Hajdu Z50E villanybojlerhez mekkora anód szükséges? Letöltöttem a gyári gépkönyv pdf verzióját, de abban nem közlik, ill. az árlistákban is csak a hossz szerepel.
Bármikor odakerülhet egy fehérnép, és ha nem megy a "mosogatás" és a mosás alatt a porszívó, ki lesz akadva "szar az egész" címszóval. Valamiért mindig mindent egyszerre akarnak csinálni. Az elektromos sütőért is oda vannak, a páraelszívóért is, de a falon ne legyen sehol semmilyen látható kötődoboz.... (örökzöld téma, tudom)
A kb. 33 Amp-es biztosíték mekkora egyidejű teljesítményt bír el ?
Jelenleg 25 Amp van és most van lehetőség a bővítésre a társas házban.
Jelenleg a nagyfogyasztók :
mosógép kb. 1,5 kw,
átfolyós vízmelegítő 3kW,
vízforraló, kb. 800 W,
porszívó 1kW,
vasaló 1,2kW,
olajradiátor 1,5 kW,
kenyér pirító
világítás, elektronika stb ismeretlen teljesítmény.
Tény hogy ezek egyidejűsége nincs meg, mert 1 fő használja a lakást és amikor mosogat / 3 kW / akkor nem vasal, porszívózik, stb. De ha van lehetőség miért ne éljen ezzel.
Sokaknál látom, hogy rövidre hagynak mindent aztán szenvedés szerelni. Persze így nincs veszteség mint amikor mindenhol le kell csípni 1-2cm-t. De én inkább csipkedek.
"javasolt ismeretek: kör terület kiszámítása (vezeték keresztemetszete)"
Ennek kiszámítására szerencsére nincs szükség, mert ez az adat benne van a vezeték nevében: pl ha az éppen alkalmazott vezeték másfeles, az azt jelenti, hogy a kör területe 1,5 mm2
"hengerpalást felületének kiszámítása (kerület x magasság)"
Ez így van. Ha a következő válaszod is helyes lesz, akkor megadom az ötöst :)
"hengerpalást és sík felület érintő terület kiszámítása (matematika 7-8. osztály elvileg)"
Ilyen számítás nem létezik.
Az elméleti matematikában/geometriában egy henger és egy sík felület csak egy vonalon érinti egymást. Ennek a vonalnak nulla a szélessége (végtelenül vékony) tehát nulla az érintkező terület is
(tehát elméletileg egy fém henger és egy fém sík felület érintkezésénél matematikailag soha nem folyhat áram, hiszen nulla a felület :)
A való életben persze a két fém felület nem tökéletesen sima és nem is tökéletesen kemény, ezért a való életben az érintkezési felület valamivel mindig több nullánál (és minél jobban összeszorítjuk őket, annál nagyobb lesz).
Ha egy wago-s kötést jól megnéznénk mikroszkóp alatt, lehet, hogy az derülne ki, hogy a teljes érintkezési felület nem éri el a fél négyzetmillimétert sem.
"És egyből rájössz, egy 1,5mm2 vagy 2,5mm2 keresztmetszetű vezeték esetében kell-e, hogy a csokiban 8mm2 felületen érintkezzen a vezeték"
Pont arról írok már egy ideje, hogy a jelek szerint nem szükséges nagy felület,
hiszen a wago-ban a vezeték keresztmetszeténél sokszorta kisebb érintkezési felület is meglepően megbízhatónak bizonyul.
A hagyományos csokikban azért kell lehetőleg nagy felületet elérni, mert
- egyrészt a csokik többsége nem rugalmas (nem tudja követni a fém lassú alakulását) és a későbbi lecsökkent szorítóerő / érintkezési felület is biztosan elég legyen
javasolt ismeretek: kör terület kiszámítása (vezeték keresztemetszete)
hengerpalást felületének kiszámítása (kerület x magasság)
hengerpalást és sík felület érintő terület kiszámítása
(matematika 7-8. osztály elvileg)
És egyből rájössz, egy 1,5mm2 vagy 2,5mm2 keresztmetszetű vezeték esetében kell-e, hogy a csokiban 8mm2 felületen érintkezzen a vezeték, vagy elég a wago elemben létrejövő kétszeres keresztmetszet méretű felület
Ha közelebbről megnézzük a legegyszerűbb wago híres érintkezési mechanizmusát, akkor azt látjuk, hogy a réz henger (a vezeték ere) az egyik oldalán csak egy vékony vonalban érintkezik egy sík felülettel, a másik oldalon meg egyetlen pici ponton támaszkodik neki az acél rugó. Figyelembe véve, hogy a rugó ereje túl gyenge ahhoz, hogy egy picit is szétlapítsa az eret, ezért a tényleges érintkező-áramvezető felület talán még fél négyzetmilliméter sincs összesen.
Egy jó érzésű villanyszerelőt egy mindössze fél négyzetmiliméteres érintkezésű kötés láttán elkap a röhögőgörcs, hiszen egy csokiban tízszer ekkora érintkezési felületet szokott létrehozni és még ekkor is elgondolkodik néha, hogy elég jó lesz-e így.
