmúlás
ó lautréamont
ma is volt egy négyes, ma is felbukkant a "veszélyes negyvenes" kopasz, 9O kilós, csupa izom, hajdani boxoló:
"- helló papa!( mosoly") mi van?
-Semmi különös (mosoly)
-Volt valami az éjszaka? (nagy mosoly)
-Semmi (nevető mosoly)"
egy óra múlva újra egymás mellé kavarodtak:
megcsipkedte a vállát:
"mennyiért adsz kölcsön egy kis izmot?"
-erre csak tanácstalan mosoly
páran szeretnének vele beszélgetni, ők a beszélgetős fajta
mások meg nem is köszönnek
ő meg szépen el van, tolja a bedurrantókat és nyomja a súlyokat és közben meditál
max scheler tanult husserltől, de husserl egyre közelebb került kanthoz, scheler meg egyre jobban távolodott tőle -és távolodott istentől is a hajdani katolikus
"A sötét éjszaka olyan, mint Dante elszenderedése, miközben letér ösvényéről és önmagáról megfeledkezve betéved egy barlangba. Olyan, mint mikor Alíz belepillant a tükörbe, majd keresztülsétál rajta. Olyan, mint a viharos tengeren hánykolódó Odüsszeusz, vagy az evező nélkül sodródó Trisztán. Nem te választod magadnak tudatosan saját sötét éjjeledet. Ezt csak úgy kapod. Ez a te kötelességed, melyet meg kell fejtened, majd sarából ki kell mosnod a benne lévő aranyat.
Alighanem többet tudhatsz meg lelked mélységeiről a fájdalmas és zavarodott időkben, mint a kényelem óráiban. A sötétség és az elragadó örvénylés egyfajta módon felélénkíti a képzelőerőt. Olyan dolgokra is fényt derítenek, melyekről egyébként talán tudomást sem vennél. Az érzelmek és gondolatok egészen más spektrumára válsz érzékennyé. Érzéseid és gondolataid minden határt áthágó szélsőségeit tapasztalod meg, és olyan dolgokat tanulsz, amelyeket észre sem vennél a rend és a ragyogás pillanataiban."
"1928-tól háremőrként, de legkevesebb janicsár pasaként képzeli a továbbiakat: legalizálná a két nőt. Bevallja az asszonynak a múzsa létét Korzáti Erzsébet enschede-i szanatóriumi tartózkodása alatt. A kevésbé heves vérű, egy házasságot már túlélt Mikes Klára elvileg képes volna elfogadni, de amikor kiderül, szívbéli barátnőjéről van szó, borul a bili. Az asszonyok addig viselik el a harmadik jelenlétét, amíg nem tudnak róla semmit. A vallomások szétverik az addig sem idilli helyzetet: „Hallatlan szégyellem magam sokszor, mégiscsak aljas csalás avval szemben, akit a legjobban szeretek, Ödönről nem is beszélve, aki eltart. Hitvány féregnek érzem magam, akinek nincsen joga semmihez, ami rendes és tiszta.” – így a múzsa. A múzsa tulajdonosa rátesz egy lapáttal. „Én Szabó Lőrinc, a gyalázatos és bűnös, az erotikus és beteg és őrült és erkölcstelen disznó...” Két évre szétkergeti őket a bűntudat, elmerülnek a romokban. De semmi nem múlik el, mint a heveny nátha, és nincs megbocsátás. A harmincas évek legelején a korábbinál is izmosabban ugranak egymásra. Titokban, bujkálva, hazudozva. Így megy az, ha minden szempontból megfelelő testre talál a férfi. Huszonöt éven át tart. Közben a történelem dönget a maga elmebajával. Szabó Lőrinc átsodródik a jobboldalra, katonatiszt