Odaértünk,berobogtunk kék fénnyel. Berontottunk. A konyha kövén ült a beteg,félre álltam megint,hogy ne legyek útba…
Sápadt középkorú férfi volt, nyomta a nyakát egy ronggyal…
-
Gyerekek nem merem elvenni a rongyot meg a kezét,mert tuti Telibe vág a vér. Mondta kicsim. Majd óvatosan,félre húzta…
-
Nem carotis, nem carotis, externa jugularis ,mák….fél mák.
Adjatok gyorsan cuccot.
Rászorított egy nagyobb steril pólyát. Szakszerű nyomókötést készített,és elkezdték körbe tekerni a kollegájával.
Közbe a fiatalabb ápoló az adatokat vette fel,és hogy mi történt. Szegény pasas megbotlott a késsel a kezében…Mint a mészárszék….Tiszta vér volt,minden…Kicsit szédülni kezdtem,meg kapaszkodtam…Kevin észre vette. Mert rám kiáltott.
-
Rosszul vagy?
Hazudni akartam,hogy nem,de ,sajnos,kicsit szédültem…
-
Kicsit szédülök….
-
Látod erről beszéltem,fokozatosan kell ezt,kis eset,nagy eset,kis seb nagy seb,kis vér sok vér,menj ki levegőzz…
Úgy tettem. A friss levegő rendbe szedett…
Kitolták a beteget székben…Behelyezték…Engem bekötött a székbe,ők dolgoztak tovább,meg nézték a vérnyomást,stb…Átvérzett a seb,átkötötték,az egész kocsi,úszott,úgy sajnáltam mert előtte szépen kitakarítottak…Kevin rám nézett.
-
Még mindig ezt szeretnéd, ápoló lenni?
-
Igen.
Elindultunk…Átadtuk beteget,büszkén hallgattam ahogy Kevinem,úgymond „referál” a dokival. Ő az én kis büszkésem,az én deltás kis mentőtisztem…Kicsit még segítettek is a sebésznek,közbe hívtak le érsebészt az sürgősségi osztályra,közben a sofőr az értékleltárt csinálta,papíroztak,aztán elvonultunk az állomásra…
Tervezték hogy lezuhanyoznak,de előbb neki álltak kocsit pucolni. Kevin olyan kis édes volt. Én megint fixiroztam közben…Alaposan kipucolták,lefertőtlenítették a kocsit…az ápolók a sofőr elvonultak tusolni.
Kérdeztem Kevint,hogy ő nem megy.
Mondta hogy de megy,csak most külön a mentőtisztibe. Mondta hogy nem szokott külön járni,mert nem érzi magát többnek,mint a többi kolléga csak mert más rangja. Ez a szerénysége is úgy tetszett,hogy nem nagyképű,lenéző,csak mert a kolléga csak sofőr…
Bevallotta hogy most azért akar külön,mert,hogy neki ahhoz segítség kell most,az én segítségem… Fel csillant a szemem,bementünk az épületbe. Már a kódját is megadta,megbízik bennem,majd bementünk a mentőtiszti zuhanyhoz…És természetesen segítettem a drágámnak,lepancsolni. Rendesen lemostam a testét mindenhol. A haját is alaposan megmostam neki,mert kicsit véres lett a gyönyörű haja. Gyorsan a gép alá állt,és megszárította,én addig szembe ültem vele egy kis székre,és gyönyörködtem a meztelen testében … folyt köv
Odaértünk,berobogtunk kék fénnyel. Berontottunk. A konyha kövén ült a beteg,félre álltam megint,hogy ne legyek útba…
Sápadt középkorú férfi volt, nyomta a nyakát egy ronggyal…
- Gyerekek nem merem elvenni a rongyot meg a kezét,mert tuti Telibe vág a vér. Mondta kicsim. Majd óvatosan,félre húzta…
- Nem carotis, nem carotis, externa jugularis ,mák….fél mák.
Adjatok gyorsan cuccot.
Rászorított egy nagyobb steril pólyát. Szakszerű nyomókötést készített,és elkezdték körbe tekerni a kollegájával.
Közbe a fiatalabb ápoló az adatokat vette fel,és hogy mi történt. Szegény pasas megbotlott a késsel a kezében…Mint a mészárszék….Tiszta vér volt,minden…Kicsit szédülni kezdtem,meg kapaszkodtam…Kevin észre vette. Mert rám kiáltott.
- Rosszul vagy?
Hazudni akartam,hogy nem,de ,sajnos,kicsit szédültem…
- Kicsit szédülök….
