A helyszínen jobban megismerném, de szerintem a piros nyíllal jelzett leágazást (vagy a kápolnát jelzed vele?) követő leágazás az, picit közelebb a kép jobb felső sarkához. Nagyon élesen visszafordít a leágazás, jó 170 fokos balkanyart kell venni, ahogy Múzsla képén is látszik.
Idéznék a korábbi - más topikban tett - beszámolómból, hogy könnyebben megtaláld a lekanyarodást.
"Hontianske Nemce igazi csomópont. Itt lehet elfordulni Léva és Zólyom irányába, de innen indul az út a Selmeci-hegység belseje felé is. Utóbit választva ha lehet, még kisebb lett a forgalom. Már-már zavarba ejtő volt, hogy gépkocsi csak 8-10 percenként haladt el mellettem. A körülöttem lévő hegyek egyre magasabbak lettek és az út bár hullámos volt, több volt benne a felfelé, mint a lefelé. Egy működő kőbányánál megpróbáltam egyetlen lélegzetvétellel átjutni, ugyanis a kőzúzalék készítőből ömlő por szürkén beterítette előttem a levegőt. Közben mellettem a Stiavnické-patak lett egyre hangosabb és vadregényesebb. Egyszer csak egy kisebb fennsíkról feltűnt a csúcs. Bár már közelinek tűnt, azért az látszott, hogy nem lesz egy lankás hegy.
Az első település Prencov volt, ahonnan emlékeim szerint már gyanús lehet a lekanyarodás. Meglepetésemre a megszólított lány nem tudott magyarul és ezzel később is így jártam. Az látszott, hogy nem azért nem beszélnek, mert nem akarnak, hanem tényleg nem tudtak magyarul. Nem baj, így a magyar határtól 50km-re, az egykori Magyarország területén angolul értettük meg egymást. Az rögtön kiderült, hogy tábla nem fogja jelezni az utat, ami felvisz, hanem nekem kell rájönnöm, hogy melyik is lesz az. Szerencsére egy szemből jövő országútis tökéletes leírást adott és így sikeresen meg is leltem az elágazót. Tehát a falu után kb. 5 km-re a bal oldalon előbb egy Szent-kutat érintünk, mely fölött kis kápolnát is emeltek, majd szintén bal oldalon egy kereszt áll. Ezek után, amikor elkezd az út lejteni, ott rögtön balra a mezőnek felfelé kanyarodik a keskeny aszfaltcsík. (Ha eléred Sv. Anton, akkor már túlfutottál rajta.)
Rögtön bekezdett a hegy a 10% feletti emelkedéssel. Igazán sok pihentető kanyar sem volt benne, ám egyszer csak beértem egy 10-12 házból álló falucskába. A térképen Rovné néven szerepel a hely. Innen folytatódott a komoly meredekség. Egy nagy kiránduló csapatot értem utol, majd végre egy hajtűkanyarban kissé lazíthattam. Itt kissé csökkent a meredekség, majd pedig egy tisztásról feltűnt a közeli csúcs. Nem éreztem már túl nagynak a szintkülönbséget, de innen jött az igazán kemény rész. Először még egy kisebb fennsíkon gurultam át, ahol hófoltokat is kerülgettem, majd pedig elkezdett megint nagyon emelkedni az út. Közben gyönyörű panorámában gyönyörködhettem, mielőtt beértem volna az erdőbe. Pár száz méter után igazi hóba értem. Eleinte még lehetett kerülgetni a helyenként 30 cm mély havat, de kb. 700 méteres magasságtól elérkezett a hóhatár. Így maradt a bicajtolás. Egyébként egy leírás szerint ezen a részen, helyenként 20%-os az emelkedés, ami szerintem helytálló információ. Egy forrásnál túrázókkal találkoztam, akik igen csak meglepődtek rajtam. Innen együtt nyomultunk fel az 1009 m magas csúcsra, ami még így gyalogosan sem volt könnyű dolog.
Fent egy gyönyörű kilátó várt, ami igényes fazsindely burkolattal bírt. Volt a háttérben egy TV torony és épül már a csúcson egy turistaház is. Igen csak elfáradtam mire felértem, de a látvány kárpótolt mindenért. Gyönyörű volt a kilátás és a hely is nagyon hangulatos volt. A szlovákokkal csináltunk egymásról pár képet majd együtt elindultunk visszafelé. A bicajtolás lefelé sem volt egyszerű a hóban, de aztán végre kedvemre száguldozhattam. "
Már a boltokban vannak a nagyteljesítményű LED-es lámpák, érdemes szétnézni. A nagy fényerű kategóriában legjobb teljesítmény/ár arányt a Kerékpáros Topik lámpamestereinél érheted el. Érdeklődj ott!