lesz, jön az ostrom, ’45, felállnak az Igazoló Bizottságok, a szerelem tart, gyötör, gyönyör. Él. A feleség, Mikes Klára, minthogy a kapcsolatot nem zárják le, háromszor kísérel meg öngyilkosságot (ami kifejezetten bosszantja Szabó Lőrincet), tehát az innen való szerelem és elkeseredés is jelentős. Megérne egy regényt: Barátnőm elszerette a férjemet (Mikes Klára). Vagy: Barátom elszerette a feleségemet (Vékes Ödön). Netán párhuzamos regényt. Huszonöt év – csupa szenvedély, gyűlölet, szakítás, szerelem, féltékenység. Titkos összebújások Pesten, Hévízen, Igalon, a Balaton-partján. Szabó Lőrinc megírja a világirodalom egyik legkíméletlenebb versét (Semmiért egészen) arról, hogy azt akarja, a szeretett nő csak akkor éljen, vegyen levegőt, miután ő megérkezik, és bekapcsolja. "törvényen kívül, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, amikor nem akarom; ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan börtönt ne lásd; s én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd." Ki ne akarná ezt? Éppen ezt? És kit nem herélnének ki a feministák csípőből, aki megfogalmazza? 1931. február 10-én kelt levelében írja: „[...] nagyon kedves vagy nekem, nagyon szeretlek, nagyon a barátod, testvéred, urad és szolgád vagyok. Te is nekem? (Az urad: úgy értem, hogy szeretnék az lenni, rendelkezni veled, életre-halálra. Ne haragudj érte.) Szóval hát szeretlek, te emberke, testvérke, jegyezd meg jól, hessegess el minden más hangot, minden kételkedést." De hiába a nyugtató hang, hiába minden, 49-re, 50-re minden bedől, mindent széttol az Új Erő, a kommunizmus – polgári fül számára – érthetetlen és agyatlan bömbölése, Ödönt a kisajátítás egyik hulláma koldussá teszi, a múzsa 1950. február 12-én luminált vesz be, kinyitja a gázcsapot, és véget vet az életnek. Meghal az asszony, másé, akihez Szabó Lőrincet huszonöt év szerelem fűzi. A huszonhatodik év koszorú Korzáti Erzsébet sírján. A szomorúság emlékműve. Az utolsó könyv. A veszteség könyve. Ötvenhétben jelenik meg. Mindenütt ott vagyMindenütt ott vagy, ahol valahatudtalak, láttalak, szerettelek:út, orom, erdő veled integet,falu és város, nappal és éjszakafolyton idéz, őszi hegy s tél hava,vizpart s vonatfütty, s mindenben ott remegaz első vágy s a tartó őrülethuszonöt kigyúlt tavasza, nyara.Nehéz választani a szonettek közül. Mind más, másként emberi, más irányból érinti a nőt, a szerelmet, kettejüket, fájdalmukat. Íme az 57., hogy az ötvenheteket lezárjuk: Szótlan válasz: Nem bíztam benned eléggé s ez abűnöm? S te bennem: ez lett büntetésed? Ötvenhét október harmadikán Szabó Lőrinc is elmegy.Onagy Zoltán"
Boriszban tudatosul, hogy az agy annyira bonyolult, hogy a nyugat-európai tudomány aranyborjúja a kísérletezés vért hugyozik, ha bevezetik az agy -lélek szentélybe. modell, analógia, fantázia, megfigyelés, következtetés.ha a mikrofizikában beavatkozunk a lét és a semmi sürgésforgásos bendegúzába, akkor méginkább az agylélek ssszentélytemplompokoljárása.
