"javasolt ismeretek: kör terület kiszámítása (vezeték keresztemetszete)"
Ennek kiszámítására szerencsére nincs szükség, mert ez az adat benne van a vezeték nevében: pl ha az éppen alkalmazott vezeték másfeles, az azt jelenti, hogy a kör területe 1,5 mm2
"hengerpalást felületének kiszámítása (kerület x magasság)"
Ez így van. Ha a következő válaszod is helyes lesz, akkor megadom az ötöst :)
"hengerpalást és sík felület érintő terület kiszámítása (matematika 7-8. osztály elvileg)"
Ilyen számítás nem létezik.
Az elméleti matematikában/geometriában egy henger és egy sík felület csak egy vonalon érinti egymást. Ennek a vonalnak nulla a szélessége (végtelenül vékony) tehát nulla az érintkező terület is
(tehát elméletileg egy fém henger és egy fém sík felület érintkezésénél matematikailag soha nem folyhat áram, hiszen nulla a felület :)
A való életben persze a két fém felület nem tökéletesen sima és nem is tökéletesen kemény, ezért a való életben az érintkezési felület valamivel mindig több nullánál (és minél jobban összeszorítjuk őket, annál nagyobb lesz).
Ha egy wago-s kötést jól megnéznénk mikroszkóp alatt, lehet, hogy az derülne ki, hogy a teljes érintkezési felület nem éri el a fél négyzetmillimétert sem.
"És egyből rájössz, egy 1,5mm2 vagy 2,5mm2 keresztmetszetű vezeték esetében kell-e, hogy a csokiban 8mm2 felületen érintkezzen a vezeték"
Pont arról írok már egy ideje, hogy a jelek szerint nem szükséges nagy felület,
hiszen a wago-ban a vezeték keresztmetszeténél sokszorta kisebb érintkezési felület is meglepően megbízhatónak bizonyul.
A hagyományos csokikban azért kell lehetőleg nagy felületet elérni, mert
- egyrészt a csokik többsége nem rugalmas (nem tudja követni a fém lassú alakulását) és a későbbi lecsökkent szorítóerő / érintkezési felület is biztosan elég legyen
javasolt ismeretek: kör terület kiszámítása (vezeték keresztemetszete)
hengerpalást felületének kiszámítása (kerület x magasság)
hengerpalást és sík felület érintő terület kiszámítása
(matematika 7-8. osztály elvileg)
És egyből rájössz, egy 1,5mm2 vagy 2,5mm2 keresztmetszetű vezeték esetében kell-e, hogy a csokiban 8mm2 felületen érintkezzen a vezeték, vagy elég a wago elemben létrejövő kétszeres keresztmetszet méretű felület
Ha közelebbről megnézzük a legegyszerűbb wago híres érintkezési mechanizmusát, akkor azt látjuk, hogy a réz henger (a vezeték ere) az egyik oldalán csak egy vékony vonalban érintkezik egy sík felülettel, a másik oldalon meg egyetlen pici ponton támaszkodik neki az acél rugó. Figyelembe véve, hogy a rugó ereje túl gyenge ahhoz, hogy egy picit is szétlapítsa az eret, ezért a tényleges érintkező-áramvezető felület talán még fél négyzetmilliméter sincs összesen.
Egy jó érzésű villanyszerelőt egy mindössze fél négyzetmiliméteres érintkezésű kötés láttán elkap a röhögőgörcs, hiszen egy csokiban tízszer ekkora érintkezési felületet szokott létrehozni és még ekkor is elgondolkodik néha, hogy elég jó lesz-e így.
Az az érdekes a wagóban, hogy mégis megbízhatóan működik a dolog (lásd a fimet: még 100 ampernél sem a wago a leggyengébb láncszem), valószínűleg a folyamatosan jelenlévő rugóerő miatt, ami követi az esetleges alakváltozásokat, mondjuk amikor a túláram hőjénak hatására a réz vezető kezd meglágyulni (a rugóerő hasznosságát én is említettem néhány lehülyézéssel ezelőtt napja itt, a flexi erek leónozása kapcsán)
Lehet, hogy az orosz filmnek is van valami tanulsága, de nem volt türelmem kinyomozni.
Szerintem jó dolog a gyári előírás a nyomatékra. Nagy eséllyel egy nagy keresztmetszetű vezetéket becsülettel meg kell húzni a sorkapocsban hogy rendes kontaktot is adjon a megfelelő mechanikai szilárdság mellett. Főleg flexi (vagyis inkább pászma szerű) vezetéknél, ha nem teljesen jó a kialakítás, akkor az ér saját magát akarja kiszabadítani a sorkapocsból. A másik amit nemrég használtam, a kiszedhető kengyeles sorkapocs, így először a kengyelbe berakod a vezetéket, minden szál ott lesz ahol kell és utána visszailleszted a műanyagba. Sokkal jobb és könnyebb volt szerelni. És utána kipróbáltam a kézzel meghúzós módszert. Tartott rendesen, de amikor nyomatékkulccsal utánahúztam az előírásosra, meglepő volt az a fél fordulat még.
