Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
Gombász szaktudásom nagyon mulatságos helyzetbe sodort egy másik topicon. Egy önmagát igem magas szellemi polcon tudó tpoctárs folyamatosan támadja a topic névadóját, akinek a közéleti munkásságáról nekem is vegyesek az érzelmeim, de magánéleti problémáival való birkózásában szeretném valahogy támogatni. Egyszer a címadó kijelentette a topicon, hogy ő mint politikus-közszereplő nem a tudományát műveli, mert tudományosan csak a 19.sz-i kultúratörténetben van otthon.
Na, erre okoskánk, aki saját életét mások gyalázása által véli megoldani - ráindult, hogy akkor mit keres a közéletben.
Mire én mondtam, hogy én pl. tudományosan csak a félkultúr lágyszárú asszociációkkal foglalkoztam, de ha adok neki egy gombát, hogy ez egy nyárfa érdestinóru, nyugodtan megeheti.
A majdnem egyetemi tanár bölcsész író nagygondolkodó úr viszont ebből azt vette le, hogy akkor én a piacon vettem a gombát, és gőzöm nincs, mi a különbség a gyilkosgalóca meg a nyárfa érdestinóru közt. Ha valaki úgy gondolja, rossz volt a példabeszédem, tegye fel a kezét, és akkor a másik topicon majd elnézést kérek.
Én se vagyok megszólítva, de azért leírom. Nem tudom, hogyan csináljátok, hogy rajta marad a ragacs a könyvön! Nekem eddig mindig sikerült lesodorni valahogy. Az üvegekhez meg majd tényleg viszek neked szert.
Mi 2010-ben kezdtünk el gombászni, nem is gondoltuk hogy ez egy ilyen szép világ. Lehet a virág szép és még sok minden, de hogy a gombák is, azt csak most tapasztaltuk.
Köszi a gmail tippet,de ez olyan mint a telefonszám : már túl sokan ismerik a freemailt. Amúgy meg ne veszekedjetek bucóval,jó gyerek,csak most egy kissé érzékenyebb szerintem a szokottnál.Biztos megvan rá az oka. Én a tavalyi évvel voltam így,életem egyik legfrusztráltabb időszakát (anyagi és egzisztenciális csőd ) éltem meg. Tudom, ez magán ügy,de nehezen leplezhető.
Ausztriáról, Szlovéniáról nem tudom, kizárólag mechanikusan készítik-e a tökmagolajat (gondolom igen), de azt erősen kétlem, hogy az Őrségben a helyi portákon adott a technológia a hevítéses olajütéshez.
Nyugat-Őrségben laktam, nálunk a falunak volt egy olajprése, konkrétan a kovácsnál, oda járt mindenki. (Tíz évvel ezelőttig ilyen volt, azóta nincs infóm.) Ott melegítették a zúzott tökmagot, engem ugyan nem érdekelt és meg se néztem ilyenformán, de sokszor előjött szomszédokkali beszélgetéseknél ez az emberemlékezet óta bejáratott teknika, nemkülönben a mentegetőzés, amikor néha ajándékba kaptam félkólásüvegnyit, hogy jájj idén most kicsit odaégett, de jó azért.
A kérdéseid egyik részére magyar bucó már válaszolt. Ami a könyveket illeti én is háklis vagyok a lekapart árcédula után ott maradó ragasztóanyagra. Hiába a nagy szellemek és szorgalmas könyvvásárlók valamint olvasók hasonlóan éreznek, tehát röviden válaszolva: ráéreztem.