egy akkora segg fordult felé, hogy
karácsonyi fenekek
izgalmasak, melankólikusak
ha a lét feltárásában a költészetnek alapvető szerepe van és a költészetben ilyen nagy szerepet játszanak a múzsának szemérmesenteljesen nevezett cédaördögszukakurvák, akkor mondhatjuk, a filozófia, a lét feltárása, a lét felmutatása, nem más mint egy orgia. nem egy egyszerű kefélés, hanem egy orgia. minden nagy költő háta mögött egy (két, három stb.) kurva hever széttárt lábakkal. (vagy másik férfi)
"Költő, aki meg akar élni, élni akar. Ezer kis és nagy történet, de most csak A huszonhatodik évről. Évek, talán évtizedek óta kacérkodom vele. Soha nem vettem a fáradtságot, hogy alámerüljek a költővel, részben minek alámerülni oda, ahol nincs levegő, részben, mert az embert, ha itt az idő, beleegyezése nélkül is megmeríti az Úristen. Párhuzamosan mozogtunk, úgy tűnt, soha nem jövünk össze A huszonhatodik évvel, aztán a negyedik emelet ráomlik az elsőre, a párhuzamosok összeérnek. Ki érti ezt? Korzáti Erzsébet múzsa-valósága 23 évesen születik. Csillebércen. Együtt élvezik az eget, a földet, a füvet négyen, Szabó Lőrinc, az ő fiatal felesége, Mikes Klára (a korabeli bulvár Est-lapok főnöke, Mikes Lajos az após, aki Szabó Lőrinc munkahelyi főnöke is, mindenképpen bonyolult felállás), egy jómódú kereskedő: Vékes Ödön, és a feleség, Vékesné (amit én mindig Vétkesnek olvastam megbocsáthatatlanul, bár jó okkal) Korzáti Erzsébet. A 23 éves múzsa sok mindenre alkalmatos. Nem fiatal, de van még mit tanulnia, ha nyitott az újra, nem öreg, nincsenek bekopva bizonyos múzsa-eresztékek, amelyek bizony gyorsan elhasználódnak a harmincas évek környékén. Erzsébet és Lőrinc légtornászként kapják el egymást, ahogy lenni szokott. A libidóval kevésbé ellátott házastársakat elnyomja a friss hegyi levegő, a bő vacsora, őket ugyanez tartja ébren. Így van ez. És szolgálják a test ördögét. Kezdődik egy huszonöt éven át tartó őrület, elmebaj, sikoltozás, öngyilkos fenyegetőzés innen és onnan, bűnfeltáró vallomások, lelkifurdalás, és persze az önzés és viszont-önzés, a se veled, se nélküled. A rendszeres tombolás közt, sonka a zsömlében, ami az egészet egyensúlyban tartja, a titkosan béapplikált szeretkezések. Mindig tudtam, hogy Szabó Lőrinc különleges költőember. Normális férfi egy-két év után (rosszabbaknál hat hónap a menetidő) belefárad külső kapcsolataiba, visszazarándokol a szent családhoz, a hitvesi ágyba, és várja, hogy horgára akadjon valami új, kevésbé gyötrelmes, rövidebb bonyodalommal járó nőnemű. De Szabó Lőrinc nem engedi el Korzáti Erzsébetet. "Én csináltalak", mondja, "minden porcikád belőlem van". Hagyományos Ádám-Éva felállás. Nehogy már az oldalborda megkérdőjelezzen valamit, mert Éva nem létezne nélküle. Persze nem ennyire durván, de mégis így. Közben folyamatosan írja a hiányt, a szerelmet, a bűntudatot, a bűnbánatot, a hol előbukkanó, hol eltűnő egót."
Borisz közben vígotszkíj, leontyev. lurija nyomán rádöbben az agy malebranche rendszerére(hálózatára).
Év évre telt, évekre évtized, s vitt, forgatott a forgó gömbsziget, vitt a vén Föld, fényévek tengerén, föl és le a Tejút fénykerekén,
One Time - King Crimson a robbanás örvényében, amely mindezt elkezdte. Könyv és sors, ezer s ezer szikra gyúlt, látó gyökerem nőtt a kövekbe, lelkekbe, velem telültek Pest utcái, s én velük, s lett élet, halál, lett történetük, s míg minden jött s tűnt, ismétlődve, ma, tegnap, holnap, mámora, undora kéjnek s kínnak, gond, s új lakás, Buda, s második gyerek, s millió buta
One Time - King Crimson tragédia mindig, s komédia: időtlen fények közt repűltem a fényszigettenger porszemszigetén szigetporszemek fényporszeme, én.
13 éves korában egyebek mellett egy illés és egy omega nagylemezt kapott karácsonyra. 2- év alatt kinőtte őket, de addig -a beatles mellett- az alapot jelentették. A szövegek akkor sem és később sem nem érdekelték. Utána jött a purple, sabbath, zeppelin stb.