- Látod erről beszéltem,fokozatosan kell ezt,kis eset,nagy eset,kis seb nagy seb,kis vér sok vér,menj ki levegőzz…
Úgy tettem. A friss levegő rendbe szedett…
Kitolták a beteget székben…Behelyezték…Engem bekötött a székbe,ők dolgoztak tovább,meg nézték a vérnyomást,stb…Átvérzett a seb,átkötötték,az egész kocsi,úszott,úgy sajnáltam mert előtte szépen kitakarítottak…Kevin rám nézett.
- Még mindig ezt szeretnéd, ápoló lenni?
- Igen.
Elindultunk…Átadtuk beteget,büszkén hallgattam ahogy Kevinem,úgymond „referál” a dokival. Ő az én kis büszkésem,az én deltás kis mentőtisztem…Kicsit még segítettek is a sebésznek,közbe hívtak le érsebészt az sürgősségi osztályra,közben a sofőr az értékleltárt csinálta,papíroztak,aztán elvonultunk az állomásra…
Tervezték hogy lezuhanyoznak,de előbb neki álltak kocsit pucolni. Kevin olyan kis édes volt. Én megint fixiroztam közben…Alaposan kipucolták,lefertőtlenítették a kocsit…az ápolók a sofőr elvonultak tusolni.
Kérdeztem Kevint,hogy ő nem megy.
Mondta hogy de megy,csak most külön a mentőtisztibe. Mondta hogy nem szokott külön járni,mert nem érzi magát többnek,mint a többi kolléga csak mert más rangja. Ez a szerénysége is úgy tetszett,hogy nem nagyképű,lenéző,csak mert a kolléga csak sofőr…
Bevallotta hogy most azért akar külön,mert,hogy neki ahhoz segítség kell most,az én segítségem… Fel csillant a szemem,bementünk az épületbe. Már a kódját is megadta,megbízik bennem,majd bementünk a mentőtiszti zuhanyhoz…És természetesen segítettem a drágámnak,lepancsolni. Rendesen lemostam a testét mindenhol. A haját is alaposan megmostam neki,mert kicsit véres lett a gyönyörű haja. Gyorsan a gép alá állt,és megszárította,én addig szembe ültem vele egy kis székre,és gyönyörködtem a meztelen testében … folyt köv
Kimentünk a fürdőből és lepihiztünk a többiek mellett a kanapékon…Közbe befutott a nagy főnők az állomásvezetője,őt még sose láttam,idős nagy tekintélyű doktor…Főorvos. Úgy tűnt mindenki szereti,annak ellenére,hogy mufurc,és szigorú. Rám nézett.
- Ez ki és mit csinál itt piros cuccban,nem láttam,hogy jött volna új ember?
- Szekundálok. Vágtam rá.
- Melyik intézménytől?Kérdezte kőkeményen.
Kevin elém állt,úgy tűnt hogy a testével akar megvédeni ha a főnők dühös lenne …Olyan édes…
- Még nincs… Intézmény,de folyamatban,tudod doki ő a szivi akiről beszéltem…
- Oké,jó,de odafigyelsz rá,és beteget nem abszolválhat!...És mutogatott az ujjával felém...--- És itt ,és ez heterókra is vonatkozik nincs szex…Mindegy ezt nehéz betartani,…Ugye Krisztina és Petike…
Krisztina a mai irányító csajszi,Peti sofőr az egyik kiskocsin…
- Mi nem is…Rebegi céklaarccal Krisztina. Peti kétrét görnyedve röhög a háttérben a mosogatónál…
- Mindegy…Csak ne tudjak róla gyerekek…Ne maradjon nyoma,külső kamerán,kanepén…Érdekes dologba ültem múltkor ugyanis a sárga kanapén……
Mindenki fetreng már a röhögéstől…Péter úgy felröhögött,hogy a mosogatóba köpi a innivalóját. Krisztina feje meg színeket váltott…
Főnők jó fej. Bejön. Morcos képű szigorú,szabályos,a munkában,de magánemberként mégis kedves vicces embernek tűnik. Hisz akár bunkó is lehetne Kevinnel,mert nem lányokat csípi,de itt olyan elfogadóak,még a nagyfőnök is…Amit én másképp hallottam,hogy itt annyira ebben a szakmában nem jellemző hogy szeretnek minket,de én mindig ezt a pályát akartam,itt fogok majd utó szekundálni is,és ha minden úgy megy dogozni is , döntöttem el magamban …A nagyfőnök előadott egy két régi vicces,néhány kínos sztorit Kevinről mikor kezdő volt szegényem . Biztos beakarta égetni előttem a drágámat….
Kevin feszengett is rendesen,a kisfiús báj megint előbújt belőle,ahogy tiltakozott,és szabadkozott…
Aztán a többiekről is mesélt a doki pár vadat,és kihulltak a csontvázak szépen mindenkinél….