Az az érdekes a wagóban, hogy mégis megbízhatóan működik a dolog (lásd a fimet: még 100 ampernél sem a wago a leggyengébb láncszem), valószínűleg a folyamatosan jelenlévő rugóerő miatt, ami követi az esetleges alakváltozásokat, mondjuk amikor a túláram hőjénak hatására a réz vezető kezd meglágyulni (a rugóerő hasznosságát én is említettem néhány lehülyézéssel ezelőtt napja itt, a flexi erek leónozása kapcsán)
Lehet, hogy az orosz filmnek is van valami tanulsága, de nem volt türelmem kinyomozni.
Szerintem jó dolog a gyári előírás a nyomatékra. Nagy eséllyel egy nagy keresztmetszetű vezetéket becsülettel meg kell húzni a sorkapocsban hogy rendes kontaktot is adjon a megfelelő mechanikai szilárdság mellett. Főleg flexi (vagyis inkább pászma szerű) vezetéknél, ha nem teljesen jó a kialakítás, akkor az ér saját magát akarja kiszabadítani a sorkapocsból. A másik amit nemrég használtam, a kiszedhető kengyeles sorkapocs, így először a kengyelbe berakod a vezetéket, minden szál ott lesz ahol kell és utána visszailleszted a műanyagba. Sokkal jobb és könnyebb volt szerelni. És utána kipróbáltam a kézzel meghúzós módszert. Tartott rendesen, de amikor nyomatékkulccsal utánahúztam az előírásosra, meglepő volt az a fél fordulat még.
Mennyi az előírt meghúzási nyomatéka a sorkapocsnak, figyelemmmel, hogy lemezes, préselt sarut, tömör, vagy flexi drótot, egy vagy több vezetéket szorit?
Átesünk a lovon, lassan már nyomatékkulcssal lehet a sorkapocshoz is nyúlni?
Nem biztos, hogy az a jó, amikor a réz már átlépi a hidegfolyási határt. Az egyes elemi szálak deformációja (henger forma elvesztése) még beleférhet, de hidegfolyásnál már elképzelhető a keresztmetszet csökkenés és az ér mechanikai meggyengülése (persze a sima deformáció is nevezhető hidegfolyásnak, de remélem érthető, hogy mit szeretnék mondani)
Számos esetben láttam (gondolom "túlságosan lelkiismeretes" szerelő által) túl erősen megpréselt vezetéket, ami pont a saru/érvéghüvely tövénél tört el.
Olyan helyeken, ahol erős lesz a kötés mechanikai igénybevétele (pl rezgés járműben vagy egyéb gépben) vagy ahol magas lesz a hőmérséklet (pl kicentizett áramerősség + rossz hűtés), még jobban kellene ügyelni, hogy az érvéghüvelyek ne legyenek túl erősen megpréselve.
Az érintkezési felületek többnyire sokszorosan túl vannak méretezve, ezért a préselés erősségét túlzásba vinni éppolyan hiba lehet, mint a túl gyenge préselés.
Gondoljunk a híres "vezeték olvasztásos" kísérletére, amikor a gyakorlatilag pont+vonal-szerűen érintkező WAGO csak röhögött a 100 amper feletti áramon (most persze nem találom sehol az interneten).
- Olyan prés, ami nem racsnis, csak nagyon lelkiismeretes ember kezébe való, aki ezer préselésből ezerszer is megfelelő erősséggel fogja használni a fogót.
- Az olyan préseknél, amelyeknél minden egyes préselésnél több lyuk közül kell kiválasztani a megfelelőt, fennáll a hibalehetőség, hogy véletlenül eggyel kisebb vagy nagyobb helyre tesszük (főleg nagy érvég-mennyiség esetén válhat figyelmetlenné az ember, a századik felett már kissé elkalandozik a figyelem). A túl nagy lyuk esetén érintkezési hiba lehet, és/vagy kieshet a vezeték a csokiból mihelyt hátat fordítunk, a túl szűk lyukban préselés meg annyira meggyengítheti a kábel eret (szinte elvágja), hogy az elszakad (ez természetesen ez sem azonnal fog megtörténni, hanem másnap ;) vagy az elvékonyodás pontját az áram olvasztja meg egy szép napon.
- A túllaza/túlszoros probléma előfordulhat akár egy-lyukú (állítható erősségű) prés esetén is, ha túl gyengére vagy túl erősre állítjuk be (pl sok szakember szereti túlságosan erősen préselni, nem gondolnak az ér elvékonyodására meggyengülésére).
- És persze vannak olyan prések is, amelyik a legnagyobb odafigyelés mellett is szar munkát végeznek, meg olyan érvéghüvelyek/saruk, amelyek egyik gyári szorítási fokozatba sem illeszkednek jól (láthatóan kettő között lenne az optimális, mert az egyik fokozat nem szorít rá elég jól, a következő fokozat meg már kezdi elnyírni a vezeték ér elemi szálait).