Kalibán Caliban: „…burn but his books.” (Shakespeare) Égesd el a könyveket, Kalibán! Pusztitsd el őket! Mind! Szőrös kezed fojtsa koromba gyémánt agyvelők értelmetlen tündérjátékait! Nincs szükség rájuk. Mit pöffeszkedik az isteni tudás? Üzlet az is! Az aljas élet szégyelli magát és álarcot vesz fel és hisz neki. Vén igazság, hencegtél eleget, most pusztulj, te háromszor-becstelen ábránd, ki még mindenkit mindenütt kiszolgáltál! És ti is, szeretet és jog, s aki csak vagytok, valahány!
lóci óriás lett, lőrinc meg meghalt, a madarak pedig kirepültek
a főníciai irodalom kistükre
ó a főníciaiak
feltalálták a pénzt, az első igazán haszanálható abc-t és kidolgozták a hajógerincet
hej azt tudják páran
de azt csak a kiválasztottak
hogy a villamost és felfedezték
a maya birodalom közlekedését eme villamosra alapozták
csilingelő villamosok
egyesek, kettesek, hármasok stb.
hálózták be a birodalmat
keresztül-kasul
lőrinc a kettesen utazott leginkább
babits persze az egyesen
a hármason jött ó a tannar ilonka
aki átugrott a kettesre
lőrinc legnagyobb megelégedésére
akkoriban a kettes elment egészen a balázs vedéglőig
parsifal már a moszkván részegen ült fel
dohányzott az egyik utolsó késő esti járaton
és látta lőrinc és ilonka összeborulását
dadaista verseket rögtönözve kiabált nekik a kerék csattogásban, kavargó füstben
megérkeztek a balázshoz
parsifal még bement inni egy deci pálinkát és egy sört, lőrinc sírt, ilonka meg átszaladt babitshoz
hűvösvölgyi éjszaka
könyvek a szütyőben, ének az esőben, elájult, hajnali világosodásban ébredt fel az árokparton, körülötte néhány kóbor kutya sétafikált és megdöbbenve látta, hogy a maja birodalom eltünt
ez valami furcsa hűvösvölgyi éjszaka volt
se aztékok, se inkák, se olmékok, se toltékok
a tollas kígyó néhány tolla az árok szélén
de dadaisták se sehol
lőrinc ismét sírt
ilonka se volt sehol
és a balázs vedéglő is égett mint egy zsiráf
a balázs, ahol életében először evett újházy tyúkhúslevest
elég a balázs, eliramlik az ilonka és lőrinc meghal
a frankfurti állomáson várakozva nézegette a bódékat. Egyikben csomó kazetta. Meglepődve látta a Black Sabbathot. Akkoriban már rég elszakadt a rocktól, és bár hajdanán imádta őket, akkoriban már semmit se tudott róluk. Megvette.
A konstanzi panzióban késő este, nyitott ablaknál részegen elkezdte bömböltetni. A gyerekei aludtak, ő dohányzott és a Sabbath rázúdult a konstanzi éjszakára. Ma két unokájánál voltak. Elszakad a szalag, eliramlik az élet. És ő még nem tart sehol.
Vergilius halála és Szabó Lőrinc halála.Ha nyugdíjba keveredik, akkor nem Goethe halála c. könyvet kellene írni németül és nem is egy szürreál-dadaista-topológiai-ómtológiát, hanem egy egyszerű szabó lőrinc létfejtést.
Mert érdekes fickó volt, meg lehet-e ismerni valamit, információ formák -közvetlenek, közvetettek, közelrő közvetettek, végtelen távoliak, elhallgatottak, meghamisítottak, prizmákon átszórtak és ha feltártál valamit, akkor tudod-e közölni, mi az ami közölhető és miként változik a közvetítés során és van-e recepció vagy eltűnsz mint lófing a csatában
hátigen rozi
kacu!
