"Tehát rápréseled a hüvelyt, bekötöd a csokiba, majd ezután simán ki tudod rántani a hüvelyből a vezetéket."
Meg kell tanulni használni a szerszámot, és a belevaló elemet. Ezen nincs mit mentegetőzni
"Tehát elmondhatjuk, hogy egyes jó minőségű (lapos+lapos szorító felületű) csokiknál a (szigorúan értelmezett) érvéghüvely alkalmazása nemcsak felesleges, de még veszélyes is lehet, ha nem tépjük meg a csavarokat izomból."
Nem jelenthetjük ki, te kijelentheted magadban, ha ettől boldogabb vagy
Köszi Mekk Elek, az utolsó mondat volt a kulcs. Egyébként ez is egyfajta csapda. Ha a kismegszakítók elé akarom rakni az 1 darab fi relémet, akkor elmű ki, plomba megbont, bekötöd, majd vissza plomba 30 ezer, vagy veszek mondjuk 3 fi relét 15 ezer forintért, és kismegszakítónként egyet bekötök :)
Három fázisú érintésvédelmi relét (ha már ilyen van) simán lehet használni egy fázisúként is: átvezeted rajta a nullát meg az egy darab fázisodat, a maradék kettő fázis csatlakozó pontjaival meg nem foglalkozol.
Ha viszont még nincs megvásárolva, akkor viszont csak egy fázisút vegyél (olcsóbb), mert semmivel sem lesz jobb a védelmed attól, ha a biztosítékokat elé teszed.
Ha viszont az a cél, hogy amikor az egyik ágon baj van, attól még a többi továbbra is működjön, akkor viszont mindegyik ágra külön FI relé kell, de eben az esetben a nullvezetőket is külön-külön kell vezetni.
és ha azt látod, hogy az egyiken csak érvéghüvelyek láthatók érvégsaruk viszont nem,
míg a másikon meg kizárólag érvégsaruk láthatók és érvéghüvely viszont egy sem,
akkor igazad van.
De ha ugyanazt látod amit én, az az jelenti, hogy az "érvéghüvely" szó a gyakorlatban mindkét termékcsoportot lefedi. Lehet, hogy a nyelvészek és a gyártók soha nem keverik egymással ezt a két termékcsoportot, én a maradék 99,999 százalékba tartozom :)
Egyébként a szigorúbb értelmezésű érvéghüvelyeknél is előfordul, hogy a hüvelyből utólag ki lehet húzni a vezetéket, mert pont a hüvely merevsége akadályozta meg a csoki csavarját a jó szorításban. Tehát rápréseled a hüvelyt, bekötöd a csokiba, majd ezután simán ki tudod rántani a hüvelyből a vezetéket. Ez hüvely nélkül nem fordulhatna elő.
Vannak olyan csokik (pont a jó minőségűek között a gyakori), amelyeknél a csavar a kábel erét nem egy pontban nyomja meg, hanem az eret minkét oldalról szép sima felületek szorítják össze (a jó elektromos kontaktus érdekében és hogy az ér biztosan ne szenvedjem mechanikus sérülést). Na pont az ilyen egyenletes nyomás az, ami néha nem roppantja meg (lapítja szét) az érvéghüvelyt eléggé és ilyenkor ki lehet húzni a vezetéket hüvelyből.
Tehát elmondhatjuk, hogy egyes jó minőségű (lapos+lapos szorító felületű) csokiknál a (szigorúan értelmezett) érvéghüvely alkalmazása nemcsak felesleges, de még veszélyes is lehet, ha nem tépjük meg a csavarokat izomból.
Én nagyon-nagyon ritkán használok érvéghüvelyt, de olyankor kötés után mindig megrángatom az ereket egyenként, jóerősssen.
Tud valaki segíteni? 3 fázisú fi relé beköthető 1 fázisú lakás 3 leágazásába, vagy minden leágazásba kell a külön 1 fázisú fi relé? (3 kismegszakító, de utcáról csak sima fázis-nulla). Köszi a válaszokat előre is.
Ahha, értem, hogy ránézésre nem tudsz megkülönböztetni egy érvéghüvelyt egy érvégsarutól :)
ez az érvég saru, igazából mindig is csak szemes/lapos/villás/sarus kivitelben létezett, ez egy utólag belekényszerített valami, érvéghüvely préssel NEM LEHET és nem is szabad préselni, ehhez saruzó fogó kell
Ha csak olvasni hajlandó lennél, ahonnan kivetted a képet, világosan le van írva: csapos-saru a neve!
