Szio !Pont itt vagyok.
rengeteget dolgozom + a gdf vizsgák .. nagyon fáradt avgyok.
Tottyantók egyre többet kommunikálnak velünk, megszerettek a vállunkon ülni, Matyi pohárból bármit megiszik.
Mostanában nagyobb kárt nem csinálnak, de a gyerekszoba sötétitőfüggönyét lecsipegetik szorgos munkával a függönycsipeszekről én meg rakhatom vissza hetente kétszer... közben ráülnek a fejemre és nézik , hogy játszom én is a játékukkal :-))))
Örülök, hogy Csicseri jobban van. Korábban én is óvtam mindennemű "időjárásváltozástól" a pipiket, de mióta látom, hogy Dió bácsinál 10 fokban alszanak, és remekül megvannak, már nem fűtöm éjjel-nappal a szobát, elég ha őrlángon van. Nem lehet, hogy valami más baja volt? Gyomor- vagyis begyrontás esetleg? Búbival előfordult már, hogy hányt és reszketett, de egy-két nap alatt túl volt rajta. Remélem, semmi komoly!
Zsuzsi! Rég nem hallottam felőled. Készültök a Harry Potter premierre? Totykosok már nem játszanak a vezetékekkel?
Géza : gyakorolsz vele? valami tréning kell, hogy az ujjadhoz ,kezedhez szokjon. A kutyát is tanitják, hogyan viselkedjen.
Nekem most nagyobb papagajaim vannak, őket ehető dolgokkal, ceruzával stb csábitgatom magamhoz.
Nálunk most az az újság, hogy Csicseri beteg volt a hét végén. Olyan volt, mint ha megfázott volna, csak egy helyben gubbasztott és didergett, nem is nagyon evett.
Hála a kamillateás inhalálásnak és a "plusz ráfűtésnek", ma reggel már sokkal jobban volt. Csak azt nem értem, hogy fázhat meg állandó 23 fokos melegben, huzat nélkül.(Ilyet már tavaly is átéltünk.) Ugyanakkor az okosok azt irják, hogy a hullámosok még a téli hideget is vidáman-dalolva kibirják, jeges vizben fürdenek esetenként (persze, gondolom, fokozatosan alkalmazkodnak ehhez a helyzethez, és nem máról holnapra) stb. Vagy ez csak egyéni túlérzékenység a mi madarunknál? Ti tapasztaltatok már hasonlót?
Igen, sok helyen olvastam, hogy nimfa és hullámos jól megfér egymással. Sajnos saját tapasztalatból mondhatom: vannak kivételek. Búbikám (a hullámos pipikém) idegbajt kapott a mindenlébenkanál Picurtól (aki egy hím nimfa) - persze a féltékenység is közrejátszott, mert Búbikám felesége Gyönyörű, egy szép nimfalány. Picur lecsípte Búbikám lábát (a nimfapapagájos topikba már leírtam a részleteket).
Mindezekből az következik, hogy nem a fajta számít, hanem a személyes szimpátia. Dió bácsinál egy csomó fajta papagáj lakik egy-egy röpdében és tök jól megvannak.
Megint csak saját tapasztalat: Búbikával mindent megtettem, hogy megszeressen, mégsem jött be. A szokásos jól bevált módszerek (kézből etetés, miegymás) nála sajnos csődöt mondtak. Ő egy izgága, vidám fickó, de ahogy Picurt sem, engem sem fogadott a kegyeibe. Nagy ritkán kiröpül a kalitból (amióta egy lábon kell ugrálnia, óvatosabb), vidáman csicsereg, ha hallja a csobogó vizet, a sercegő zsírt, vagy a Megadeth albumot - igazi rocker.
Őszintén szólva személyes tapasztalataim nincsenek, mert Csicseri mindig a kalitkában van. De az általam olvasott szakirodalmak mind azt ajánlják, hogy csak akkor röptessük a madarat, amikor már szelid. Tehát először a kalitkában foglalkozunk vele, benyujtjuk az ujjunkat stb., és fokozatosan megszokja, hogy nincs mitől tartani. (Ha mindig szabadon van, módja van messziről elmenekülni, akkor erre sohasem (vagy csak nagyon későn?) fog rájönni.