"Szabó Lőrinc szociális elégedetlensége következtében a „legyen a költő hasznos akarat” ars poeticájával eljutott a „Kellenek a Gonosz fegyverei!” szélsőségéig: versében perverz gondolati ellenkezéssel – borzadva, de hódolva is – idézi Kalibánt (1923), a könyvégető modern technikust, és vele mondja egy elképzelt Vezérrel – T.S.Eliot Coriolanus-töredékeivel egyidőben – világmegváltásra felkészülő hatalmi programját (1928). Hogy mindjárt kétségbe is vonja mindezt! A kor európai expresszionista verseitől különböznek az ő versei, ugyanis a lázadás messianisztikus, jövőt szolgáló hivatásában nem hitt a költő, a változtathatatlanság feltételezésével írta néptribuni indulatú verses szónoklatait.
Később, megújult költői horizontjáról átdolgozta a húszas években keletkezett verseit. Mégis, az ekkori versek hozzájárulhattak Szabó Lőrinc költői megújulásához, a bennük felhalmozódó ellentmondások a világlíra folyamatába kapcsolhatták a költőt. Hangsúlyozandó: nem szöveghatásról, hanem a világirodalom egymást nem ismerő alkotóinak egymástól független kísérleteiről van szó, amelyek csak mai horizontról munkálnak össze világirodalmi értékű eredmények alakításában. Olyan költői kísérletek jelentek meg, amelyek végeredménye alapvetően megváltoztatta a költészet hagyományos kérdező-horizontját.
Az 1932-ben megjelent Te meg a világ kötet verseiben, Stirner szélsőséges individualista filozófiájától is ihletetten, a személyiség szenvedélyes szabadságharcát vívta a költő. Sokak megítélése szerint ez a kötet jelenti – József Attila Eszmélet körüli verseivel egyetemben – a század magyar lírájának csúcsteljesítményét. A kötet világa olyan konok és következetes költői megszólalás, amely állandó igazságra törekvésével éppen az egy Igazság létezését kérdőjelezi meg; a költői pálya beteljesítése ellenére azt tudatosítja, hogy az ember nem érhet el semmilyen teljességet; a hit szolgálatában álló kálvinista papi nemzedékek neveltjében éppen e kötet során bicsaklott meg a hit: Istenhez vágyódását a tények rideg tisztelete utasíttatja vissza minduntalan. Ebben a kötetben rögzült az a poétikai gyakorlat, amelyet dialogikus költői paradigmának nevezhetünk. A művön belül poétikai különböztetéssel egyszerre jelenik meg egyfajta aktor és néző: „az élet színjátékában nézők és ugyanakkor szereplők is vagyunk” – ahogy Niels Bohrt idézve a fizikus Werner heisenberg rátalált a műalkotásra és a tudományos ténykedésre akkor egyként érvényes metaforára. A művön belül egyszerre szólal meg a változtatni akarás vággyal teli szólama és a változtathatatlanság tudomásulvételének törvénymondása."
-na de hogy kerülünk magyarul közel platonékhoz, volt -a magyarság kétezer éves történetében olyan, aki érdemben gondolkodva szólt valami értelmeset a létről, a semmiről, a folyamatokról, keletkezésekről-pusztulásokról????
"Erzählen ist eine gefährliche Tätigkeit, im ,Erzähler‘ verbirgt sich immer der Bramarbaseur, der Angeber, der ja doch, genau betrachtet, immer ein Held ist oder doch wenigstens ein Dulder.“ Das schrieb Böll 1984, ein Jahr vor seinem Tod, in einem Brief an seine beiden noch lebenden Söhne.