Mennyi az előírt meghúzási nyomatéka a sorkapocsnak, figyelemmmel, hogy lemezes, préselt sarut, tömör, vagy flexi drótot, egy vagy több vezetéket szorit?
Átesünk a lovon, lassan már nyomatékkulcssal lehet a sorkapocshoz is nyúlni?
Nem biztos, hogy az a jó, amikor a réz már átlépi a hidegfolyási határt. Az egyes elemi szálak deformációja (henger forma elvesztése) még beleférhet, de hidegfolyásnál már elképzelhető a keresztmetszet csökkenés és az ér mechanikai meggyengülése (persze a sima deformáció is nevezhető hidegfolyásnak, de remélem érthető, hogy mit szeretnék mondani)
Számos esetben láttam (gondolom "túlságosan lelkiismeretes" szerelő által) túl erősen megpréselt vezetéket, ami pont a saru/érvéghüvely tövénél tört el.
Olyan helyeken, ahol erős lesz a kötés mechanikai igénybevétele (pl rezgés járműben vagy egyéb gépben) vagy ahol magas lesz a hőmérséklet (pl kicentizett áramerősség + rossz hűtés), még jobban kellene ügyelni, hogy az érvéghüvelyek ne legyenek túl erősen megpréselve.
Az érintkezési felületek többnyire sokszorosan túl vannak méretezve, ezért a préselés erősségét túlzásba vinni éppolyan hiba lehet, mint a túl gyenge préselés.
Gondoljunk a híres "vezeték olvasztásos" kísérletére, amikor a gyakorlatilag pont+vonal-szerűen érintkező WAGO csak röhögött a 100 amper feletti áramon (most persze nem találom sehol az interneten).
- Olyan prés, ami nem racsnis, csak nagyon lelkiismeretes ember kezébe való, aki ezer préselésből ezerszer is megfelelő erősséggel fogja használni a fogót.
- Az olyan préseknél, amelyeknél minden egyes préselésnél több lyuk közül kell kiválasztani a megfelelőt, fennáll a hibalehetőség, hogy véletlenül eggyel kisebb vagy nagyobb helyre tesszük (főleg nagy érvég-mennyiség esetén válhat figyelmetlenné az ember, a századik felett már kissé elkalandozik a figyelem). A túl nagy lyuk esetén érintkezési hiba lehet, és/vagy kieshet a vezeték a csokiból mihelyt hátat fordítunk, a túl szűk lyukban préselés meg annyira meggyengítheti a kábel eret (szinte elvágja), hogy az elszakad (ez természetesen ez sem azonnal fog megtörténni, hanem másnap ;) vagy az elvékonyodás pontját az áram olvasztja meg egy szép napon.
- A túllaza/túlszoros probléma előfordulhat akár egy-lyukú (állítható erősségű) prés esetén is, ha túl gyengére vagy túl erősre állítjuk be (pl sok szakember szereti túlságosan erősen préselni, nem gondolnak az ér elvékonyodására meggyengülésére).
- És persze vannak olyan prések is, amelyik a legnagyobb odafigyelés mellett is szar munkát végeznek, meg olyan érvéghüvelyek/saruk, amelyek egyik gyári szorítási fokozatba sem illeszkednek jól (láthatóan kettő között lenne az optimális, mert az egyik fokozat nem szorít rá elég jól, a következő fokozat meg már kezdi elnyírni a vezeték ér elemi szálait).
Van olyan retekül megnyomó prés, amit így vagy úgy beszorítva kiejtheti a drótot. Kínai szarságokban látni mindenfélét. De nem hinném, hogy az szabványos, mert 4 vagy 6 oldalról a hüvelyt minden oldalról összerogyásig vagy a hidegfolyásig megpréselve ez kizárt. Szedtem már szét ilyen kötést, és le kellett tépkedni az elemi szálakat a csövecske felületéről.
"Tehát rápréseled a hüvelyt, bekötöd a csokiba, majd ezután simán ki tudod rántani a hüvelyből a vezetéket."
Meg kell tanulni használni a szerszámot, és a belevaló elemet. Ezen nincs mit mentegetőzni
"Tehát elmondhatjuk, hogy egyes jó minőségű (lapos+lapos szorító felületű) csokiknál a (szigorúan értelmezett) érvéghüvely alkalmazása nemcsak felesleges, de még veszélyes is lehet, ha nem tépjük meg a csavarokat izomból."
Nem jelenthetjük ki, te kijelentheted magadban, ha ettől boldogabb vagy
Köszi Mekk Elek, az utolsó mondat volt a kulcs. Egyébként ez is egyfajta csapda. Ha a kismegszakítók elé akarom rakni az 1 darab fi relémet, akkor elmű ki, plomba megbont, bekötöd, majd vissza plomba 30 ezer, vagy veszek mondjuk 3 fi relét 15 ezer forintért, és kismegszakítónként egyet bekötök :)