- egy u alakú oldal és egy v alakú oldal (nagyjából)
- négyzetesre préselő automata
- hatszögre préselő automata
jellemzően normál érvégekhez. A speciális csatlakozású szerelvényekhez azokat gyártó cég általában saját szerszámot is készít és egy táblázatban adja meg hogy az adott típus - méret melyik típusú eszközzel kell préselni.
Még mielőtt egymásnak esnétek. Tisztázzuk hogy a gyártók a normálisa az általa készített csatlakozóval rendelkező villamos berendezéseinél leírja hogy mivel és hogyan lehet vezetéket csatlakoztatni. Pld van olyan gyártó akinek a teljesítménymérő (villanyóra) csatlakozása olyan hogy leírják 16 os elemi szálas kábelig alkalmazzanak érvéget míg e fölött ne. pld nekem volt már ilyen hibám hogy a szerelő 25 os mkh kábelt érvéggel kötötte be és úgy húzta meg (az érvég préselve volt négyszöges) na olyan szépen szétégett mint a pinty. Miért mert nem lehetett rendesen meghúzni érvéggel egyszerűen az mkh-t kilehetett húzni az érvégből. A leírásban benne volt hogy anélkül kell bekötni.
Nem a vérprofiknak írtam, akik már mindent tudnak,
hanem a hozzám hasonló amatőröknek, akiknek még van tanulnivalójuk.
"az érvéghüvely hasznosságáról gondolom 20 év szakmai tapasztalattal írsz?"
Nem tudtam, hogy az évek számától válik egy nemigazság igazsággá (vagy fordítva)
én eddig úgy tudtam, hogy ha értelmes dolgot mondok, az már abban az évben is okos dolog :)
"Egy érvéghüvely olyan puha, hogy két ujjal összenyomod, tehát a sorkapocs, ha rendesen meghúzzák, röhögve rögzíti a vezetéket a hüvelyben."
Valóban van ilyen is. Meg van olyan is, ahol a vezeték be sem kerül a csoki belsejébe, tehát a kontaktért kizárólag a préselés a felelős.
"A képen látható kapocs elem ebben az állapotában, ahogy a képen van, pont félig nyitott, pont annyira tudod alá dugni, mint mellé. Ezért köszönet a képért. Ha nem lazítod ki 100%-ra, akkor hüvely nélkül garantált az elqrás."
A profi csokiknál van egy kis függőleges lemez, ami meghúzott állapotban teljesen elzárja a bemeneti nyílást, tehát csak két lehetőséged van:
- vagy pont a megfelelő helyre csúszik be vezeték (mert éppen nyitva van a csoki),
- vagy nem tudod bedugni a vezetéket sehova, mert lemezke épp lezárja a nyílást.
Egy igazán jó csokinál fizikailag lehetetlen rossz helyre dugni a vezetéket.
az érvéghüvely hasznosságáról gondolom 20 év szakmai tapasztalattal írsz?
"Ráadásul egy nem tökéletesen rányomott érvéghüvellyel egy újabb extra hibalehetőséget viszünk be a rendszerbe, mert a csoki csavarjának meghúzásakor az érvéghüvelyt rögzítjük és nem magát a vezető eret, tehát gyenge préselés esetén hiába húztuk meg a csavart, ettől még a hüvely belsejében lévő vezeték simán lötyöghet."
Egy érvéghüvely olyan puha, hogy két ujjal összenyomod, tehát a sorkapocs, ha rendesen meghúzzák, röhögve rögzíti a vezetéket a hüvelyben.
A képen látható kapocs elem ebben az állapotában, ahogy a képen van, pont félig nyitott, pont annyira tudod alá dugni, mint mellé. Ezért köszönet a képért. Ha nem lazítod ki 100%-ra, akkor hüvely nélkül garantált az elqrás.
"- a csoki bemenete szép fokozatosan szűkülő (tölcsér-szerű)
akkor ott nem sok értelme van érvéghüvelyt alkalmazni."
OK! Első alkalommal!
De csupasz vezeték eret ha kikötöd, majd vissza, nem biztos hogy a kengyel teljesen le lesz engedve.Ekkor előfordulhat hogy a pászma egy része a kengyel alá kerül, így nem vesz részt az áramvezetésben. Látni nem látni, a vezeték sem csúszik ki, mégsem jó.
Ha az elemi szál visszafordul az sem jó, sőt áramütést is okozhat. Vagy megszúrja az ember úját : )
Mindezt kiküszöböli az érvéghüvely, sőt az iker érvég hasznosságát ne is kérdőjelezzük meg.
Szerintem nem parasztvakítás, sőt az iparban elvárás!
- a vezeték érrel csak réz-semleges anyagok érintkezhetnek (pl réz, ón vagy rozsdamentes acél)
- a csoki bemenete szép fokozatosan szűkülő (tölcsér-szerű)
akkor ott nem sok értelme van érvéghüvelyt alkalmazni.