égő zsiráfok
égő csipkebokrok
égő fekete tulipánok
égő arcok
lángoló tekintetek
lesütöttek
tepsik
falak, utak, vájatok
"szenteste"
body and soul building
kisújszállási kung fu
a legfőbb tudomány, harcművészet
megküzdeni magunkkal
pumpálni a bicepszeket, a lábat, a hát izmait beégetni
lélek-ideg-ér-izom csakra
közben szabó lőrincre gondolt
napsütötte kövön
tudta, hogy sokat fordított - mert csak így szerepelhetett évekig az irodalmi életben
- de hogy kétszer annyit, mint amennyi saját verse volt
az megdöbbente
és méginkább
hogy nyűg volt számára, idegesítő, fárasztó teher, szerződések foglya, hallgatásra itélt költő
ezt tegnap tudta meg
és itt van böllböllböll
Wer die bedeutendsten, bekanntesten und meistgelesenen deutschsprachigen Schriftsteller des zwanzigsten Jahrhunderts seien, wollte das Allensbacher Institut für Demoskopie im Sommer 2005 wissen. Die Umfrage ergab: In allen drei Kategorien standen Thomas Mann und Bertolt Brecht auf den Plätzen eins und zwei. In Sachen Bedeutung lag Heinrich Böll mit Hermann Hesse auf Rang vier, vor ihnen fand sich mit Günter Grass ein einziger damals noch lebender Autor unter den ersten zehn. Mit Grass teilte sich Böll den dritten Platz in Sachen Bekanntheit, 83 Prozent der repräsentativ Befragten wussten um ihn. Ganz allein auf dem dritten Platz landete Böll bei der Lektürefrequenz. In toto 34 Prozent gaben an, schon einmal etwas von ihm gelesen zu haben, stattliche 46 Prozent konnte er bei den weiland Sechzehn- bis Neunundzwanzigjährigen verbuchen. So sieht das Profil eines Gegenwartsklassikers aus.
Bölls bis heute bestverkauftes Buch ist die Anti-„Bild“-Erzählung „Die verlorene Ehre der Katharina Blum“ (1974), ein effektvolles Exempel gelungener Kolportage – 2,7 Millionen Exemplare. Es folgen das „Irische Tagebuch“ (1957) mit 1,9 und der Roman „Ansichten eines Clowns“ (1964) mit 1,8 Millionen – Ersteres das Kontrastbuch zur bundesrepublikanischen Borniertheit, Letztere die in den besten Szenen an Becketts „Warten auf Godot“ erinnernde Gesellschaftsskizze von existentiell Verlorenen. Auf jeweils knapp eine halbe Million bringen es die Romane „Billard um halb zehn“ (1959) und „Gruppenbild mit Dame“ (1972), Bölls trotziges Gegenstück zu Fontanes „Effi Briest“.
Can't you see me runnin' I am really runnin' For ma life Guess from where I'm Comin' Guess why I'm runnin' For my life.
Crazy, but that's how it goes Millions of people living as foes Maybe. it's not too late To learn how to love, and forget how to hate
Mental wounds not healing Life's a bitter shame I'm goin' off the rails on a crazy train I'm goin' off the rails on a crazy train
I've listened to preachers, I've listened to fools I've watched all the dropouts Who make their own rules One person conditioned to rule and control The media sells it and you live the role
Mental wounds still screaming Driving me insane I'm goin' off the rails on a crazy train I'm goin' off the rails on a crazy train
az egyiptomi bordély birodalom alapozta meg az emberiség fejlődését. a különféle vallási írások, könyvek, tanítások beszélnek bábel tornyáról, hariról, a ráksasszákról, a garuda madárról, csipkebokrokról, borjakról, stb.stb. de a bordélyokról mélyen hallgatnak.
nos a bordélyok, mint üveg a napfénysugarakat, összegyűjtötte, koncentrálta a világ mind a hat irányából áramló tudást.
csatában megfáradt északi vikingek, végtelen vándorlásban eltörődött indiai vándorok, kínai csillagászok, mongol lovasok és birkózók a fejükben hurcolt tudásmorzsákat odavetőlegesen vagy részletesen a nagy-és kis seggű, fiatal és megfonnyadt kurváknak, a bordélyok kocsmárosaiknak és hárfásainak széthintették . és parsifal nem csak a bevételt számolta esténként, hanem a betudást is. ugyanis neki is látomása volt, hallomása: tolle et lege - szólt augustinusnak az úr, írasd le és gondold át- így érezte ő, a parsifal. ezeregyéjszaka meséi, káma szútra, egyiptomi bocaccio és kraft-ebning mellett létrejött egy hihetetlenül bonyolultságában elképesztően egyszerű tudáshalmaz. parsifalnak már lassan annyi íródeákja lett mint kurvája. amit a kurvák éjszaka megtudtak, azt az egyiptomi írnokok nappal leírták.
