Figyelem, figyelem!! Elsősorban a Debrecenben és környékén lakóknak szól (ha van ilyen köztünk rajtam kivül):
Debrecenben az Agrártudományi Egyetem aulájában diszmadárkiállitás van e hét végén. Elsősorban diszbaromfi és diszgalamb van (sok), de vannak énekesmadarak és papagájok is. Szóval aki erre jár...
A nimfám sem ette a zöldeket, de egyszer amikor jó éhes volt reszelt kemény tojást,reszelt sárgarépát, kukoricadarát meg fénymagot összekevertem, aztán először csak a magokat ette ki belőle de közben a csőrébe került a répa is meg ráragadt a magokra a tojás is és végül azokat is megette. Aztán ez bevált.
Félnapos éhezéstől semmi baja nem lesz és akkor garantáltan nekiesik a keveréknek.
Erre megint csak azt tudom mondani: ha magányos madarad van, és valamit nem akar megenni, tessék neki megmutatni, hogy az kaja és finom! Bár a madárberkenyével ez talán kissé bajos...
Az én madaram egyébként mindent meg akar kóstolni amit eszek (most is éppen chipsért könyörög), eddig egyedül a vitaminrudacska elfogyasztására nem tudtam rávenni - nem volt kedvem eltágcsálni egyet előtte :))
Mostanában olvastam az interneten, hogy lehet nekik madárberkenyét adni. Elhatároztam, hogy kipróbálom. Leszakitottam a szomszéd madárberkenyéjéről egy "fürtöt", és odatettem Csicserinek a kalitkára. Erre elkezdte ütögetni, mint a játékcsengőjét, de azóta sem eszi.
Viszont megállapitottam, hogy nem olvassa a szakirodalmat. Hehe...
Amúgy nekem a szőlőt sem szeretik, de próbáltam már sok mindent, de azok a rohadt dögök a felakasztott 2/3 kókuszhéjból hallóznak a legszívesebben, sz.rnak a műanyag etetőkre - a szó szoros értelmében is.
A barátnőmnek van négy cicája, és négy nimfapipije. Amikor megvette az elsőt, Gyurit, halálra rémült, amint látta, hogy a macska és a papagáj egymás mellett, elmélyülten nézeget ki az ablakon... tény, hogy nem puszipajtások, de nem is bántják egymást. A három lépés távolságot megtartják, de papagájmértékben az nem túl nagy.
A lényeg az, hogy a macseszok akármilyen kedvesek is, vadászösztönnel rendelkeznek, és ez kiszámíthatatlanságot is jelent. Jobb félni, mint megijedni.
az enyém,a hullámos papagályom szereti azokat a rudacskákat, nagy élvezettel veti rá magát. Ellenben 4 cica mellett még nem mertem kiengedni repülni. Most, becsukott ajtók mellett megpróbálnám, de félek hogy nem fog visszamenni a kalitkájába. No, visszamegy, mert ha igen, akkor kiengedem!
A Csicseri életéből ez a szabad röpködés eddig kimaradt - túl sok veszély leselkedik rá.
A Vita-Minerálos táblácskát odaadtam egy kedves hullámos-papagájos ismerősömnek. Hátha az övé szeretni fogja.
Mint alant írtam nem igazán szeret repülni, szóval az elhízásra minden esélye megvan. Már most sem pehelysúlyú - ha ráugrik a billentyüzetre, akkor általában sikerül valamit lenyomnia. Régen ez nem nagyon ment neki :))
A fürtös kölest az én pipikéim is előszeretettel zabálják. Csúcsidő két perc.
Ahhoz, hogy Gombóc Artúr legyen, kellene egy kis csokoládé - megjegyzem, én csokinak hívom a mézeskarikát, mert náluk mindig az a csemege.