Persze ha a megrendelő nem hozzáértő profi, akkor valószínűleg el fog ájulni attól, hogy még érvéghüvely is van a vezetékeken (nem tudja, hogy tök felesleges munka/kiadás volt), ezzel a látványossággal ki lehet szedni egy kis plusz pénzt belőle ;)
Ráadásul egy nem tökéletesen rányomott érvéghüvellyel egy újabb extra hibalehetőséget viszünk be a rendszerbe, mert a csoki csavarjának meghúzásakor az érvéghüvelyt rögzítjük és nem magát a vezető eret, tehát gyenge préselés esetén hiába húztuk meg a csavart, ettől még a hüvely belsejében lévő vezeték simán lötyöghet.
Persze olyan csokinál, ahol pl vas (pl a csavar) közvetlenül érintkezhet a réz vezetővel, ott valóban lehet értelme az érvéghüvely alkalmazásának, de ilyenkor tegyük fel a kérdést: nem lett-e volna bölcsebb, ha idő+pénzrabló érvéghüvelyezés helyett inkább jobb fajta csokit alkalmazunk?
Valóban,ahány présszerszám, annyiféle alakú a préselvény. 10-es keresztmetszetig nem okoz problémát.A csatlakozó pont, ami lehet kengyel,(legjobb eset)vagy csavar alátét, alakítja a megpréselt alakot a megfelelő alakra, ami nem is hasonlít az eredeti préselésre.
A rugós szorítású pl:WAGO sorkapocsnál talán ezért nem javasolják az érvéghüvelyt, mivel az így pontszerűen érintkezne.
16-os présszerszám trapéz szerű alakját már nem biztos hogy minden csatlakozás eleve beveszi.
Kábelpréselésnél még inkább megkérdőjelezhető,hogy a névleges bélyeg valóban megfelelően sajtolta-e rá a kábelsarut a kábelvégre.
Én úgy szoktam csinálni, és szerintem ez a legjobb, mert 20 éves cuccok is rendben működnek azóta is, szóval, én elforrasztom a sodrott vezeték végét. Az egész véget elforrasztom, aztán jól meghúzom a csavart, hogy beleérjen a rézbe, ill. hogy az ón "ne engedjen utána" később.
Igazából a csokikban szokott lenni egy áthidaló kis fémcsík, ez hivatott szolgálni a teljes felületi érintkezést. Ennél csak az érvéget forrasztom meg, hogy ne tudjon megnyílni, azaz a galvanikus kapcsolatban az ón nem vesz részt.
Úgyhogy amit ezzel kapcsolatban Mekk Elek kolléga úr írt, azzal egyetértek.:)
Érdekes dolog ez az érvéghüvely. A hidegsajtolásos technika rendben is van, de mi határozza meg hogy milyen alakú legyen a présszerszám bélyege? Lassan már mindenféle formára préseljük, de mindegyik forma azonos keresztmetszeten fog érintkezni ugyanabban a sorkapocsba?
A nem rugalmas fémek kristályszerkezete erős igénybevétel hatására hajlamos roncsolódni, ismételt igénybevétel esetén eltörni. Ha egy fém rudat csak enyhe ívben hajlítunk meg, akkor az ív külső ívén lévő kristályok csak csekély mértékben nyúlnak meg és a belső ívre került kristályok is csak egy kicsit nyomódnak össze, ezért a fémrúd igen sok ilyen meghajlítást képes elviselni tartós károsodás nélkül.
Ha egy 1 mm átmérőjű tömör réz rudat 1 cm sugarú ívben meghajlítunk, akkor az ív sugár/átmérő aránya: 10:1. Ha viszont ez nem egy tömör réz rúd, hanem sok 0,2 mm átmérőjű elemi szálból áll, akkor az egy-egy szálra eső sugár/átmérő arány 50:1 tehát ötször jobb, mint tömör réz esetén. A flexibilis vezetékek ezért bírják jobban a hajlítgatást/mozgatást még akkor is, ha pont ugyanolyan ötvözetből készülnek, mint a tömör vezetékek.
Csoki:
Eredetileg kakaóból készült édesség, korszerű változataiban kakaót már csak jelképes mennyiségben tartalmaz, a kakaó helyét olcsó töltelék-anyagok vették át. Az étkezési célokon túl elektromos vezetékek bekötésére is használják, ebben az esetben a kakaó aránya nem lényeges.