egy isten van vagy számtalan? szavakkal leírható-e minden, nyelvünk határai a világunk határait jelentik-e vagy a szavak félrevezetnek minket, zsákutcába, tévutakra, illlúziókba, költői, vallási, politikai, akadémiai fecsegésbe, hazugságokba?
volt-e kezdete a világnak, van -e határa, vagy mindig volt és mindig lesz és végtelenül végtelen?ez a hihetetlen tudáshalmaz állt össze az egyiptomi iratokká. és ekkor lett szindbád parsifal részévé. és ő nemcsak a kurvákat eresztette szélnek, hanem az írnokokat is (némelyek szerint a hunokkal lenyilaztatta őket) és núbiai rabszolgákkal hatalmas tevekaravánnal nisápurba szállítatta a papíruszokat.
így alakult meg a nisápuri könyvtár. és ebből láthatjuk, hogy az angkort nisápurral összekötő tudás-út előtt már volt egy UR tudás-út, mely a kurvákhoz áramlott.
és erről csak a szabad kőműves segédmunkások tudnak. a kurvák szája, hüvelye és az egész világot behálózó alagútrendszer közti filogenetikai-történeti pszichoanalitikus kapcsolatot csak az egyetemeken meghülyített köcsögök nem veszik észre akik hugyozáshoz is az okostelefon uasításait követik, a szaráshoz meg meg GPC kell nekik.
fülig bement oxfordba és köríves rúgásokkal lerombolt pár előadótermet.
hendrix szomorú lett. rájött, hogy a karácsonyi ugri-bugri legföljebb 25-3O éves korig jelent valamit.
6O évesen már túl van jón és rosszon, meg mindenféle üzleti-ideológiai ............
1989-ben, amikor migrálási létben , németországban, kölcsönkérte a zsolttól a kocsiját és családjával elmentek csavarogni. persze elmentek meßkirchbe is, heidegger falujába. megnézték a sírját is. kis német falu, kis német temető, az egyik legnagyobb filozófus egyszerű sírja. kereszt nélkül. "már csak isten (egy isten?) menthet meg minket", mondta az egyik utolsó interjújában a spiegelben. na de milyen? és egy vagy kettő, vagy 3O? - nos ezt rejtik az egyiptomi papíruszok.
„- Három héttel ezelőtt behivatott a tulajdonos, és egy szerződést nyomott a kezembe. Ötezer euró előleget fizettek. Egy év után úgy éreztem, megint ember vagyok, újra valaki. És egy év után megint elindultam az éjszakába, végigjártam a bárokat, kocsmákat. Két nővel tértem haza késő éjszaka. Reggel, amikor felébredtem, a kurvák már nem voltak a lakásban. Kimentem a fürdőszobába, s akkor vettem észre, mit írtak rúzzsal a tükörbe: - Welcome to Aids-land! Tud angolul?
- Igen. Üdvözöljük AIDS-országban.
- Dühömben darabokra törtem mindent a fürdőszobában. Percekig teljesen magamon kívül voltam - mondta idegesen Adler, és felállt, de úgy érezte, hogy nem bírják el a lábai. Kábult volt a feje, elhagyták a végtagjai.
- Rosszul érzem magam, professzor úr!”
(Ernő Polgár: Jenseits und Diesseits der irdische Bühne
bezárta a karnaki, luxori, thébai bordélyházait, a kurvákat szélnek eresztette, csizmáját lerúgta és mezítláb meg se állt nisápurig, ott lement a tudás útjára és szaladva novalisig.
a 33. string kongresszust nagydoboson tartották. 3333 résztvevő. firdauszi itt találkozott al birunival és amar khajjámmal.
jót beszélgettek, számilgattak, fantáziálgattak, de magyányosak voltak. parsifal nélkül elárvultak. de parsifal nem volt hajlandó kimozdulni szamosszegről. a távolság alig 5 kilométer, de a falu megközelítése szigorúan tilos. az egyetlen út járhatatlanul kátyús, a kraszna hídja tankcsapdával lezárva, a falu határában pedig 8o kilós kaukázusi juhászkutyák, 5 centis fogakkal.