Talán jó módszer lenne, hogy mikor bemenekül előled a kalitkába, odamégy hozzá, bezárod egy kicsit a kalitot - nehogy közben megint kirepüljön -, egy kicsit beszélsz neki, később benyújtod az ujjad stb., szóval kicsit "közelről" foglalkozol vele, és mondjuk utána repülhetne megint. Lehet, hogy én ezt próbálnám...
A nimfapapagájról úgy olvastam, hogy általában nem bántják egymást, de ha több madár van együtt, beszélni nemigen fognak megtanulni, mert nem Rád, hanem egymásra figyelnek.
Őszintén szólva, a hullámos papagájjal is vannak problémáim. Szeptember 16. óta megvan, tenyésztőtől hoztam közvetlenül, még kicsi volt. (3-4 hónapos) De fél tőlünk, pedig a kalitka éjjel-nappal nyitva, nappal ki is megy, de amint belépek az ajtón, visszamegy a kalitkába. Talán valamelyest oldódott már, de nem az igazi. Ha a rádióban valami neki tetsző zene megy, akkor csivitelni kezd. Vagy amikor felvettem az ő hangját, és lejátszottam neki, akkor is majd' megbolondult, úgy elkezdett csiporászni. De csak velem nem érzi jól magát, tart tőlem. Ennyi idő alatt már kellett volna, hogy beszokjon, vagy ez még kevés? Arról szó sem lehet, hogy pl. odarepüljön hozzám. A havernak ugyanakkor olyan papagája van, amelyiktől enni sem lehet, mert a kanálra is rászáll, amikor ebédel a haverom. Bár az több éves. (a madár) Szóval honnan lehetne tanácsot kérni, vagy szerintetek hogy van ez? Amerikában van kifejezetten madárpszichológus, (jellemző amcsi hülyeség) de most nekem is kellene egy ilyenfajta segítség. Ha tudtok megoldást, trükköket, akkor légyszi akár e-mailben is, írjatok valami ehhez foghatót. Előre is kösz. Üdv.: DebilGeza
Bevallom, hogy nem olvastam végig a topicot, mert most végképpen nincs időm. De a kérdés azért lenne: Szeretnék egy nimfapapagájt. Mennyi idő alatt szokik be úgy, hogy a lakásban szabadon lehet engedni, és röptetni, és ne féljen tőlünk, és rászálljon az ujjamra? Mennyi idő ez? Lécci segítsetek. És még egy kérdés: A meglévő hullámos papagájjal, aki már szabadon röpköd a szobában, nem veszik össze?
Üdv.: DebilGeza
Figyelem, figyelem!! Elsősorban a Debrecenben és környékén lakóknak szól (ha van ilyen köztünk rajtam kivül):
Debrecenben az Agrártudományi Egyetem aulájában diszmadárkiállitás van e hét végén. Elsősorban diszbaromfi és diszgalamb van (sok), de vannak énekesmadarak és papagájok is. Szóval aki erre jár...
A nimfám sem ette a zöldeket, de egyszer amikor jó éhes volt reszelt kemény tojást,reszelt sárgarépát, kukoricadarát meg fénymagot összekevertem, aztán először csak a magokat ette ki belőle de közben a csőrébe került a répa is meg ráragadt a magokra a tojás is és végül azokat is megette. Aztán ez bevált.
Félnapos éhezéstől semmi baja nem lesz és akkor garantáltan nekiesik a keveréknek.
Erre megint csak azt tudom mondani: ha magányos madarad van, és valamit nem akar megenni, tessék neki megmutatni, hogy az kaja és finom! Bár a madárberkenyével ez talán kissé bajos...
Az én madaram egyébként mindent meg akar kóstolni amit eszek (most is éppen chipsért könyörög), eddig egyedül a vitaminrudacska elfogyasztására nem tudtam rávenni - nem volt kedvem eltágcsálni egyet előtte :))
Mostanában olvastam az interneten, hogy lehet nekik madárberkenyét adni. Elhatároztam, hogy kipróbálom. Leszakitottam a szomszéd madárberkenyéjéről egy "fürtöt", és odatettem Csicserinek a kalitkára. Erre elkezdte ütögetni, mint a játékcsengőjét, de azóta sem eszi.
Viszont megállapitottam, hogy nem olvassa a szakirodalmat. Hehe...