Miért/mikor nem szabad(na) leónozott flexi vezetéket akármilyen csokiba tölteni:
A csokik nagy részében a menet/csavar/vezeték mechanikai rendszernek gyakorlatilag nincs semmi rugalmassága. Mindenki találkozott már a jelenséggel, amikor a régebben böcsületesen meghúzott csavarokon még sikerült húzni egy picit. Ez azért van, mert a réz viszonylag lágy anyag és a csavar nekifeszülése után néha még formálódik egy picit. De az ón még a réznél sokszorta lágyabb anyag és amikor egy flexibilis vezeték erét leónozzuk, abból egy olyan valami lesz, ahol a réz ereket egy nagyon lágy anyag tartja össze henger formában és amikor meghúzzuk a csoki csavarját, akkor mi ezen ón+réz henger mechanikai ellenállását érezzük. De az ón sokszorta lágyabb a réznél és a csavar meghúzásának pillanatában hiába érzetük úgy, hogy ez egy tuti kötés lesz, ha a nyomás hatására a következő napokban az ón szép lassan szétfolyik (eközben a mozdulatlan csavar szorítóereje csökken) peches esetben egészen annyira, hogy az érintkező felület is csökkenni kezd. És ha ezen a kötési ponton jelentős áram folyik át, a lecsökkent keresztmetszet még melegedést is okozhat, amitől megolvad az ón és kilágyul a réz... stöbbi.
Leónozott flexi vezetékvég picike áram esetén nem érdekes: annyi érintkezés az elfolyás után is biztosan marad, hogy pár millamper gond nélkül átmenjen. De nagyobb áramok esetén vagy ne alkalmazzuk az erek össze-ónozását, vagy tépjük meg a csavart annyira, hogy az ón már abban a pillanatban follyon szét teljesen (tehát mindenütt réz érintkezzen acéllal, az ón csak töltőnyag legyen), vagy alkalmazzunk olyan csokit, aminek az érintkező felületerugózik, ezért követni fogja a lassú alakváltozást. (Pl szerintem a tömör erekhez készült WAGO kiválóan alkalmas leónozott végű flexi vezetékek kötésére is - persze gondolom ez is szakbarbárság ;)
Aki azt hiszi, hogy az ón nem egy döbbenetesen lágy/folyós anyag, az végezze el a következő kísérletet:
lógassunk ki vízszintesen az asztal/polc széléről egy darab forrasztóónt olyan hosszúságban, hogy az szerintünk egész biztosan korlátlan hosszú ideig meg fogja bírni saját súlyát (tehát vízszintes marad). Hagyjuk ott és nézzünk rá néhány hetenként ;)
Flexi -> flexibilis -> jelentése: hajlékony, hajlítható
Vezeték esetében sodrott, egy helyett sok elemi szálból álló vezetéket jelent.
"És ezzel az egésszel mi a baj?"
Az, hogy a leforrasztott vezeték a sorkapocsban idővel fellazul (az ón puha, "megfolyik"), érintkezési hibát, megnövekedett átmeneti ellenállást okoz, jelentősebb áram esetében ez melegedéssel, égéssel és tűzzel járhat.
"Illetve olyan relés valami ami a lámpa elé szerelve ki-be kapcsolgatja?"
Készen tudtommal nincs, de bármelyik értelmesebb TV szerelő percek alatt összeüt egy tápegység+relé kombinációt, amelyben a relé (pl egy tranzisztor segítségével) behúz a telefonvonal csengető feszültségérre.
"Harmadik kérdésem, hogy mindezt rá lehet-e valahogy pl. wifin keresztül a mobiltelefonra csörgettetni?"
Készen ilyen tudtommal nem létezik,
persze meg lehet oldani, de meglehetősen bonyolult egyedi megoldás lenne.
De pl. normál GSM hívásként viszont simán meg lehet oldani, készen vannak ilyen telefonhívó dobozkák (nem muszáj felvenni a hívást, a kiírt tel.szám alapján látod, hogy nem az anyós telefonál, hanem a bejárati ajtón csengetnek).
Valami egyszerűbb megoldásnak is kéne lennie. Valahogy csak össze lehet hozni. A vezetéknélküli csengőkből jól ki lehetne indulni, ha megtalálnám azt a típust amit meg lehet hekkelni relékkel. Egyedül a telefoncsengés a bajos, de azt meg a telefon pótcsegőkből kiindulva lehetne valahogy kivezetni.
VoIP os telefonközpontok tudnak olyat (nem mindegyik) hogy van kapucsengő része és lehet bele rakni GSM modult is. Lehet olyat programozni hogy ha jön egy hívás vagy csengetnek a gsm vagy lan porton keresztül saját szoftver (mobilosról nem tudok) ami jelzi hogy csengettek, hívtak GSM lehet SMS-t küldetni. De ez kb 200e Ft kategória.