Múlt hétvégén Mates67 úrral feladtunk egy Szitnya mászást a növekvő köd miatti félelmünkben. (Bár részemről az igazi ok inkább az volt, hogy a távolság kicsit túltervezettnek tűnt egy ködös októberi naphoz képest :-() Megismételném a tekerést a következő hosszú hétvége (X.23-26.) bármelyik napján, ezzel a módosított programmal:
-Indulás: Bpest- Nyugati pu.-ról 05:10-kor a 2120-as számú vonattal Szobra. Érk: 06:28-kor. -A térképeken jelzett útvonalon Szob-Prencov (Berencsfalu) (90km), érkezés 11:30-kor. -Prencov-Sitno (12km), érkezés 13:00-kor; (Nagyon felhős idő esetén, Szitnya helyett városnéznék Selmecbányán.) -visszaindulás: 14:00-kor , (ua mint odafelé úton, vagy ha időben jól állunk, akkor Palást és Horné Turovce (Felsőtúr) felé kerülve) érkezés Szobra kb.:19:00-kor (110 km); Végül vonattal mennék haza, ami délutántól egész óránként indul Szobról Bpest Nyugati pu.-ra. Össztáv: ~210 km.
Esetleg társulna valaki az útra?
(Ez lenne az első Szitnyatúrám, ezért megköszönném segítségeteket, hogy a Prencovból a csúcsra vezető út kezdete pontosan hol van/ hogyan néz ki, könnyen megtalálható-e (fotó-leírás stb)!)
Ahogy viszont leértünk a Dunához és továbbmentünk Szalka felé, egyre sűrűbb lett.
10 óra körül Ipolyvisknél úgy véltük, ebből szép idő már nem lesz és így nem érdemes felmászni a Szitnyára, ezért Kemence irányába fordultunk. Ezt a döntést egy óra múlva erősen bántuk, mert a Királyháza felé vezető úton már verőfényes napsütésben tekertünk. Azért nem veszett kárba a napunk, 200 km-es köröcske lett a vége.
Meghívó Minyó Szert - 12 Bagatell című kiállitásának megnyitójára és szerzői fénykerékpár jelenésre a Nessim Galériába, 2008 október 14, kedden, 19 órakor! Budapest VI. Paulay Ede u. 10.
Egyszer én is majdnem benéztem. Hasonlít a dunaharaszti hév átjáróhoz, csak ott két sínpár van. Jól fel szoktam tartani a kocsisort, amikor ott átvergődök.
Elpereceltem no. A hegyesszögű vasúti átjáróban kátyút fogtam, lett egy felütéses első defektem, és a sín kifordította az elárvult kerekemet. Országútin, azt hiszem, csukafejes lett volna a vége. A magas hajtómű miatt itt a kormány feletti repülés kizárt. A bringa feneke oldalra kicsúszott, eldőltem, először a bal sarkam tettem le, aztán a fenekemre huppantam, csúsztam picit, a bal alkaromon és tenyeremen támaszkodva. Szerencsére hosszúujjú dzseki és kesztyű is volt rajtam. Megúsztam egy nagy kék folttal a farokcsontnál. És a csont fáj, de nem tört el.
Az igazat megvallva, ezen a bicajon nem látja az ember az első kerekét, sem azt, ami közvetlenül előtte van. Azt hiszem, hagyományos bicajjal nem mentem volna bele a kátyúba.
Én az útileírásokban két dolgot szoktam értékelni: - Ha túratervezés miatt olvasgatom, akkor a számadatokat. Ennyi euró, annyi óra, stb. - Ha olvasmány, akkor a személyes élményeket. Ebben a boltban a pénztároson nem volt melltartó, stb...
Nem kritika, csak észrevétel. Kicsit nehézkes a Dunamenti fotóalbum, és nem derül ki, hogy hol járunk/mit látunk. Ami biztos: 2. nap a bécsi híd, a Prater Brücke. 5.napnál Melk-et elírtad:-) 10.nap Passau más leírásokból, már ismerős. Különben nem rossz.