Hogy elhízzon, arra minden esély megvan - no nem feltétlenül a fürtös köles lakomák miatt, hanem ha nem repül eleget. Gyönyörűm vendégségben volt a barátnémnál cca. 1 hónapig, s szépen leszokott a repülésről. Azóta akkora az ülepe, mint két tojás:)
Na, az már igaz, hogy egy darabig nem veszek ilyet. Mi is visszatérünk inkább az almához, a tyúkhúrhoz satöbbi természetes finomságokhoz. Csak arra gondoltam, hogy jön a hideg (most éppen 29 fokot mondtak), nem lesz zöld, és ezt pótolja majd eez a Vita-Minerál. De úgy tűnik, hogy az állatok nem mindig úgy gondolkodnak, mint mi.
Egyszer én is próbálkoztam ilyen vitaminos rúddal, de nem jött be, láthatóan nem ízlett a madárnak. Így inkább maradtam a zöldség-gyümölcsnél - vitamin abban is van, és úgy veszem észre az ízük is megfelelö :))
Csipegetésre pedig ott van a fürtös köles - bár sokszor szándékosan nem adok, mert hihetetlen mennyiséget képes enni belöle - én pedig nem akarom hogy Gombóc Artúr legyen belöle.
A madárkák gesztusairól sokat lehetne beszélni. Bólogatni pl. az enyém is szokott: amikor már unja magát a szobában, és vissza akar menni a kalitkájába, kiáll az asztal szélére, és addig bólogat, amíg ki nem viszem (ökelme egy kicsit lusta, meg hajlamos lerágni a szárnytollai végét, szóval nem igazán szeret repülni). Ha pedig valami mást akar kérni, arra is megvan a bevált módszere: elöször borzasztó panaszos hangon fütyül (ilyenkor mindig megsajnálom), ha pedig nem venném észre, akkor éktelen rikácsolásba kezd. Ha pedig ez sem hat, odajön hozzám, és elkezdi nyalogatni a kezemet...
Sajnos még nem találkoztam Vitakraft Mineral táblácskával, de a neve jól hangzik, biztos valami egészséges izé, csak ezek a mai papagájok, még mindig jobban kajálják a tradícionális kölest, mint a reformétkeket:)
Sziasztok Mindenki!
Nálunk is főleg az apukám foglalkozik a papagájjal, mivelhogy ő állandóan otthon van, s igy a kismadár a nagy társaság. A Csicseri azonban jobban szeret csicseregni, mint beszélni, meg néha fütyörészni is szokott, de ezt csak úgy magától.
Vettem neki Vitakraft Mineral táblácskát, nagy ügyesen felmadzagoztam a kalitkára (elvileg a hátulján van valamilyen vájat, amely a kalitka drótjába passzolna, de a mi drótunk ehhez túl vastag). Először gyanakodva nézegette, most meg már figyelembe sem veszi. Szerintetek eljön az az idő, amikor csipegetni fogja?
Korábban nekem is volt beszélő pipim, akit a nagypapám tanítgatott. Megtanulta a nevét: "Gyurrikkaaaa", mondta, hogy "anyuka" - ami néha kunyukunak hangzott, és lelkes fradi-drukker volt: "hajjráá fradi". Sajnos már nincs az élők sorában, azóta egyszerre több papagájom van, így már nem hajlandóak emberül beszélni, inkább én tanulom a nyelvüket, gesztusaikat. Ha Gyönyörűm szomjas, haragos fejbólogatással jelzi, hogy kínáljam meg egy kis friss vízzel. Ha nem veszem észre, elkezdi kopogtatni a kalitkáját. (Róla csak annyit, hogy beteg a lába, és nehézkesen közlekedik a kalitkában, ezért ez a királyi bánásmód.)
Pl. azt hogy "Na mondjad mit akarsz" vagy "Pityuka okos kis madár". Emellett rengeteget "sziázik", tud jó éjszakát kívánni (a legkülönbözőbb időpontokban), egészen élethűen nevet, sőt néha jajgatni is szokott. Ja, és naponta százszor elmondja a nevét. És persze folyamatosan halandzsázik, igazi nyelvújító :))
Nekem egy 6 éves hullámos papagájom van. Egészen fiatalon vettem, talán ennek köszönhető, hogy nagyon szelíd, és rengeteget beszél (néha olyan, mintha már nem is tudna papagájul). Sokszor már nem is úgy tekintek rá, mint egy madárra, hanem mint egy kisgyerekre.