Amúgy nekem a szőlőt sem szeretik, de próbáltam már sok mindent, de azok a rohadt dögök a felakasztott 2/3 kókuszhéjból hallóznak a legszívesebben, sz.rnak a műanyag etetőkre - a szó szoros értelmében is.
A barátnőmnek van négy cicája, és négy nimfapipije. Amikor megvette az elsőt, Gyurit, halálra rémült, amint látta, hogy a macska és a papagáj egymás mellett, elmélyülten nézeget ki az ablakon... tény, hogy nem puszipajtások, de nem is bántják egymást. A három lépés távolságot megtartják, de papagájmértékben az nem túl nagy.
A lényeg az, hogy a macseszok akármilyen kedvesek is, vadászösztönnel rendelkeznek, és ez kiszámíthatatlanságot is jelent. Jobb félni, mint megijedni.
az enyém,a hullámos papagályom szereti azokat a rudacskákat, nagy élvezettel veti rá magát. Ellenben 4 cica mellett még nem mertem kiengedni repülni. Most, becsukott ajtók mellett megpróbálnám, de félek hogy nem fog visszamenni a kalitkájába. No, visszamegy, mert ha igen, akkor kiengedem!
A Csicseri életéből ez a szabad röpködés eddig kimaradt - túl sok veszély leselkedik rá.
A Vita-Minerálos táblácskát odaadtam egy kedves hullámos-papagájos ismerősömnek. Hátha az övé szeretni fogja.
Mint alant írtam nem igazán szeret repülni, szóval az elhízásra minden esélye megvan. Már most sem pehelysúlyú - ha ráugrik a billentyüzetre, akkor általában sikerül valamit lenyomnia. Régen ez nem nagyon ment neki :))
A fürtös kölest az én pipikéim is előszeretettel zabálják. Csúcsidő két perc.
Ahhoz, hogy Gombóc Artúr legyen, kellene egy kis csokoládé - megjegyzem, én csokinak hívom a mézeskarikát, mert náluk mindig az a csemege.
Hogy elhízzon, arra minden esély megvan - no nem feltétlenül a fürtös köles lakomák miatt, hanem ha nem repül eleget. Gyönyörűm vendégségben volt a barátnémnál cca. 1 hónapig, s szépen leszokott a repülésről. Azóta akkora az ülepe, mint két tojás:)
Na, az már igaz, hogy egy darabig nem veszek ilyet. Mi is visszatérünk inkább az almához, a tyúkhúrhoz satöbbi természetes finomságokhoz. Csak arra gondoltam, hogy jön a hideg (most éppen 29 fokot mondtak), nem lesz zöld, és ezt pótolja majd eez a Vita-Minerál. De úgy tűnik, hogy az állatok nem mindig úgy gondolkodnak, mint mi.
Egyszer én is próbálkoztam ilyen vitaminos rúddal, de nem jött be, láthatóan nem ízlett a madárnak. Így inkább maradtam a zöldség-gyümölcsnél - vitamin abban is van, és úgy veszem észre az ízük is megfelelö :))
Csipegetésre pedig ott van a fürtös köles - bár sokszor szándékosan nem adok, mert hihetetlen mennyiséget képes enni belöle - én pedig nem akarom hogy Gombóc Artúr legyen belöle.
A madárkák gesztusairól sokat lehetne beszélni. Bólogatni pl. az enyém is szokott: amikor már unja magát a szobában, és vissza akar menni a kalitkájába, kiáll az asztal szélére, és addig bólogat, amíg ki nem viszem (ökelme egy kicsit lusta, meg hajlamos lerágni a szárnytollai végét, szóval nem igazán szeret repülni). Ha pedig valami mást akar kérni, arra is megvan a bevált módszere: elöször borzasztó panaszos hangon fütyül (ilyenkor mindig megsajnálom), ha pedig nem venném észre, akkor éktelen rikácsolásba kezd. Ha pedig ez sem hat, odajön hozzám, és elkezdi nyalogatni a kezemet...
Sajnos még nem találkoztam Vitakraft Mineral táblácskával, de a neve jól hangzik, biztos valami egészséges izé, csak ezek a mai papagájok, még mindig jobban kajálják a tradícionális kölest, mint a reformétkeket:)