Telefonon keresték a dokit…Aztán komor lett ,talán szomorú…
- Gyerekek,holnap péntek 13 óra temetés…Aki nincs beosztva és akar jön,én megyek…Aki bevan az,majd itt megemlékezik,vagy ha épp kint van a gondolataiban lerója…
Ti hárman biztos hogy jönni akartok?
- Igen vágta rá egyszerre Kevin,a mai sofőrje,és az ápolója…
Hozzám fordult,beharapta a száját.
- Eljössz velem,ahogy megígérted…
- Igen,persze kicsim. Mondtam,és meg simogattam az arcát.
Kimentünk az udvarra levegőzni.
Kevin telója csörgött…Felvette,nagy köszönés szia Rómeóm ezer éve,hallgattam a beszélgetést és olyan bizalmas volt a telefonba egy Rómeóval,túlságosan is….Hát a zöldszemű szörnyszülött belém ült…És röntgen fül sas szem….Fixiroztam Kevint,és azon kezdtem el agyalni,hogy mit tennék a szép kis testével ha megcsalna, persze tudtam,hogy semmit,semmi végzeteset,mert a szerelem nem engedné,hisz az nemi erőszak durvább egy megcsalásnál,és azt is megbocsátottam neki…Letette a telót.
- Ki ez a Rómeó?És mit akart tőled? Az enyém vagy,ha meg csalsz én…
Erre felröhögött…Rám nézett,a bal kezével a vállamba kapaszkodott,a másik a szája előtt, röhögő görcsöt kapott.
- Te hülye,vérfertőzni nem fogok…Rómeó az öcsém,haza jön Madridból a temetésre,ő nagyon jó barátja a leszerelt kollégánknak,akinek az édesapja…..
- Öcséd,azt hittem csak a hugi….
- Nagy család ….Majd én is hazaviszlek,mint te engem…
Megpusziltam és kértem,hogy ne haragudjon hogy így letámadtam.
- Nem gáz,csak bízz meg bennem ,ahogy én benned,tudom hogy te se csalnál meg,és a bizalom alap egy jól párkapcsolatban,és emlékszel a kemény éjszakánk után,mikor virrasztottál velem meg ígértem hogy soha ne foglak megbántani…
-Igazad van,és én sem foglak,megbántani,megcsalni,átverni soha.
Átöltem,finoman csókolóztunk elbújva a fal mellett…
Ablakon kizörögtek,hogy ebéd…
Csendes volt a rádió…Ebédeltünk…Újra vidámabb dolgok kerültek elő…Volt is nevetgélés.
A nagy doki kiment a kocsijába valami sütiért.
Mentek a sztorik,röhögések. Az egyik ápoló félre is nyelt a nagy nevetés közben…fuldoklott kínlódott,ökölődött,
- segí.,.,t se..tek má.
Mindenki nézte,leste,de senki nem csinált semmit úgy mond,aztán bejött Nagyfőnök levágta a sütis dobozt, odafutott és ütni kezdte,majd megfogta ,átkarolta,és a hasánál,a köldöke felett,valahogy fura mozdulatokkal,elkezdte maga felé rángatni.
- Az én mentőállomáson,nem fullad meg az ápolóm…Csóri gyerek akkorát hányt viszont meg könnyebbült…
Ránk nézett. És odaszólt a csapatnak.
- Az új szekundást valahol még meg is értem,de ti,mi a picsáért nem…És ha nem jövök be előbb,végig nézitek,kellett volna még egy temetés?
Láttam ahogy elszégyellik magukat. Kevin is úgy elvörösödött.
- Bocsánat főorvos úr,azt hittük hogy viccel,szólt megszeppenve az egyik fiatal ápoló srác.
- Hát én mentem már exithez ahol azt hitték hogy csak viccel... Az exit szónál megértettem hogy mit takar ,hogy az… Kasza. A halál latinul ,mert a kocsiba mikor mentünk hallottam rádiónkba,hogy beforgalmazott egy másik kivonuló egység hogy exitus letális,és Kevin lefordította nekem.
- Szégyelljétek magatokat…Majd végig nézett minket.
- Mindegy ,meg marad a gyerek,na az ijedségre kaptok hazai sütit. Folytatta megenyhülve.
Megettük. Nagy főnők beírta magát kocsira jövő hétre Kevin mellé,majd elment a dolgára,mi még mentük párat…Majd állomáson tettünk vettünk. Lassan jött a váltás. Három jó fej nőci is jött két doktornő és egy mentőtiszt,kolleganő személyében.
Én haza telóztam és elkérten magam estére,mert Kevin kérte hogy töltsem vele a ma estét,Mert hogy holnap együtt megyünk úgyis a temetésre,kérte hogy igazából ma estétől egész hétvégére kéjem el magam ,mert szombaton és vasárnap is megint vellnessezünk a bandával…Már alig vártam,hogy megint olyan jól érezzük magunkat a többiekkel és persze egymással…
